Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-15 / 164. szám

1991. JÚLIUS 15., HÉTFŐ unnnnu 5 MUNKA NÉLKÜL... Mengyi Mártának is számítógépbe táplálták az adatait Sok embert nyomaszt mostanság a munkanélküliség réme. Családok napjai telnek bizonytalanságban, hi­szen bárkivel előfordulhat, hogy az utcára kerül. S milyen esélyekkel lép a nagybetűs életbe az a fiatal, akinek nincs lehetősége dolgozni? A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ kisterenyei kirendeltségén a hét négy napján állnak az ügyfelek rendelkezésére. Kecskés Jánostól a ki- rendeltség vezetőjétől kértem tájékoz­tatást: milyen a munkaügyi helyzet megyénk e körzetében? — A régi közigazgatási körzet beosztása alapján tizenöt település lakóinak problémáival foglalkozunk. Tevékenységi körünkbe tartozik a munkaközvetítés, a munkanélküli­segély biztosítása és a munkaügyi, jogi tanácsadás. Két csoportra osztha­tók a bennünket felkereső emberek. Vannak, akik már munka nélküliek. Nyilvántartásba kerülnek, elmondjuk a lehetőségeiket, állást keresünk szá­mukra. Ha nem sikerül elhelyezked­niük, akkor gondoskodunk a segélye­zésükről. A másik csoportba tartoznak a felmondás alatt állók, illetve akik arra számíthatnak. — Hogyan állapítják meg a segély összegét? — Az első lépés a jogosultság tisz­tázása. Az utolsó négy évben 360 munkanap szükséges: Ez esetben a juttatás a volt átlagkereset 70 százalé­ka. Ha a jövedelem nem érte el a 7000 forintot, akkor az egy napra adható összeg 233 forint. Pályakezdőknél a mindenkori minimum bér 75 százalé­ka jár, amire 90 napi várakozás után fél évig jogosultak. Akinek az iskolai végzettsége a nyolc általánost nem haladja meg, ellátást nem kaphat. — Mennyi jelenleg a munkanélkü­liek száma a körzetben? — A legfrissebb adatokban 864 fő szerepel. Csaknem 50 százalékuk bátonyterenyei. Homok­terenyéről Hevesbe A község gyógyszertára a vonzáskörzetébe tartozó tele­püléseken kívül egészen Péter- vásárhelyig ellátja gyógyszer­rel a lakosságot. A több mint egymillió forintos készletből havonta átlagosan 840 ezer forintot forgalmaznak. Képünkön: László Gyuláné aszisztens gyógyszerkészít­ményt készít. Fotó: (Gy. P.) — Milyen állásajánlatokat kínál­nak? — Rendkívül nehéz az elhelyezke­dés, ugyanis a munkanélküliek olyan szakmával rendelkeznek, amiből sok van, a vállalatok viszont a hiányszak­mákba keresnek munkavállalókat. A legnagyobb gondban az adminisztra­tív munkakörben dolgozók, a pálya­kezdők és főként a csökkent munka­képességűek vannak. Elsősorban var­rónőket, üvegfúvókat, minősített he­gesztőket keresnek. Szükség van be­tanított munkásokra, de nekik valami­lyen szakirányú képesítés is szüksé­ges. Megyén kívül nem közvetítünk, erre nincs igény. A jelentkezőknek csupán 5—6 százaléka talál általunk munkát. Sajnos, ez roppant csekély arány. — Hol történt jelentősebb leépítés? — A Salgótarjáni Síküveggyár, a Nógrád Volán és a Salgó Cipőipari Kisszövetkezet kényszerült sok dol­gozója elbocsátására. Az irodából meggyötört arcú embe­rek lépnek ki. Mengyi Márta mátrave- rebélyi lakos az idén végezte el a szak­munkásképzőt, de úgy látszik, nincs szükség fodrászra. — Nem bíztattak semmivel. Fogal­mam sincs, hogyan alakul a