Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám

1991 MÁJUS 21., KEDD C SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE D Civil őrség a közbiztonságért Szécsény. A városi rendőr- kapitányság munkájának se­gítéséért, a helyi közbizton­ság és vagyonvédelem érde­kében Kolosi Ferenc irányítá­sával polgári őrségi csoportot szerveztek. A csoport 36 taggal alakult, és jelenleg 56-ra gyarapodott létszámuk. Az alakuló ülésen dr Percze Ágnes, a város jegyzője tájékoztatta az ön­kéntes jelentkezőket tevé­kenységük köréről, majd dr. Havasi Zoltán, szécsényi ren­dőrkapitány ismertette a pol­gári őrség tagjainak jogait, intézkedési lehetőségét, és a rendőrséggel való együttmű­ködés formáit. Az egyesülés neve: „Polgá­ri Őrség Szécsény”. A szer­vezők már hivatali helyiséget is szereztek, így a polgár- mesteri hivatal épületében, a földszinten lehet bejelentése­ket tenni. Az alakuló ülésen egyönte­tű szavazással Kolosi Ferenc vállalkozót, az önkormányza­ti testület tagját nevezték ki a testület elnökévé, vezetőségi tagok pedig Dudás Sándor és Maslonka Attila lettek. Emel­lett háromfős fegyelmi bizott­ságot is választottak. A tevékenységükhöz az induló tőkét — ötvenezer forintot a szécsényi önkor­mányzat biztosította, és vál­lalta, hogy segít a technikai felszerelések beszerzésében is. Kolosi Ferenc, a polgári őrök parancsnoka így összeg­zi csapata tevékenységét: — Elsődleges célunk a sze­mélyi védelem, illetve a va- gyonmegőrzés. • Két hétre előre készítjük a csapat tagjai­nak szolgálati vezénylését, és természetesen hét végente erősítjük a járőröket. Azt talán mondanom sem kell, hogy a polgári őrség tagjai szabad idejüket áldozzák fel a cél érdekében. Az sem mellé­kes, hogy még tagdíjat is fizetnek, évente 100 forintot. Az induló tőkén túl kaptunk támogatást néhány szécsényi üzemtől, hogy minél előbb fejleszteni tudjuk technikai eszközeinket. így segítsé­günkre volt többek között a szé-csényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz, az Ipoly Kábeldob Kft. és az Ipoly Bútorgyár Rt. is. Rádiók, hírközlő eszközök nélkül mozdulni sem tudunk. Egyházi együttműködéssel Nógrádszakál. A tavasz beköszöntével felgyorsultak a nógrádszakáli események. A helyi önkormányzat az egy­házközségi testülettel közö­sen megkezdte a temető rend­betételét. Ezzel párhuzamo­san tetszetősebb külsőt adnak a helybeliek a polgármesteri hivatalnak is. Az önkormány­zati testület brigádjával már leverték a harminc éve felra­kott külső vakolatot, és újat hordanak fel az épület falára; Közös összefogással végzik az óvoda tetőszerkezetének átcserepezését. Szerződést kötöttek a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ vezető­jével, így közmunkavégzés keretén belül foglalkoztathat­nak munkanélkülieket is. A nógrádszakáli polgármester úgy tapasztalja, hogy a maga­sabb munkanélküli-segélyhez jutók nem jelentkeznek köz­munkára. Lutra-klub Szécsény. A II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban „Sebesség Lutra Klub” alakult. Az érdeklődők hetente kedden­ként találkozhatnak, este hat órától a művelődési házban ahol a kötetlen beszélgetésen túl különböző matricákat vásárolhat­nak, illetve cserélhetnek Lutra-barát társaikkal. Reménysugár az elcsendesült gyár felett Kihaltnak tűnik Szécsény- ben a BRG gyáregységének hatalmas területe. Sehol semmi mozgás, egyedül a rokkantnyugdíjas portás őrzi hűségesen a bejáratot. Túl sok dolga nem akad, szállítás jóformán se befelé, se kifelé nincs... Róka Miklós, hivatalosan a Recordtech Rt. ügyvezető igazgatója sem mondható túl derűsnek. De — mint a be­szélgetés során kiderült — talán mégiscsak mutatkozik valamiféle kibontakozás a gyáregység számára. Bár május elseje óta új kft. is tevékenykedik a területen, a megváltást mégiscsak attól az amerikai—angol-magyar közös részvénytársaságtól várják, amely rövidesen, — legalábbis itt nagyon remélik, — munkához lát. — Nyomasztó ez a nagy csöndesség... — így