Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-02 / 153. szám

1991. JULIUS 2., KEDD \ MEGYEI KÖRKÉP HEPIEU 3 Pártvélemények az egyházi ingatlanok sorsáról IV. A tervezet ellentmond az európaiság szellemének Az MSZP állásfoglalása Ötszámjegyes túraárak Az egyházi ingatlanok visz- szaadása az eddig nem igazán politizáló közvéleményt is élén­ken foglalkoztatja. Jóváha­gyással és félelemmel egyaránt találkozni. Politikai húzás, vagy jogos kárpótlás? Ilyen megközelítésben persze az is kérdés lehet, mi a , jogos” és mi a „kárpótlás”? Sorozatunkban a megyében működő politikai pártok véle­ményével ismertetjük meg ol­vasóinkat. — A Magyar Szocialista Párt Nógrád Megyei Koordinációs Tanácsa elfogadhatatlannak tart­ja és elutasítja a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezésé­nek jelenlegi tervét, amelyet összességében konzervatívnak, társadalom- és haladásellenesnek tart. — Elismeri, hogy az egyházak hitéleti, közérdekű oktatási, nevelési, kulturális, szociális és karitatív tevékenysége, mással nem pótolható társadalmi szere­pük betöltéséhez az állami va­gyonból tulajdont kell biztosíta­ni. Az egyházak működési felté­teleinek javítását a lelkiismereti és vallásszabadság korlátozás nélküli biztosításával, az állam és az egyház szétválasztása elvének következetes betartásával, az egyházak autonómiájának tiszte­letben tartásával és a nemzetgaz­daság lehetőségeinek figyelem- bevételével tartja megoldhatónak és megoldandónak. A tervezet reprivatizáció? Jej- lege azonban ellentmond ' az európaiság szellemének. Az álla­mi tulajdon egy részének társa­dalmilag ellenőrzött, nyilvános egyházi privatizációja lehet a súlyos érdeksérelemek nélküli megoldás. A kormányzat tudatosan és nyíltan törekszik a katolikus egyház befolyásának növelésére. Az iskolák államosításának felül­vizsgálatát tartalmazó tervezet egy újra állami rangra emelt központi ideológiai kialakításá­nak lehetőségét vetíti előre. Egyházi iskolákra szükség van, de azok a jövőben is csak az arra igényt tartó állampolgárok szük­ségleteit szolgálják. — Szükséges, hogy a tulajdon biztosítása során az egyházak, a különböző felekezetek és a fele- kezeten kívüliek érdekei ne szen­vedjenek csorbát. A nagy egyhá­zak pozitív diszkriminációja a különböző felekezetek között ellentéteket szíthat, szembefor­díthatja egymással a hívőket és a felekezeten kívülieket. — Az egyházak tulajdonának megteremtése nem teheti kiszol­gáltatottá az önkormányzatokat. A szocialista párt olyan megoldá­sok kidolgozását szorgalmazza, amelyek a tulajdonrendezésben érintett felek érdekeinek érvé­nyesítésére azonos feltételeket teremt. Szükséges, hogy a szóba kerülő intézményekben dolgozók érdekeinek képviselete is biztosí­tott legyen. — A szocialista párt támogatja a valós társadalmi igényeken igazodó, az önmérsékleten alapu­ló egyházi tulajdon biztosítását. A jelenlegi tervezet azonban elviselhetetlen terheket róhat a költségvetésre; -• ■ A szocialista párt meggyőző­dése, hogy az egyházak társa­dalom reális igényeihez igazodó működésének feltételei a felso­rolt elvek tiszteletben tartásával megteremthetők. Magyar Szocialista Párt Nógrád Megyei Koordinációs Tanácsa (Folytatás az I. oldalról) Jellemző az emberek hozzáál­lására hogy, amikor megtudták: ez a város a Szovjetunióban van, többre már nem is voltak kíván­csiak. Hát még ha tudnák, hogy jövőre ezért már ötvenezret kell személyenként fizetni... A Coopturist idei jó húzásának bizonyult a Toyota mikrobusz beállítása, mellyel szívesen in­dulnak