Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-02 / 153. szám
LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 2-, KEDD Parttalan „traccsparti” Wélemény Új műsor a tv 1-en. És nem is akármilyen, hisz az ÉS mi van? a szellemi élet jelenségeivel foglalkozik majd, évente négy alkalommal. Közvetlenül nem politizál, nem kötődik aktualitásokhoz, kulturális eseményekhez, rendezvényekhez és kuriózumokra, szenzációkra sem vadászik. No végre — gondoltam az előzetes híradásokat böngészve: az ilyen jellegű sorozat már nagyon hiányzott a szolgáltató, informáló és — gyakorta igénytelenül — szórakoztató magyar televízió mindkét programjából. Az elmélyültebb ismeretre, szellemi kalandra, izgalomra is joggal éhes értelmiségiek, olvasottabb emberek rétegműsorát sejtettem az Élet és Irodalom című lap kerekasztal-beszélge- téseinek videováltozatában. Erre engedett következtetni a viszonylag késői — este tíz óra utáni — sugárzási időpont is. Efféle motivációkkal, érdeklődve ültem hát le a tévé elé és egy óra elteltével bizony vegyes érzésekkel álltam fel onnan. Lehet, hogy az „én készülékemben” volt (van) a hiba, de mindenesetre mást kaptam, mint amit vártam a beharangozások után. A Karátson Gábor festőművész-író lakásán, műtermében — ihletett környezetben — zajlott diskurzusban öten vettek részt: a házigazdán kívül Donáth László evangélikus lelkész, Hévízi Ottó esztéta, Jeney Zoltán zeneszerző és Szilágyi Ákos költő-esztéta. Az már az első megszólalásukkor kiderült, hogy valamennyien mélyen gondolkodó intellektusok, polémiára kész, szuverén egyéniségek. Határozott véleménnyel, kiforrott világ- szemlélettel rendelkeznek, amelyen a napi események mit sem változtatnak. A beszélgetés — amúgy tessék- lássék alapon — az optimizmuspesszimizmus témakörében zajlott. Apropót ehhez a taxisblokád részvevőinek adott amnesztia (?!), illetve az a közvéleménykutatás szolgáltatott, amely szerint a világ legpesszimistább nemzeté a magyar. A vitapartnerek eleinte még úgy-ahogy tartották is magukat a témához, a későbbiek' során azonban szinte partalanná vált a csevegés. Pontosan úgy csapongtak a gondolatok egyik problémakörről a másikra, mint amikor egy társaság spontán társalgásba kezd. De amíg ez a mindennapi élet közegében teljesen természetes, addig egy műsornak is szánt kerekasztal esetében kétséges. Alig lehetett ugyanis követni a vita fonalát, olykor az volt az ember érzése, hogy egymástól teljesen függetlenül — szakmája, felkészültsége, esetleges érdekei szemszögéből — mondja ki-ki a magáét. Hiányzott valamiféle eligazító „sorvezetés”, netán egy „rendteremtő” vitavezető személyében. Önmagában persze nem volt érdektelen senkinek a mondandója, sőt mindenkinek voltak megszívlelendő, eredeti gondolatai. Az érdekfeszítő eszmefuttatások sorában is meghökkentőnek tetszett Szilágyi Ákos kijelentése, amelyben megkérdőjelezte a társadalmi forradalmak létét és a magyar változásokat is csupán a . két nagyhatalom viszonyából eredeztette. . Aligha véletlen, hogy az Élet és Irodalom június 28-i száma —, amely közli a beszélgetést — megjegyzi: „Terjedelmi korlátok miatt az itt olvasható szöveg valamivel rövidebb, a könnyebb érthetőség végett azonban van benne egy-két betoldás is a vi- deováltozathoz képest.” Summa summarum: hiányt pótol az És mi van?, de a szellemi mélyszántást egy kicsit tudatosabban -— a nézőkre is gondolva — tehetné. —csongrády— Munkanélküli-hivatal Moszkva. (AFP) Munkanélküli-hivatalok nyíltak hétfőn az Orosz Szövetségi Köztársaság történetében először, az új foglalkoztatási törvény értelmében. Az orosz parlament által áprilisban jóváhagyott törvénnyel hivatalosan is elismerték a munkanélküliség tényét, pedig az alkotmány