Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

1991. JÚNIUS 8., SZOMBAT l'U'hl'WI 5 Fakultáció a diákok örömére A „csodatevő” tanárnő Alkotás van születőben. Véleményt mond és tanácsot ad Szabó Ágnes tanárnő Kép: R. Tóth S. Párbeszéd! így lehet Szabó Ágnes tanárnő óráit jellemezni. A salgótarjáni Madách Imre Gimná­zium kertje most a II./B diákjaié. Pontosabban a rajzfakultációé. Nagyon nehéz megállapítani hol van a tanár? Talán csak arról, hogy diákról diákra járva figyeli a vázla­tokat. Tanácsokat ad. Javasol és bíztat. Jelen van, s mégis a háttérben marad. Most a diákjai alkotnak... Szabó Ágnest azért is nehéz megkülönböztetni diákjaitól, mert öltözködésben, gondolkodásban közel áll hozzájuk. Miben más? Talán a szellemi építkezés mértéké­ben? A fiatal tanárnő öt éve végzett az egri tanárképző főiskola matema­tika—rajz szakán és jelenleg is az iskolapadot koptatja a képzőművé­szeti főiskola kiegészítő tanári sza­kán. Tudását, ismereteit, élményeit adja át diákjainak. Itt a születő kerti vázlatoknál és a szigorú zsűri elé kerülő alkotásoknál is. Mert nem kötelező a rajzi fakultáció. Ez a lényege! A gyerekek saját örömük­re, gazdagodásukra veszik kézbe a ceruzát. Van közöttük reményekre okot adó tehetség is. S ezeknél a tanárnő egy gondolatnyiyal tovább időz. Azt vallja, hogy a tehetséges diákot segíteni, menedzselni kell. Ennek kézzel fogható példája, hogy a közelmúltban megrendezett Aradi Jenő országos rajzversenyen Harsá- nyi Szilvia az I. B-ből szobrászatból az első, Pilinyi Annamária a II. B- ből a grafikába harmadik helyet szerezte még. De ha valaki azt hinné, hogy itt minden rajzállvány mellett művészpalánták szüretnek, az téved. A II. B-ből például sokan szeret­nének kiskereskedők, tanárok lenni, csak éppen művészek nem. S ez nem is nagy baj. A tanárnő sajátos látás­módot, művészettörténeti ismeretet, általános műveltséget igyekszik adni tanítványainak. Függetlenül attól, hová kerülnek az életben. Egyébként ez a fakultáció sem „sétagalopp” az érettségiig. Hi­szen, aki bukásra áll mondjuk ma­tematikából az nehezen tud alkotni. S ilyen veszély esetén összefog a társaság: diákok és tanárnőjük, s próbálják eredményesebb tanulásra ösztönözni a lemaradót. Ggimná- zium vezetése, s a tanárkollégák becsülik a fakultációt. Megterem­tették a feltételeit és tovább szeret­nék fejleszteni! Hiszen a kitűnően felszerelt rajz­terem — vagy inkább műterem — is ezt az együttgondolkodást jelzi. Mert honnan is lenne drága rajz­készletre pénze annak a diáknak, akinek az apja éppen munkanélküli! S honnan még Szabó Ágnes lel­kesedése, lendülete? A salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolából, ahol tanult. Varga István tanár úr kitartó ösztönzéséből. Aki meglátta a fiatal lányban a tehetséget és ugyanúgy küldte pályázatra az álta­lános iskolás Szabó Ágika rajzait, mint, ahogyan Szabó Ágnes tanárnő menedzseli tehetséges diákjait. S ez az emberi, szakmai kapcsolat a volt tanár és volt diákja között a mai napig megvan. Értéke mérhető a közösen rendezett kiállításaikon is. Szabó tanárnő mértéktartóan, de szívesen beszél a jövőről. Az ének—zene fakultációról, amely nagyon jó lenne, ha kiegészülne magyar—történelem ismeretekkel. S ha ez még bővülhetne idegen- nyelv-tanulással, az valóságos csoda lenne. S persze az is, ha sok felkészült és szorgalmas diákja lenne. Mindenesetre tanítványai keze nyomán nap mint nap kisebb- nagyobb csodák születnek. S nem kevésbé akkor, amikor Szabó tanár­nő alkalmazott grafikusként alkot vagy