távolabbi helyekre az emberek. Ennél az irodánál is az olasz és spanyol tengerparti nyaraláshoz kémek szállásfogla­lást, többnyire szállodai elhelye­zést az ügyfelek. Antal András, a salgótarjáni utazási iroda vezető­je tájékoztatásában az iskolai A helybeliek ma is „Kádár­üdülőnek” hívják Karancsbe- rényben a faluszéli, erdőkkel, parkkal övezett volt pártobjektu­mot, melynek további sorsa ma is csupa talány. Kezelését az Állami Fejlesztési Intézet vette át, mely tavaly pályázatot hirdetett a hasznosítására. Ez azonban nem várt eredményt hozott: a több mint huszonegymilliós értékű ingatlarira — bár érdeklődés volt —7 nem pályázott senki. Közben az ez idő tájt önállósult község polgármestere is kinyil­vánította a lakosok által is helye­selt szándékát: amennyiben az idevonatkozó törvény megszüle­tik, szeretné a tulajdonjogot a falunak megszerezni. S aztán például bérbe adni az üdülqt egy ügyes vállalkozónak. Á működte­tésére azonban pénz htján nem vállalkozhatnak! Majd — mint a mesében' — telt-múlt ’ az idő, de a csodás környezetű, remekül felszerelt épületet csak nem akarta senki felébreszteni Csipkerózsika-ál­mából. Egészen pontosan akadt azért egy érdeklődő, de az is kirándulások legkedveltebb vég­céljaként említette az ausztriai Szafari-parkot, amit soproni szállással, bécsi programokkal egészítenek ki. S, aki már tapasztalta, hogy a Balatonpart egyes részei már a külföldinek is drágák, nyilván felüti a fejét, ha olvassa a Coop­turist hatnapos Párizsi útját, luxusszállodával, Versailles-i városnézéssel, egyebekkel. A befizetendő összeg tizenkét és fél ezer forint, plusz tíz márka. Főként pénzügyi szakemberek járták végig. Svájc és Németor­szág nevezetes helyeit azon a szakmai programokkal megtűz­delt körutazáson, amelyet a ba­gyorsan lemorzsolódott, s jó ideig úgy tűnt, nem jön más. Ám az idén tavasszal — már­ciusban — mégis fordult a kocka. Megjelent Berényben egy gazdag külföldi, akiről hamar kiderült, hogy magyar származású pana­mai gyáros. Jött, látott és ...? „Dollárpapa'’ — egyesek így nevezték — annak idején rendje- módja szerint megnézte a vonzó­létesítményt, s elégedetten vette lassagyarmati IBUSZ-iroda az eddigi legsikeresebb idei vállal­kozásának könyvelhet el. — Bár „huszon”-nal kezdőd­nek az árak, mégis sokan választ­ják a görög apartmanokat. A belföldi ajánlatok közül az ismert fürdőhelyeket keresik a legtöb­ben Pásztón, a Nógrád Tourist- nál, ahol Mucsina Gáborné tekin­tette át a nyár eleji tapasztalato­kat. Ne menjünk világgá! Vagy mégis? Esetleg tegyünk egy ki­ruccanást a csendesebb hazai tájakon? A választ nem annyira az utazókedv, mintsem a pénz dönti el. Az pedig rögtön elveszi az átlagember utazókedvét. szemügyre a környékét is. Persze hiányolt egy-két apróságot, mint például a fürdőmedencét. Kereste a polgármestert, aki -—- a mege­gyezés szerint — az ÁFI-hoz irányította a pénzes ügyfelet. Ott viszont nem jelent meg, bár kitar­tóan várják a vevőket, akik jó, ha tudják, hogy az üdülőt alanyi jogon külföldi nem vásárolhatja meg. Mihalik—Gyurkó Mihalik Júlia Dollárpapa lelépett... Csipkerozsika-almát alussza a „Kadar-udulo". Nyugdíjas vasutasok érdekében „Palóc Ica” klubot szervez MEDDIG BÍRJUK? 