Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Több mint tizennégy millió dollárért a Szovjetunióba Benépesülnek az üres munkaasztalok? 1991. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Rekord a hivatalban Egy ifjú postatisztviselő nő — Liszkáné Kiss Katalin—a „veterán” társasá­gában. Kishart.ván. A mintegy hétszáz lel­ket számláló község postahivatala minden bizonnyal a legkisebbek közé tartozik. Ám az elmúlt hetekben re­kordforgalmat bonyolított le képesla­pokból, levelezőlapokból: a napi átla­gos ötven küldemény háromszorosát kézbesítették. Az apró posta másik „nevezetessége” a már csaknem mu­zeális értékű központ, amely — mint Antal Jánosné hivatalvezető mondta— használtan került hozzájuk néhány év­tizede. Ellenben ma is megbízható, s még átmenőforgalmat is bonyolít. Kép: Gyurián Levelet kapott volt vállalatától Kevesebbet dolgozzon, intették a vállalkozó szerelőt Karancsalja. Tóth Imre Salgótarjánból ment ki lakni Karancsaljára. Hossszú évekig lakott a család a megyeszékhely betonrengetegében, míg rá­szánták magukat a v idékre költözésre. Már amennyire Karancsalját vidéknek lehet nevezni. Kétségtelen, a csend, a jó levegő miatt mindenképpen megérte. Meg aztán a ház is nagy és tágas — jegyzi meg a 44 éves víz- és fűtésszerelő fiatalember, amikor végigvezet a majdnem teljesen kész házon. A BRG Salgótarjáni Rádiótechnikai Részvénytársaság központi épületének körfolyosójáról letekintve, igen kellemetlen érzést vált ki az üres munkaasztalok sokasága. Vajon meddig marad így, mir lyenek a kilátások? — érdeklődtem Klug Nándortól, a gyár fiatal, minden tekintetében megfontolt ügyvezető igazgatójától. Ég a keze alatt a munka—szokták mondani az ilyen emberre. Nem is csoda, hiszen majdnem harminc éve olyan mesterei voltak a kohászati üzemekben, mint Molek Károly, Vadas Ferenc és mások. Meg aztán kell is a pénz. Viszi a három gyerek, az épülő ház meg egyenesen nyeli. — Ezer szállal kötődök Tarján- hoz. Kapcsolataim, barátaim, s min­denekelőtt a munkám révén. Ott is van a műhelyem. Korábban a Jav- kemél dolgoztam, aztán a hőszol­gáltatóhoz kerültem. Mindkét cég­nél víz-, gáz- és fűtésszerelőként dolgoztam. Szerettem a készenléti brigádot, mert ennek a gárdának gyorsan és azonnal kellett cseleked­ni. A legbonyolultabb hibaelhárí­tástól a csepegő csap megjavításáig csinálni kellett mindent. S közben rengeteget tanultam a szakmából, s legalább annyi ismeretségem, kap­csolatom született. Mindezeket most fel tudom használni, ugyanis tavaly augusztustól önállósultam, vállalkozó lettem, olyan egyszemé­lyes. Én vagyok a menedzser, az iro­dista meg a melós is. Szerelek, ha kell, bonyolultabb fűtési- vagy víz­vezeték-rendszert is, de véremben van az egyszerűbb lakossági szol­gáltatás a csapbőrözés, a lefolyó­vagy a radiátorszerelés, meg az eh­hez hasonló gyors segítséget igény­lő feladat. Ebben vagyok otthon. Igazából egyetlen cégnek sem je­lenthetek konkurenciát ai. magam vállalkozásával. Legalábbis úgy éreztem, míg nem kaptam az egyik volt cégem vezetőitől egy levelet, amelyben Tóth Imre urat — évek óta tegező viszonyban vagyunk — a további jó kapcsolat és együttműkö­dés reményében figyelmeztetik a tisztességtelen piaci magatartás ti­lalmára. Nevetséges és elkeserítő. Szerin­tem Dávid és Góliát harca az egész. Természetesen, nekem eszem ágá­ban sincs