Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-15 / 164. szám
4 unznun LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 15., HÉTFŐ POPSAROK Ösztönös rock and roll Még nem tolonganak ugyan, de ha így haladunk, lassan -— dehát mi megy ma a pop és rock világában lassan?! —, ha nem is alig, minden esetre nehezen ismerjük majd ki magunkat az olyan zenekarok között, melyek egyéni, vagy ha úgy tetszik sajátos megszólalásában más stílusok vegyülékét hallhatjuk munkálni, egyelőre csak színeket, ízeket adva. A Gallon Drunk zenéjében jazz, blues, rock, rockabilly, és soul elemek fedezhetők fel, és rendesen megférnek egymással — Nógrádban úgy mondják: elvannak (s most a jellegzetes „a” hangokat hagyjuk békén) —, így és össze — és eldolgozva érdekes, már majdnem izgalmas muzsika születik. Néha-néha nyakonöntik a derék zenészek az egészet a húszas vagy harmincas évek hangulatának kedvük szerint elviselhetőbb, vagy igenis tömény szirupjával, s egy-egy számot így prezentálnak. A look, a kinézet, a megjelenés az ötvenes éveket idézi fel. Leolajozott jampis hári [„pestiesen”, a Fenyő szerint, háré, magyarul: férfi haj (viselet), öcsi], hátul gondosan összefésülve, intelligens pofaszakáll, csi- ricsárian színes meg színesen csiricsáré „szép” ingek, zakók, csőnadrág, vagy farmer... Na, jó! Ha a nyáron Londonba tévednének, nézzék meg legalább a New Musical Express koncert, illetve buli kalauzát (NME gig guide) és biztos rátalálnak valahol Nick Combe dobosra, Mike Delanian basszusgitárosra, Joe Byfield maracas (rumbatök) nagymesterre — aki ha kell gitározik is — és James Johnson gitárosra, énekesre, vagyis a Gallon Drunkra. Talán éppen szűkebb hazájuk, Eszak-London valamelyik klubjában, ott a Turnpike Lane környékén valahol, Camden Town közelében. Lehet, hogy Link Wray-ízű lesz a zenéjük, vagy egy kicsit olyan, amilyent Bo Diddley játszott itt nálunk Pesten is — no, Bo Diddley számait játszva jó, ha az ember járatos a maracas(ok) rázásának a tudományában —, de a kedves fiúk nem vetik meg a Velvet Undergroundot. És nem nézik le a Stooges-t, a Birthday Partyt vagy a Suicide-ot sem. Városi metál ez, kérem — mondja majd Nick Brown, a menedzser, ha megkérdezik, hogy mégis mit hallanak. Fogadják el ezt a magyarázatot. Aztán ha tehetik, hallgassák meg, mit mond például Delanian, ahogy azt egy szép kora nyári napon Lydie Barbarian csinálta, mikor végre fogadták egy kis beszélgetésre. — Egy biztos: a zenekar tagjai nem hallgatják a függetlenek zenéjét. Unalmasnak találjuk, nem érdekel bennünket. Nagyné- ha meghallgatok egy-két lemezt, amit egy barátom ajánl, dehát minden zenekar egyforma. Mi rock and roll banda vagyunk, és megpróbálunk jó és ösztönös, spontán zenét játszani, tehát előre nem döntjük el teljes egészében, hogy milyen legyen. Szerencsére mind á négyen utálunk bármi különcködőt, meghökkentőt alkalmazni csak azért, hogy így legyünk érdekesek. A dalok szövege tele van fontos közlendővel, üzenettel, de végül is nem nagy baj, ha valaki nem érti. Nézze, én angol vagyok, rajongva hallgattam a Stooges számait, de sokáig egyáltalán nem értettem a szövegeiket. Azt persze, hogy mit üzennek a világnak, meg esetleg nekem. És mondhatom magának, remekül megvoltam úgy, hogy csak a szavakat értettem. Vass Imre TOP TEN — A LEGJOBB TÍZ Jún. júl. 2. 1. A küszöbön túl — Tátrai Band 10. 2. Move that body — Technotronic 8. 