Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-03 / 128. szám
4 imumu LÁTÓHATÁR 1991. JÚNIUS 3., HÉTFŐ „Második szülővárosom Salgótarján” A zongoraművész minden zenét szeret POPSAROK RIDE Gyakori vendége Salgótarjánnak régi kedves ismerősöm, Sze- lecsényi Norbert zongoraművész. Többször kitért már szerényen az ostromló kérdések elől. Most végre kötélnek állt. — Gyermekkori élményem egy repülő szőke hajú, debreceni diák. A KI MIT TUD?-on zongorázott óriási sikerrel... Hogyan alakult azóta az életed ? — Á Kodály Zoltán Zenegimnázium után rögtön fölvettek az Akadémiára. Zemplényi Kornél volt a tanárom a művészképzőben. Életem legnagyobb szerencséje, hogy hozzá kerültem. Sokszor elfeledkeztünk az időről: jó volt a zenéről beszélgetni. — Beszéljünk hát mi is a zenéről! Ki a kedvenc zeneszerződ? :— Kicsit szégyenkezem, mert alig van olyan, akit ne szeretnék. Pedig az általában gyanús, ha valaki mindent szeret. De. én fogékony vagyok mindenre. — A mai zenére is? — Nagyon! Ebben annyi érdekes, gazdag gondolat van! A zenei hangzásban pedig vonzó kompozíciók. Igaz: mi most élünk. A jövő dönti el: mi marad és mi hull ki az idő rostáján. Én szeretném a kevésbé ismert alkotásokat megmutatni. — Bemutattál már elfelejtett művet? — Párszor megtiszteltek ilyen felkéréssel. Engem pedig az újdonság vonzott. Zongorakísérőként is volt szerencsém ilyen darabokban asszisztálni. — Hatalmas a repertoárod. Ha kérnektőled három-négy darabot például a gyermekek bérleti koncertjére, te negyvennel állsz elő. — Igaz — mosolyodik el. Kisiskolás koromban kitűnő tanáraim voltak, ők neveltek arra: sose szabad nyugodni; mindig újat, ismeretlent kell meghódítani. A megelégedés a feljődés halála. Hát én is mindig tanulok, s ezeket szeretném másokkal is .megosztani. — Ne haragudj, de aki ennyire szerényen visszahúzódik, s önmagát nem menedzseli, meg tud élni ebben a kegyetlen tülekedésben? — provokálom. — Valóban most már a kereslet-kínálat törvénye uralkodik nálunk is. „Kapásból” 500 zongoristát tudnék említeni. Sokan vagyunk. Megyünk, ahová hívnak. — Salgótarjánban már „visz- szatérő léleknek” számítasz. — Igen! Tarjánt második szülővárosomnak tekintem. Egyébként jelenleg még a Nemzeti Filharmóniától kapom a fizetésemet, de már jelezték, hogy 1992- től más koncepcióban tervezik a foglalkoztatásunkat. — Finoman fogalmazol... — Van egy maroknyi kis csapat a művészvilágban, amely valójában jól él. De ők jogosan kerültek a szakmai csúcsra. A muzsikusok többsége azonban Az Új Nógrád május 27-i számában Diszkontáruházban a rendház címmel jelent meg írás, melyre, mint érintetteknek — úgy érezzük — feltétlenül szükséges reagálnunk. Azon nem csodálkozunk, hogy az egyházak kárpótlásáról szóló törvénytervezet kapcsán egyesek mind gyakrabban felemlegetik, hogy a ferences rendház kápolnájában (iskolánk volt tornatermében) diszkontáruház nyílt. Igaza van Strichirs plébános úrnak, amikor úgy nyilatkozott, hogy kapcsolatunk hosszú évek óta igen jónak mondható, és egyáltalán nem szeretnénk, ha ebben változás következne be. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy mint egy épületben tevékenykedőknek korábban is voltak és most is vannak egyeztetési feladataink, esetenként kisebb vitáink. Mint közismert az általunk tagiskolaként használt ferences rendházat — dr. Seregély István egri érsek úr kérésére, — a kárpótlási törvényt jóval megelőzve, még az elmúlt évben visz- szaadtuk jogos tulajdonosaiknak. a ferenceseknek, a tornateremmel — azaz a kápolnával —- együtt. Ezzel egyidőben nagy örömünkre birtokba vehettük a rendház mellett lévő — hajdani templomkertben emelt — volt munkásőrségi épületet. Egyházi körökből származó információink szerint a rendházban kicsi és nagyobb diákök számára a ferencesek áltakmű- ködtetett kollégium nyitását tervezték, amellyel —, mint közvetlen szomszédok — természerényen él. A kilátások pedig egyáltalán nem kecsegtetőek. De még szép, tartalmas zenéket játszhatok, addig boldognak érzem magam. — Terveid? — Egyelőre két felkérésem van már 1992 májusára: Grieg zongoraversenyét fogom játszani a Zeneakadémián, illetve Sopronban Liszt Esz-dúr koncertjét. Ezen kívül — remélem hívnak még „kamarázni” is. — Úgy tudom lemezed nincs. Nem „könyökölted ki” magadnak. — Szólólemezem valóban nincs, de Rózsa Pál szerzői lemezén én szólaltathattam meg zongoraszonátáját, s a KI MIT TUD anyagát őrzöm még lemezen. A vidéki embernek egyébként is nehezebb a helyzete... — Talán nem érzed magad jól a fővárosban? — Bárhol a földön jól érzem magam, ahol zenélni lehet. Csak: jól kell muzsikálni! —ez vezérel. Legyen az élő előadás, kamaraest, stúdiófelvétel vagy családi összejövetel. Azt az élményanyagot, gondolatiságot és érzelmi töltést, amit a szerzők megalkottak. tolmácsolni kell. A muzsika is emberek produktuma. Ember által ránkhagyott üzenet. Én a hármas egység középső pontján állok, s igyekszem eleget tenni a szerzőknek, s a közönségnek egyaránt. Boros Ágnes szetesen szoros együttműködést szerettünk volna kiépíteni. Határozottan reménykedtünk abban — nem minden alap nélkül —, hogy egyházi kollégium létesítése esetén lehetőség nyílik a két épület (a rendház és az iskola) speciális „szolgáltatásainak” (nyelvi labor, orvosi rendelő, tornaterem stb.) közös igénybevételére. Amikor kiderült, hogy egyelőre nem lesz a rendházban kollégium, egy beszélgetés során felvetődött a tornaterem általunk történő esetleges további használatának gondolata. Arra azonban nem vállalkozhattunk, — ami az egyház szempontjából nyilván érthető, indokolt álláspont — hogy ennek fejében a vizes blokkok működéséről, az egész épület világításáról és fűtéséről mi gondoskodjunk. A későbbiekben konkrét tárgyalásokat valóban nem folytattunk. Ekkor még reménykedtünk ugyanis abban, hogy az ön- kormányzat — a terveknek megfelelően— „új” iskolánkban a munkásőrségi garázsok helyén tornatermet alakít ki a rendszeres testmozgást szomjazó gyermekeink számára. Erre azonban ugyanúgy nem került sor, mint a rendházban kollégium létesítésére... Megnyílt viszont a volt tornateremben (a kápolnában) —- sokak nem kis meglepetésére — a diszkontáruház... Ez azonban már nem a mi ügyünk, hanem a tulajdonos, illetve az egyházak kárpótlásáról vitatkozó politikusok ügye. Szeretnénk viszont hinni abban, hogy a „kisiskoláA Ride oxfordi zenekar. Más az (elvárható) imázsa, mint azoknak az együtteseknek, melyek — például — Manchesterből jönnek. Előny is van ebben, és a tagok tudatosan élnek ezzel. Őszintén megmondják, örülnek, hogy oxfordiak, mert a divat nem kényszeríti őket semmire. Oly kevés pop- vagy rockelőadóval büszkélkedhet a város, hogy nyugodtak, hisz senki sem tudja összehasonlítani őket senkivel, aki esetleg az elődjük lenne, aki már vágott utat valamilyen irányban, tehát nem születhetnek veszélyesen munkáló előítéletek sem. A Ride számára első a zene, mely — ha százszor is ebben a műfajban, de — művészet. Könnyű volt rabul eljtenie Mark Gardenert vagy Andy Bellt, akik gitároznak és énekelnek, és a basszusgitáros Stephen Querault-ot, hiszen ők már rég eljegyezték magukat a művészettel: az oxfordi