diákjaival számítógépes prog­ramon dolgozik. Méltán kapott a pedagógusnapon pedagógiai nívó­díjat. Szabó Gy. Sándor ^ SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE J Forrás a ház alatt? Az is baj, ha sok a víz Talány. Az volt heteken át Fájd János és neje számára is. Bár ők inkább más okra gyana­kodtak, amikor először feltűnt nekik, hogy átvizesedett a talaj a salgótarjáni Kővirág u. 20. szám alatt lévő lakásuk körül! A történetet ez év április 21-ig pergetjük vissza. Ezen a vasárna­pon fordultak Fajdék segítségért a vízművekhez. — Szóltunk, nézzék már meg, nincs-e valahol szivárgás az utcai vízvezetékcsövön, mert a ház tövében egyre nedvesebb a talaj. A pincében is megjelent a víz.— panaszolja szinte sírva Fájd Já- nosné. — És jöttek? — Másnap, mert vasárnap azért mégse szállnak ki, csak ha nagyon muszáj. Hétfőn aztán kijöttek négyen is a vízművektől. Terepszemlét tartottak. Vettek vízmintát. Azt mondták nekünk, megnézetik a bátonyi laborató­riumukban. Vártunk. De a víz nem várt, az csak jött. Az aszály se igen szárította volna fel az átázott földet. Két hét alatt sem történt semmi. Ekkor elmentem a vízművekhez. Balogh Ottóhoz küldtek. Ő azt mondta, tudunk róla. Megvan az eredmény. Talaj­víz. A jegyzőkönyvet el fogják küldeni. — Megnyugtatta a válasz? — Hogy nyugtatott volna meg, amikor mi tudtuk, nem lehet talajvíz. Csak az utcáról jöhet! Megkerestem az igazgatót, el­mondtam neki is a bajunkat. — Meghallgatást nyert? Tudta orvosolni Domos Lajos igazgató úr? — Dehogy! Szinte szó szerint emlékszem arra, amit mondott. Ne gondolja, asszonyom, hogy az embereim majd magának 70 métert feltúrnak, mert a házuk alatt folyik a víz! Jelentse a biztosítónak, majd ők kártalanít­ják magukat. — Ezek után gondolom, a biztosítóhoz ment. —- Attól megszűnt volna a vízfolyás? — Nem hiszem, — A vízmű igazgatójától a tanácsra mentem, a műszaki osztályra. A 206-os szobába küldtek. Beteg vagyok, rendsze­resen injekcióra kell járnom. Ez az állapot még jobban kikészített. — Mit ígértek a salgótarjáni polgármesteri hivatalban? — A fiatalember — a nevét sajnos elfelejtettem — azt mond­ta beszél a vizesekkel, és majd ki R. Tóth Sándor felvételén Fájd János házigazda, a „for­rás” elapasztása utáni állapo­tok rabja. fognak jönni. Később jöttek is, együtt. Útközben biztosan meg­beszélték a dolgokat, mert egy húron pendültek. — Mégis mit állapítottak meg? — Hogy fóliásunk van. Keres­sük meg mi, honnan jön, hol fakadt fel? Vittek megint vízmin­tát. Ezt állítólag a Köjálhoz.-— Gondolom nem repestek az örömtől, hogy a telkükön forrás tört fel! — Azt hittem, sírva fakadok. Körbeástuk a házat, ahogy lehe­tett. Kerestük, honnan is jöhet, de nem találtuk. Közben már a pincében is állt a víz. A férjem átlapátolta a szenet, akkor látszott a víz folyása. Megint szóltunk a vízműveknek. Kijöttek, megbon­tották az úttestet. A szerelő azt mondta, baj van. Ahogy leszed­ték a földet, szinte szökőkútsze- rűen jött a víz az utcai vezetékből. Hívták a gázosokat is, mert féltek a szivárgástól, vagy egy robba­nástól. Végre elhárították a hibát. Több, mint egy hónappal az első bejelentésünk után! Közben megrepedt a ház betonalapja. Félünk. Még a végén megcsúszik itt lefelé a hegyoldalban és ránk dől. Ha időben kijavítják, nem jutunk idáig. Hirdetik állandóan, spóroljunk az ivóvízzel, s közben tudja Isten, mióta és mennyi folyhatott csak itt el?! — Kaptak már valamilyen jegyzőkönyvet, vizsgálati ered­ményt, vagy bármit is írásban a vízművektől, a vízmintákról, az