Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-16 / 165. szám
1991. JÚLIUS 16., KEDD MEGYEI KÖRKÉP A béri unikum és a Niagara KIVÁLÓ GYÓGYSZERÉSZ Ehhez a szakmához megszállottság kell... Az ember azt gondolná, hogy a patikusnak van a legkényelmesebb dolga a világon. Szép fehér köpenyben beül az üvegek, tégelyek, ilyen-olyan pirulák, kenőcsök közé, aztán nagy titokzatosan kever-kavar és máris kész az orvosság... Országos viszonylatban egyedülálló a község erdejében lévő andezitkövek története. A világban eddig négy helyen ismertek ilyen oszlopos elválást — bazaltból. A hajlított oszlopok külön fokozzák az érdekességét. Ez olyan különlegesség itt, mint maga nemében a Niagara-víze- sés. Erre a megállapításra jutott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem egy kutatócsoportja, amelynek tagjaival — Felhősné dr. Váczi Erzsébettel, Bényeiné dr. Himmer Mártával, Hőhn Máriával és dr. Facsar Gézával — az első „kirándulás” előtt beszélgettünk Béren. — Hogyan találták meg megyénket? — Az is külön történet, hogyan találtuk meg Nógrád megyét! „Nógrád megye védett természeti értékei”-t olvasva arra gondoltunk, ezt mindenféleképpen látnunk kell. Az ornitológus Varga Feri bácsival a salgói várnál találkoztunk. O „fertőzött” meg bennünket. A következő kiszállásunknál már Fancsik János is velünk tartott. A kutatást meg kellett pályázni, így érkezhettünk ide. Jóváhagyták, hogy a védendő és védett területek növényeit vizsgáljuk — így válna értékesebbé az eddig végzett munka. — Az ismeretlenség, ami ide vonz bennünket — folytatja Felhősné gondolatait Facsar Géza. — Tulajdonképpen Trianon után kezdődött meg a jelenValahogy elmulasztottam a végső lehetőséget, hogy megtudjam — mi van ma Magyarországon. Hibás vagyok ebben, de az a gyanúm, hogy hibás rajtam kívül a teljes média, mert nem dőlt mint régen minden csapból Tárgyán József nyilatkozatözöne. Nem volt körülötte mint nem is olyan régen akkora zaj, nem csináltak oda-vissza hangos riportokat a rádiósok, nem veszekedtek (és így nem is közvetítették, mert nem volt mit) a rádió éteri hullámain az ilyen, olyan kisgazdák. Pedig kellett volna. Enélkül hamvába hullt ötlet, hogy mint a múlt héten valamelyik napon bejelentették — a kisgazdavezér kisvárdai gyűlésén feltehetően ő maga megmondja, hogy mi van ma Magyarországon... Megmondta? Fogalmam sincs az egészről. Szerettem volna újólag megerősítést kapni arról, hogy ad egy én mi vagyok, ad kettő ki az áruló, ad három ki a hibás (nyilván én). De mindez vagy nem hangzott el mégsem, vagy a médiák elhalllegi Magyarország felfedezése. Nemcsak kis falvakat, Budapest melletti területeket sem dolgoztak még fel. — Mennyi idő kell egy terület kutatásához? — Több élet... — Mennyire ismerik, és milyennek találják Nógrádot? — Minden ősszel a hallgatókkal jövünk gyakorlatra, így jártunk már Ipolytarnócon és a bámai szerkőhegyen. Legutóbb a Kis-Salgó és a Boszorkánykő növényvilágával ismerkedtünk. Egy ilyen kis megyében is annyi védett terület van, hogy fizikailag nem lehet bírni a feltárásukat! Szelektálnunk kell! Túl kellene már lépni azon, hogy ha azt mondjuk: Nógrád megye, akkor az embernek Hollókő és a sziráki kastély jut eszébe. Vannak itt más csodálatos helyek! Arra is gondoltunk már, hogy „Nógrádi napok”-at kellene itt rendezni, bemutatva néprajzi és természeti értékeit szakmai és kiránduló napokon, idecsalogatva a szakembereket és a laikusokat. Három napot játszva meg lehetne tölteni. — Mi a benyomásuk Bérről? — Bér teljesen szűz terület. Elzártságának „köszönhető”, hogy még a szakemberek sem tudnak róla. Biztosan fejlődésnek indul a község, ez nem is lehetne másként ilyen agilis polgármesterrel! És például a béri pincesor unikum egy néprajzosnak. — Dudellai — gatták. Vagy én vagyok mindennek (megint és ebben is) az oka. Kaszáltam a funduson teljes kánikulában két napot rádió-újság nélkül. Most magamra vessek. Jó lett volna mégis megtudni— mi van ma itten? Globálisan persze csak először, aztán van(volt) remény arra is, hogy nekem személy szerint majd megmondja a nagy kisgazda guru, hogy velem mi van vagy, hogy mit hoz a tegnap. Most kitört a képviselőnyár, szabadságon a honatyák s velük nyilván Torgyán József pártelnök is nyaralni utazott. Itt vagyok országos helyzet nélkül. Kínos. Miért lehetséges, hogy majd mindenütt Torgyántól várjuk a „segítséget”? Velünk van valami vagy Torgyán József annyira más, mint koalíciós társa, a jólelkű és csendeske MDF-es frakció- vezető, akin egész évben az volt a legfeltűnőbb, hogy a parlament Dr. Gombos Pálné, a salgótarjáni vásártéri gyógyszertár vezetője — aki a közelmúltban kiváló gyógyszerész kitüntetésben részesült — cseppnyi elnézéssel mosolyogja meg a fenti elképzelést. — Tényleg egyszerűnek, irigylendőnek tűnik a gyógyszerész munkája. Csakhogy azt a kívülálló nem tudja, hogy ehhez a szakmához micsoda megszállottság szükséges. Mi nem gyárthatunk selejtet. Ezért teljességgel kizárt a tévedés. A pult mögött ülő patikusnak százfelé is kell figyelni, amíg kiadja a gyógyszert. Többszörösen ellenőrzi a receptet, az adagolást, s azt, hogy a beteg valóban a neki szánt orvosságot kapta-e meg. — Fordult már elő tévedés? — Hála Istennek ■— ezt lekopogom — még nem. Legalábbis nálunk még soha. Lelkileg tönkre is tenne egy ilyen dolog. — Miként lesz valakiből gyógyszerész? — Egyszerű elhatározás kérdése. A középiskolában nagyon szerettem a kémiát. Engem is „megcsapott” a gyógyszertárak Mottó: ,,Tiszteld minden aggastyánban szülőid- és őseidnek képét! Az öregség tiszteletre méltó minden nemes lélek előtt.” Silvio Pellico Margitka néni hetvenegy évesen dolgozik a salgótarjáni városi strandon. Szívesebben maradna otthon, ám a hétezer forintos nyugdíjból, a téli tüzelőre sem futja. Három gyermeke felnőtt; családos emberek. A férje tizenegy évvel ezelőtt meghalt. Harminc évig keményen dolgozott a munkahelyén. Nem volt könnyű élete, munkáját mégis énekelve és mosolyogva végzi. Beszélgetésünk közben ősz fejét megsimítja, a szeme néha könnybe lábad. A nagymamám jut eszembe róla, hallom a hangját, ahogy mondja: „Kislyányom, csak a saját munkádban lelhetsz örömet!” Margitka néni is ismeri ezt a mondást, mert amíg egy záróülésén a múlt héten csíkos inget viselt. Sokan úgy vélekednek — jogosan — hogy ,,Tor- gyánból a médiák csináltak Torgyánt”. Veszélyes dolog lehet ez, mert ha teszemazt én állandóan azt olvasom magamról, hogy milyen fenegyerek vagyok — egy idő után kénytelen leszek ezt komolyan venni, sőt, eszerint valóban fenegyerekként viselkedni: árnyékkormányt alakítani és így tovább egészen a vérehullató földprogram teljes kihirdetéséig és kivitelezéséig. Az egész kompániáról nem beszél annyit a magyar sajtó, mint erről az egyetlen résztvevőjéről a mai hazai politikai életnek. Miként telik majd a nyarunk teljesen Torgyán-mentesen?! Nem vet ez bennünket vissza a gondolkodásban, érzésben, kiállásban, politizálásban? Nem csúszunk vissza a közönybe, ha egyszer azt sem tudhatjuk meg (kényelmesen), hogy mi van hangulata, különlegessége. Mert a patika egy külön világ. így aztán —, sablonos a történet — , a gyógyszerészeti egyetemre jelentkeztem. Több okból is jól tettem. Azt a hivatást választottam, amit a mai napig nagyon szeretek, örömmel