képzőművészeti főiskola hallgatói voltak. Arról tán a legismertebb a város, de lám, nem csak egyetem van ott. 1988-ban aztán véletlen találkoztak egy dobossal, tikit nem sokáig kellett biztatni, beállt közéjük. A neve Laurence Colbert. így négyen a lehető leghagyományosabb felállásban roppant jól kijönnek egymással, és ez akkor érthető igazán, ha tudja az ember, hogy tulajdonképpen nem közös az ízlésük, négyen négyféleképp, vagy négyszer négyféleképp rajonganak számtalan zenéért, stílusért a hatvanas évek világától ba” járó csaknem 400 alsó tagozatos tanulónk nem marad'sokáig tornaterem nélkül. Már- csak azért is bizakodtunk ebben, mivel a szokásosnál jóval kisebb ráfordítással adódik lehetőség elfogadható méretű torna-, terem kialakítására, a már említett garázsok helyén. Talán gyermekeink egészséges testi fejlődése ma sem lebecsülendő érték. Reménykedünk abban is, hogy előbb-utóbb azt is méltányolja majd valahol valaki, hogy a fél város (az északi városrész) katolikus gyermekei a délutáni órákban, a mi iskolánkban jó körülmények között részesülnek hitoktatásba. Mégpedig úgy, hogy a termek és az egész intézményi infrastruktúra használatáért — és ezt nem panaszként említem — eddig nem részesültünk senki részéről ellenszolgáltatásban. Számunkra elengedhetetlenül szükséges, hogy minél előbb legyen a volt munkásőrség épületében tanuló gyermekeink számára tornaterem. Noha rendkívül sokan emlegetik ezzel kapcsolatban a diszkontáruházát, be kell látnunk, hogy most már más megoldáson kell munkálkodnunk... Vitatkozzanak a kárpótlásról... a diszkontáruházról a politikusok. Egyetértünk Strichirs plébános úrral: nekünk egymás mellett, egymást megértve és ~ segítve kell dolgoznunk. Czene Gyula a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója egészen a Smiths muzsikájáig. Nevük az utazni vágyást — így talán a változatosság óhajtását — és a sebesség rajongását egyaránt kifejezi. Tulajdonképpen semmi különös ambíciójuk nem volt, amikor próbálni kezdtek, csak mint barátok összejöttek muzsikálni, pihenni, időt múlatni, esetleg egy- egy kisebb klubban, pubban más barátokat, ismerősöket szórakoztattak, és ennyivel meg is elégedtek. 1989 nyarán egy kis biztatásra azonban Londonba utaztak, hogy megnézzék, milyen ott a klubok közönsége, vajon hogy fogadják őket a fővárosban. Nos a fogadtatás a vártnál melegebb, jólesőbb volt. A New Musical Express klubjáró, munkatársai nem túl sokára már úgy vélték, hogy a Ride az év nagy reménysége, a House of love nevű zenekar pedig, melynek az oxfordi fiúk rajongói voltak, barátságot kötött a négy „vidékivel” és bemelegítő előzenekarának fogadta országos turnéjára. Bár ez már egy másik történet, hadd említsem meg, hogy Mark Gardener együttese nem volt hálátlan a gesztusért, mert mikor Terry Bikers gitárosnak mennie kellett a House of Love-ból, és megalakította Levitation nevű bandáját, a Ride tudta, mivel tartozik, hogyan adja vissza a kölcsönt. Mert lassan mint fő attrakció lépett színpadra Gardener, Bell, Colbert és Querault és híveik száma koncertről koncertre nőtt, a lelkesedés irántuk, illetve játékuk iránt pedig egyre őszintébb, egyre tisztább és egyre nagyobb lett. Mire „Nowhere” (Sehol) című nagylemezük kijött, három maxi kislemezük járta meg a listákat. Úgy érzi, meglepetést okozott az album, mondja Mark Gardener, őket pedig a toplistákon elért helyezései lepték meg. El sem tudja képzelni, mi tetszik annyira a közönségnek a zenéjükben, s mi az, ami plusz a Ride-ban a hallgató számára a többi zenekarhoz képest. Ami őt illeti, fűzi