mindmáig deklarálja a munkához való jogot. A TASZSZ által hétfőn idézett szakértői vélemények szerint Oroszország 155 milliós lakosságából több mint ötmillióan tekinthetők munkanélkülinek. Ugyanakkor kb. egymillió állás vár betöltésre. Moszkvában hétfőn délelőtt 10 órakor, több tucat munkanélküli-hivatal nyitott kaput, s sokuk előtt máris sorban állnak az emberek. A moszkvai munkaerőtőzsdén azzal számolnak, hogy a következő hetekben kb. hatvanezren iratkoznak föl az állást keresők listájára. A munkanélküli-segély 150— 200 rubel között mozog. Moszkvában kb. 300 ezren részesülnek majd anyagi támogatásban az év végéig. A pápára várva 1 kelet-Magyarországon nagy készülődés előzi meg a papa augusztusi látogatását. A kétezer lakosú Máriapócson — amely a pápalátogatás egyik állomása — már javában tart a műemlék templom restaurálása. Egyéves az értéktőzsde Akinek a pénz a munkaeszköze ÖREGAPÁM MORGOLÓDÁSAI Csalafinta lesz ez az írás, mivelhogy én vagyok az öregapám. Nem a saját öregapám, azt nem mondtam mert nem vagyok tudathasadásos, de az unokáimmal így szólíttatom magamat, és néha előimádkozom nekik, hogy „öregapám”. A gyerekeimmel az idesapámat nem erőltettem mert akkor még én is korszerű akartam tenni, időközben aztán ráébredtem, hogy ez az öregapá- mozás még negyven éve is tér mészeies volt. A bioszféra pedig azóta szennyeződött ugyan, de alapjában véve nem változott. Nem halt ki a főemlősök leges- legfőbbje, az ember, holott—és fölöslegesen és károsan — megötödölték bizony! Apámék még a megtizedelést is félelmetesnek tartottak. A korszerűséget ők még nem értették. Örega- pámék még annyira se. A vértanúkból is sok volt nekik a tizenhárom, mivelhogy tizenhárommillióig nem tudtak elszámolni. Tudták volna, hogy kell, de fárasztónak ítélték volna a számolást. Nem írom ide, hogy Első morgolódás, Második morgoló- dás. Csak morgolódok úgy egyfolytában. A bekezdésekből látszik a tagolás. Ha kutyám lenne, az vagy kan lenne, vagy szuka lenne. Semmiképpen se fiú és nem kislány. Ha bikaistállóm lenne, azt nem nevezném apaállat vagy állatapucika istállónak. A Kőszelet családban, mármint abban a rajzfilmben Psota Irén se szégyelli — mégpedig alig titkolt, vagy inkább éreztette lelkesedéssel és bámulattal, bár éppen dorgálás közben — azt mondani Frédinek, hogy : Te, bika! így beszél Psota Irén egy gyermekeknek szánt rajzfilmben! Ahelyett, hogy urasabban fejezné ki magát. így: Te, apaállat! Ha földesúr lennék — ötven éve —, akkor a tízgyerekes cselédemmel egy kicsit másként bánnék, mint az agglegény vagy a magtalan cselédemmel. . Ha cseléd lennék — ugyancsak ötven éve—, akkor másként néznék a tízgyerekes földesuramra, mint a magtalanra. Most mese következik! Két megöregedett kannyúl találkozik az erdőben. Bemennek az erdei bárba, leülnek a magas székekre, aztán az egyik Napóleon konyakot kér, a másik törkölyt. A Napóleon konyakos kannyúl használt gumit. A törkölyös pedig nem használt, ezért ő csak hatvanszázalékos öreg kannyúlnak számít. A Napóleon konyakos százszázalékos- nak.O így adózik, A belibe, a törkölyös pedig a jövendőbe. — Hát úgy kell neked! — mondja a Napóleonos a törkölyösnek. — Ellógtál a fölvilágosító óráról. Történt aztán, hogy d maga tisztességében megözvegyült vadkan vett egy bontatlan halat a halasnál. Lakomázni akart, azért vette szegény a nyugdíjából. így talált rá a halhólyagra, amit régen csalafint.aságra is használtak. Kitette az ablakdeszkára, néha rápillantott, és kezdte megérteni, hogy ezt bizony nem ártott volna használni, mert ha ezt a hólyagot előbb látja, nem lett volna az a sok maldcvisítás az erdőben. így most ő is hatvanszázalékos vadkan. Aranyszőrű kandisznónak szokta nevezni magát, és tessék, ez