Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-15 / 164. szám
1991. JÚLIUS 15., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP immun 3 Számukra természetes a vasút világa A pesti aszfalt olvadozik a hőségtől és a Baross Gábor MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet folyosói, tantermei is forrósá- got árasztanak. Hála a múlt századi vastag falaknak, a levegő hűs, ám a hangulat épp ellenkezőleg. Az egyenruhás fiatalok körül szinte vibrál a feszültség. Mindenütt kipirult arcok, izgatott tekintetek: az utolsó vizsgára készülnek a hallgatók. Aki az elmúlt év első felében gyakran utazott a salgótarjáni vasútvonalon, bizonyára felfigyelt Zagyvapálfalván egy csinos, szőke szolgálattevőre. Szent- andrássy Tünde ugyan most is elegáns egyenruhát visel, de az a higgadtság, nyugalom, ahogy a vonatokat fogadta és menesztette, most igencsak távol esik tőle. mondom, hogy könnyű volt ez az év, hiszen harmincon túl már talán nehezebben tanul az ember, de simán „vettem” az akadályokat. Bár a családi hagyományok a vasúthoz kötnek — nagyapám Hatvanban szolgált, édesapám pedig éppen Nagybátony állomásfőnöke volt egészen a nyugdíjazásáig — én a szénbányát választottam fiatal fejjel. Azután 1985-ben volt egy bányaomlás. Azóta nem tettem a lábam a föld alá, mert még aznap jelentkeztem a vasúton. Letettem a szakvizsgáimat, megfordultam sokféle beosztásban, azután ide kerültem. Szinte végszóra érkezik Poly- hos Mihály tanár, akinek neve és személye a nógrádi vidék minden állomásán ismerős. Nyári egyetem „legyekben, ha nem is a fellegekben TISZTAVATÁS UTÁN Szentandrássy Tünde, l'altabarol Pár percre „csábul” csak el, hiszen még előtte a legnagyobb próbatétel. — Kisterenyei vagyok és életem első szolgálati helye Pálfalva volt — mondja — Szegeden végeztem 1988-ban a Vasútfor- galmi Szakközépiskolában. Ez nem véletlen, hiszen már a déd- nagyapám is vasutas volt. Számomra természetes a vasút világa és szívesen jöttem ide. Gyerekként megszerettem, felnőttként pedig felelősséggel vállaltam ezt a „civilek” szerint megszokhatatlan pályát. Ide a tisztképzőre akartam jönni, szívesen is tanultam, s számtalan élményt kaptam, mégis visszavágyódom a külszolgálatra. Kiss András enyhén palócos „nagybátonyi” akcentussal üdvözöl. — Én már „túléltem” a vizsgát. Eredményt még nem tudok, de úgy érzem, nem lett rossz. Nem kell szégyenkeznem, ha újra felveszem a szolgálatot. Nem Sokan akkor döbbentek rá esetleg, hogy egy régi típusú (ami nem mindenben elmarasztalás ám!) szakszervezet „ önkéntes" tagjai, amikor kiderült, hogy az MSZOSZ, a ma létező legnagyobb magyar szakszervezet, meghirdette az emlékezetes országos (elmaradt) sztrájkot. Mert ugyanis nem mindenki értett egyet vele. Sokan azt nem tudták elfogadni első szóra — mint régen, nem sztrájkügyben természetesen, hiszen ki gondolt volna „régen” éppen erre? — , hogy most, amikor fokozódik a „helyzet” — az ország nagyobbik szervezett fele sztrájkba indul és kitűzi a szolidaritás kék zászlóit. Kitűzték a zászlókat úgy, amiként azt Nagy Sándor és mások meghirdették. Jómagam kinéztem szabadságról — a megye első számú munkásvárosának egyik ablakán és pontosan két kék zászlót láttam. Egyet a volt SZMT-szék- házon, egyet egy épülő