Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
1991. JÚNIUS 22., SZOMBAT MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM UEm-EJ Zöld utat kapnak a magánpatikák (FEB) Egy múlt évi népjóléti miniszteri rendelet lehetővé tette magán-gyógyszertárak, gyógyszergyártó üzemek, gyógyszervizsgálatra szakosodott analitikai laboratóriumok létesítését. Új alapítású — nem privatizált — magán-gyógyszertárak létesítésére eddig 147-en adtak be kérelmet az Országos Gyógyszerészeti Intézethez, közülük 58 vállalkozó már zöld utat kapott. —Kik kaphatnak patikusi engedélyt? — kérdeztük dr. Várszegi Lászlótól, az OGYI munkatársától. — Kizárólag szakgyógyszerészi képesítéssel rendelkezők pályázhatnak. Több igényt is el kellett utasítanunk, mert asszisztens- nő vagy szakjogosítvány nélküli magánvállalkozó jelentkezett. De el kell utasítanunk mindazokat is, akik nem felelnek meg a rendeletben előírt valamelyik tárgyi feltételnek. A szakhatósági engedélyt az OGYI adja ki, a működési engedélyt pedig a Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézete. — Korlátozzák az üzletek gyógyszerforgalmazását? — Nem. Minden olyan terméket árulhatnak a magánvállalkozók is, amelyet a többi gyógyszer- tárakban forgalmaznak. Az 58 boltból 15 szűkített jogkörű, kisegítő jellegű, időleges engedéllyel üzemel, ami azt jelenti, hogy gyógyszert nem állíthat elő, csupán expediálásra kész árut szerezhet be. A készülő jogszabály szerint ezeket a boltokat öt év alatt kell teljes jogú gyógyszertárakká fölfejleszteni. (Ú. G.) Szépek? Okosak! Edith Cresson francia miniszterelnökké történt kinevezésével kilencre emelkedett azoknak a hölgyeknek a száma, akik országuk politikáját irányítják. A felsorolás önmagában is tanulságos. Izland: Vigdis Finnbogadottir, elnök, 59 éves. Fülöp-szigetek: Corazon Aquino, elnök, 57 éves. Dominikai Köztársaság: Mary Eugenia Charles, miniszterelnök, 48 éves. Nicaragua: Violeta Chamorro, elnök, 60 éves. Írország: Mary Robinson, elnök, 46 éves. Norvégia: Gro Harlen Brundt- land, miniszterelnök, 51 éves. Banglades: Begum Khaleda Zia, miniszterelnök, 46 éves. Ha arra gondolunk, hogy afenti kilencen kívül az ENSZ-nek még 150 tagországa van, beláthatatla- nul tágas jövő elé néz a politizáló szebbik nem. Bár a kinevezés előtt adott interjúban Madame Cresson is mintha szkeptikusan látta volna a lehetőségeket. Azt mondta a férfikollégáiról: ,.Elkezdenek osztozkodni a bársonyszékeken, és amikor már nincs mit elosztani, így tűnődnek: Hát, kellene egy nő is, hogy kissé vidámabb legyen a kép. És akkor adnak egy hokedlit.” Ásatás Pécs belvárosában Pécsett az ú j postaközpont alapjainak ásása közben falmaradványokra bukkantak a munkások. A helyszínen a Janus Pannonius Múzeum régészei közép- és római kori fal- és útmaradványokat tártak fel. A lakóházak maradványai közül cseréptöredékek, pénzek, érmék és egyéb használati tárgyak maradványai kerültek elő. A pápa biztonsága Megfelelőnek bizonyultak II. János Pál pápa lengyelországi látogatásával kapcsolatos biztonsági intézkedések — közölték Varsóban az esemény lefolyását értékelve. — Az Allambiztonsági Hivatal képviselője magyarázatot adott arra a sokakat izgató rejtélyre, mit keresett a pápalátogatás útvonalán két fegyveres izraeli elhárító tiszt, akiket a biztonsági őrök elfogtak, majd szabadon bocsátottak. Mint kiderült, a két izraeli biztonsági tiszt, akik közül az egyik hazája varsói nagykövetségén, a másik az El A1 légitársaságnál teljesít szolgálatot, fegyveresen és rádióval felszerelkezve hagyták el a Victoria szállót, lakhelyüket, hogy munkába induljanak, s amikor kocsiba akartak szállni, csapott le rájuk a lengyel állambiztonság. A félreértést sikerült gyorsan tisztázni. Boldogtalan bibliotéka Könyvből is megárt a sok Csökkenő szolgáltatások a megyei könyvtárban Mondják, az ország gazdasági állapota igen súlyos, a költségvetés csak azt tudja elosztani, amivel — az állampolgárok jóvoltából — rendelkezik. A gondolatjel közötti megjegyzést nem annyira hangsúlyozzák, de ezt a régi jó paternalista állam létezésének idején sem tették, higgye csak az a polgár, hogy minden, amit