lett a vége, hogy hatvan százalék után neki vége. Az adót pedig ugyanúgy fizeti ő is, mint a százszázalékos vadkanok. Jóllehet, még böcsületesebben, mivel az ő ivadékait meg lehet számolni a vaddisznószámláláskor, de amazok csalafintaságait nem. A „halhólyagosok”! — csak ennyit röffent, és megy a malacai közé özvegyen. Néha már-már turkálni való kedve sincs. Aztán mégis nyertesnek érzi magát, mivelhogy a malacai első osztályú malacok mind. A halhólyagosok pedig már mindent elfeledtek. Elmegy tehát az erdei adóhivatalba, és fizet. A malacainak pedig torzsás kukoricát szokott vinni. És ahogy elmélázik, amíg azok lemorzsolgatják a kukoricát nem is hiányzik neki az állatkerti disznóól olyan nagyon. Elröffenti magát—gondolván —; ennek a természetes környezetnek is vannak előnyei. Beviszi az adóhivatalba azt a zsák kukoricát. Na és aztán! Annyival többet szed össze, hogy azért a malacainak is maradjon. Hazaballagván pedig megnéz magának egy szép mesét. Takács Imre Nemcsak lead, fel is vesz A japán elektrotechnikai óriás, a Sony, oly sok korszakalkotó találmány után, olyan kompaktlemez piacra dobására készül, amely nem csupán lejátssza, azaz visszaadja a rá felvett műsort, hanem ennek letörlése után új műsor felvételére is képes. Ráadásul miniatűr változatban készül, hiszen csupán feleakkora átmérőjű a korong, mint a 12 ernes átmérőjű hagyományos CD-k, és 74 percnyi zenét képes tárolni. (Ferenc zy—Europress) Bábeli hangzavar. Nyüzsgés. Monitor- és telefondzsungel. Siker és bukás. Mindez jelen van a világ legnagyobb tőzsdéin. Nálunk még csak gyerekcipőben jár, mégis létezik a maga valóságában. Az elmúlt egy év alatt itt is voltak zuhanások, voltak meredek felfutások, és ha nem is igen beszélnek róla: látványos tön- kremenések. Milyennek látszik a tőzsde elmúlt egy éve a bennfentes szemével? — Szükséges és fontos lépés volt az értéktőzsde megnyitása — mondja Lupis József, az egyetlen magántőkével működő brókerház alapítója. — A modern piacgazdaság nem lehet meg egy ilyen intézmény nélkül. Az eddig eltelt egy év alatt az emberek megtanulták: itt a pénz egymagában \&z alapanyag, a termelőeszköz és a végtermék 'is. Ebben a szakmában a pénzcsinálás a cél, de ez pénzbe kerül. A magyar értéktőzsde persze még nem az igazi. Eddig szinte csak állampapírok cseréltek gazdát, az üzleti élethez szükséges tőkemozgás megteremtéséhez azonban elengedhetetlen a befektetők jelenléte is. A külföldi gyakorlatra, vagy a régi hazai hagyományokra támaszkodva a nyugdíjintézetek, a társadalombiztosítási társaságok, az alapítványok tőkebefektetéseit várjuk. A hosszú távra lekötött százmilliók egyrészt árfolyamfelhajtó, másrészt stabilizáló hatást jelentenek. Ma még a tőzsdéről hiányzik a nyitottság, a tiszta könyvvitel, a korrekt informáltság, amely nélkül a partner, aki befektetné a tőkéjét nem mer dönteni. És ilyenkor a bróker sem tud segíteni. A közeljövőben meg kell tanulni pontosan a tőzsde „ házirendjét”, hogy kialakulhasson a normális működés minden eleme. Remélem erre már nem kell újabb éveket vámunk. Földi Péter Rendszert váltunk vagy retorikát, avagy: Hogyan lesz Kádár elvtársból Kádár úr? POSTÁNKBÓL Csontváry Kosztka Tivadar, a zseniális festő hűséges rajongója volt Ferenc Józsefnek. Soha el nem mulasztotta az osztrák császár a magyar királyt féltő tanácsokkal ellátni. Olvasván egyszer az újságban, hogy a császárt meghűléssel kezelik, azonnal táviratozott az udvari orvosoknak: „vizes lepedőben kitenni a császárt a napra.” Krúdy Gyula írta a századfordulón: „A bolondok házába való az olyan ember, aki abban is kételkedik, hogy nem Ferenc József lesz örökké a király Magyarországon.” Kádár Jánosról is ezt hitték. Állítólag ő is Ferenc