jövőm? Szeretem a szakmámat. Ezt akarom csinálni, ha már három évig tanultam — mondja gondterhelten. — Én a Salgótarjáni Salgóker Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat­nál dolgoztam — panaszkodott egy kisterenyei fiatalasszony, aki kérte nevét ne írjuk le. — Felszámolták a vállalatot, mindenkit elküldték. Nem tudom, találok-e munkát? Mi lesz így velem?' És mi lesz mindannyiunkkal?! (Szikora) — (Gyurkó) Elmennek a bíróságig? Nem és nem tudnak megegyez­ni a nagybárkányi volt közös községi tanácshoz tartozott tele­pülések önkormányzatai, a pénz- maradvány felosztásában. —Pontosabban: Kisbárkány, Márkháza és a mi képviselő-tes­tületünk már döntött ez ügyben — mondta Balya András, Nagy- bárkány polgármestere. — Közös ülésünkön úgy határoztunk, hogy a települések a lakosság arányá­ban részesülnek az 5,9 millió forintból. Javaslatunkat Luciáivá és Sámsonháza testületéivel is tudattuk, ám választ még nem kaptunk. Felkerestem Grajzer Pált, Luciáivá polgármesterét, aki így fogalmazta meg álláspontjukat: — Nem érthetünk egyet az igaztalan ajánlattal. Tudniillik a mi községünk mindig hátrányt szenvedett Nagybárkánnyal szemben. Nekünk sohasem jutott pénz beruházásra. Az osztozko­dásnál figyelembe kell venni, hogy a falvak az utóbbi években mennyit költöttek fejlesztésre, s az kapjon többet a pénzmarad­ványból, akinek korábban nem futotta erre a célra. Az igazság érdekében akár a bíróságig is elmegyünk! BA TONYTERENYE ES KORNYÉKÉ y Szabadságra megy a Ganz? Mátranovák. Olyan híreket hal­lani, miszerint hamarosan bezárja kapuit a Ganz Acélszerkezeti Vál­lalat helybeli gyára, mivel nincs munka. Aztán mindenki mehet, amerre lát... — Valóban ilyen tragikus a helyzetük? — kérdeztem dr. Máté László igazgatót.-J- Korántsem — mosolygott a hí­resztelésekén a szakember, majd így folytatta: — Ami igaz: egyelőre július végéig van megrendelésünk, utána mindannyian szabadságra megyünk. Pontosabban: csaknem mindannyian, mert például a kar­bantartóknak lesz tennivalójuk. De nincs ebben semmi tragédia, hiszen a gyár leállása nélkül is sokan vennék ki augusztusban a szabad­ságukat, hogy elvégezhessék a me­zőgazdasági munkát. — Miért éppen a szabadságolás mellett döntöttek? — Humánus meggondolásból: senkit nem akarunk elküldeni. Megtehetnénk azt is, hogy kisebb létszámmal termeljünk, ám az nem lenne gazdaságos. Megnőttek az üzemeltetési költségek, s csak akkor nyereséges a termelés, ha teljes mértékben kihasználjuk a gyártóka­pacitást. Vagyis takarékossági oka is van a dolgozók szabadságolásá­nak. Július elsejétől ugyanilyen megfontolásból tértünk át az egy műszakos munkarendre. ,— Említette: a karbantartóknak lesz tennivalójuk. — Igen. Akadnak olyan munkák, amelyeket csak álló üzemben lehet elvégezni. Többek között most alkalom nyílik a gyártócsarnok tetőtéri ablakrendszerének letisztí­tására, illetve egyes elemek cseré­jére, továbbá a darupályák rendbe­tételére, kijavítására. Elképzelhető, hogy a leállás alatt megtesszük az előkészületeket annak a 300 tonnás hídnak a legyártására, amelyet Szaúd-Arábiába szállítunk. — Tehát a többség fizetett sza­badságon lesz. De miként számolják el azokat, akiknek már elfogyott az évi rendes szabija? — Ok az alapbérük 80 százalé­kát kapják az állásidőre.