kap, a gondoskodó államtól vagy a kormánytól származik. Neki jóformán semmi része sincs benne. Manapság nyakra-főre azt hallani, hogy az ország költség- vetése igen feszített, habár nem tudni, ezt hogyan értsük. Hiszen például módosítani sem kell ahhoz, hogy fussa belőle a kárpótlásra, az egyházi ingatlanok visszaadására — ebből következően esetleg az önkormányzatok kárpótlására —, a világ- kiállításra, s még megannyi nemzeti vállalkozásra. Akkor mégsem olyan rossz a gazdasági helyzet, mégsem olyan feszített az a költségvetés? Ezt is hallani. Meg azt is, hogy ezzel szemben az önkormányzatok — lám — kezdenek mind szőrösebb szívűvé válni a lakossággal szemben. Hovatovább minden intézkedést, amivel kellemetlenségként az állampolgár találkozik, ők hoznak. Ok vetik ki a helyi adókat, ők engedik tönkre menni kulturális és egyéb intézményeiket, ők hozzák nehéz helyzetbe a településeken élőket és így tovább. Az ugyan igaz, hogy közben minden, az ő közjogi és vagyoni helyzetüket érintő, lehetőségeiket befolyásoló lényeges törvény különös módon késik, ez azonban egyrészt nyilvánvalóan véletlen, azaz semmiféle kormányzati szándék nincs mögötte, másrészt ettől függetlenül is tudhatnák, hol a helyük. Elvégre lehet, hogy ők valóban bizonytalan helyzetben leledzenek, ez azonban nem jelenti azt, hogy választópolgáraikat, intézményeiket is bizonytalanságban tartsák, ugyebár. A „magasabb politika” iránt többnyire érzéketlen lakosság úgyis csak azt érzi, hogy az ő helyzete romlik, s a közvetlenül intézkedő helyi önkormányzatot szidja. Majd csak összejön ebből valamilyen helyzet. S ha helyzet lesz, valaki majd csak megoldja. Van, aki erre is gondolhat. A bibliotéka helyzete Most a salgótarjáni Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár helyzetét vizsgáljuk. Mint másutt is az országban, a könyvtári intézményhálózat fönntartásával és működtetésével kapcsolatban vita van a két önkormányzat, a megyei és városi között. A költségeket ugyanis nyilvánvalóan nem lehet tételesen szétválasztani, azaz meghatározni, mennyiben megyei és mennyiben városi ez az intézmény, viszont mindkét önkormányzat kénytelen ezt tenni, miután forráshiányos A könyvtár audiovizuális részlege marad, de videokölcsönzés már nem lesz. Fotó: R. Tóth Sándor költségvetéssel bír. Ez persze nonszensz, még sincs más lehetőség. Az is szükségszerű, hogy az önkormányzatok forráshiányaikat tovább adják az intézménynek. Mindenki csak azt adhatja tovább, amije van. Lássuk, mivel rendelkezik pillanatnyilag a két önkormányzat? A költségvetési törvény szerint a megyei önkormányzat mintegy 50 millió forintot kap a megyei intézmények és az ön- kormányzati hivatal fenntartására, amit még kiegészít a hivatal a megyei illetékekből befolyó összeggel. Mindebből ösz- szesen mintegy 20 intézményt kellene fönntartania. Salgótarján városa pedig ötmillió forintot kapott közművelődési célra, azaz fejenként száz forintot. Ez semmire sem elegendő. Mit tud tenni a városi önkormányzat? Egyrészt, elfogadott egy forrás- hiányos költségvetést, hiánya év végére 300 millió forintra rúghat. Bevezeti a helyi adókat, ez elvileg körülbelül 50 milliót hozhat, ám a cégek többsége fizetésképtelen, pontosan nem lehet prognosztizálni, mennyi pénz folyik be. Pénzintézetektől hiteleket vehet föl. Élt volna az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került településeknek adott kormánytámogatással, ezt azonban eltérően a megye több más városától, Salgótarján nem kapta meg, pályázatával kapcsolatban nem politikai, hanem szakmai kifogások merültek föl. (Merő véletlen, hogy önkormányzatában bizonyos párt is bizonyos arányban van jelen, s korábban például „kis Moszkvaiként emlegették volt.) Végül, de nem utolsósorban, tud készíteni egy úgynevezett katasztrófaelhárító programot, amiben például a többi között drasztikus költségcsökkentés szerepelhet. Már csak ezen okokból is érthető a vita a megyei és a városi önkormányzat között afölött, hogy végül mennyi legyen a megyei könyvtár költségvetése, s ezt milyen arányban állják majd? Megyei vagy városi? Vagyis, mennyit költ megyei, és mennyit