Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-03 / 154. szám

1991. JÚLIUS 3., SZERDA

MEGYEI KORKÉP

Pártvélemények

az egyházi ingatlanok sorsáról V.

Támogatjuk a vallást, de a vallásállam kialakulását nem

Az MSZDP álláspontja

Az egyházi ingatlanok visszadása, az eddig nem igazán politizáló közvéleményt is élénken foglalkoztatja. Jóváhagyással és félelemmel egyaránt találkozni. Politikai húzás, vagy jogos kárpótlás? Ilyen megközelítésben persze az is kérdés lehet, mi a „jogos”, és mi a „kárpótlás?” Sorozatunkban a megyében működő politikai pártok véleményével ismertetjük meg olvasóinkat.

Tóth Bertalan, a Szociáldemokrata Párt megyei elnöke, pártja nevében fejti ki véleményét.

— Mi szociáldemokraták mindig is fontosnak tartottuk és tartjuk a vallás értékeinek jelenlétét a társadalomban. Szükségesnek tartjuk az egyházak működőképességének biztosítását. Ugyanakkor azt valljuk, hogy az egyházat és az államot külön kell választani egymástól. Egy esetleges vallásállam kialakítására való törekvést viszont nem ismerjük el. Azt sem támogatjuk, hogy a vallásoktatás kötelezővé váljon. A vallásosság legyen mindenkinek a magánügye. A lelkiismereti szabadság alapján sajátmaga döntse el, hogy milyen mértékben kíván részt venni a különböző egyházi rendezvényeken. Ezeknek az elveknek kell alárendelni az egyház kárpótlását. Annyit kapjon vissza az egyház múltbéli vagyonából, amennyi a működésének a feltételeit biztosítja. A teljes körű reprivatizációval nem értünk egyet. Különösen nem a földbirtokok visszaadásával. Sajnos ma már vannak olyan hangok, amelyek az erre való törekvést jelzik. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a volt egyházi iskolák mindegyike visszakerüljön az egyház tulajdonába. Ez azért veszélyes, mert egy olyan településen, ahol csak egy iskola működik, ott kötelezővé válhat a vallásos szellemű oktatás. Ez pedig sérti az egyének lelkiismereti szabadságát. Úgy véljük, ez nem férne össze a mai modem kor követelményeivel. Határozottan hangsúlyozzuk azonban, hogy a vallásoktatásra szükség van, és azt támogatjuk is, de csak a szülők meggyőződése és szabad választása alapján. Félévi hajrá

Ellenőrzik a harisnyanadrágok minőségét. Fotó: (gyurkó)

Sámsonháza. Az első negyedévben nem mindig volt munka, jelenleg azonban bőséges a megrendelése a Claudya Korlátolt Felelősségű Társaságnak. így aztán az itteni hetven asszonynak és lánynak hajráznia kell, hogy határidőre eleget tegyen a feladatnak. Szombatonként és vasárnaponként is dolgoznak, gyártják a harisnyákat és harisnyanadrágokat. Bár a második negyedévben előreláthatóan kétszer annyi lesz a termelés, mint az elsőben volt, ennek ellenére sem sikerül teljesíteni az első fél évre előirányzott 30 millió forintos árbevételt.

t

NÉZŐPONTi

Szeplősök és szeplőtelenek

Alig kezdődött meg a civil társadalomfölötti szféra, a politikai társadalom szeplőtelenédése, máris akadtak olyanok, akiknek — úgy teszik — kezd az agyára menni ez a nagy szeplőtelenség. Való igaz, a mögöttünk levő fél évszázad — enyhén szólva — mozgalmas történelme után kezdetben megnyugtatónak látszott, hogy lám, milyen sok mifelénk még mindig a szeplőtelen ember. Habár már az első szabad választásokon sejteni lehetett, hogy nem mindenki olyan szeplőtelen, mint amilyennek mondja magát, mert igenis vannak szeplőtelenebbek. A későbbiekben ez be is bizonyosodott. Mára pedig már korántsem csupán a koalíció és az ellenzék pártjai között dúl a harc a szeplőtelenség megtisztelő címének elnyeréséért, hanem mindinkább a kormánykoalíción belül. Úgy tetszik, pillanatnyilag a

kisgazdák új elnöke vállalja legtisztábban „a konzervatívizmussal átitatott jobboldaliságot, ami azonban nem azonos a szélsőjobbal’ ’, bár a legnagyobb kormánypárton belül is akadnak, akik jobbra vannak a jobbközéptől. Úgy tetszik — miként a balnak — a jobbnak is sok széle van, a szélsőnél mindig van még szélsőbb. A fene tudja, ki hol tűnik föl ebben a nagy „szélsőséges ' kavarodásban, ami a szeplőtelenségért folyik a nap alatt, ami pedig köztudottan inkább szeplösít.

