Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
1991. MÁJUS 25., SZOMBAT MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM 7 É pp egy hete, esős hajnalon több mint hatvan! herencsényi polgár — közöttük a hagyományőrző csoport tagjai — helyezkedett el két Volán-buszon, magával hozva az elemózsián kívül minden lelki és szellemi hagyományőrző kellékét, imáját, hogy igen hosszú útra induljon pünkösdi zarándoklatként. A herencsényi önkormányzat és személy szerint Magyar Sándor polgármester segítette anyagiakkal és szervezéssel a Herencsény—St. Georgen zarándokút A pünkösd fénye a lelkeken georgeni és herencsényi a magukkal hozott egyházi zászlók karéjában. Mettnitzer, a St. Georgen-i kolostor-művelődési ház rektora vezette a misét, az ugyancsak herencsényinek számító Bolza gróf fordított a georgenieknek. Mettnitzer rektor prédikációja a pünkösdi ünnep legszebb példázatát herencsényiek útját — a má- sik(?) oldalon viszont Bolza Antal gróf és családja, a testvéri kapcsolatba került St. Geor- gen-i polgárok várták szeretettel a herencsényieket, akik között szó szerint minden korosztály képviselőjét köszöntötték mintegy tízórás út után St. Georgen- ben, az ősi kolostor udvarán. Karinthia székhelyétől, Klagenfurttól nem messze fekszik a herencsényi testvértelepülés St. Georgen és még vagy három környező falu tartozik ide. Kolostora ezeréves, mai formája is vagy hétszáz esztendővel ezelőtt alakult ki, barokkos fénnyel-arannyal díszített templomában mégis olyan esemény zajlott ezen a pünkösdi szombat délutánon, még inkább estén, amire példa még nem lehetett! A georgeni polgárok, a helybeli alpolgármester Mente úr, a kolostorban székelő művelődési ház igazgatója Schmutz úr részvételével közös esti misén imádkozott a Szentlélek eljövetelének ünnepén osztrák és magyar, Max Khevenhüller-Metsch herceget Lengyel József plébános üdvözölte a várudvaron (a kép közepén kabáttal Bolza Antal gróf). amely Lengyel József herencsényi plébános és Kiss József somogyi születésű amúgy meg a közeli St. Veit Glan település káplánja közreműködésével német és magyar nyelven felváltva folyt. A herencsényi polgárok és az önkormányzat nevében Horák István mondott rövid üdvözlőbeszédet, amelyet „Gyülekező, csak a magyaroknak!” a fellegvár elöudvarán Bolza gróf vezetésével. emelte ki, amely szerint a lélek érkezésekor minden nép megértette egymás beszédét. A magyar és német Hiszekegy egymást követve ezen az összetartozást, együttérzést és gondolkodást, közös múltat idéző estén a kolostor templomában. A herencsényi hagyományőrző csoport díszes népviseletét (az egészen kicsik, a gyerekek is ott voltak!), a zarándoklatok herencsényi zászlóit is felvonultató pünkösdi gyülekezet nevében Horák Istvánná mondott fohászt, a legkisebbek pedig az oltár előtt olvastak fel részleteket a Szentírásból. A nagy terjedelmű kolostorban és magánpanziókban szállásolták el a herencsényieket, akik a mise után a klubban közös éneklésre invitálták Bolza grófot, a két egymástól több mint hatszáz kilométerre fekvő település népe közötti kapcsolat kiépítőjét, Herencsény egykori lakosát, az egész pünkösdi zarándoklat szervezőjét. Maga a kolostor egyébként példásan jó kihasználtságú. Két iskola (bentlakásos gazdaasszonyképző és irodaügyviteli) kapott benne elhelyezést, ezen felül művelődési központja, múzeuma a környéknek — néhány szerzetes nővér is lakja —, ami még fennmaradó, az mind az idegenforgalmat szolgálja. St. Georgenben gazda- és vállalkozó élet zajlik (mind a többi községfélében, inkább kisvárosban is), ám jelentős a magánpanzió- zás. Egyedül St. Georgenben van belőle vagy fél tucat. A táj szépsége leírhatatlan és olyan mértékben rendezett kisgazdál- kodói földjeivel, minduntalan újnak tűnő korszerű, ám a tájhoz és építészetéhez illő házaival (csokrokban laknak mindenütt, néhány házból állnak a települések), mintha terepasztalon kísérletezték, modellezték volna ki az egészet. Innen látszanak az olasz és a jugoszláv hegyek, amelyek ezen a pünkösdön vasárnapra virradóra végig hóval voltak borítva. A pünkösdvasárnap népvise- letes, zászlós gyalog zarándoklattal kezdődött a herencsényieknek, elkísérte őket végig a mintegy öt-hat kilométeres, s részben erdei meneten Bolza gróf és fia Péter is, aki felkérésünkre az oldal képeit készítette az Új Nógrád számára. A zarándoklat a kö- zépkarinthiaiak különösen kedvelt kegyhelyét, Maria Wolschartot kereste fel enyhe szélben lengő zászlókkal, imádkozó, éneklő asszonyokkal, gyerekekkel. A menethez mindenütt csatlakoztak a helybeliek is, hiszen több településen is áthaladtunk, amíg a híres wol- scharti fenyőerdőben a csodatevő helyhez értünk. Valamikor rablók és farkasok rejteke volt ez a párját ritkító fenyő rönkerdő. Egyik fáján Mária-kép volt 1458-ban, amit' a tulajdonos nem állhatott és ki akarta vágatni a fát, ezt azonban a favágói megtagadták. Akkor maga látott neki és eközben súlyosan megsérült. Megfogadta, hogy gyógyulása esetén kápolnát emeltet, ami fából készülve meg is történt. Azt az első, ötszáz évvel ezelőttit később mégis lebontották, majd újra felépítették. Még később kőből is épült a csodanagyszámú osztrák hívő — közöttük egy Habsburg-leszárma- zott előtt. P ünkösdvasárnap a fény, a napsütés is megérkezett és a közeli fellegvár volt a herencsényiek utolsó menetcélja. A várig busszal, de onnan már gyalogtúrában ment fel a hatvan-egynéhány herencsényi Bolza gróf, felesége és fia vezetésével a százötven méter magas sziklán trónoló arra az alkalomra, hogy a népviseletben érkező herencsényieket fogadja a vár udvarán. Max Khevenhüller-Metsch herceg a legrégebbi osztrák katonacsaládból származik, várban levő múzeumának egyik olajképe apját ábrázolja, akire megszólalásig hasonlít. A herceg n agyanyja magyar volt, érthetően nagyon örült a találkozásnak, amelynek csúcspontjaként ugyancsak nagyszámú helybeli és turista előtt a herencsényiek hagyományőrző műsort adtak nagy sikerrel. Őket köszöntötte kis koncerttel a St. Georgen-i kamarakórus. Itt hangzott el ajándékként a herencsényieknek Bolza Antal verse magáról Herencsényről. Lengő Mária-zás/.lókkal indult a herencsényi zarándoklat menete a kolostortól Maria Wolschartig a tábori misére. A legkisebb herencsényiek a pávakör utánpótlásaként dédelgetett kedvencei voltak a St. Georgenieknek. tevő helyen kápolnatemplom, ott misézett tábori szertartást tartva a herencsényi plébános pünkösdvasárnap. A herencsényi asszonyok közös imával, énekléssel, a gyerekek az Apostolok cselekedeteinek felolvasásával működtek közre a várba. A török csak éppen megszemlélte a történelmi időkben idáig is eljutva, azonnal letett arról, hogy bevegye. Mai várura a hercegi família leszármazottja maga is felment (lent lakik egy szomszéd kastélyban) Osztrákban, magyarban közös-régi hang csendült az ünnepen. Jt A hochosterwitzi hercegi fellegvár udvarán a nagyszámú helybeli és turista előtt, a herceg jelenlétében ropták a táncot a herencsényi asszonyok. T. Pataki László Fotó: Bolza Péter