igaz — válaszol az igazgató. — Három esztendő­ezeket az alkatrészeket, az után a mágnesfejgyártás kike­rül a Szovjetunióba. Állítólag közös üzem épül. Rendkívül sok feszültséget hordoz a mostani állapot. A Szécsény- ben és a környékén lakó munkanélküliek jelentős szá­ma sajnos tőlünk került ki. Ez az üzem tulajdonképpen szovjet piacra épült, 90 száza­lékban odaszállítottuk termé­Ma tátonganak az üres székek. Az előtérben látható Sipos Lasz- lóné, gyesről jött vissza a közelmúltban, és szerencsésnek érzi magát, hogy egyáltalán van munkahelye... fotó: Rigó vei ezelőtt itt még nyolcszáz ember kereste a kenyerét. Tavaly hatszázötvenen vol­tunk, most jó, ha százhar­minc-—száznegyven ember dolgozik a munkaasztalok mellett. — Jelenleg mit csinálnak? — Szovjet piacra gyártunk még magnófejeket. Ezekre nekik nagy szükségük van. Csak hát ismerve a fizetés körüli huzavonákat, nem tudom miként alakul a hely­zet. Szó volt arról is, hogy még ebben az évben csináljuk keinket. így aztán nem csoda, hogy a kellemetlen változá­sok talán minket érintettek legérzékenyebben. Érdekes­ségként még elmondanám, hogy a napokban újfent meg­kerestek bennünket szovjet kereskedők, mondván, hogy híradástechnikai készülékek­hez távegységre lenne szüksé­gük. Jelen pillanatban számí­tásokat végzünk és vizsgáljuk miképpen tudnánk ilyeneket gyártani, úgy hogy kifizetődő legyen. A salgótarjáni gyárral vagyunk kapcsolatban, de csak akkor tudjuk vállalni, ha a szovjet fizetési módok ren­deződnek. Mi nagyon örülnénk neki, ha sikerülne, elvégre a talpon állás lehetőségét keressük. A legapróbb lehetőséget is meg­ragadjuk, hogy megtarthassuk az embereinket, vagy vissza tudjunk venni a most még munkanélküli-segélyen levők közül. Higgye el, 20 esztende­je vagyok itt, az én életemben is nehézséget és feszültséget jelentett, hogy ilyen sok mun­katárstól kellett kényszerűen megválnunk. Emberileg is nagyon sajnálom őket. Sokan tartják velünk a kapcsolatot, arra számítva, ha csak egyet­len mód is mutatkozik, szeret­nének visszajönni. Sajnos, több száz emberről van szó, igazságot tenni talán nem is lehet. Ez a gyár hosszú időn ke­resztül a környék legnagyobb és legmegbízhatóbb üzeme volt. Úgy 1985-ig szinte biz­tosítékot adott arra, hogy innen lehet nyugdíjba menni. Aztán az ismert dolgok miatt minden teljesen megválto­zott. A még most itt dolgozók sem tudják, mi lesz velük. Az igazgató azért bizako­dik: — Ha sikerül tető alá hozni az amerikai—angol—magyar közös társaságot, remélhető­leg egyenesbe lendülünk. Talán eljutunk odáig, hogy sikerül visszavennünk jó néhány volt dolgozónkat. S tudja mi a legérdekesebb? Újfent zárakat, lakatokat fogunk gyártani. Csak más minőségben, mint régebben.. Mozgalmas múzeum Egymás után állnak be a buszok Szécsényben a Kubi- nyi Ferenc Múzeum parkoló­jába. Jönnek a látogatók az ország szinte minden részéről. Kovács Lászlóné pénztáros, gyors számvetése szerint májuji közepéig ötezren néz­ték még a múzeum nyújtotta különlegességeket. Nem rit­ka, hogy naponta 10—15 busznyi vendég érkezik, és négy-ötszázan koptatják a lépcsőket. Ottjártunkkör Szurdokpüs­pöki óvodások mesélték elra­gadtatással, hogy medvét és más állatokat láttak az érde­kes múzeumban. Juhász Al- fonzné vezető óvónő még hozzáfűzi, hogy a szécsényi kirándulás már hagyomány­nak számít a püspöki óvodá­ban, a nagycsoportosok min­A gondnok munkában den évben útrakelnek. Ehhez a termelőszövetkezet segítsé­ge kell, onnan kapják a buszt. Ide egyébként Hollókőről érkeztek, ahol „tábori körül­mények” között tízóraiztak, megnézték a faluházakat, sétáltak az Ófaluban. A szé­csényi múzeumlátogatást pe­dig egy nagy közös fagyizás zárja. Most majd napokig csak a kirándulás mozzanatait rajzolják az ovisok. A nagy jövésmenés köze­pette talán egyetlen nyugodt ember a múzeum környékén Csernik János gondnok. Két esztendeje, hogy rendben tart minden rendbentarthatót, ha kell fűt, vizet szerel, zárat