Ezzel egyidőben — s ez talán nem is véletlen —folyik egy másik küzdelem a társadalom civil szférájában, aminek célja éppen a pöttyös arc kialakítása. Az új nosztalgiahullám következtében már a reklámszakemberek és a kozmetikusok is megadták magukat. Nosza, dobjuk el a fényvédő kenőcsö„Nálunk nincs pénz a vállalkozás(Folytatás az 1. oldalról)

—- Jósolni nem tudok, ám, remélem, soha nem lesz kárpótlási törvényünk (Nem teljesült az óhaja, mert a beszélgetés óta elfogadták a törvényt —K.L.). Ugyanis vagy mindenkit kell kárpótolni, vagy senkit. A törvénytelenséget nem szabad újabb törvénytelenséggel tetézni. Mint tudjuk, az idén 100 milliárd forint fordítható kárpótlásra. Sokkal többet értünk volna vele, ha ennek az összegnek a tőkehozadékát, tehát évi 30 milliárd forintot, a nyugdíjak növelésére költjük.

— Az egyháznak biztosítani kell azokat az anyagi eszközöket, amelyek szükségesek feladataik ellátásához, de ne arról legyen szó: visszaadjuk a volt egyházi birtokot. Az önkormányzati tulajdonnal kapcsolatban az a véleményem: nemcsak a kormánynak, hanem a hatalmi funkcióban lévő ellenzéknek sincs gazdasági koncepciója.

— Tehát azt mondom: ha megalkotják is, a törvények nem lesznek jók. Különben azok a törvények nem is lehetnek jók, amelyekhez száznál több módosító indítványt nyújtanak be, mert egyik, vagy másik passzusuk így, vagy úgy alkotmánysértő. Az ilyen törvényekhez pedig nem adom a nevemet. Megmondom őszintén: az ilyen törvények szavazásakor vagy tartózkodom, vagy ellene voksolok. Mégpedig azért, mert a rengeteg módosítás miatt a végén már azt sem lehet tudni, hogy közben miről és hogyan is szavaztunk.

— Egyébként az erőltetett menet miatt az országgyűlési képviselők csak 5—10 százalékban jártasak a törvényekben, holott a magyar parlament képzettségi szintje vetekszik bármelyikével. Ez idáig 104 törvényt alkottunk, holott 40 is elég lett volna, s szerintem éppen a gazdaságra leginkább kiható törvényekről nem volt még szó. Egészen más volna például a helyzet, ha rögtön az elején törvénybe Iktatjuk: nem kerül sor reprivatizációra. Akkor elejét vehettük volna a bizonytalanságnak, s nem épültek volna le többek között a termelőpolitikára”

Palotás János: „Indokolatlan a törvényalkotás felpörgetése.”

Fotó: r. tóth

szövetkezetek. A volt szocialista táborban hazánknak 7—8 év előnye van a törvényalkotásban, tehát semmi nem indokolja a jogalkotás felpörgetését.

— Milyennek tartja a privatizáció folyamatát?

— Nem megy jól a privatizáció. Először is: az idén 100 milliárd forint fordítható privatizációra, s ez nagyon kevés. Továbbá: a privatizációt nem a zöldségesboltokkal kellett volna kezdeni, mert abból nagyon sok van, így a folyamatot képtelenség kézben tartani, s egyébként sem bírnak meghatározó jelentőséggel a gazdaságra. Szerintem a vagyonügynökségnek egy olyan 8—10 ágazatot magába foglaló privatizációs programot kellett volna előírni, amelybe beletartozik többek között a vasút, a közúti szállítás, a légiközlekedés, a posta, az energia. Ezek értékével megszüntethető lenne az államadósság. A vagyonügynökség aztán vállalkozási formában társaságoknak adhatná ki az egyéb területek privatizációját.

— Különben az állami szektor tavaly 260 ezer munkahelyet vesztett, míg a magánszektor 280 ezer munkahelyet hozott létre. Ráadásul az utóbbiban 80 százalékkal voltak magasabbak a bérek. Tehát azért kellene gyorsabban és ésszerűbben privatizálni, mert a magánszektor élet- és fejlődőképesebb.