ház homlokzatán. A sztrájk elmaradt, a kétoldalú kompromisz- szum megtette a hatását, a zászló eltűnt az SZMT (volt) épületéről a másik azonban ma is petyhüdten lóg ugyanott. Emlékeztet vagy dacosan helytáll — nem vagyok képes Kiss András, Nagybátonyból Hallgatóinknak keretet igyekszünk adni, hogy ezek a hozzáértő, rátermett emberek az itteni ismeretek birtokában élhessenek a helyi lehetőségekkel. A nógrádi vasútvonalakra sokmindent lehet mondani, csak azt nem, hogy korszerűek. A nálunk végzett tisztek — többen közülük már vezető beosztásban — mégis megállják a helyüket. Nagy kár, hogy sok fiatal tiszt, amikor innen visszakerül, ugyanazon a helyen szolgál, ahol előtte kevesebb ismerettel tevékenykedett, így pedig hamar elfelejti a korszerű tudást! Nem csoda, ha némelyikük előbb-utóbb elgondolkodik, hogy megérte-e tanulni?! Az ország nehézségei közepette, a növekvő létbizonytalanságban szerencse, hogy még mindig biztos megélhetést nyújtunk. Nehéz ugyan, de érdemes vasutasnak lenni! G. Szűcs László eldönteni. Ha megfeledkezett róla az, aki annak idején kitűzte — nos, ez a rosszabbik, ám hihető változat. Ismerve — átélve a szakszervezeti tagsággal eddig járó? általános közönyt, már ami a rendszerváltozás előtti időket jellemezte. Valljuk be, hogy az MSZOSZ kezdeményezte országos sztrájk meglehetős nagy tanácstalansággal zárult és valójában sem nyertese, sem vesztese nem volt az egésznek. Teljesültek olyan követelések, amelyek mindenképpen teljesültek volna, mert „programban voltak” amúgy is. Most azonban kulminációs ponthoz érkezett a szakszervezeti mozgalom, s azért nem előbb, mert most jött el az ideje ennek is. Már a sztrájk előtt, meghirdetésekor voltak vélemények, amelyek ezt a mai-holnapi válto- zásos helyzetet vetítették — Nagy Sándorék függetlenül más szabadon szerveződő szakszervezetektől, amelyek lám csak nem is nagyon vettek részt a sztrájk meghirdetésében — az erődemonstrációt azért szorgalmazzák, mert most kerül igazából napirendre a szakszervezeti tagdíj- fizetés mai bevezetett formájának (egyszerűen levonják a bérből) és a hatalmasnak ítélt szak- szervezeti vagyon sorsának kérdése! Ma ez a kérdés a holnap Bezárta kapuit a Salgótarjáni Nyári Egyetem. A feszültség nyomai lassan elsimulnak Karácsony Józsefnek, az egyetem titkárának homlokán. — Most, hogy megnyugodtak a kedélyek, módunk van egy rövid visszatekintésre, a tapasztalatok számbavételére. Kérem, mondjon pár szót a „legek” tükrében! — Az életkor szempontjából szemmel láthatóan változatos volt a résztvevők összetétele. A legfiatalabb — 15 éves — egy német fiú volt, a legidősebb egy finn pedagógus házaspár. A legtöbben Szovjetunióból és Németországból érkeztek, hét-hét fő. Először járt Magyarországon a lengyel és a két portugál résztvevő, legtöbbször viszont a finn hölgy járt nálunk, összesen tizenháromszor. A mai napig nem tudunk semmit a legbalszerenc- sésebb „résztvevőről”, egy görög fiúról aki elindult hozzánk, de eljutását valószínűleg a jugoszláv határ hiúsította meg. — Úgy tudom, hogy a Salgótarjáni Nyári Egyetem történetében most volt a legkisebb létszám. Kudarcként értékeli ezt a tényt? — Felkészültünk erre. A nógrádi hagyomány szerint tényleg kevesen voltak az idén, az országos 18—30 