végzek. Ügy érzem: helyemen vagyok. Az egyetemen ismerkedtem meg a férjemmel, aki ugyancsak Pesten jogászkodott. Őt hívták a bíróságra dolgozni, én meg jöttem patikusnak, az akkori Őrangyal gyógyszertárba. A dunántúli Sárközből — közelebbről Decs- ről — így kerültem Nógrádba. — Sokszor hangzik el, hogy ez a pálya elnőiesedett. — Valóban. Ennek okát abban látom, hogy az elmúlt évtizedekben a gyógyszerészeket valahogyan igyekeztek a háttérbe szorítani. Az akkori politika úgy érezte, hogy a gyógyszerészek potenciális polgári réteget alkotnak, hisz valamikor saját patikájukban árulták a medicinát. így nem csoda, hogy mellékvágányra kerültünk, a fizetésünket tudatosan hagyták nagyon alacsonyan. Ebből egy férfi családot nem ALKONY kicsit is bírja, addig van öröme az életének. Nem akar más nyakán élni. Őt így nevelték. De mégis megkérdezem; miért van szükség arra, hogy valaki hetvenegy évesen is dolgozzon? Miért nem tudunk nagymamáinknak, nagyapáinknak olyan életet biztosítani, hogy ne keljen tüzelőre gyűjteniük? Az öregek ugyan örülnek, ha dolgozhatnak, és ha hasznossá tudják tenni magukat. A munka örömében nekik viszont már nem szabadna, a kell szónak szerepelnie! Ezen a problémán csak mi, fiatalok segíthetünk. Ne adományként adjunk, mert nem bírják elviselni az alamizsnát. Próbáljunk meg, úgy változtatni életükön, hogy őszinteség, tisztelt és szeretet övezze őket. Hiszen múlt nélkül jelenünk és jövőnk sincs. Szeli Sára akkor hazánkban? Nem lesz ebből baj? Na és akkor most megmondta Torgyán, hogy mi van itt vagy nem mondta meg? Nem kellene megismételni, ha mégis megmondta? Csak annyi tudható, hogy legutóbbi nagygyűlésükön a Doktor hangsúlyozta; nagy változásokra van szükség a kisgazdapárton belül, s hogy tartják magukat a koalíciós megállapodásokhoz miközben demokratikusan különvélemény is elvárható tőlük. Csupa „újdonság”. De mivan az országgal? A néppel? Velem? Megint a médiák a hibásak, mert most meg sandán hallgatnak? Vagy csak részleteket árulnak el? Lehet, hogy Torgyán József mégsem mondta meg... vagy nem „úgy” mondta meg, vagy a többiek lebeszélték, hogy megmondja, vagy (erre gondolni sem merek) ő sem tudja teljes határozottsággal — mi van ma Magyarországon. Egy biztos. Tegnap vihar volt, mára meg meleg van. (T. Pataki) tudott eltartani, maradtak a nők a gyógyszertárak pultjánál. Most érzem, hogy valami megmozdult, hisz a patikus az egészség megőrzésében és visszaadásában egyenrangú társa az orvosnak. Azt is örömmel veszem, hogy itt- ott már megnyíltak az első magángyógyszertárak. — Szakmai képzésre van-e lehetősége? — Oktató gyógyszerész vagyok. Ez azt jelenti, hogy egyetemi hallgatók töltik itt a gyakorlatukat nálunk. De szívesen veszek részt a gyógyszertári asz- szisztensek képzésében is. Van egy magasabb „rangom” is: a gyógyszerismertetés. — Ez alatt mit kell érteni? — Az Országos Gyógyszerészeti Intézet minden megyében megbíz két-három gyógyszerészt azzal, hogy a megjelenő új gyógyszerek hatásáról, a kapcsolatos rendeletekről tájékoztassa havonta egyszer értekezleten az orvosokat. — Ön szerint van baj a gyógyszerfronton? — Sok a hiánycikk, de minden gyógyszer pótolható egy másikkal. Gond, hogy nálunk mindenkinek szent meggyőződése, ha nem azt kapta, amit megszokott, akkor már meg sem gyógyul... Csatai Erzsébet Vizslás határában a Rúgásdűlőben beszéltünk meg randevút Szakos Jánossal, akinek „vagyonát” — tizenegy fejőstehenet, hat üszőt és három bikát — villanypásztor őrzi. t— Négy éve foglalkozom tehéntartással és tavaly márciusban úgy döntöttem, hogy gyarapítóm az állományt. Holsteineket és magyartarkákat