3. When a man loves a woman — Michael Bolton 7. 4. Repül a bálna — Republic 9. 5. Shoop shoop song — Cher 5. 6. Sajtból van a hold — Demjén Ferenc 7. Vadkemping — Dolly Roll 8. Sweet soul music — Rod Stewart — 9. Suicide blonde — INXS 3. 10. I’ll be home — Pat Boone Rod Stewart három dallal is szerepel a listán. Úgy nézett ki, hogy a Szívem ritmusa” — most 14. — kerül a legjobb tíz közé, és lám, az „Édes lélekzene” van a 8. helyen. Valahol a harminc alatt jött be a „Te vagy minden” című lassú számmal. Majd meglátjuk, mire jut. A PAN AM csődje Washington. (MTI). A PAN AM amerikai légitársaság csődje nem érinti a Malévvel közös New York-i járatot és jó remény van arra, hogy a PAN AM örökébe lépő Delta légitársasággal folyta^ tódik az együttműködés — mondotta Borsos György, a Malév New York-i képviseleté7. rész Dr. Keller elmosolyodott. — Ha minden jól megy, és a kuratórium elfogadja a professzor ajánlását — mondta —, akkor... akkor valószínűleg én leszek az, aki... — Maga, Matthias? — vágott Barbara Fembach örvendezve a főorvos szavába —, hiszen ez remek lenne. Felugrott, és egészen közel lépett dr. Kellerhez. — Lehetek én az első, aki gratulál? — Még nem, Barbara — csitította dr. Keller —, sohasem lehet tudni, nem jön-e valami közbe. — Ekkor még nem is sejtette, hogy mennyire igaza lesz. — Ugyan mi jöhetne még közbe? — hárította el Barbara Fembach. — Mikor lesz a hivatalos kinevezés? — kérdezte. Dr. Keller vállat vont. — Talán már holnap, vagy holnapután, de lehet, hogy csak három-négy nap múlva... Nem is volt ebben hiba. Dr. Keller valóban már másnap megkapta a kuratórium írásbeli értesítését — ámde nem abban a formában, ahogyan várta. De ezt megelőzően még történt egy és más a Szent Anna Kórházban. A fiatalember, aki szülés előtt álló barátnőjét behozta a Szent Anna Kórházba, belépett a nővértől kapott beutalóval a gondnokságra. Véletlenül maga a gondnek vezetője az MTI tudósítójának. Pénteken vált ismeretessé, hogy a csődöt jelentett PAN AM a többi között európai járatainak jogát is eladta a Deltának, az Egyesült Államok harmadik legnagyobb légitársaságának. A Malév a PAN AM-mal együttműködésben évek óta sikeresen nokság vezetője vette kezébe az ügyet. — Nem házasok? — A testes gondnokságvezető vizsgáló szemekkel méregette az előtte álló Fredet. — Nem, csak barátok vagyunk. — Fred Haller kicsit gondolkodott. — Mondja — kérdezte — igaz, hogy itt semmit sem kell fizetni a szülésért? — Talán magának, vagy a barátnőjének nincs pénze? A kérdezett csendben megcsóválta a fejét. — Oltári pech, hogy pont most kell neki gyereket szülni — nyögte ki. A hájas gondnok felfigyelt. — Tehát nem kívánatos terhesség — vetette oda. — Ahogy mondja — erősítette meg Fred Haller —, egy ilyen kölök sokba kerül. A gondnok fantáziája meglódult. — De hátha a barátnője szívesen vállalná a gyereket? — kérdezte nyomatékkal. — Az biztos, hogy nem — hangzott a válasz. — Már beszéltünk róla. — Miről? — kérdezte érdeküzemelteti hetenként ötszöri közvetlen járatát Budapest és New York között. A Malév képviselője szerint minden ok megvan annak feltételezésére, hogy a Delta is érdekelt lesz az emelkedő forgalmú közép-kelet- európai járatok fenntartásában. A tárgyalások várhatóan már a héten megkezdődnek. lődve. Fred Haller kissé előrehajolt és titokzatos hangon mondta: — Vannak haverjaink, olyanok, mint az a Liesl, akinek itt született gyereke, aztán