fős átlaghoz képest azonban nem. Eddig a KISZ, a Hazafias Népfront és más szervezetek delegáltak nagy számban képviselőket. így régebben a magyarok voltak többen, most viszont fordított helyzet állt elő. A 37 résztvevőből 24 külföldi és 13 magyar volt. A 14 ezer forint részvételi díj talán soknak tűnik egy magyar vidéki kisváros számára is. Ennyi pénzért a különböző szervezetek már külföldre is eljuttathatják tagjaikat. Fejlesztési terv Kazár. Tovább javul a település egészségügyi ellátása. Az egészségházban fogorvosi rendelőt szeretnének berendezni. Az ehhez szükséges anyagi feltételek megteremtéséhez a polgármesteri hivatal pályázatot nyújtott be. kérdése — és ebben ellentétes politikai erők is egyetértenek (kereszténydemokrata és szabaddemokrata párt például). Vízválasztó ez is. Hogy ugyanis ki mire mond nemet vagy igent. Emez két párt például egyként követeli a vagyon időleges zárolását a mielőbbi szakszervezeti választásokig, amikor a választási eredmények arányában kell majd azt felosztani. Mások úgy vélekednek, hogy senkinek nem lehet joga beleszólni a vagyonba. A parlament mégis napirendre tűzte sürgősségi sorrenddel a tagdíjfizetés, illetve a vagyon felosztásának törvénybe iktatását, a választások kiírását szakszervezeti berkekben, dolgozói tömegekben. Más kérdés lenne, hogy a dolgozó ma éppolyan tanácstalan, mint volt régebben, mint legutóbb a sztrájk meghirdetése idején? Éppúgy érezheti, hogy fölötte döntöt- tek-döntenek, mert érdekes módon őt újra nem kérdezi meg senki. Talán nincs is erre megfelelő mechanizmusunk sehol. De képviselet sem nagyon a szervezettek oldalán! Az egyikről nem tudni kicsoda, micsoda, mit akar, a másikról tudni véljük, hogy „régi”. Addig, amíg sokoldalúvá válik ez a mozgalom is, helyes lehet befagyasztani a vagyont. És békén hagyni a zászlót(T. Pataki) — Van, aki önerőből állta a részvételi díját? — Nem, saját zsebből senki sem fizetett. A magyar résztvevőket a BM, a szakszervezet, a Kereszténydemokrata Néppárt, a DEMISZ, MADISZ, MISZOT fedezte. A külföldiekét is saját ifjúsági szervezetük finanszírozta. Az elszámolás pedig kizárólag forintban történik. — Akkor az idei bevétel túlzottan nem gyarapítja a fővédnök TIT pénztárcáját? — így igaz! És ha már itt tartunk, had folytassam „legekben”. Elképzelhető, hogy a legveszteségesebb nyári egyetemet zártuk. A TIT működési feltételeit többnyire saját erőforrásból oldja meg, tanfolyamok, képzések révén. Ez a tíz nap ilyen szempontból kiesést jelentett. És akkor beszéljünk a legmagasabb árakról is! A tolmácsiroda baráti alapon nyolcezer forint/nap/ nyelv nyújtotta volna szolgálatait. Két nyelv esetén 2—2 fővel ez napi 32 ezer forint. Kénytelenek voltunk lemondani ezt a baráti ajánlatot és olcsóbb lehetőség után nézni. Mondhatom, egy maffia működik ezekben a körökben. — Tulajdonképpen mire is volt elég a 14 ezer forintos részvételi díj? — Lebontva egy főre: 500 forint a napi szállás, 330 forint az étkezési díj. Budapesten csak egy ebéd kerül ennyibe. Ez a két tétel maga 8—9 ezer forintot tesz ki, a maradék 5—6 ezerből kellett fizetnünk a buszt, a programokat, az előadói és tolmácsdíjakat. — Az előzetesen meghirdetett előadók helyett, gyakran mások érkeztek. Mi volt ennek az