Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
6 nt'E'imi MŰVÉSZÉT ES TÁRSADALOM z ______________________ 1 991. MÁJUS 25., SZOMBAT második száma Elöl múzeum, hátul biztosító, mi az? A címben föltett kérdésre a válasz az, hogy egyelőre még múzeum. Azt is mondhatnánk, „biztosított” múzeum. Arról van szó, hogy a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum hátsó fertályába május közepétől beköltözik a Providencia Osztrák- Magyar Biztosító Társaság, amely bérleti díjként egy évre 500 ezer forintot fizet az intézménynek. Az épület egy részének kiadására azért volt szükség, hogy a múzeum megjelentethesse a következő Évkönyvét is, ami tudvalevőleg egy-egy esztendő helyi tudományos kutatási eredményeiről ad számot, megszűnése pótolhatatlan veszteséget jelentene a megye tudományos élete szempontjából. Voltak, akik árulást emlegettek. Kérdezték, ennyire kell az a félmillió forint? Igen, kell. Pedig ez a pénz csak egyetlen Évkönyv kiadásának költségeit fedezi. Idén Mátraalmáson a nemzetközi művésztelepet is csupán úgy tudják megnyitni, hogy a Viktória Ügynökség Kft. adja hozzá a 300 ezer forintot. A társulati élet anyagi alap híján szintén lehetetlenné válik. Sem az irodalomtörténeti, sem a történeti társaságnak nincs pénze a működéshez, pályázatait nincs miből kiírni. Aki még egyáltalán figyelemmel kíséri a régió kulturális életét — vagy ami abból megmaradt —, észreveheti, hogy például a megyei múzeumok idén eddig sehol sem nyitottak kiállítást, nincsenek rendezvények. Arról is hallani — egyelőre nem hivatalosan —, hogy a horpácsi nevelőotthon majd megszűnik, így az ott lévő Mikszáth Kálmán- emlékszoba sorsa is megpecsételődik, hiszen a múzeumnak nem lesz pénze a fenntartására, az önkormányzat valószínűleg eladja az épületet, nem lesz más választása. Talán majd egy emléktáblára jut pénz, ami emlékeztet a nagy palócra, s arra, hogy valaha itt élt, ez a ház volt a „magyar Jasznaja Poljana”. A salgótarjáni múzeumba tehát beköltözik a biztosító, s az emberek mégsem érzik a veszélyt. Pedig ez az a múzeum, amely a második világháború óta az egyetlen volt Magyarországon, mint múzeumi célra épült létesítmény. Hogy milyen óriási süllyedés előtt áll az ország múzeumi intézményhálózata, azt mi sem jelzi jobban, mint az: a Nógrád megyei múzeumok országos szempontból még a közepesen ellátottak közé tartozik. Ennek ellenére idei költségvetésük a normális működéshez szeptemberig elegendő. De ez is csupán a működést jelenti, szakmai feladatokra egyetlen fillér sem jut. Már 13 nyolcórás állást megszüntettek, csökkentették a nyitva tartást, a muzeológusokat is beosztják felügyeleti munkára, a műtárgyvásárlás az álmok birodalmába került és így tovább. Ezt jelenti tehát a „közepes” ellátottság. S talán még azt, hogy idén novemberben a balassagyarmati Palóc Múzeum új néprajzi kiállítását sikerül megnyitni. Ehhez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 3,5 milliót ígér, amennyiben ez a pénz meglesz, a megyei önkormányzat is megpróbál előteremteni ugyanennyit. Mi lesz ezután? Köztudott, hogy a megyei ideiglenes költségvetés súlyosan forráshiányos. Az intézmények költségvetését újra felül kell vizsgálni, további radikális költségcsökkentés várható. Természetesen, nem lenne korrekt mindezért a megyei önkormányzatot hibáztatni, amely csak tovább görgeti maga előtt, sfőként csak tovább osztja — pénz helyett — a hiányt. Nincs más választása. Ez a helyzet pedig minden bizonnyal összefügg azzal a bizonytalansággal, amelyet a kormányzat teremt az ön- kormányzatok körül, összhangban minden más