— Mi a véleménye a világkiállításról?

— Ebben a témában a gazdasági érv úgyszólván senkit nem érdekel, csak a politikai. Az ellenzék azért nem támogatja a világkiállítás megrendezését, mert attól tart, siker esetén ez előnyt jelent majd választáskor a kormányzópártoknak. Nekem az a véleményem, hogy meg kell rendezni az Expót, méghozzá maximális igénnyel, mert csakis az így elért ütemes fejlődéssel közelíthetünk a nyugat-európai országokhoz.

— Osztja-e azt a véleményt, miszerint sokan visszaélnek a munkanélküli-segély lehetőségével, s inkább fusiznak, mintsem dolgozzanak?

— Magam is hallottam már róla, tehát vannak, akiket nem kellene anyagilag támogatni. Ám, a rászorulókat sújtanánk, ha például a szigorúbb ellenőrzéssel túlbürokratizálnánk a rendszert. A kormány szinte sugallja, szükség van áldozatokra, jelentősebb munkanélküliség nélkül nem oldhatók meg gazdasági bajaink, de szerencsére ezt sokan nem hisszük el. Tisztázni kellene a kibontakozás irányát és lehetőségeit. Ami biztos: gazdasági nagyhatalom nem leszünk. Ugyanakkor kereskedelmi és pénzügyi központ lehetne országunk. Építeni kellene tehát korszerű raktárakat, irodákat, magas színvonalú szolgáltatásra volna szükség. Szellemileg alkalmasak volnánk erre a szerepre, hiszen két év alatt a néhányszázról 17 ezerre gyarapodott a külkereskedelmi cégek száma hazánkban. Meggyőződésem: erre rajtunk kívül kevés nemzet volna képes.

Kolaj László

Start a városházán

Salgótar ján. Ma 9.30 órakor a városháza dísztermében kezdi meg munkáját a TIT hagyományos nyári egyeteme. Az 1975 óta folyamatosan megrendezett fórum témája az idén: Ifjúság az átalalkuló Európában. A nyári egyetemet dr. Ferenczi György, a TIT Nógrád Megyei Egyesületének elnöke nyitja meg. A vendégeket köszönti Tolmácsi Ferenc, Salgótarján polgár- mestere. Az első előadást 10 órakor Az állam és a kormány ifjúságpolitikai feladatai címen Bakos István, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviseletében tartja.

Stagnáló

gazdálkodás

Pásztó. Több mint 40 millió forintos forráshiányos költségvetést mutatott be az önkormányzat — és ezzel továbbra is „rendelkezik”. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok állami támogatásából ugyanis egy fillért sem kapott a város.

— Az állami normatíva a stagnálást biztosítja — mondta a polgármester, dr. Dobrovóczky István —, fejlődésről azonban szó sem lehet emellett. Az intézmények most vállalkozásszerűen gazdálkodnak, és abban bízunk, ha felmutatunk valamit, még részesülhetünk a kiegészítés második üteméből, aminek szétosztására szeptemberig tesz javaslatot a kormány.

Faragott szentkép a kápolnába

Salgótarján. Fráter Lóránd faszobrászt a jelenlegi városi főépítész elődje kérte fel egy faragott szentkép elkészítésére, melyet a Karancs-kápolnában fognak elhelyezni. Az alkotó Karmelhegyi Szűz Mária tölgyfából faragott, székely motívumokkal díszített, aranyozott keretbe foglalt ikonszerű szobrát nemrégiben átadta a városi önkormány zatnak. Két szintén fából készül! gyertyatartó egészíti ki a képet, Ezeken a pápalátogatás évének jelképe látható.

Csereüdültetés

Még létezik ugyan, de már halódik...

Hol vannak azok a régi szép idők, amikor az emberek sorban álltak a szakszervezeti beutalókért. Mert olcsón, kényelmesen, családostól lehetett eltölteni két hetet a Balaton mellett, vagy valahol a hegyekben.

Pataktisztítás

Vizslás. Befejeződött a patakmeder tisztítása a községben. A munkát — az önkormányzat megbízásából — egy bátonyterenyei gazdasági társulás végezte el kilencvenezer forintos költséggel.

kel, ki a napra, divat a szeplő. A pöttytelenség hívei nem is tudják, mennyi bájt, emberi kedvességet kölcsönözhet viselőjének a pöttyös arc. Magam is e kis pöttyök híve vagyak,különösen kamaszlányok esetében. Sokan nem csrélnének egy ilyen kis szeplőst egyetlen szeplőtelenre sem, ha módjukban állna.