városi feladatokra a könyvtár? — Az intézmény két funkcióját nem lehet szétválasztani — mondja Szabó Ernőné megbízott igazgató. — Az intézmény ugyanis megyei könyvtári ellátásra szerveződött. Például dokumentumbázisának ki kell szolgálnia a mindennapi kultúrától az elit kultúráig minden igényt, s erre a megyében csak ez az intézmény képes. Ezenkívül helyismereti gyűjteményének teljességgel tartalmaznia kell az egész megyére vonatkozó információkat, a megyében jelentkező minden dokumentum iránti kutatási igényt ki kell elégítenie, bármely kutatási szférában. Továbbá, a könyvtár a teljes nemzeti könyvtermést gyűjti, kivéve a szaktudományok részterületeit. Az általános, összefoglaló műveket azonban a szakterületekre vonatkozóan is be kell szereznie. Sőt, vannak olyan funkciók, amelyek jegyében a szaktudományt is teljes egészében gyűjti (pedagógiai, helyismereti, helytörténeti irodalom). Egyébként többen csak abban látják a könyvtár megyei funkcióját, hogy van egy munkaszervezeti egysége, ami a megyei közművelődési és iskolai könyvtáraival módszertanilag foglalkozik. A funkciók azonban — ismétlem — nem válasz- hatóak szét egymástól. Azon szolgáltatásokat, amelyeket a megyei könyvtár nyújt a területnek, nem pótolhatja egyetlen módszertani osztály működése. Ez jogszabályellenes is, hiszen a könyvtári törvény egyik alappillére a „hálózati elv”. De egyébként is, könyvtári háttér nélkül ez a munkaszervezeti egység nem tud produkálni a területen. — Ennek ellenére megpróbálták a költségeket szétválasztani. — Mivel semmi más támpontot nem találtunk az osztásra, azt néztük meg, milyen arányban vannak városi és megyei olvasók. Az arány: 35 százalék megyei, 65 pedig városi. A költségvetés megosztásában is ezt az arányt tudtuk javasolni a megyei önkormányzatnak, amit a megyei közgyűlés el is fogadott. Viszont nem jött létre a megyei és a városi önkormányzat között a megegyezés. — Mennyi pénzzel gazdálkodhatnak most? — Év elején 34 milliót szavaztak meg számunkra (ideértve a fiókkönyvtárakat is). Ebből a megyei önkormányzat adott mintegy 12 milliót, Salgótarján városának kellene adni 22 millió forintot. A megye megszavazta a maga 12 millióját, de körülbelül 12 százalékkal alulfinanszírozta az intézményt. A város eddig 4,3 milliót adott. Hogy mennyit tud még nyújtani, ezt egyelőre senki se tudja. Valószínűleg a költségvetés egészét is vitatni fogja, továbbá a terhek vállalásának százalékos megoszlásában is vitába keveredhet a megyei önkormányzattal. Mindez azonban pillanatnyilag csupán föltételezés. Zárt kapuk — csökkenő szolgáltatás Mire számíthat ezek után a város és a megye lakossága? — Ami biztos, már nincs szó most sem a 34 millióról, a megye szerint 5,1 millió forinttal kell csökkenteni a költségeket, ez körülbelül 15 százalékos csökkentést jelent máris a szolgáltatásban. De ehhez még további csökkenés is párosulhat a városi költségvetési csökkentés miatt. — Mit jelent ez? — Egyértelműen funkció-, feladat- és szolgáltatáscsökkenést. Ebből eredően létszám- csökkentést. A lakosságot leg- észrevehetőbb.en az egy műszakos nyitva tartás érinti. A szombati nyitva tartás megszűnik, a dokumentumbeszerzésre (könyvbeszerzésre stb.) fordítható összeg is csökken, videóoköl- csönzés nem lesz, a kisközösségek sem működnek. A területen is minden olyan szolgáltatás megszűnik, ami pénzbe kerül. Köztük mindazon szolgáltató program, amit a kistelepüléseken szerveztünk, továbbá más programok is. (Élő irodalom kis iskoláknak, olvasótáborok stb.). Ezenkívül a megyei funkciócsökkenés is elkerülhetetlen. Szándékunk e válságos helyzetben az, hogy azokat a funkciókat és szolgáltatásokat szüntessük meg, amelyek még nem teszik teljesen lehetetlenné a remélt jövőbeli kibontakozást. Vagyis azt, hogy majd egy jobb anyagi kondíció esetében újra teljes funkcióval és szolgáltatással működhessen a könyvtár. Itt tehát nem a könyvtárosok egzisztenciájáról van szó elsősorban, hanem arról, hogy hátrányos művelődési helyzetbe hozzuk a megye tanulóit, továbbtanulóit, kutatóit, a Nóg- rádban élő polgárokat. Szabad-e ezt tenni? Sajnos,, szükséges. T. E. '■-1* ■»>