önkormányzattól? •— Semmit, sehonnan. Azt se tudjuk, mi lesz velünk? Ki fogja megtéríteni a kárunkat? Egy életen át gürcöltünk, hogy össze­hozzunk egy családi házat. Még be sincs fejezve, vakolatlan. A fiunk katona. A férjem majd fél évig volt táppénzen. Az én kere­setem nem elég az 5000 forintos törlesztésre, meg az egyéb állan­dó havi kiadásokra, buszbérlet, tv-rádió díj, villanyaszámla. A létminimumon vagyunk. Telje­sen kikészülök idegileg. Most is az orvostól jövök. Csak küldöz­getnek egyik helyről a másikra. Semmibe sem veszik az embert. Mint a hangya, annyi vagyunk csak! —'újból sírva fakad Fájd Jánosné. Hozzá nincs több .kérdésem. Lenne viszont a helyszínen járt szerelőkhöz, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának érin­tett dolgozójához. Borbás Csabát, az üzemmér­nökség helyettes vezetőjét sike­rült elérnem. Készséggel vála­szolt kérdéseimre, annál is in­kább, mivel ő járt a helyszínen, tehát elsőkézből ismeri a helyze­tet. — A Kővirág utcában történtek nagyjából megfelelnek a tények­nek. A bejelentést másnapján kimentünk. Elfoly ás vizsgáló műszerrel megnéztük a vezeté­ket, nyomot nem találtunk. Víz­mintát vettünk, melyet saját laboratóriumunkban megvizsgál­tak. Bátonyterenyén megállapí­tották, az elfolyás nem hálózati vízből ered. Később újból a hely­színen jártunk. Ezúttal sem talál­tunk hibát. Vittünk vízmintát. Ezt a Köjálhoz adtuk be, márcsak a pártatlanság miatt is. Ok azt állapították meg, nem az ÉRV- ből átvett vízből ered, azaz nem hálózati. A polgármesteri hivatal munkatársával, Csepregi Csabá­val is kimentünk. Később „rá­bontottunk” az úttesten lévő csőre. A tervek szerinti 1,2 méter mélységben nem találtuk a csö­vet. Kiderült, az útépítés során rátöltöttek, és így 4,5 méteren megtaláltuk a hibás részt. A kár minket terhel. Mondtam is Fájd Jánosnénak, írjon egy levelet nekünk, amiben elmondja panas­zát. Ennek másodpéldányát el­küldjük a Hungária Biztosítónak. Ez még május 27-én, hétfőn történt. Nem kaptunk eddig ilyen írásbeli bejelentést, kérelmet. Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak a reményt, hogy végre megoldódik az április 21 óta húzódó vizesügy, és a kárt szenvedettek megkapják végre a jogosnak látszó kártérítésü­ket. Sánta János „Anya nézd, néni!” Tarjánban még kuriózum a női buszvezető Búkkiné Danyi Ilona szolgálatban Uj szerepet kap a kultúrház? Karancskeszi. A község ön- kormányzata bérbeadásra meg­hirdette a helyi művelődési házat. Mi indokolja ezt a lépést? — ér­deklődtünk a polgármesteri hiva­talban, ahol Gál Zoltán jegyző a következőket mondta el az intéz­kedés hátteréről: — Egy tizenhatmilliós értékű ingatlanról van szó, amit többcé­lú hasznosításra bérbe adnánk vállalkozónak. Szeretném hang­súlyozni, hogy a meglévő kultu­rális igények kielégítése az egyik legfontosabb feltétele ennek. A létesítmény fenntartása költsé­ges, szeretnénk, ha gazdaságo­sabb lenne, ezért hirdettük meg. Mozi, könyvtár, működik je­lenleg a művelődési házban, itt kapott helyet a sportöltöző, s tervezik egy ifjúsági klub kiala­kítását is. Hogy ezéken kívül kap- e új szerepet az intézmény, nemsokára kiderül, a pályázat jelentkezési határideje ugyanis a hónap közepén lejár. A busz volánjánál szabadidő- ruhában egy fiatalasszony. Bük- kiné Danyi Ilona ül. Az északi fordulóban kollégái invitálják hozzám, s elsőként arról ér­deklődöm, hogyan letf buszve­zető. — Korábban is a Nógrád Volánnál dolgoztam, tizenkét éven keresztül: Tüzépről szállí­tottam tüzelőanyagot egy bil- lentős teherautóval. Később, ahogy