1 Négy nézsai munkás hónapok óta pereli munkaadóját a buda­pesti Quattro Betéti Társaságot az elmaradt munkabérük és a sza­badság megváltása miatt. Január végén megnyerték ugyan perüket a főváros XV. kerületében műkö­dő munkaügyi döntőbizottságon, a jogosnak ítélt, megérdemelt munkabért mégsem fizette ki eddig a társaság. A végzésről szóló határozatot is csak a napok­ban kapták kézhez a perlekedők. Hiába kopogtatnak, vizitelget- nek hivatalos helyeken a kárval­lottak, ők csak szegény munká­sok maradnak és ha az igazság ki is járt nekik a pénzüket mégsem kapják meg. Belefáradtak a megszégyenítő Jcilincselésbe és már lemondtak a jogosnak ítélt követelésükről. De hányán vannak még ők, akiknek ez a sorsuk. A négy munkás esete felér egy korrajz­zal. Igen ez a mi országunk, ahol még ma is úgy kormányoznak, közigazgatnak és szolgáltatnak igazságot, ahogyan a demokrati­záló hazánk alkalmazottainak tetszik. Milliomos, ügyvéd, orvos, kereskedő, ügyeskedő vállalkozó mind-mind az állam fölött van. Még mi az egyre jobban elszegé­nyedő, céltalan milliók koncnak vagyunk odavetve gőgös bírák­nak, éhes ügyvédeknek, kapzsi vállalkozóknak, jól hajbókoló hivatalnokoknak. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy meddig bírjuk még? Surányi Befolyásos, segíteni tudókat keres Sándor Istvánná Drabecz Ilona. Nagy fába vágta a fejszé­jét, a pásztói nyugdíjas vasuta­sok szakszervezeti bizalmija: nyugdíjas vasutás klubot szer­vezne bárhol a megyében. De pénzhiányra, helyhiányra hi­vatkozott mindenki, akitől csak segítséget kért. De Ilona nénit nem olyan fából faragták, hogy könnyen lemondana tervéről. Ezért fordult az Új Nógrád szerkesztőségéhez. Ha éppen segíteni nem is tudunk, jószán­dékú elképzeléseiről szívesen hírt adunk! Kicsoda is „Palóc Ica” aki ezt az „ajándéknevet” büszkén és örömmel vállalja? Tizenhét évig volt Nagybá- tonyban a vasútnál személyi pénztáros. Előtte Salgótarjánban autóbuszon kalauz. Rengeteg utast ismert és őt is sokan isme­rik. Közkedvelt emberként ment nyugdíjba három éve. Tavaly óta pedig rangos társadalmi funkciót tölt be: a Vasutasok Szakszerve­zete nyugdíjas tagozatának veze­tőségi tagja, a kultúra és műve­lődés a reszortja. Rátermettségét Záhonyban, egy vasutas kulturá­lis seregszemlén fedezték fel. A deszkákon való sikeres szereplés után már a tisztségre kérő meg­bízólevél átadása következett. De hogyan vezetett az út Záhonyig, s onnan Salgótarjánba? Erről már maga a klubszervező Sándor Istvánná, Ilona néni beszél: ' —; Mindig szerettem az embe­reket, a közöttük való nyüzsgést. Igaz, hogy csak nyolc osztályom van, de az évek alatt hozzátanul­tam, ellestem sok minden hasz­nosítható!. Főleg a hagyomány­őrzés a népi kultúra területéről. A kedvet édesanyámtól örököltem, s talán a kis tehetséget is hozzá. Volt egy békebeli gombos tangó­harmonikája. Nyárdélutánokon, különösen vasárnap elénekelge­tett a tornácon. Őt hallgattam, meg apámat, aki citerázni tudott. Gyereklányként nagy élmény volt számomra. Maradtunk is a gangon sokáig. Meg aztán keve­sebb petróleum is fogyott így a konyhai lámpából. Nagyon régen volt... Én tizennégy évig voltam a kisterenyei asszonykórus tagja. Aztán, amikor Pásztóról már fárasztó volt számomra a gyakori utazgatás, „átigazoltam” a pász­tói Rozmaring népdalkörbe. Elküldték Balatonfenyvesre egy népzenei táborba. Azt sem tud­tam mi az a kotta. Mondtam, hogy nem megyek! Biztattak: nem a kottaismeret, hanem a rátermettség számít. Néprajzot, zenetörténetet tanítottak. Az itt hallottak olyan kedvet adtak, hogy két év alatt — saját pénze­men és szabadságomból — elvé­geztem a c kategóriás népdalkör­vezetői tanfolyamot. S ha már benne vagyok — gondoltam — megtanulok citerázni is. Megta­nultam. — S aztán következtek a kü­lönböző folklórfesztiválok. — Igen. A záhonyi találkozón egyedül képviseltem a nógrádi