harcolni senkivel. Dolgoz­ni akarok, végezni a munkámat. — Jó híreket kaptam. Moszkvá­ban kedden, a MINENERGO Külke­reskedelmi Vállalattal — akivel 1964 óta állunk üzleti kapcsolatban — 6,6 millió dolláros üzletet kötöt­tünk. Akárcsak korábban, most is URH-rádiótelefonokat kért tőlünk, amelyeket az energiaiparban hasz­nálnak majd fel. Ha akarjuk, akkor az akkreditívet azonnal meg tudják nyitni részünkre. A másik, aláírás előtt álló dolláros üzletünk a belügyi szervekhez kapcsolódik. A 7,5 mil­lió dollárra szóló megbízás ugyan­csak URH-rádiótelefonokra szól. A szükséges devizakeret ebben az esetben is rendelkezésünkre áll. Hozzászámolva a már meglévő megbízásaink értékét, az év végére elérhetjük az 1,2 milliárdos árbevé­telt, amivel megismételjük pár évvel ezelőtti elért legjobb eredményün­ket. — Korábban is bíztak a szovjet piac visszaszerzésében? — Igen, mert URH-rádiótelefon- jaink a szovjet fél indukatív — fon­tos termékek — listáján már koráb­ban is szerepelt, amelyhez államilag is biztosítják a szükséges dollárt. — Ön szerint a szovjet üzleti partnerek miért ragaszkodnak a salgótarjániakhoz, amikor másutt világcégek, előnyösebb ajánlatuk révén sem tudják megvetni lábu­kat a későbbiekben sokat ígérő szovjet piacon. — A nagy világcégek, így a Moto­rola is nagy erőket dobtak be a meg­bízás megszerzéséért. Szovjet part­nereink valószínű azért voksoltak mellettünk, mert eddigi szállítá­sainkkal és a minőséggel alapvetően elégedettek voltak. Ami talán ennél Krimikrónika „Becsületes” betörök A két helybeli fiatalember már­cius 27-én, a bátonyterenyei Sport presszóban egy zárórába nyúló po- harazgatás után határozta el, hogy „fizetéskiegészítés” után néz. Tud­tak arról, hogy a Metalcoop Kft. vi­deókat is forgalmaz. Eldöntötték, hogy betörnek a cég raktárába. Föl­másztak az épület tetejére és meg­bontva a cserepeket, a padlásról már gyerekjáték volt bejutni a raktárba. Gyorsan összepakoltak hat video­magnót, s most már a kényelmesebb utat választva az ablakon keresztül távoztak. S aztán mint akik jól vé­gezték dolgukat, kerékpárjaikon ha- zakarikáztak. A lopott videókat el­rejtették. Egyiküknek azonban különösen nehezen telt az éjszakája, miután rá­döbbent arra, hogy van nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetése. S ahogyan műit az ital hatása, úgy erő­södött benne az elhatározás: rábe­széli társát a szajré visszavitelére, hiszen — ha ez a cselekmény kiderül — neki nagyon sok veszítenivalója van. Gyors konzultáció után a tett mezejére léptek, s a következő éj­szaka a két lelkiismeretes betörő megpróbálta visszalopni a videókat. Tévedtek. Az ablakot azóta bezár­ták, a megbontott tetőt kijavították, s természetesen már rendőrök keres­ték az akkor még ismeretlen betörő­ket. Pánikszerű menekülés közben a cég telephelyén a raktárablak alatt hagytak két videót, míg a másik négyet egy közeli építési telek be­tongyűrűibe rejtették, s várták a to­vábbi fejleményeket. Nem sokáig! A nyomozók már március 29-én reggel lakásukon ébresztették mind­kettőjüket. A furcsa betörés a Metalcoopnak happy enddel, a két elkövetőnek őri­zetbe vétellel zárult. is fontosabb, hogy készülékeink korszerűsítését, fejlesztését mindig közösen, az ő kívánalmaiknak meg­felelően hajtottuk végre, s erre épí­tették ki országos hálózati rendsze­rüket. Az előbbiek mellett