tartok. — Ennyi tehénnek rengeteg teje van. Mit csinál ezzel? — Ez év január 19-ig a pásztói tejiparral volt szerződésem, de különböző okok miatt felbontottam. Úgy is a vállalkozások korát éljük, így én arra gondoltam, hogy eladom a tejet magam. Napi 180 liter tejet fejünk, Fekete Tejre várva Gyurkó Péter felvételei Nincs új tekecsarnok Nádújfalu. Egyelőre még csak folynak a régi tekepálya felújítási munkálatai, tehát nincs új te- kecsamoka a községnek! Az 1 millió 200 ezer forintos költséggel automatává alakított pálya műszaki átadása július 19-én lesz. A helyi szakosztály sportolói augusztus elejétől, a nagyközönség a nemzeti ünnep előestéjétől döntögetheti a bábukat. Adórendelet Szilaspogony. Kivetteték a településen a magánszemélyek kommunális adóját. A rendelet azonban a rászorulóknak jövedelemarányosan kedvezményeket is biztosít. Hittantábor Zabar. A debreceni Forrás lelkisegély-szolgálat szervezésében egyhetes hittantábort rendeztek az üresen álló katolikus parókia épületében. A húsz Debrecen környéki, többnyire nagy családokban élő gyermek, négy egyetemista fiatal irányításával töltötte szabadidejét a táborban. A gyermekek programjából nem hiányzott a játék, a kirándulás sem. A délelőttök inkább a Biblia tanulmányozásával, — abból vett történetek, példabeszédek rajzban, játékban, beszélgetéseken való fölelevenítésével —zajlottak. Zoltánnéval a kisegítőmmel, és egy általunk épített speciális kocsival naponta kétszer, a reggeli illetve az esti fejés után bejárjuk Vizslás utcáit. Sok állandó vevőnk van, de mindig marad annyi tej, hogy az alkalmi kéréseknek is eleget tudunk tenni. — Mindennap elfogy ? — Hétfőn kevesebb fogy le ez sem vész kárba, hiszen ebből készítünk tejfölt és túrót, amiből talán tízszeres mennyiség is elfogyna a faluban. — Mit szól mindehhez a köz- egészségügy illetékese? — Dr. Tavaszi Ferenc, állami közegészségügyi és járványügyi felügyelő megszabta, hogy milyen feltételek mellett szállíthatjuk és árusíthatjuk a tejet. Saját érdekünk — és természetesen a lakosságé — hogy betartsuk ezeket a szabályokat. Vége az esti fejősnek, a házilag készített kocsi bakjára fekete kalapjában Szakos János telepedik, ostorának szelíd pattintására méltóságteljes lassúsággal útjára indul Olga, a hatéves arabs telivér. A kocsi oldalán Jakab József által alkotott felirat, és egy jó kiállású tehén hirdeti, hogy ebben az alkalmatosságban házi tej és tejtermék kapható. Fekete Zoltánná a kocsiban a kannák mellé telepszik és alig haladnak három házat, már körül is fogják őket a vásárlók. * Sólymos László Elutasított kérelem nyomában (Folytatás az 1. oldalról) Ezek félbehagyása, a megkezdett munkák szüneteltetése jóval nagyobb kárt eredményezne mint hasznot. Gondolok itt a Nyugati városrész és a Gorkij-lakótelep lakásépítkezéseire, a sugár úti szennyvíztisztító munkálataira és a 21-es út városon átvezető szakaszának további építésére. S itt a csapda, a kényszer- helyzet: most még nincs gond az alapellátással. Ha azonban következetesen befejezzük az említett beruházásokat, s ha nem veszik ezt figyelembe későbbi pályázatunknál, sáfárkodjunk is a legjobban a ránkbízott anyagiakkal, ennek ellenére veszélybe kerülhet az alapellátás is... — Ezek szerint, lesz mód újabb állami támogatás iránti kérelem benyújtására? — Igen. Annál is inkább, mert az öt és fél milliárdnyi országos keretből mindössze két és fél milliárd forintot osztottak ki. Alapos előkészítő munka után, ősszel ismét pályázunk, hiszen számunkra is létfontosságú az állami támogatás elnyerése. —szgys— NÉZŐPONT TORGYÁN MEGMONDTA? Tejtúra Vizsláson Indul a második tejforduló