területen is érzékelhető központosító törekvéseivel. A pillanatnyi helyzet az, hogy az oktatáson kívül, ami kultúra, az a vonal alatt van. Az iskolákon kívül minden más kulturális intézmény és intézményhálózat éljen meg, ahogy tud. Ha költséghiányos, zárjon be. Ez sem azt jelenti, hogy az oktatás kitűnő helyzetben van, de azt igen, hogy a többi művelődési intézmény még olyanban sincs, mint az iskolák. Az ország múzeumi szervezetei szintén a vonal alatti intézményhálózatok közé tartoznak. Miután még léteznek, a váz azt a látszatot kelti, mintha minden működne. Lám, Nógrád- ban is áll a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum, a balassagyarmati Palóc Múzeum, amiben novemberben talán új állandó kiállítás is nyílik. Egyelőre még a szervezet többi kis- sebb emlékmúzeuma és -háza is létezik. Ez a létezés azonban már ma sem jelenti a működést. Még örülhet is az ember, ha hallja, hogy a salgótarjáni múzeum egy kis része biztosító lesz. Vagy tán egészen az? Később? Nem szeretném megérni, miközben annyi mindent hallani manapság a nemzeti kultúráról. Tóth Elemér Megjelent a Palócföld idei második száma Salgótarjánban, a Mikszáth Kiadó gondozásában. Mielőtt a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatala lapjának jelen számáról szólnánk, érdemes emlékeztetni arra, hogy a folyóirat az idei évtől igen jelentős tartalmi és formai megújuláson ment keresztül, ami már az első számot forgatva is nyilvánvalóvá vált. A friss belső tipográfia csak jelzi azt a tartalmi törekvést, hogy a lap a jövőben még közelebb kerüljön az olvasókhoz. Ezt szolgálja az a publikációs rend is, amelynek jegyében a legidőszerűbb társadalmi, közéleti és kulturális témákról kívánják tájékoztatni az érdeklődő olvasókat a szerkesztők. A második szám is e törekvés jegyében került asztalra. A folyóirat szépirodalmi része igen gazdag. Különösen figyelmet érdemlő Nagy Pálnak, a Párizsban megjelenő Magyar Műhely főszerkesztőjének meleg hangú köszöntése, aki ily módon is visszatér szűkebb hazájába, Nógrádba. A költő, író Korill Ferenctől, Nógrád Megye Közgyűlésének elnökétől idén márciusban vette át az 1990. évi Madách-díjat, s ez alkalommal mondta el a lapnak közölt beszédet. Géczi János, Turczi István versei, Ardamica Ferenc novellája olvasható még a lap e részében. A Műhely rovat tanulmányai — Kovács Sándor Iván Arany nem alhatik..., Praznovszky Mihály Madách vendéget vár, Andor Csaba Madách látása és látomása ■— ezúttal a Madách- kutatás legfrissebb eredményeit gazdagítják. A Vita rovatban Borsos Árpád a hatalomváltást elemzi, három tételben. Nagy PálFöldiPéterés Csem- niczky Zoltán párizsi kiállításáról ír, Földi Péter pedig Csem- niczky drótszobrait méltatja a pályatárs szemszögéből. Foglalkozik a lap az önkormányzatokkal — A. Gergely András—Lichtenstein József Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón, II. rész —, Szomszédság és közösség rovatában egy idehaza és a határon túl egyaránt elismerést érdemlő pedagógus és népművelő munkásságával — Merényi László Terray Károly nógrádi évei —, a továbbiakban pedig Szvircsek Ferenc id. Chorin Ferenc életútját elemzi, Habonyi Zoltán önéletrajzi jellegű emlékeit írja tovább, Bozó Gyula pedig Gere- lyes Endrére emlékezik. A Palócföld második számának címlapján a nemrég elhunyt Farkas András grafikája 1 átható. A szám illusztrációs anyagát Buda László salgótarjáni fotó- kiállításának képeiből válogatták a szerkesztők. te VÁSÁRI PILLANATOK Felvételeink a szerdán megnyílt 93. Budapesti Nemzetközi Vásár nyüzsgő életéből adnak ízelítőt. — Rigó Tibor képriportja —