továbbadta, érti? Neumayr nagyon is jól értette, de megjátszotta az ártatlant. Fred Haller ezek után nem rejtette véka alá az értesüléseit, elmondta, amit tudott. Ez persze, nem volt sok. De a gondnoknak elég volt ahhoz, hogy megsejtse, mit szeretne a fiatalember. Jól jött számára ez az egész, mert éppen nemrég jelentkeztek ismét olyan érdeklődők, akik szívesen jutottak volna valamilyen egyszerűbb módon gyerekhez, ugyanis az örökbefogadási procedúrát hosszadalmasnak találták, meg azután az olyan kötelezettségek vállalását is előírta, amelyeket többnyire csak nehezen tudtak teljesíteni. Már egy éve foglalkozott ilyesmivel. Lényegében a csecsemőkereskedelem közvetítőjének szerepét válallta, és semmi kivetnivalót nem talált ebben. Végül is minden résztvevőn segített — a fiatal, legtöbbször hátrányos helyzetű anyákon Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN HASONMÁSOK Brezsnyev és Lenin hasonmása sétál Leningrád utcáin 1991 nyarán (MTI-Fotó) ZSEBNAPTÁR A köz és a pénze Lovat is temettek Csákvár. (MTI) Lovat is temettek a hajdani Floriana, a mai Csákvár helyén volt római kori település temetőjében. A székes- fehérvári István király Múzeum régészei a nyolcévi szünet után ismét megkezdett kutatások során találták meg a hátast rejtő sírgödröt. Csákvár római kori temetője rendkívül gazdag leletekben. Áz 1981—83-ban végzett — s azóta pénz hiányában jobbára szüneteltetett — feltárás során ugyanis 1600 sírt bontottak ki, s azokban kétezernél több kisebb-nagyobb leletet találtak, például ékszereket, üvegtárgyakat, illatszeres és olajosüvegcséket, palackokat, bronzból készült körzőt és római írószerszámot, úgynevezett sty- lust is. A kutatás már akkor is sok érdekes adatot szolgáltatott a település történetéről, a késő római kornak már a népvándorlás idejébe hajló időszakáról, az ottani lakosság etnikai összetételéről. és a jómódú embereken, akik szemmel láthatóan egy ilyen kis teremtésre vágyódtak. Azt, hogy emellett az ő számára is leesik egy tekintélyes summa, egyáltalán nem tartotta bűnnek. Csak éppen nagy körültekintéssel kell eljárni. Nem is annyira a törvény miatt, hanem inkább a szülőanya tekintetében, nehogy módjában legyen később nehézségeket támasztani. — Ha jól értettem — fordult ismét Neumayr a fiatalemberhez —, nem utasítaná vissza sem maga, sem a barátnője, ha valaki a maguk gyerekét adoptálná. Igen? Fred Haller beleegyezően bólintott. — de egy pár rongy nekünk is... — Jó, jó — vágott a szavába, de miért nem fordulnak ezzel a dologgal a hatósághoz? — kérdezte. Fred elutasító mozdulatot tett kezével. — Hagyjon békén a hatósággal — morogta. — Mire azok megmozdulnak és a kölköt adoptálni lehet, addigra az már majdnem iskolába jár. — Haller úr — vette fel a jóakaratú magatartást —, megpróbálok mindkettőjüknek segíteni, mivel van némi összeköttetésem illetékes helyeken. — De kártalanítás nélkül semmibe se megyünk bele — mondta a fiatalember. (Folytatjuk) Két évvel ezelőtt jelent meg a Gyarmati Napló első száma, címlapján Péter-Pálról szóló szó szerint újszerű riporttal, hiszen akkoriban még igazán nem volt megszokott egyházi rendezvényekről oldalas-képes riportokat közölni az első oldalon. A lapot a tanács támogatta, helyben vagy három profi és 20—25! külső munkatárs, fotós, képzőművész töltötte meg —■ nem a tanács dicséretével. Erre is azt mondhatom, hogy SŐT! Egyetlen lapszám sem múlt el anélkül, hogy valamilyen