Az idő azonban megy, a szeplősökből — mily borzalom —- szeplőtelenek lesznek, a kamasz lányok és fiúk felhőnek és politikai pályára lépnek. Eveik számának növekedésével kozmetikumaik száma is növekszik. Hovatovább kitalálha- tatlan, a vastagodó púderréteg alatt milyen is lehetett valamikor az igazi arc.

Ha ezek után valaki azt gondolná, a politikai társadalom gyors szeplőtelenedésének puszta reakciója a civil társadalom gyors szeplősödése, tévedne. Csupán arról van szó, hogy van, aki vállalja, ami természetes és van, aki nem. Ezért divat ezen a nyáron a szeplő.

(bte)

Mostanára a helyzet gyökeresen megváltozott. Attól függően, — ha valaki egyáltalán kér még beutalót — hogy milyen üdülőben, mennyi időre, hová és hány személy óhajt üdülni, súlyos ezrekbe kerül a nyaralás. Meg amit az ember még mellette elkölt, a drága utazást már nem is számolva.

Az üdülési formák között a korábbi években igen kedvelt volt az úgynevezett csereüdülés. Ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy egy-egy gyár vagy üzem kapcsolatba lépett valamelyik szocialista ország hasonló vállalatának szakszervezeti bizottságával. A csereüdülésben résztvevők teljes ellátást kaptak, kényelmesen töltöttek el tíz napot, vagy két hetet a tengernél, a Tátrában, vagy más szép helyen.

A mostani üdülési zűrzavarban annak néztünk utána három nagy múltú salgótarjáni gyárban, létezik-e még egyáltalán csereüdültetés. Válaszra a szakszervezeti titkárokat kértük.

Salgótarjáni Kohászati Üzemek, Buchinger György:

— Mi a múlt évtől vettük fel

a kapcsolatot egy szlovák és egy lengyel vállalattal. Szlovákiában Hlatkiban, az Alacsony-Tátra közkedvelt síparadicsomában, míg Lengyelországban Tátra Bukovinán üdülhetnek dolgozóink. Főleg a téli időszak a kedvelt, amikor síelni lehet. Mindkét országban kényelmes faházakban várják a mieinket, nyolcvan kohász dolgozót tudunk üdültetni. Ami a pénzt illeti ezemyolcszázat fizet a dolgozó, kétezerötöt a nem nálunk lévő házastárs és ezret a gyerek. Az üdülés árának tulajdonképpen dolgozóink harminc százalékát térítik. Mi, július közepétől fogadjuk a lengyel és szlovák vendégeket, akiket a gyári üdülőkben látunk vendégül.

Öblösüveggyár, Géczi Lőrinc:

— Felemás a helyzetünk. A régi NDK-val az üvegipari műveknek jó kapcsolata volt, évente négy turnus üdülhetett a Fekete-erdőben, beutalók a mi dolgozóinknak is jutottak. Ez a lehetőség még tavaly is élt. Ebben az évben viszont teljesen megszűnt, ugyanis megfizethetetlenek a repülőjegyek, és nem

megoldott az ottani ellátás sem. Volt még kapcsolatunk a szlovákokkal, egy besztercebányai gyógyszergyár révén — valószínűleg a testvérmegyének köszönhetően — egy nagyon szép kis üdülőfaluban, Krepachovóban tölthettek néhány napot dolgozóink. A hozzánk érkezőket pedig Zsóriba vittük a meleg vízhez. Az igazság, hogy az idén ők sem jelentkeztek, mi sem kerestük a kapcsolatokat.

Vasöntöde és tűzhelygyár, Lipták János:

— A lengyelországi csereüdülés gyakorlatilag megszűnt, ezzel többéves kapcsolat számolódon fel. Forintot nem fogadnak el, dollárért pedig senki sem megy Lengyelországba üdülni. A szlovákokkal még úgy, ahogy kapcsolatban állunk, de itt is gondot jelent, hogy a koronát hivatalos árfolyamon nem jegyzik. Ennek ellenére, szerződést kötöttünk a füleki Kovosmalt vállalattal, — a mi profilunkhoz hasonlatos üzem — és így lehetőség nyílik harminckét tűzhely- gyári dolgozónak, hogy külföldön pihenjenek. Mi ugyancsak harminckét ottani vendéget várunk a hevesi üdülőnkbe. Hogy jövőre mi lesz, az egyelőre még talány...

cs-