Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

Melléklet elé... Elsősorban a vállalkozásokra, a vállakozókra, a lehe­tőségekre és a példákra kíváncsi olvasók találják majd — ha találják — érdekesnek az Új Nógrádban remélhetőleg rendszeresen megjelenő gazdasági mellékletet. Ezekben a változó — vállalkozó időkben mi arra vál­lalkoztunk, hogy kéthetente a gazdaság egy-egy területé­ről, egy-egy kérdéséről adjunk hű képet. Törekszünk arra, hogy bőséges háttérinformációkkal segítsük Önöket abban, hogy az adott témában minél otthonosabban mozogjanak. Szándékunk szerint a gazdasági melléklet önálló újság, egy „lap a lapban” lesz. Feladatunknak a közérdekű hírek és információk közlését tartjuk. Annak reményében, hogy az Új Nógrád gazdasági mel­léklete megnyeri tetszésüket, ajánljuk figyelmükbe az első mutatványszámot, amely a megye iparának jelenlegi helyzetéről ad képet. Mészáros Zsolt Zsély András Listán „Nem az autóiparban és az elektronikában kifejlesztett csúcstechnológiá­val kell összevetni nehézipari üzemeinket. Ha csak Salgótarjánt nézem, akkor például az SVT, a vegyépszer közepes technológiával rendelkezik és az SKÜ, vagy az öblös sem olyan elavult, mint amilyennek mondjuk. Nem véletlenül találnak ezek a gyárak nyugati partnereket és termékeiknek nyugati piacot.” Beszélgetés Gressai Sándor vezérigazgatóval, az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara Nógrád megyei társelnökével — Hogyan hatott és hat mostanában a politika a gazda­ságra? — Megindult a gazdasági remdszerváltás, de az jóval hosz- szabb folyamat, mint a politikai rendszerváltás. Ma a legfonto­sabb: optimistán elindítani a gazdasági változást. Mert, ha mindenki csak elzárkózik, és azt mondogatja, hogy jobb volt a szocializmusban, nem volt ilyen létbizonytalanság, akkor nem jutunk előre. Most csak az lehet a célunk, hogy a gödörből ki­másszunk. — Sokfelől hallani azonban, hogy a kormány nem vállalko­zásbarát... — Ez vagy igaz, vagy nem igaz. Ugyanis azt mondogatják a németek is, hogy kormányuk nem vállalkozásbarát, mégis élnek, virágzanak a vállalkozásaik, erős a gazdaságuk. Az én véleményem az, hogy a siránkozást félre kell tenni. Jellemző a hozzáállásra, hogy amikor decemberben Sal­gótarjánban Angyal megnyitotta újabb üzletét, ott voltam a foga­dáson, és így szólt az egyik igazgató hozzám: „Micsoda szél­hámos lehet ez az Angyal! Már három vállalkozást csődbe vitt, most megint újba kezd. Kinek kell ez az amerikai autó?!” Erre csak azt mondhatom, ha valaki nem vállalkozik, sohasem tudhat­ja meg, mi kell és mi nem? A vállalkozás az, hogy megpróbá lom... A piac dönti majd el, hogy mit vesz meg és mit nem. Ne az íróasztal mellől mondjuk meg, mint negyven évig, hogy mi kel* a piacon és mi nem! (Folytatás a 7. oldalon) a Fémipar Telefoninterjú Hlavay Sándor műszaki igazgatóhelyettessel Nem sikerült a gyors privatizáció Visszalépett a svájci Pásztón is csak kevesen tudják, mi újság a készü­lékgyárban? Egyesek szerint dolgoznak teljes lét­számmal és nem küldtek el senkit. Mások több ember elbocsátásáról hallottak híreket. Aztán kiderül, mindegyik állításban van apró igazság. Valóban volt szó száz ember elbocsátásáról, de mégsem küldtek el senkit. A nem privatizálható vállala­tok listáján megtalálható a Balas­sagyarmati Fémipari Vállalat neve is. Miért nem privatizálha­tó a Fémipari Vállalat? — Ez nem egészen igaz, mert végül is privatizálható. Csupán az Állami Vagyonügynökség állás­pontja szerint állami többségi tu­lajdonba kell maradnia a vállalat­nak, ami azt jelenti, hogy lega­lább ötvenegy százalékban to­vábbra is a magyar állam tulajdo­na lesz a fémipari vállat. — Miért született ilyen dön­tés? — Az alumíniumipar a nemze­ti stratégiai iparágak közé tarto­zik. így döntött erről a kormány. Ez a Magyar Alumínium Tröszt minden vállalatára érvényes, s közéjük tartozunk mi is. — És a „rész-privatizációs” átalakulások már megkezdőd­tek a vállalatnál? — Ha azt annak lehet nevezni, hogy az Alumínium Tröszt Hungalu néven részvénytársaság­gá alakult. Ezen belül balassa­gyarmati vállalatunkat korlátolt felelősségű társasággá alakítot­ták át július elsejétől. — Egyszemélyes kft. lett a Balassagyarmati Fémipari Vállalat? — Valószínűleg, igen. Bár az még nem dőlt el, hogy a helyi önkormányzat belterületi ingatla­nának értékével benne lesz-e a kft.