témában magát a kiadót ne kritizálta volna a város lapja. Csakhogy akkor már volt egy másik városi lap is. A nyílt szívű demokraták ellenzéki lapja (mert milyen dolog lenne lemaradni az országos modelltől, s nem kiadni gyorsan egy ellenlapot?!), ez volt az Ipoly... Most hírét vettem, hogy a város újra lapot akar kiadni, aminek őszinte szívvel örülök, s nyilván velem örvendeznek még nagyon sokan. Felrémlik ugyan valami azokból az időkből (15 számot ért meg a Gyarmati Napló), amikor a ..kontralapot’’, az Ipolyi egyszerűen szólva nem lehetett megjelenésével figyelemmel követni (öt-hat számot ha megért a magánerős, Soros-alapítvánnyal támogatott! hírügynökségi?! kiadvány), tehát soha nem tudta az olvasó, hogy akkor az Ipoly — amely címét is a másiktól vette, hiszen ott tervezték korábban ezen a címen a „tanácsi” lapot — már megjelent vagy már megszűnt-e valójában? Érdekes meSzomorú dolog a halál. Még akkor is az, ha tudjuk hogy elkerülhetetlen, törvényszerűen érint minket és szervesen illeszkedik életünkbe. Életünkbe — a halál?! Ezen sokan megrökönyödnek — mint például a minap Lengyel Katalin e lap hasábjain — pedig erről van szó. Egy közmondás azt tartja, — „a jó pap is holtig tanul”. Fiatal tollforgató kollégánk talán jobban tette volna, ha megkeres bennünket és tájékozódik tevékenységünkről, nem sértő megjegyzéseket tesz az „előjegyzés és nyitvatartás” vonatkozásában. A Markimex-Trade egy igen széles körű tevékenységi körrel tódussal terjesztették ugyanis a korabeli (hosszú ideje, ideig újra szünetelő) Ipolyt. Addig nem jelent meg az újabb szám. amíg a régi el nem fogyott... S hát pedig bedobtak apait, anyait, sőt gyere - kit és mindenféle rokonit is. Jó ideje a városnak semmiféle lapja nincs. A Gyarmati Naplót egyszerűen szólva a szájtépő propaganda — ,,mire költik itten a közpénzeket. így könnyű lapot csinálni...” megbuktatta, a tanács viszakozott, a lap megszűnt támogatás híján. Most jött a hírlelő, hogy mégis újra indul a lap, egy főállású önjelölt vezetője máris van, aki negyvenezernél alább nem is adja magát. A többiek? Majd kívülről írnak, nyilván honor mellett. Ma többnyire azok kezében Gyarmaton a hatalom, akik — városi, elnyomott? önkormányzatok lévén — a pénztelenségre hivatkoznak. Ami meg igaz is. Közülük jó néhányan a tanács(i) lapot kritizálták. Vagy mindezekhez azok állnak közel, akik ezt a szájpropagandát annak idején fennhangon fújták, mint süket Fritz a harmonikát. A közpénzen kiadott Gyarmati Naplóról. Az ember csak reménykedhet, hogy az újrainduló városi lap majd nem lesz az önkormányzat (lásd mint a tanácsi vád) szócsöve. Holott elkelne neki egy szócső végeredményben. S hogy az önjelölt főszerkesztő a negyvenezrét sem a közpénzből kapja, hanem most majd megmutatja az Ipoly (vagy mi), miként kell rentábilis lapot nyomni. (T. Pataki) rendelkező kft. Szolgáltatási körünket kiterjesztettük az elhalálozással, temetkezéssel kapcsolatos ügyintézések bürokratikus hercehurcák átvállalásával. Ezekben a nehéz órákban legalább ennyivel könnyebb a teher. Nyomatékül: az „Utolsó út” nem az élőkre vonatkozik, hanem az elhunytakra. Őrajtuk már sajnos segíteni nem tudunk. Mi azt is tudjuk, hogy aki ebbe a szolgáltatásba belekezd, nem fog gyorsan meggazdagodni, de jó hallani utóbb a köszönő szavakat, érezni, hogy csillapíthattuk az elkeseredett emberek fájdalmát. Az ügynökség dolgozói Megjegyzések a végső úthoz