-r- Váltsunk témát:, hogyan zárták az első fél évet? — Örömmel mondhatom — derült fel dr. Máté László arca — , hogy megőriztük rentabilitásunkat és fizetőképességünket. Hitel felvé­telére sem volt szükségünk. Sőt, készpénzzel tudunk fizetni a meg­rendelt anyagokért. Ezt a viszony­lagos jó helyzetünket akarjuk megőrizni a második fél évben is. — Adottak-e hozzá a feltételek? — Igen, hiszen elegendő a megrendelésünk. A 300 tonnás hidat már említettem. Ausztriába és Svájcba acélszerkezeteket. Német­országba földmunkagépek rész­egységeit készítjük. Egyiptomba vasúti kocsik futóművének részegy­ségeit gyártjuk. Az angol partner újabb kikötői bakdaru előállítására adott megbízatást. Belföldi mun­káink is vannak. Egyszóval: nem veszélyeztet bennünket újabb leál­lás réme. — Ilyen mérvű ké'nyszerszabad- ságolás talán még nem is volt a gyárban. Gondolom, nem volt könnyű meghozni a döntést? — Sok álmatlan éjszaka után határoztam. Bizonyos időre szüne­teltetni a termelést, vagy embereket elküldeni? — Ez volt a kérdés, s az előbbit választottam. A dolgozók túlnyomó többsége egyetért a döntéssel, s magam is így tartom emberségesnek. Olyan időket élünk, olyanok jelenleg a gazdasági körülmények, hogy leállás bárhol és szinte bármikor megtörténhet. A válságos helyzetet a vezetőnek tudnia kell pánik nélkül levezényel­ni. Sőt, úgy kell cselekednie, hogy az adott időszakot is felhasználja a gyár gazdasági pozíciójának megőrzésére. Kolaj László Fotó: Gyurkó Péter Králik Zsolt szerkezetlakatos bakdaru ívtartóját egyengeti „Nagyon szeressék a gyerekeket!” Kisterenye. Kiváló Pedagógus kitüntetést vehetett át a Parlamentben Sándor Imréné, a Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatóhelyettese, aki 1955-től gyerekek százait tanította meg írni, olvasni, számolni, nevelte őket tisztességre, emberségre, becsületre. A művelődési minisz­ter egy tartalmas és gazdag életért mondott köszönetét. — Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, milyen magas kitüntetést kapok — mondta —. Örömömben sírtam. Éreztem, ez aktív pályafutásom csúcsa, s egyben a vége, ahonnan már nincs újrakezdés. Mindig a gyerekek érdekében cseleked­tem. — Hogyan kezdte a pályafutá­sát, miként élte meg a pedagógus­hivatást?-— Balassagyarmaton végez­tem a tanítóképzőt. Szívesen gondolok vissza neves tanáraim­ra, akik emberségre, gyermek­szeretetre neveltek. Kisterenyén kezdtem a tanítást, s rövid kité­rővel mindvégig itt éltem és dolgoztam. Tanítottam összevont osztályban és felsőtagozatban egyaránt. Tizenkét éve vagyok az iskola igazgatóhelyettese, s a területi munkaközösség vezető tisztét is ellátom. Mindig szíve­sen vettem részt a kísérletekben, állandóan képeztem magam. Sándor Imréné több elisme­résben részesült Azért tettem mindezt, mert úgy éreztem, szükségem van a tanu­lásra, így többet adhatok a gye­rekeknek. Fejlesztő, tehetség- gondozó kísérletben is részt vet­tem az iskolával, s pályázatot is nyertünk. A gyermekmozgalom­ban is értük tevékenykedtem. Nem utolsósorban: aktív vezetője voltam a művészkörnek. —• Gondolom, korábban is részesült elismerésekben. Meg­említene közülük néhányat? — Többek között miniszteri