hozzá, utálja a rocketikát, a rockközhelyeket, jó lenne ezektől minnél távolabb kerülni. Egyetlen vágya van csak, hogy a közönség úgy élvezze, amit csinálnak, mint amennyi élvezettel ők írják, illetve játszák a számaikat. Amennyire lehet, hideg fejjel, s majdnem mint egy kívülálló, úgy kell(ene) felügyelni arra, hogy a siker, a tagadhatatlan népszerűség gépszíja el ne kapja a tagokat túlságosan. Jó lenne az eredeti szándéknál elképzelésnél maradni, hogy tudniillik elsősorban a maguk kedvére, gyönyörködtetésére zenéljenek. Ösztönösen mint eddig. Már megvan egy csomó szerzemény a következő LP-re. Ennyit tud egyelőre mondani a szólógitáros, és a búcsú előtt még biztat, hogy a Ride egy év múlva még biztosan élni fog. Hogy aztán mi lesz, majd elválik. Vass Imre Rendház és környéke IFA-BarkasZUK gépjármüüzemeltetők A VILAND Kereskedelmi és Vállalkozási Kft. salgótarjáni üzlete, a fenti gépjárművekhez forgalmazza az alkatrészeket és a karosszéria- elemeket. IFA-motor új 359 000,— Ft+Áfa IFA-motor felújított 140 000,— Ft+Áfa Tetőcsomagtartók szgk-ra és mikrobuszokra 1535— Ft-tól Akkumulátorok töltötten: 12 V 45AÓ 3060— Ft 55AÓ 3600— Ft 66AÓ 4000— Ft 85AÓ 5100,— Ft 140AÓ 7600,— Ft .................... 180AÓ 9400,— Ft. A utomata akkumulátortöltő (tirisztoros) 2535,— Ft. Ponyvák egyszerű takarótól a TIR kivitelűig minden méretben megrendelhető. Reklámár: Barkas-ablaktörlőmotor 2010,— Ft AVIA-kardánkereszt 570,— Ft ZUK-termosztátház 100.— Ft ARO alsó, felső gömbfej 800.— Ft. Robogó 50 cm3 „KINETIC Honda licencia. 28 000,— Ft+Afa amíg a készlet tart! Alkatrészek, tükörtartók, lámpák, szűrök, ékszíjak és sok egyéb tartozékok. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! Címünk: Salgótarján. Hámán Kató-ltp. 50. (Zagy- vapálfalván, a benzinkút után a 21-es főút mellett.) Telefon: 32-15-707 Nyitva: hétfőtől péntekig: 8—16 óráig. Mongóliai dinoszauruszok 1991. május 17-én páratlan őslénytani kiállítást nyitottak meg a Budavári Palota A épületében, melynek szereplői felső-kréta korú (100—60 millió éves) di- noszauruszmaradványok. Teljes csontvázakat, koponyákat, fogakat és tojásokat egyaránt láthatunk a kiállítás anyagában. Mongólia területén a század eleje óta kutatják azokat a lelőhelyeket, melyek igen gazdag ősmaradványanyagot szolgáltattak a tudomány számára. A munkában amerikai, szovjet, kínai és lengyel expedíciók is kivették részüket. A nevezetesebb ősmaradványokból most először állítottak össze egy vándorkiállítást Európa számára, melynek első állomása Budapest ez év november 3-ig. A látogató képet kaphat arról, hogy a melegvérű emlősállatok elszaporodását megelőzően a Földet milyen alakgazdaságban népesítették be a hüllők. Láthatjuk itt az alig lúdnagyságú psitta- cosaurust, mely papagájcsőrsze- rű állkapcsaival tépdeste növényi táplálékát. A tojásból frissen kibújt tenyérnyi bébitől a méteres nagyságú kifejlett példányokig több képviselőjét is megfigyelhetjük a protoceratopsoknak, melyek sajátos csontgallért viseltek nyakszirtjükön. Jókora struccra emlékeztetnek a két lábön futó gallimimusok (nevük jelentése: tyúkot utánzó). A „szépségdíjat” azonban valószínűleg a 15 méter hosszú tarbosau- rusok viszik el. Méternyi koponyáikból 20 centiméter hosszú hegyes fogak villának elő. Hazánk földjéből a dinoszau- rusoknak csak lábnyomait ismerjük. Keleti határainkhoz közel egy bihar-hegységi bauxitbányából és néhány erdélyi lehetőségről csontmaradványok is kerültek elő. Ezek azonban távolról sem olyan látványosak, mint most „idelátogató” mongóliai rokonaik. dr. Hír János