valószínű az is közrejátszott, hogy a tőkés cé­gek készülékeire való hálózati rendszer átállítása óriási kiadást je­lentene részükre, amit képtelenek vállalni. Csak a Minenergóval kötött eddigi szerződések alapján 72 ezer, általunk gyártott URH-készüléket használnak az országban. — Kapcsolódva előbbi gondola­tának azon részéhez, mely szerint a termék fejlesztését közösen ol­dották meg, érdekelne, hogy a mostani tárgyalások során jelent- kezett-e újabb igény? — Igen. A külkereskedelmi válla­lat műszaki szakembereivel egyez­tettük elképzeléseinket, s aláírtuk az erre vonatkozó jegyzőkönyvet. Olyan változtatásokról van szó, amelynek során értékesebb, korsze­rűbb lesz a termék. Ez a feladat a belügyi szervekkel még hátra van. A belügyiek hozzánk való kötődésé­ben feltehetően szerepe van annak is, hogy készülékeink az ő frekven- ciasávjukba tartoznak. E tekintetben olyan előnyünk is van, hogy az a néhány tőkés versenytárs, aki hoz­zánk hasonló termékekkel jelentke­zett nem tudott megkapaszkodni a piacon — állítja az ügyvezető igaz­gató, majd így folytatja: Annak idején gyárunkat a szovjet hosszú távú igényekre építettük fel... — Folytassuk azzal, hogy a je­lentős dollárbevételt hozó feladat Obsitos len az Öreg parkgon­dozó, Angyal József Zagyvaró­nán. Az ötvözetgyárból ment nyugdíjba és még 13 évig nyír­ta az iskola előtti szép nagy park gyepét, ültette a virágo­kat, vágta a sövényt. Védte és gondozta a rábízott területet. Gyakran meg is kérdezték tőle, mit csinált Józsi bácsi, hogy beállt a sok fenyő? Mit csinál­tam, mit csináltam — morfon­dírozott az öreg, s aztán kész volt a válasszal: — öntöztem szombaton és vasárnap is, ahe­lyett hogy a kocsmába mentem volna. Való igaz, az öreg szinte minden idejét kitöltötte a kerti munka. Valamennyi csekély pénzecske is járt a munkáért, jól jött a nyugdíjhoz. Mindez a múlté. Az idén már nem tartanak igényt Angyal hány dolgozónak teremt újabb munkalehetőséget? — Mi nem létszámot növelünk, hanem korlátozott számban munka­társakat veszünk fel. Olyanokat, akiket tudunk használni, akik nem csak tudomásul veszik, hanem vál­lalják a kifogástalan minőségű ter­mékgyártást. Ez utóbbit azért hang­súlyozom, mert korábban apró hi­bák miatt az előírttól eltérő menetfú­rás, vagy a felületes égetés miatt piacot veszítettünk. Ebből is látszik, ha benn akarunk maradni a szovjet piacon, akkor a technológiai előírá­sokat mindenkinek, és mindenkor be kell tartania. Máskülönben meg­válunk egymástól. Száz, netán 200 új munkatárs felvételéről lehet szó. — Nekem úgy tűnik, hogy az előbb említett létszámnöveléssel nem lehet megoldani a feladatot. — Jogos az észrevétel. Az éssze­rűségi, gazdasági és a magasabb szakmai követelményeknek megfe­lelően bizonyos munkákat megyén belüli — BRG Szécsényi Rt. — és kívüli vállalatoknak bérmunkára kiadunk. — Mikorra várható az első szál­lítmány kigördülése? — Előre láthatólag április végén. Addigra megteremtjük a folyamatos termeléshez szükséges feltételeket, s az ön által észrevételezett üres munkaasztalok egy része is benépe­sül. Termelésünket továbbra is egy műszakra tervezzük. — A beszélgetés során nem tud­tam eldönteni mennyiben reális az a benyomásom, hogy a korábbi nyugodtságát, az elnyert, jelentős értéket hordozó szovjet megbíza­tás mintha tovább fokozta volna. — Akkor leszek igazán nyugodt, ha az első szállítmány már a kívánt helyen lesz, és megkapjuk érte a nekünk járó dollárt. Venesz Károly Józsi bácsi munkájára, Nincs rá keret, vagy a fizetését iri­gyelték meg, nem tudni. Aho­gyan Szalvai Mihály szobrát elvitték innen, olyan hirtelen adtak obsitot nekem is — pa­naszkodott keserűen. Azóta sorvad, pusztul a parkocska, Fölverte a gaz. Pedig művelné ő még pénz nélkül is, de a kerti szerszámokat elvitték tőle. Egyszer volt bent a városgaz­dálkodásnál ollóért, hogy le­vágja az égnek nyúló sövényt, de szégyenszemre nem kapott. Nincs rá pénz, kapja a lehango­ló választ kezdeményezéseire. Pedig jó lenne, ha a 71 éves környezetszépítő áldásos tevé­kenységét mások is követnék, s a kerékkötés helyett inkább se­gítenék munkáját. Tóth Imre: Főleg a lakossági szolgáltatást szeretem. Józsi bácsi és az emlékei... Lepusztulóban van itt minden, kesereg az obsitos parkgondozó. Kép: Gyurián ujzmuEj 5 SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Az Erdély-kör összejövetele A salgótarjáni Erdély-kör április 8- án tartja következő összejövetelét. A program szervezői a József Attila Mű­velődési Központ előtt várják délután 16 óra 15 perckor az érdeklődőket, ahonnan a Nógrádi Történet^ Múzeum­ba mennek tárlatlátogatásra: Biokertészetről kertbarátoknak Salgótarján. A biokertészetről, időszerű tennivalókról lesz szó a Be- reczki Máté kertbarátkor legközelebbi, április 11-i foglalkozásán. A szakmai ismeretszerzésen, tapasztalatcserén kí­vül a résztvevők Vertich József Salgó­tarjánról szóló történelmi előadását is meghallgatják. i Megállapodás a szénbányák és a hivatal között Mátraszele—-Székvölgypuszta. A székvölgyi külszíni fejtés szállítási útvonala Mátraszelén át vezet. A lako­sok az erős sárl'elhordás miatt már ko­rábban szót emeltek, ugyanakkor tarta­nak az út menti lakóházak megrongáló­dásától. Ezért a szelei polgármesteri hivatal és a Nógrádi Szénbányák együttműködési megállapodást kötött, melynek keretében felmérték az épüle­tek jelenlegi műszaki állapotát. Az adatok az esetleges kárigények kivizs­gálásához szolgálnak alapul. Háztáji földet, terményt igényelhetnek Cered. Hamarosan befejeződik a háztájiföld-igénylések felmérése a Ce- redvölgye Termelőszövetkezeméi. Az érintettek nemcsak földet, hanem ter­ményt, kaszálót is kérhetnek a korábbi évekhez hasonlóan. Olvasónk írja Ha tavasz, akkor tisztasági akció? Manapság nagyon szépen hangzik ez a mondat, csak ép­pen az a szomorú, hogy még mindig kampányízű. Egyre több a szemetelő és egyre keve­sebb a szeméttakarító. Nem csak Salgótarján közterületei szemetesek, gyakran hanem a közútjaink mentén kidobált konyhai, háztartási hulladék­kal degeszre tömött műanyag zsákok szaporodó látványa is riasztó. Vigasztalan az a látvá­ny is, amelyet Baglyaskő kör­nyékén lehet tapasztalni. Kör­nyezetvédelmi terület! Ezt hir­deti az itteni tábla, amely kultu­rált kirándulóknak jelent is va­lamit. De nem azoknak, akik kirándulás közbeni elemózsiá­juk maradványait a hátizsák, vagy a szeméttartó helyett in­kább szétszórják. Itt is lehet ta­lálkozni az autók csomagtartó­jából kidobott szemeteszsákok­kal. Gazdáik bátran és gátlásta­lanul adnak túl rajtuk a termé­szetvédelmi területen éppúgy, mint az út szélén. S közben ész­revétlenül lassan, de biztosan pusztul környezetünk. Bolyós Istvánné

Next

/
Thumbnails
Contents