dicséretet kaptam, elnyertem a Művelődési Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetését. Vala­mennyi elismerésem közül azon­ban a Béke-világtanács által ado­mányozott Békéért elnevezésű kitüntetésre vagyok a legbüsz­kébb. — Milyen pedagógusnak ismerhették meg a gyerekek? — Szigorú, de következetes voltam a tanítványaimmal. Testi fenyítést sohasem alkalmaztam, mindig szemmel és arcmimiká­val fegyelmeztem. Jóleső érzés, amikor találkozom régi tanítvá­nyaimmal, s ők szeretettel üdvö­zölnek. Hamarosan nyugdíjba megyek, érzem, nehéz lesz elsza­kadni az iskolától. — Van-e utánpótlás a család­ban? — A nagyobb lányom zenepe­dagógus, s a kisebb is hamarosan az lesz. Tőlem örökölték a zene szeretetét. A lányaimban látom a folytatást, ők viszik tovább, amit elkezdtem. — Mit üzen a pedagógu­soknak? — Nagyon szeressék a gyere­keket, tegyenek meg mindent értük. Látni a gyermekek hálás tekintetét, nincs annál boldogí- tóbb érzés. A gyermekek hálája és ragaszkodása minden nehéz­ségen átsegít. Szikora Ágnes Fotó: Gyurkó Péter Prevent-termékek Sámsonháza. A Kis-Zagyva- völgye Termelőszövetkezet au­tóalkatrész üzletháza versenytár­gyaláson elnyerte a szegedi Medikémia Szövetkezet Prevent termékei megyénkbeli forgalma­zásának kizárólagos jogát. Mint­egy 200 féle autóápolási szerről és vegyiáruról van szó, amelye­ket a kiskereskedelmi árnál ol­csóbban értékesítenek, s helyszí­ni megrendelés alapján házhoz szállítanak. Új igazgatók Bátonyterenye. A képviselő- testület a legutóbbi ülésén jóváhagyta Oravecz Lászlónak a Váci Mihály Gimnázium és Bocsó Imrének a 209. számú ISZI igazgatójává való megválasztá­sát, akik pályázaton nyerték el tisztüket. Megszűnik a zsúfoltság Mátramindszent. Nagy volt a zsúfoltság az általános iskolában, ezért szeptemberig két tanterem­mel és szertárral bővítik az okta­tási intézményt. A fejlesztés két­millió forintba kerül, ebből másfél millió céltámogatás, illet­ve állami hozzájárulás, s a hiány­zó pénzt a lakosság társadalmi munkájával ellensúlyozzák. Kedvezményes vásár Kisterenye. Műanyagipari termékek és ruhaneműk kedvez­ményes vásárát tartják július 15—16-án a kastélykerti művelő­dési házban. Lezárják a közkutakat Mátraterenye. A száz közkút csaknem felének lezárásáról döntött az önkormányzat, mivel azokra nincs szükség, hiszen a lakások kétharmadába már beve­zették a vizet. Az intézkedést továbbá az is indokolja: a vízmű­veknek úgy kellett kutanként napi 800 liter víz díját fizetni, hogy azt a lakosság felhasználta volna. Történelmi játszótábor Szorospatak. Az ifjúsági tá­borban augusztus 10—17-e kö­zött harmadszor rendezik meg a történelmi játszótábort, a kör­nyékbeli általános iskolák törté­nelem iránt leginkább érdeklődő tanulói számára. Az előkészüle­tek javában tartanak, hogy a mintegy nyolcvan gyerek minél hitelesebben elevenítse meg a Nagy Lajos és Zsigmond királyok által fémjelzett Anjou-kori Magyarországot. Fogadónapok Bátonyterenye. Horváth György né képviselő július 16-án 15-től 17 óráig a bányavárosi pinceklubban várja az érdeklődőket. Orosz Tamás al­polgármester július 17-én 14-től 16 óra 30 percig a városházán tart fogadónapot. Bátonyterenye és környéke

Next

/
Thumbnails
Contents