-ben? Egyébként a törzstőke 400 millió forint körüli összeg. — És mikorra várható a fémipar privatizációja? — Privatizálni ott sürgős, ahol sok gond van. Ez vállalatunknál nem áll fenn. Két év múlva lesz harminc éve, hogy 1963-ban a síküveggyár megalapította Mechanika néven egyik üzemrészét Pásztón. A kezdés nem volt jó, sőt rosszul indult. A trösztösítések időszaká­ban az Üvegipari Művek felfej­lesztette az üzemet, s az üvegipar gépesítését kívánta megoldani a pásztói egységgel. A Mechanika 1967-ben lett az ÜM. Szerszám- és Készülékek Gyára. Öt év múlva jelentős fejlődés indult meg itt az öntödével és a forma­gyártó üzemmel. Hosszú évek teltek el mígnem kudarcba fulladt a trösztösítés és művesítés, s eljött az önállósodások kora. A készülékgyár is megszabadult a művektől 1988. szeptemberében; csak a hiteltörlesztések ráeső részét hozta onnan magával. Az Üvegipari Gép- és Szerszámgyár néven önállósult vállalat alig élt meg két évet. amikor idén január elsejétől az Állami Vagyonügy­nökség egyszemélyes kft.-vé alakította át, 258 millió forintos törzstőkével. A gyár visszakapta egyszerű, régi nevét: Mechanika Kft. néven jegyezték be a cégek lajstromába. Ettől azonban gyakorlatilag még semmi sem változott. Egy azon­ban biztos: a kft.-sítés a privati­záció előszele. És ezek a mai szelek nagy vihart kavartak a pásztói gyár környékén. Ez eset­ben a gyár környéke szó szerint értendő. Mert nem a gyári dolgo­zók körében dúlt a vihar, hanem a környék lakói fejezték ki han­gos tiltakozásukat a küszöbön álló privatizáció kapcsán. De ki, vagy mi hozhat ma jó szelet, netán vihart a lappangó magyar gazdaságban? Természe­tesen a tőkés és a tőkéje. Angol és svájci üzletemberek kopogtat­tak a privatizációs listán kicsik tőkés között nyilvántartott pásztói ÁVÜ-s kft. ajtaján. Hosszas tár­gyalások, alkudozások kezdőd­tek. A svájci volt a kitartóbb, s az előrehaladott tárgyalások arról szóltak, hogy száz százalékban tulajdonosa lehet a külföldi tőke a gyárnak, sőt megveheti a közei­ben levő régi kastélyépületet Ezenkívül, ha annyira meg akarja venni a környező házakat is, s ida a leendő dolgozóinak akar laká­sokat építeni, akkor viheti azt is — adta áldását a kézzel fogható közelségben levő megállapodás­ra a város képviselő-testülete. A svájci tőkés azonban vissza- lépett az üzlettől. Talán sokallta is a gyárért a több mint 200 milliót, de igazából csak az ön­tödére lett volna szüksége, a formagyártó üzemre nemigen. (Folytatás a 8. oldalon) Többet keresünk? Megélénkült a megye kész­pénzforgalma az év első felében. Az első negyedévi mérsékelt növekedés után a jövedelemkiá­ramlás meghaladta a tavalyit. A munkaviszonyból származó lakossági jövedelem csaknem 17 százalékkal emelkedett. A válla­latoknál és egyéb gazdálkodó szervezeteknél nagyobb arányú az emelkedés, míg a termelőszö­vetkezeteknél visszaesés tapasz­talható. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteknél a kifizetett jövedelmek csak a tavalyi meny- nyiség 83,4 százalékát teszik ki. A felvásárlási árakból származó jövedelmek is csökkentek. A nyomott felvásárlási-, valamint a magas takarmány- és tápárak nem ösztönzik a termelés növe­kedését. Folyamatosan emelkedett azonban a magánvállalkozások­ban dolgozók jövedelme. E szfé­rában elsősorban a kereskedelmi és a fuvarozási tevékenység dominál. A kiadások közül az áruvásár­lásra 15,6 százalékkal fordítot­tunk kevesebbet az állami keres­kedelemben, míg a szolgáltatá­sokra 19,2 százalékkal többet. Egyéb kiadásaink 109,8 száza­lékkal nőttek. Ez főként a bizto­sítási díjak, valamint a bérleti díjak emelkedéséből adódik. Élénk maradt az értékpapír­forgalom. Az év első felében 500 millió forint értékben jegyeztek és 279 millió értékben szüntettek meg értékpapírokat Nógrádban. A lakosság takarékbetétben elhelyezett megtakarítása június 30-án 6,3 milliárd forint volt. Ez 10 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt, de 112 millióval kevesebb, mint az év elején. Nagymértékű emelkedés — tud­tuk meg egy nemrégiben közzé­tett MNB-tájékoztatóból — csak a devizaszámláknál történt. 01 G •<0 N 0) y 0 01 0 ül >• 01 Hl •o ■o o _Y-01 XI N m o ( Külföldi tőke részaránya) Nógrád megyében az elmúlt év végéig külföldi tőke bevonásával 36 gazdálkodóegység alakult. Az összesen bevont 326,2 millió forint meghatározó része öt or­szágból érkezett: Japánból, az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Franciaor­szágból és Ausztriából. A bevont tőke nagysága az esetek nagy többségében nem érte el az egymillió forintot. Ezek a kis befektetések a külföldi tőkés számára elenyésző összeget jelentenek, megyénkben viszont a piaci igényekhez alkalmazkod­ni tudó gazdálkodó egységeket hoztak létre. A befektetett tőkén túl, e vállalatoknak nagy előnyt jelenthet a külföldi partner már lalakult piaci kapcsolatrend­szere is.

Next

/
Thumbnails
Contents