javít, most éppen rendíthetet­len nyugalommal nyírja a füvet, hogy a kastélykert is gondozottan fogadja a vendé­geket. fotó: Rigó Tábortűz és utcabál zárja a géci napokat Magyargéc—Nógrádmegyer. Javában tartanak az előkészületek az 1991-es magyargéci napokra. A rendezvénysorozatot Nógrádme- gyeren, a sportpályán bonyolítják le. A június 2-án tartandó eseményt összekapcsolják a pedagógusnap­pal. A sportpályán, illetve annak környékén játszóház várja az if­jabb korosztályt. Biztosan sikere lesz a gyöngyfűzésnek, és délben birkagulyással traktálják az ínyen­ceket. A sportbarátók számára pedig ismét megrendezik — az egykor aranylábú, ám azóta kis po­cakot eresztett — magyargéci— nógrádmegyeri öregfiúk labdarú­gó-mérkőzését. A napi program­ban olyan vendégcsalogató műso­rok szerepelnek, mit a szécsényi táncosok bemutatója, a nógrádme­gyeri asszonykórus éneke, a gye­rekek kerékpáros ügyességi verse­nye vagy az esti utcabál és a tábor­tűz. Egyszerűbb struktúrában dolgoznak Szécsény. A városi önkor- hatósági, pénzügyi, titkársági, mányzat képviselő-testülete megszüntette a korábbi osztá­lyokat, s a polgármesteri hivatal egységes szervezetét hozta létre. Ezen belül a gondnoksági csoportok mű­ködnek. Egy személyt meg­bíztak az oktatási, művelődé­si, ifjúsági, egészségügyi, és sportügyek intézésével. Szécsény és környéke _____ H a kedd, akkor... Szécsény. Az önkormányzat mai ülésén Lazsán Zsoltnak, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ Szécsény városi kiren­deltsége vezetőjének előterjesz­tésében megtárgyalja a munka­erőhelyzetet, s az egyre növekvő munkanélküliségből fakadó problémákat. Gonda Pál a helyi sportegyesület vezetője tájékoz­tatót ad az egyesület munkájáról. A társközség Pösténypuszta sport-életéről Molnár István egyesületi elnök beszél. Velenc- zei Ferenc a városszépítő egye­sület elnöke a közösség munká­járól számol be. Varga Tibor polgármester előterjesztésében a képviselők megvitatják a termés­zetvédelem érdekében teendő helyi feladatokat. Alapítvány Rimócért Az önkormányzati testület „Rimó­cért” elnevezésű alapítvány létreho­zását hagyta jóvá a községben. Ennek célja a Rimóc fejlődését szolgáló kul­turális, szociális, egészségügyi tevé­kenységek, programok segítése. Az alapítványt még nem jegyeztették be a Cégbíróságon, mert szeretnék ha bő­vülne az alapító köre. Azt tervezik, hogy az összegyűlt pénzt befektetik, forgatják, természetesen a község javára. A cégbírósági bejegyzést követően adhatják ki azt a csekkszám­laszámot, amelyre a Rimóc fejleszté­sét magukénak vallók átutalásait várják. Segítség az építkezőknek Nógrádsipek. A helyi önkor­mányzat úgy gyarapítja pénzva- gyonát, hogy egyúttal segíti a lakosokat. Ebben az évben pél­dául azt vezették be, hogy az építkezőknek napi 250 forintért betonkeverőket kölcsönöznek a polgármesteri hivataltól. A be­folyt összeget a község fejleszté­sére használják fel. Kényszerű társbérlet Piliny. Rövidesen megszűnik a polgármésteri hivatal és a posta társbérlete. Az önkormányzat épületet vásárolt a posta részére, melynek felújítása, átalakítása hamarosan befejeződik. Ha a posta kiköltözik a jelenlegi épü­letből, akkor ennek a felújítására is sor kerül. A jelenlegi posta­részt a polgármesteri hivatal kapja meg, amely most egyetlen helyiségben kényszerül dolgoz­ni. Bontottak, építkeztek Nógrádmegyer. Régóta csú- foskodott a község műemléki temploma előtt az úgynevezett „öreg” iskola épülete. Ezt nemrégiben lebontották. Máig szóbeszéd a faluban, hogy ami­kor a tetőszerkezetet levették, a falak tulajdonképpen maguktól összedőltek. A községben úgy tervezik, hogy rendezik a temp­lom környékét, odaillő kerítést építenek. Ehhez összefogott az egész falu. Anyagilag hozzájá­rultak a hívek, a termelőszövet­kezet adja a szükséges faanyagot, és az önkormányzat is hozzáteszi a maga pénzét. Három esztendővel ezelőtt még ilyen mozgalmas volt a munka- csarnok.

Next

/
Thumbnails
Contents