vasutas-nyugdíjasokat. Tudtam, hogy ezért nagyon ki kell vágni a rezet. Eredeti pásztói népvise­letben mentem a színpadra, amelynek szinte minden egyes darabját — Szőlőstől Hasznosig járva — úgy szedtem össze. Citerán játszottam, utána egy magam írta novellácskát adtam elő Bakter címmel. Szakmabelie­knek olvastam, tehát illett oda az öreg sorompókezelő története. — S innen ered a nyugdíjasklu­bot szervező „Palóc Ica” gondja is. — A nyugdíjas vasutasokról van szó. A volt váltóőrökre, kocsifékezőkre, vonatvezetőkre gondolok. Bárkire, aki a MÁV- tól ment nyugdíjba. Összefogni őket, hogy szakmai szokásaikat, kultúrájukat átadhassák, megő­rizhessék a mostani nemzedék­nek. Kilincselek, kunyerálom a pénzt, s a helyet a klub részére. De eddig nem sok eredménnyel. Pedig szinte minden megyében van ilyen, csak éppen nálunk Nógrádban hiányzik. Az Új Nógrádon keresztül is kérem azokat a kollégákat, akik szíve­sen lennének klubtagok, hogy címemre: Sándor Istvánná, Pász­tó, Rákóczi út 20. sz. jelezzék szándékukat. De azok is írjanak, akik helyet tudnának biztosítani számukra. A szakmai hagyomá­nyok, az emberi kapcsolatok és a kultúra ápolása valamint az ér­dekvédelem lenne a célunk. Szabó Gy. Sándor Kép: Gyurkó Péter Fogadónap Salgótarján. Cserháti József alpolgármester július 3-án 15-től 17 óráig a baglyásaljai művelődé­si házban tart fogadónapot. Felújítás, bővítés Sóshartyán. Az önkormányzat a nyári szünet kezdetével hozzá­látott az oktatási-nevelési intéz­mények nyári karbantartási fela­datainak elvégzéséhez. Áz óvo­dában csak a legfontosabbra, a szokásos tisztasági festésre kerül sor. A munkát kisiparos végzi, azonban a segédmunkában, a festést követő nagytakarításban a szülők és a társadalmi szerveze­tek segítségére is számítanak. Az iskolában nagyobb volumenű munkálatokra van szükség. Bő­vül az iskola technikateremmel, kazánházzal és belső vizesblok­kal. Épül a gáz­cseretelep Cserhátszentiván. A fűtési idény kezdetéig megépül a helyi gázcseretelep. Már a TIGÁZ megadta az építési engedélyt, a létesítés költségeit pedig az ön- kormányzat vállalta fel. Készül­nek a tervek is, de még nem tudott, mennyibe is fog kerülni ez az új szolgáltató létesítmény. A gázcseretelep üzemeltetése juta­lékos rendszerben történik majd. s a vállalkozó akkor jár jól, ha rendszeres és folyamatos ellátást biztosít a község lakóinak. Takarékos­kodnak a vízzel Karancsberény. A községben található közkutak nyolcvan százalékát lezárták a napok­ban. Az intézkedésre — előzetes igényfelmérés után —- a polgár- mesteri hivatal kezdeményezésé­re takarékosságból került sor. A gimnázium kevésbé népszerű Mátraterenye. A helyi általá­nos iskola idén végzett huszonhét tanulója zömmel szakközépisko­lákban, illetve szakmunkáskép­zőkben folytatja tanulmányait szeptemberben. A gimnáziumot mindössze hárman választották. Bővülő kapcsolatok Salgótarján. Várhatóan a megyeszékhely is tagja lesz a Testvérvárosok Világszövetségé­nek, melynek ideiglenes magyar képviselete Gödöllőn van. A szövetség nem kormányzati szer­vezet, hanem az UNESCO, az ENSZ szociális és gazdasági tanácsa és az Európa Tanács mellett élvez konzultációs jogo­kat. A szövetség a szervezetbe tömörült városok kölcsönös szel­lemi gazdagodását, egymás megismerését, távlati kulturális együttműködés kidolgozását segíti a tagok teljes egyenlősége alapján. Ezenkívül közreműkö­dik a világ városai közötti barát­ság és együttműködés ápolásá­ban, ehhez megfelelő informá­ciókat ad, ösztönzi a kapcsolatok létrehozatalát.

Next

/
Thumbnails
Contents