oka? — Sajnos a legnagyobb csalódások közé tartozott a lemondó A Szécsényi Mezőgazdasági Szakközépiskolában a tanév végét jelző csengőszóval nem fejeződött be a diákok képzése. A „gazdajelölt” tanulóknak a nyári hónapokban összefüggő termelési gyakorlaton kell részt venniük. Kiss Gyula, az intézet igazgatója elmondta, hogy hosszú évekig a tanulók egy része a csehszlovákiai, illetve a németországi testvériskola által szervezett nyári gyakorlaton vett részt. Az ottani iskolák növendékeit viszonzásul Szécsényben látták vendégül. Az idén megszakadt ez a sorozat. Energiáról — kánikulában Salgótarján. A városi önkormányzathoz tartozó iskolák energiafelhasználásának vizsgálatával szakértőt bízott meg a közelmúltban a polgármester. Az azóta elkészült vizsgálódás — amelyet azóta már számos testület megtárgyalt — szerint a fűtési rendszerek felülvizsgálatával, szerződésmódosításokkal évente értékes milliók takaríthatok meg. A szakértői veszteségfeltáró jelentésben szereplő nagyobb hőveszteségű helyeken — ilyen például a Madách Imre Gimnázium, a Gábor Áron Általános Iskola és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, valamint a Stomfeld Aurél szakközépiskola műhelye, hőtávvezetéke továbbá a zagyva- pálfalvai iskola „szürke” épülete — konkrét veszteségmérést kell végezni. A témával foglalkozó szakemberek döntése szerint az iskolákhoz hasonló vizsgálat szükséges az óvodák, bölcsődék és körzeti orvosi rendelők villa- mosenergia-gazdálkodásában is. levelek tömkelegé. Volt, aki közvetlenül az előadása előtt mondta le részvételét telefonon. Itt is volt egy ,,leg”-rekord. A kilenc órai kezdés után hat perccel kaptam meg az egyik párt ifjúsági képviselőjének sajnálkozó telefonhívását. Szerettük volna a legjobb, a legilletékesebb előadókat megnyerni a nyári egyetem számára, de akik igazán számítanak, nagyon elfoglaltak, így gyakran kényszerülnek másokat küldeni maguk helyett. A „beugrók” néha talán elmaradtak a várttól. — Ilyen körülmények között valóban nehéz lehetett megvalósítani az egyetemet. Mikor volt a legpesszimistább ? —- A legnehezebb feladat a nyári egyetem létrehozása volt. A legpesszimistább még januárban' voltam. Sehol sem állt az egész, úgy éreztem, nem lehet megszervezni. A legjobban április 2-án izgultam, amikor az autómból ellopták az összes, a nyári egyetemmel kapcsolatos irományt. Fejből kellett összeszednem az egész anyagot, így biztos van, amit el is felejtettem. — Mindezek ellenére: megérte? — Igen, mégha nem is volt minden zökkenőmentes. A problémákat úgy kell megoldani, hogy lehetőleg mind a résztvevők, mind a kollégák minél kevésbé vegyék észre. Elég, ha csak a legcsodálatosabb élményre, a Lázári délutánra gondolok, ahol a külföldiek nem győztek köszönetét mondani a vendéglátóknak. Ha veszteséges is volt a rendezvény, úgy tekintem, mint a háztartási pénzből kifizetett drága könhyvet: örök érték, és bennünk kamatozik. Béres Tamás Egyfelől, nagymértékben megnövekedett az utazási költség, másrészt a két külföldi iskola átalakulóban van. Itthon sem volt könnyű a termelési gyakorlatot megszervezni. Bállá János igazgatóhelyettes, gyakorlatvezető arról tájékoztatott, hogy a 3—5 hetes gyakorlatot 112 helyen végzik az intézet diákjai. Azok, akik valamelyik