Józsefhez hasonló népszerűséget élvezett, de ki tudja részesült-e táviratilag ilyen aggódó féltésben. Érdekes, hogy csak mostanában derül fény arra, hogy a környezetében lévő közvetlen munkatársai, sőt az egyszerű 800 ezres párttagság is 33 évig harcolt a Kádár-rendszer megdöntéséért. Volt vezetők visszaemlékezéseiből, a tv Kádárizmus tanúi című sorozatából világossá válik, hogy a Kádárrendszert csak egyetlen ember akarta, tartotta fönn! . Intézte bel- és külügyeit; ment el a tömeggyűlésekre, és ott szónokolt; ítélte el és ölette meg Nagy Imrét és az ellenforradalmárokat; leplezte le a párt ellenségeit; kényszerítette Rajk Lászlót beismerő vallomásra: tiltotta el Papp Lacit a profi világbajnoki címért való küzdelemtől; hagyatta ki az ötösön azt az ordító egyenlítő helyzetet a Szovjetunió ellen az 1966-os angliai világbajnokságban; hozta létre a III/III- as ügyosztályt és alkotta annak utálatos besúgó ügynöki hálózatát; igen, ez volt Kádár János. Ugyanis a felelősséget ma már senki sem vállalja, mindenki ártatlan. Megtudjuk például, hogy Horn Gyula 1985 óta küldi haza az oroszokat. Elmondja Vitray Tamásnak a reggeli tv-műsorá- ban, hogy a saját politikai népszerűségét abban látja, hogy mindig őszinte és szavahihető volt. Ezt támasztja alá 1989. június 17-i (Nagy Imre újratemetésének másnapja) reggeli interjújában elhangzott véleménye Orbán Viktor előző napi, a Hősök terén elmondott beszédéről: „Ilyen útszéli, közönségesen otromba hangon nem lehet beszélni.” Emlékezzünk, ekkor mondta Orbán Viktor, hogy „a kommunizmus és a demokrácia összeegyeztethetetlen” és követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását. Persze nincs ellentmondása: Horn Gyula a saját értékei között nem említette az emlékezőképességét.Nem ő az egyetlen. Deák Gábor. Nógrád megye elszármazott fia, a korábbi KISZ- és MSZMP- funkcionárius, Kádár kedvence, jelenleg egy amerikai—magyar vegyes vállalat igazgatója; aki a Mai Nap és a Tarjáni Tükör lapoknak adott szóról-szóra egyező interjúban Kádár elvtársat úrnak nevezte. Ez így tökéletes, ehhez nem is kell kommentár. Ami ebben az országban folyt, az nem is lehetett egy elvtárs műve, azt bizony egy úr felügyelte. Puritán elvtársból mára úr lett. Ferenc József is puritán volt, tábori vaságyon aludt a bécsi Burgban, Kádár János pedig a magyar bútoripar egyszerű tömegcikkén a balatonaligai luxusüdülőben. Sehol egy kolóniái, sehol egy styl. A sok milliárd dollár adósságot felemésztette a puritán életmód. A nép és vezérének puritán életmódja. Nyilván Biszku Bélának, Gáspár Sándornak, Czinege Lajosnak mehetett csak jól, hiszen a tv-felvételeken jól látszottak a míves, intarziás bútorok a tágas környezetben. Nem tudom Csontváry Kosztka Tivadar ma hogyan hívná kedvenc császárát. Nekem, mint közönséges állampolgárnak, furcsa, hogy a Kádár-rendszerben felnőtt, mindig a rendszer- váltásért küzdő reformkommunisták Kádár urat emlegetnek halála után két évvel. Kialakult az új retorika, de marad a kérdés: rendszerváltás az, ahol a volt MSZMP-vezetőkből lettek az általuk évtizedekig gúnyolt, cilinderrel, szivarral ábrázolt hájas tőkések? Nagyon nem zavar, hogy Kádár elvtársból Kádár úr lett, de azt sokan szeretnék tudni, hogy név szerint kik a felelősek az elmúlt rendszer gazdasági, politikai és erkölcsi csődjéért, a mára urakká váltak közül ki. milyen szerepet játszott az egypártrend- szer minősíthetetlen döntéseinek meghozatalában és azok végrehajtásában. És, hogy ez ne csak retorikus kérdés legyen, például Fekete János, a Nemzeti Bank volt vezetője, a népszerű pénzember el tud-e számolni a felvett milliárd dollárok körüli pénzügyi manőverekkel? Dr. Novák László A pásztói szabaddemokraták vezetője:
