Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
1991. ÁPRILIS 6., SZOMBAT MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM VALLATAS — Csikász István válogatott versei Valóban, a verseskötet a költő vallatása önmagáról. Vallomás és ars poetic a. Ne ítélj kedves olvasó... s szinte kisdiákkc nt hallom szavainak csengéséi, mintha rajzórán magyarázna most is a távoli esztétikumok zónáiról. Elém rajzolódik a mélységet kutató tekintete, amint akkori alkotó öimaga kényszerített ki akkor is, Balassagyarmaton a Szántó Kovács János Szakkö- zépiskols osztálytermében. Számomra nemcsak egy mozdulatlan és hang nélküli arc, melynek csak felülete van, hanem maga az élet, a nyüzsgés, az örökké tenni akarás. Mosi értettem csak meg, mit jelent számomra a Címlap-vers lényege, „rajtam az Ikrek átka: szenvedek kettős magányba zárva.” Ki tatja önmaga tetteinek indítékai, mint egy felderítő értelmező, mert sokszínű, értékes egyénisé i Csikász István. Sokoldalúságát bizonyítja az is, hogy nemcsak rajz— földrajz—irodalom szakos tanár, újságíró, rendező és előadóművész volt, hanem jelenleg is tevékeny ember. Művészi elhivatottsága mellett a Családi Szertartások Irodáját vezeti Balassagyarmaton. A színek és színművek szug- gesztivitása mellett férfi mivoltát is kutatja. A hatodik napon című versében. Magasztosabb eszmét képvisel az Anyaföld című versében, amikor kitekintve Nógrád megye határain, helyét keresi a hazában, a nemzetben, hasonlóan hozzánk, egyszerű földi halandókhoz. Megállítaná az idő múlását az Öröknaptárban. Tollvonása összegzés a szellemi hovatartozás talaján, a Vonatkozások című versében. Mi olvasók is viszonyítunk, reménykedünk a holnapban, és ő is ezt teszi a Helyzetjelentés-ben, megerősít minket reményünkben és békénkben. Sokszor egy-egy nap vagy lezárult életszakasz után mi is vallatjuk magunkat, csak sokunkból az öntudat hiányzik és az er- kölcsiség, az őszinteség. A költő kettős küzdelmei: önmaga és a valóság, az erkölcs és a múltra épülő őszinteség, nekünk olvasóknak is erőt ad a további életünkhöz és belső világunk elemzéséhez, vallatásához. Szükségünk van vallomásokra gyermekkorban, ifjúként, felnőttként és életünk alkonyán egyaránt, mint ahogy a költő is tette, bármilyen vizekre evezve hajójával, most már lezárva az elnyomatás bilincseit. Tessék mondani, most lettem hivatásos költő?... — szegezi nekünk a kérdést. Ne féljünk a válasszal. Telek Erzsébet BORONDI LAJOS: MEGERTE? ,,Mélyedj magadba. Hallgatózzál." (Szőcs Géza) Miféle üzenetet küld fölfelé a hal kódolva minden buborékban mely elpattan a víz színére érve? Ilyen a vers is: néma kiáltás. S, a hal sem kérdi, hozzám, hozzád elért-e? S, én sem tudhatom meg soha: megérte? Hiába nyelvel a mérleg, hogy nem érte meg! SZÉP VERSEK '90 Hagyományokhoz híven megjelent a Szép versek 90 ’ című antológia a Költészet napja alkalmából, a Magvető Könyvkiadó gondozásában. A kortárs magyar költészet éves termését reprezentáló antológiát Alföldy jené állította össze, az Előszót idén Csoóri Sándor írta, aki a költészet sorsáról, szerepéről mondja el gondolatait a huszadik század végének nyugtalanító körülményei közepette. A Szép versek 90’ száz kortárs magyar költő, — köztük a Salgótarjánban lakó Bódi Tóth Elemér — verseiből ad közre válogatást. Madách-díjas író, lapszerkesztő A SZÜLŐFÖLD ELISMERÉSE Végighallgattam a tiszteletére rendezett irodalmi estet—meglepően sok barátja eljött ennyi sok év után is —, de mire az interjúra kerül a Sor, magam sem tudom, íróként, franciatanárként, vagy nyomdászként mutassam-e be Nagy Pált, a párizsi Magyar Műhely szerkesztőjét. — Mindenekelőtt mint ember mutatkoznék be legszívesebben — siet kedvesen a segítségemre —-, hisz mégiscsak ez a legfontosabb tény az életemben. 1934-ben születtem Salgótarjánban — most tehát hazajöttem valójában —, más kérdés, hogy később úgy alakult az életem, író lettem, kitanultam a nyomdász mesterséget, és franciatanár is vagyok. — Az est házigazdája, Pál József különleges eseményről beszélt; miután elült a taps a jelenetkóstoló után; „Import volt a produkció, és import maga a személyiség is” — mondta, merthogy Nagy Pál, Salgótarján szülötte ma Párizsban él. — Igen, ’56 decemberében hagytam el az országot. Nem jószántamból tettem: a forradalom bukásával menekülni kényszerültem. Ez persze történelem ma már, ne is nagyon beszéljünk róla. Mindenesetre itt lettem magyar író, s itt ért utói a hír, hogy megkaptam szülőföldem Madách-dí- ját. — Harmincnégy kemény esztendei távoliét után... — Az esztendők mindig és mindenütt kemények. Én mégsem panaszkodom. Amint kiértünk, azonnal állami ösztöndíjat kaptam, elvégezhettem tanulmányaimat; később megalakítottuk barátaimmal a Magyar Műhelyt, ez is sok sikerélményt adott; aztán megnősültem... Szóval nem voltak azok olyan kegyetlen esztendők... Nagy Pál és barátai 1962-ben hozták létre a Magyar Műhelyt. Nem volt persze könnyű; sokan akartak akkoriban lapot alapítani, de nekik nem csak a szerencse, hanem néhány tehetős jóbarát is segített. Legtöbbet tán Pataki Ervin, a világhíressé magát kinőtt szobrászművész, aki akkortájt nyerte meg a párizsi biennálét. Magyar esteket tartottak azután ők, a laptulajdonosok, s nem csak Franciaországban, külföldre is gyakorta meghívták őket, s az ilyen alkalmak — a kiránduláson túl — jó lehetőséget adtak a lap- terjesztésre is. A Magyar Műhellyel egykoron kötött boldog házasság ma is tart, bár vegyesházasságnak is mondhatnék, mert a párizsi redakció terméke — egy éve már körülbelül — Budapesten jelenik meg ma már. Mesélik, a Mester az ő kedvéért tanulta ki a nyomdászatot is. — így igaz, mikor láttuk, hogy anyagiak híján veszélyben a lap megjelenése, barátommal Papp Tiborral elmentünk egy szakszervezeti nyomdásziskolába, és kitanultuk a mesterséget. Messze nem bántuk meg, ma is szeretem ezt a szakmát, s valóban ennek köszönhető, hogy a Műhely nemcsak fennemaradt, de—szerencsétlenség tán, de nem én, hanem mások mondják — az egyik legszebben kiállított magyar folyóirat. — Ennek ellenére kevesen ismerik... — Igen, mert avantgárd szellemi irodalmi, kritikai folyóiratról van szó. Annak idején azért csináltuk, hogy otthona legyen az ’56-os fiatal íróknak, költőknek és festőknek. így is lett, még ha a legátkosabb időszakban az itthon maradt, ám némaságra ítélt Weöres Sándor, Kassák Lajos, Orbán Ottó és más írók kéziratait is közöltük. Ezt követően fordultunk aztán az avantgárd irányába, hisz környezetünk francia irodalma már rég ezt tette. így lett a Magyar Műhelyből a modem irodalmi törekvések lapja. Szívesen fordulunk például a vizuális irodalom felé: irodalmi ihletésű alkotást készítünk videóra, képernyőre, számítógépre vagy írásvetítőre. Az e téren elért sikereinket a francia irodalom is sokra értékeli. — No meg a magyar is. így láttuk ezt legalábbis január végén, amikor Nógrád megye közgyűlése Nagy Pálnak ítélte a Madách- díjat. — Sokat jelent ez a díj számomra. Ötvenhat éves vagyok, nem egy elismerésben volt már részem. A szülőföldem alapította Madách-díj mégis különleges, mert egyfajta megbékélést sugall. Általa visszafogadott engem szimbolikusan a város, ahol születtem, ahol a gyermekkoromat töltöttem, s ahol legelső irodalmi szárnypróbálgatásaimat teltem. Tudomásul veszi, mi több elismeri, hogy van egy fia a nagyvilágban, aki talán nem hozott szégyent erre a városra, sőt mindig is igyekeztem őt méltón képviselni. Mindennek persze a jövőben is nagy jelentősége lesz, hisz ezt követően egyre szorosabb együttműködést tudunk kialakítani a Nógrád megyei és a salgótarjáni irodalmárokkal és irodalomszervezőkkel... Hubai Grúber Miklós A SZABADSÁG FELELŐSSEGE Pödör György verseiről Miután már az avantgárdnak is régóta étezik egy akadémikus változat i. és jócskán élvezhetjük a posztnodem idézőjeles szövegeit is, tigy tetszik, nemigen számíthatunk azon a bizonyos időn belül megváltó, új stílus-forradalomra. Sőt időnként az látszik, mintha t rősödőben lenne a hagyományos és a modernista frontok megmerevedése a lírában is, favorizált m íhelyei vannak a nemzeti romanti cának, csöndes szívóssággal crzik terrénumaikat a létezéssel ft glalkozó költészet művelői. Meg őrizte hadállásait a klasz- szicizm is és a realizmus, elnyerte kanonizílt helyét a groteszk, szabad tere van a formateremtés megannyi'változatának. Nem kell tekintetiel lenni semmiféle illendőségre sem a tartalomban, sem a formábí n. Amikor ilyen boldog állapottan leledzik egy társadalom, s benne a költészet, megnő a szabadsíg felelőssége, a szó, a versbes :éd súlya is. Hiszen súlytalanság a is rajta múlik. Az emberi teljes« éghez hozzátartozik versben is a választás és a vállalás szabadsága, a költő szíve, joga, hogy mellőzi-e verseiben — teszem azt a fogalmi megfoghatóságot, vagy éppen zsinórmértékül választja. Pödör Györgyöt az utóbbiak közé sorolom. A divatreformereknek nemigen telik örömük benne, a kötött formák művelése iránti hajlama, belső indíttatásból következő szigorú moralitása, ami igazán csak ritkán csap át morali- zálásba, verseinek erőteljes közéleti töltése, ami szintén csak elvétve viszi el a publicisztikus megoldások felé, továbbá örvendetes fö- lülemelkedése a század harmincas éveiben kitalált népi-urbánus mesterséges megosztottságon, úgy látszik, besorolhatatlanná teszik a szekértáboros irodalmi közvéleményben. Ez kétségkívül bizonyos hátrányokkal jár, amelyeket csak gyarapít a műhelyektől való távoliét, viszont előnyei is számosak. Utóbbiak közül talán az a legfontosabb, hogy bőrén érezvén a politikai, társadalmi élet hullámzását, „földközelben” tapasztalja ezek hatásait, költészete megszenvedettebb, következésképpen hitelesebb lehet az olvasó számára. Reményei, félelmei, szorongásai, önismereti vívódásai, töprengései, gondolkodásának filozofikus megnyilvánulásai úgyszólván azonnal olvashatóak és fölfoghatóak, ugyanakkor racionalitása korántsem mentes az érzelmi töltettől, sőt, a szeretetéhség szívszorító, bár szemérmes ismételt kinyilvánításától. Úgy vélem, ez a legújabb, A pecsétek feltörése címet viselő versgyűjtemény Pödör György eddigi munkásságának valamennyi meghatározó erényét magán viseli. Gondolatilag meglehetősen rétegzett költészet ez, így valamennyi rétegét fölsorolni e rövid véleményben nem lehet, de nem is szükséges. Csupán a legjellemzőbbekre kívánok utalni. Mindenekelőtt az látszik nyilvánvalónak számomra, hogy Pödör György a rendszerváltás, illetve az azt átélő ember komoly vívódásainak költője. A bonyolult világ és ország időszerű állapotait vizsgálja. Vizsgálódása azonban nem külső, hanem belső meghatározottságú. Megszenvedett. Látja, hogy „hétköznapi Babilon”- ban élünk, amikor a szavak hátrányos helyzetűekké váltak. Viszont a költő sem nélkülözheti őket. Nincs más út, a szavak hitelét egyedül a szavakat használó ember szerezheti vissza. Az autonóm személyiség, akit nem zavarnak meg a kísértések, képes az önmagához való hűségre. Pödör György versei ebben az értelemben a hűség változatai. így tartozik szervesen e változatok közé a szülőföldhöz, e szülőföld embereihez és viszonyaihoz, a családhoz, a tájhoz, a gyermekkorhoz való hűség. „Fénycsapdák” között járva nem a nosztalgia, hanem a komoly számvetés érett költői dokumentumai a költészetének e vonulatába sorolható versei. Költészetének másik vonulatát azok a versei jelentik, amelyekben a szűkebb, szülőföldi kört kiterjesztik az országra és Kelet- Európára. Ezekben a verseiben is pontos látleleteket ad. Távolsági járat című versében például mintegy összefoglalja mindazt, amit pillanatnyilag a Jalta utáni Magyarország és Kelet-Európa megél. Ilyen kifejezéseket használ: „Hordószónoklatok. Össznépi kóma. Szemekben csikasz vágy. Káin-zavar”. Politológusok mindezt a modernizáció kérdései közé sorolnák. A költő a magára hagyott ember érzéseiről szól. Mert kétség sem fér. hozzá, hogy roppant esély van az ember árvaságának növekedésére, akit kitagadnak a titkai és befogadnak az álmai. Miközben — s erről szól a Helyzetjelentés Ninivéből című vers” — a praktikus kínál, a taktikus kivár”. Aztán kiönti minden titkát a kisfiók, s megtörténik a „pecsétek feltörése”. A hasonló című ciklus versei az úgynevezett létköltészet jegyében fogantak. Ez Pödör György költészetének újabb vonulata, az érett férfi gondolatai életről, halálról, időről, szépségről, születésről és hervadásról. Ha úgy tetszik, ez az az újabb koncentrikus kör, amelyen belül a költő munkássága szintén magasra értékelhető. A „példabeszédeket” mondó költő munkásságában a verstechnikai megoldások széles skáláját vonultatja föl, az epigramma, a haiku, s amit elsőként kellett volna említeni, a szonett csakúgy megtalálható benne, mint ritkábban a dalforma, vagy a biblikus ihletettségű, allegóriában, metaforában, gondolatritmusban, elvont fogalmi elemekben gazdag versbeszéd. Pödör György nagy biztonsággal bánik mindenekelőtt az úgynevezett kötött formákkal. A pecsétek feltörése hét ciklust tartalmaz, szerkezeti felépítése jó. A kötet összefoglalása eddigi költői munkásságának. Pósfai Péter grafikái a társművész érzékenységével gazdagítják a kötetet. PODOR GYÖRGY: TÁVOLSÁGI JÁRAT Arcokon stigma. Dózsaföldbarázda. Donkanyarcsönd. Doberdóhallgatás. Tüzestrón-indulat. Ércmohács. Cselepatakország. Cinkelt bárca. Múltmély. Parázna évek medvetánca. Háromszázegyespa r cella-hat ás. Arcképközöny. Szellemi póklakás, írástudathasadt eszmegarázda. Rodostó-fájdalom. Szótömegsír. Dodona-hadova: hol tömeg sír. Trianonstop félelem. Bizalom-azmr. Látszat-sáncok. Barguzin-szindróma. Hordószónoklatok. Össznépi kóma. Szemekben csikasz vágy. Káin-zavar. PődörGyörgy A pecsétek feltörése című verseskötete a napokban jelent meg Szombathelyen, a Gazdag Erzsi Kuratórium kiadásában. A költészet napjára napvilágot Iái ó szép kötetet, a költő második könyvét Bódi Tóth Elemér lektorálta, a szerkesztést Pós- fai János végezte. A kö et, borítóját és grafikai anyagát Pósfai Péter készítette. A veiseskönyvhöz ugyancsak Bódi Tcth Elemér írt bevezetőt. Ezt adji k közre, a vers ünnepe jegyében.