gazdasági egységgel szerződésben állnak, most is ott gyakorolnak. Korábban zömével a nagyüzemekben helyezték el a diákokat. Az idén több üzem kevesebb A minap egy érdekes és tanulságos beszélgetésnek voltam akaratlanul is fültanúja a buszon. — Mi újság nálatok? — kérdezi a 40 év körüli hölgy az ismerősétől. — Jaj, ne is kérdezd... — fakad ki az asszonyból, s mint mikor a vízcsapot megnyitják úgy folyik belőle a panaszáradat. — Nem elég, hogy reggeltől estig dolgozom, otthon is rám szakad minden munka. Nyári szünet ide, vagy oda a 15 éves lányom arra nem képes, hogy bevásároljon, de még arra sem, hogy megágyazzon maga után. Egész nap a videózás, a strand, a szórakozás. Mondtuk neki, hogy legalább 1 hónapra menjen dolgozni. Napi 4 órára kapott volna 300 Ft-ot és még meg sem szakította volna magát. Tudod mit válaszolt? _? — Hogy „hülye leszek ezt a kevés szünetet melóval tölíc:.I ' Nyáron sincs uborkaszezon Endrefalva. A nyári hónapokban is épül, szépül közös munkával a község. A falu közepén levő játszóteret rendbe tették, a nyári szünetben sok gyerek hancúrozik a kellemes parkban. Közkívánatra hozzáláttak a községi temető rendzéséhez és felújították a ravatalozót. A következő feladat az Endrefalván átfolyó patak medrének tisztítása lesz. Nincsen népművelő Cered. Július hónap elejétől, a községnek nincsen népművelője. Somoskői László nem vállalta a négyórás munkaidővel járó feladatot, s így lemondott. Az állást hamarosan megpályáztatják. Jól gazdálkodnak Magyargéc. Más, elnéptelenedő művelődési házakkal ellentétben, a községben levő kultúrotthon jól működik. A ház havi nettó bevétele tizenötezer forint. A művelődés nem szorul háttérbe, de bérbe adják az épületet lakodalmak rendezésére, valamint cigánybálokat, diszkókat tartanak. Havonta egy-egy alkalommal olcsó ruhavásárokat „fogad be” a ház. Tiszteletdíjast keresnek Karancskeszi. Az önkormányzat döntése alapján, a népművelési házban megszűnt az eddigi két főállású munkakör. A község kulturális életével kapcsolatos szervező-, irányítómunka elvégzésére, tiszteletdíjas népművelőt keresnek. tanulót tudott fogadni, vagy egyáltalán nem tudtak számukra munkát biztosítani. Új forma, hogy negyven középiskolás magánvállalkozónál gyarapítja ismereteit. Az a huszonegy tanuló, aki számára seholsem tudtak helyet biztosítani az iskola tanműhelyében végzi termelési gyakorlatát. Mint ismert az intézet négy más megye beiskolázási körzete, így a nyári gyakorlat ezekre a területekre is kiterjed. szenográdi Persze a kétezer forintos pólót és ruhát azt kiköveteli. — Ezt ne mondd, ez ismerős. Az én fiam is bejelentette valamelyik nap, hpgy mennek a haverokkal Siófokra, adjak neki legalább 5000 forintot. Mikor tiltakoztam, azt mondta, hogy ne siránkozzak annyit a másik „csapat” Olaszországba megy. Tehát még én örülhetek, hogy a fiacskám ilyen „kis igényű”, hogy csak a Balatonra szeretne utazni. — Egyébként készültök együtt valahová? — Gyermek őfelsége eldöntötte a nyaralásunkat. O pihen helyettünk is. A busz megáll a két hölgy leszáll. Utánuk nézek, s egy kérdés akaratlanul is felmerül bennem. Vajon tudják-e, hogy ők rontották el gyermekeik nevelését? Fekécs Edit NÉZŐPONTi Kék zászlók emléke Gazdajelöltek gyakorlata Mai fiatalok...