a teherfuvarozásban nö­vekedett a konkurencia, úgy döntöttem, hogy buszvezetés­ből is levizsgázom, s így a fize­tésem is több lesz, — Hogyan fogadták a kollé­gái? Meséljen az első napról: — Már ismertem a munkatár­saimat, akik örömmel fogadtak. Sokat segítenek ma is. Az első alkalommal azonban az időjárás nagyon próbára tett: hideg volt és csúszós út. A Kemerovo-la- kótelepre tettem meg az első utamat. Sokan rámcsodálkoz­tak, egy kisgyerek így kiáltott fel: „Anya, nézd, néni!” Azon a napon igen büszke voltam arra, hogy felfigyelnek rám. Gyakorlottabb kollégái ma is féltik: — Csak olyan járművel en­gednek el, amelyikben URH- rádió van, hogy tudjam tájékoz-' tatni őket, ha valami probléma adódik. —A családja hogyan fogadja a hosszú munkaidőt? — A lányaim már nagyok, önállóak, nincs nagy szükségük a segítségemre. Viszont min­denben számíthatok rájuk, s ez nagyon jó, mert sokszor hajnal­ban kezdek és csak későn este érek haza. Közben a váltótárs, Rohoska Gyula is bekapcsolódik a be­szélgetésbe: — Icával nagyon jó együtt dolgozni. Bárcsak valamennyi kolléga ilyen lenne! Mindenben nagyon precíz, és ha ezt min­denki betartaná, az utasok- is jobb közérzettel utaznának. — Végezetül mit tudna aján­lani a hasonló ambícióval ren­delkező nőknek? — Csak annyit, hogy bátran próbálkozzanak az újszerű dol­gokkal. Szeretném ha minél több női buszvezető lenne Sal­gótarjánban is! Telek Erzsébet Salgótarján és környéke Hol legyen a szeméttelep? Karancslapujtö. A községben lévő szeméttelep túl közel van a lakott területekhez. Ez az állás­pontja a képviselő-testületnek, mely ezért annak áthelyezését tervezi. Keresi a környezetvédel­mi és egyéb szempontoknak legmegfelelőbb helyet. Tej és terefere Bárna. A reggeli órákban idelátogató idegent mostanában furcsa kép fogadja: hét óra körül kisorakoznak az asszonyok, az utca két oldalán álldogálnak, várakoznak. Nem sokáig, mert hamarosan megjelenik egy ki­sebb, zárt teherautó, megáll egy- egy csoportnál, s ezzel megkez­dődik a tej-, túróosztás. Három helyi kisvállalkozó foglalkozik tejjel, tejtermék-értékesítéssel a községben, vásárlóik tábora egyre gyarapszik. Még az sem baj, ha reggelenként késik pár percet a „tejes autó”, így lega­lább több idő jut egy kis tercie­rére. Új orvosi rendelő Cered. Két kft. kivitelezésé­ben elkészült a község új orvosi rendelője, amit a tsz-irodaházban alakítottak ki a helyi önkormány­zat kezdeményezésére. A régi rendelő épületét más — egész­ségügyi — célra fogják haszno­sítani. Keresztény óvodai csoport Salgótarján. A Keresztényde­mokrata Néppárt helyi szerveze­te támogatásával, a keresztény pedagógusok szervezetében szeptemberben keresztény óvo­dai csoportokat indítanak. Az ér­deklődő szülők a (megyei kórház­zal szemben) a 9. számú óvodá­ban jelentkezhetnek. Önkormányzat a családokért Kishartyán. Hét család igé­nyelte az OTP-lakás kamatterhek törlesztéséhez a helyi önkor­mányzat támogatását. Harminc- hatezer forintot osztottak szét az egy főre eső jövedelem alapján az igénylők között, akik négy-hét- száz forint közötti összegeket kaptak. Megszűnt a vizesedés Etes. A helyi általános iskolá­ban állandó gondot jelentett a falak vizesedése, s ezt a problé­mát az évenkénti felújításokkal sem sikerült eddig megszüntetni. Az önkormányzat ezért beszerez­te az Aquapol műszereket, azo­kat a speciális, víztelenítő készü­lékeket, melyek szigetelnek is. A napokban -elvégzett mérések szerint a nedvesedés megszűnt a j iielyiségekben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents