Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

4 nt'hriwi LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 30., KEDD Vélemény „Fiatalok a bizonytalan jelenben” Rómeó farmerben Ha emlékezetem nem csal, a hatvanas évek elején találkoztam először Ruszt József nevével. Akkoriban lelkes látogatója vol­tam az Universitas Együttes mű­sorainak az — éppen most kila­koltatott — Egyetemi Színpadon. Ott kezdte ő is rendezői pályafutá­sát, csakúgy, mint a mai színházi élet derékhadát jelentő kitűnő szí­nészek sora. A későbbiekben számos fővá­rosi és vidéki társulatnál dolgo­zott, eredeti felfogású, sajátos ka­rakterű rendezőként, nem köny- nyen kezelhető színházvezető­ként lett közismert országszerte. Olyan típusú személyiség, akivel, aki körül mindig történik valami, s aligha véletlenül. Az utóbbi idő­ben azzal hívta fel magára a fi­gyelmet, hogy látványosan kilé­pett a Szegedi Nemzeti Színház kötelékéből, s néhány fiatal köve­tőjével, pályatársával megalapí­totta a Független Színpadot. Eleddig csak hallottam, olvastam viszontagságairól, sok vitát ki­váltott produkcióikról, a minap azonban—• a televízió jóvoltából — alkalom nyílott betekinteni is a legújabb Ruszt vezette színházi műhely munkájába. Többször, jó néhány koncepció szerint láttam már színre vinni a Rómeó és Júliá-t, de a Független Színpad előadása mégis alaposan meglepett, mondhatni meghök­kentett. Az, hogy Ruszt nem szok­ványosán értelmezte s jelenítette meg Shakespeare,- ' örökbecsű tragédiáját, megközelítően sem fejezi ki azt a különös, nem min­dennapi élményt, amelyben mi nézők — a helyszínen és a képer­nyők előtt — részesültünk. Egy színházi előadás esetében ugyanis közel sem természetes, hogy nincs színpad, nincsenek díszletek, s a színészek zöme ut­cai ruhában — az életkorának megfelelő — fiatalos, modem öltözetben játssza el 16. századi szerepét. Ruszt csak minimális— elkerülhetetlen — mértékben al­kalmaz kelléket is. A közönség négyszögben üli körül a játékteret s a cselekmény szó szoros érte­lemben embergyűrűben — ráadá­sul ködfüggönyben —játszódik. Sokszor a nézőktől karnyújtás­nyira, vagy éppen közvetlenül a lábuk előtt zajlik az erősen stili­zált veronai történet. A darabra speciálisan jellemző úgynevezett erkélyjelenetben például Rómeó a földön hasat, Júlia pedig áll, hogy a „kötelező szintkülönb­ség” meglegyen kettőjük között. E rendhagyó, a konvenciókkal abszolút módon szakító avant- garde megoldások azonban lega­lább a Ruszt-féle tartalommal szinkronban vannak. O ugyanis nem hangsúlyozza az ellenséges Montague és a Capulet család viszályát, nála minden szál a két fiatal tragikus véget érő szerelme köré fonódik. Kérdés, hogy a művészi szabadság elve feljogo­sít e bárkit — akár egy, a nevében függetlennek titulált társulatot — is az eredeti mű arányainak ilyen mérvű megváltoztatására. Érdekes, hogy Ruszt — mint elmondta — a reáliákat mellőző, végletekig puritán játékstílust éppen az íróra, a Shakespeare - korabeli színház hagyományaira hivatkozva alkalmazza. Géher István egyetemi tanár — az előa­dás szünetében tett nyilatkozatá­ban, mintegy a rendező prókáto­raként — szintén arra apellált, hogy a konkrétum a színész teste és a hangja, minden más úgyis csak a fantázia játéka. Ami azt illeti Ruszt alaposan próbára teszi mind a szereplők, mind a nézők képzelőerejét. Az előbbiek láthatóan szívesen, fenntartás nélkül követik őt, de — úgy tűnik — sajátjának érzi az előadást a jelenlévő — jobbára fiatalabb évjáratú — közönség is. Az én ízlésemtől azonban egyelő­re igencsak távol áll egy klasszi­kus dráma ilyesfajta gondolati és formai „lecsupaszítása”. Tartok tőle, hogy sok ezer tévénéző tet­szését sem nyerte meg igazán. Ezen a minősítésen mit sem változtat, ha esetleg Ruszt nem elvi okokból rendezte meg így a Rómeó és Júliát, hanem az anyagi fedezet hiánya kényszerítette olcsó fogásokra. (— csongrády —) Minden magyarok táncfesztiválja Augusztus 13. és 21. között a Minden magyarok táncfesztivál­ját akarja megrendezni a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Köz­pont és a Gyulai Várszínház a környező országokból és Nyu- gat-Európából meghívott ma­gyar néptáncegyüttesek részvé­telével. A Körös-parti fürdőváros nép- táncoshagyományai — 1948- ban itt tartották az első hazai néptáncfesztivált, s ma is kitűnő táncegyüttese van a városnak —, valamint a Várszínház táncszínházi kezdeményezései adnak alapot e nagyszabású vállalkozáshoz. A szervezők I—2 együttest akarnak meghívni a Felvidékről, Kárpátaljá­ról, Erdélyből, a Vajdaságból, Bur- genlandból, valamint Nyugat-Euró- pából, s a műsorban Békés megyei néptáncosok is szerepelnek majd. Az elképzelések szerint a fesztivált a Várszínpadon és a vár körül rende­zik meg, a Téglavár környéke pedig népművészeti kirakóvásárnak ad helyet. A gyulaiak, ha kezdeménye­zésük támogatásra talál, kété­vente fogják megrendezni a Minden magyarok táncfeszti­válját, amely reményeik szerint a határainkon túl működő ma­gyar néptáncégyüttesek bemu­tatkozása mellett a mai egyete­mes néptáncművészet megisme­rését is elősegítheti. (MTI) A borúlátás igazolódott: az if­júság jövője napjainkban még bizonytalanabb, mint amilyen korábban volt — állapították meg az ifjúságkutatók, akik csaknem másfél évvel ezelőtt jelentést készítettek „Fiatalok a bizonytalan jövő előtt” címmel. Értékelésük, prognózisuk ma is időszerű, tanulmányuk címét azonban úgy módosították, hogy „Fiatalok a bizonytalan je­lenben”. Az ifjúsági szervezetek a par­lament elé kívánják terjeszteni a terjedelmes művet, amely egye­bek között rögzítette: a fogyasz­tói árak növekedése és a hiteltör­lesztés gyorsítása miatt a fiata­lok kiadása — feltételezve fo­gyasztásuk fenntartását — 38 százalékkal növekszik ebben az évben. Ezzel szemben, ez év első két hónapjában például a munkabérek 19, a családi pótlék 15, a mezőgazdasági termékér­tékesítésből származó bevéte­lek csak 10 százalékkal emel­kedtek. így mindent összevetve — várhatóan — a legnagyobb veszteség a fiatalokat, a fiatal szülőket éri. Az ifjúság létbi­zonytalansága miatt a 90-es évek első felében minden koráb­bit felülmúló feszültségek kiala­kulásával kell számolni. A társadalom legnagyobb ge­nerációs kisebbsége: a gyerme­kekés a fiatalok. Az ifjúság ügye a pluralista parlamentben és a jogállamiságra törekvés során még nem vált—jogi és intézmé­nyes garanciák híján nem is vál­hatott — sarkalatos üggyé. Az olyannyira kívánatos ifjúsági lobby legfeljebbcsak rövid távú, taktikai ügyekben lehet eredmé­nyes. A napi döntések szorításá­ban vergődő parlament, de még inkább a kormány nem képes az ifjúság stratégiai partnerévé vál­ni, elodázza a döntést — hang­súlyozták a tanulmányban. A jelenlegi ifjúságpolitika al­kalmatlan az ifjúság gondjainak kezelésére. Újféle szervezeti, intézményi keretek között kell foglalkozni az ifjúság problé­máival. A fiataloknak nem arra- van szükségük, hogy mások képviseljék érdekeiket. Olyan szituációt kellene teremteni, amelyben az ifjúság az önszer­veződés lehetőségének birtoká­ba jut, és élhet ezzel a lehetőség­gel —javasolták a kutatók. (MTI) Megtalálták Attila szobrát A soproni József Attila-lakőtelepen a hajdani hadapródiskola udvarán 20 évvel ezelőtt, valószínűleg politikai okok miatt elásták Attila szobrát. A polgármesteri hivatal a szobor kiásásához, csak erkölcsi támogatást tudott adni. így a lakótelep 18 családja összefogott, majd kiásták a 3 tonna súlyú és mintegy 3 méter magas szobrot. A lakók elhatározták, hogy saját költségükön restauráltatják és felállítják azt a lakótelepen. MTI-FOTÓ: Matuz Károly Népi kalendárium Május—Pünkösd hava V Május 1. A munka ünnepére teljes pom­pájában kibomlik a tavasz, zöldbe borulnak az erdők, a mezők, a kertek. Ezen a napon a falusi legé­nyek „májfát” állítanak a lányok­nak. Kisebb csoportokban men­nek az erdőre. Ha szép, egyenes törzsű nyírt, juhart, gyertyánt vagy bükköt találnak, kivágják, legallyazzák. Csak a csúcsán hagynak méternyi hosszan friss leveles ágakat. A lányos háznál aztán földíszítik színes szalagok­kal, díszes kendővel és egy-két üveg itallal; így állítják fel a kapu elé. Jutalmul megvendéglik őket a háziak. A fa ott marad a kapu előtt, amíg ki nem szárad. Addig is büszkén hirdeti, hogy szép lány van a háznál, akire odafigyeltek a falu legényei. Mióta szigorúan tiltják a fák kivágását, sok helyen virágkosa­rat visznek a lányoknak, a májfa helyett. Virágkosarat csak az a lány kap, akinek már komoly udvarlója van. A díszes ajándék az utca felőli ablakba kerül, hadd lássa mindenki, hogy annál a ház­nál eljegyzés vagy lakodalom van kilátásban. Május 7. Gizella A magyarok első királynője Gizella bajor hercegnő volt. Ere­detileg kolostorba akart vonulni, de a sors mást tartogatott számá­ra. Honalapító Szent István kirá­lyunk felesége lett. Minden erejé­vel azon volt. hogy előmozdítsa új hazája kereszténnyé tételét. Neki kellett az ország templomait egy­házi felszerelésekkel ellátnia. Negyven éven át micsoda óriási munkát végezhetett munkatársai­val, mivel akkoriban minden var­rást, kötést, hímzést, horgolást kézzel végeztek! A királynő ugyanakkor fáradhatatlan volt a jótettek gyakorlásában, megnyi­totta szívét és kezét a szegények előtt. Fiának, Imrének és férjének halála után már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte. Ha városában, Veszprémben járunk, gondoljunk Boldog Gizellára, első uralkodó­nőnkre. A vámegyedben baran­golva csodáljuk meg az első kirá­lyi pár hatalmas hófehér szobrát. Május 12—14. Pongrác, Szervác, Bonifác Több évszázados paraszti ta­pasztalat, hogy májusban fa­gyosszentekkor a meleg időjárás hirtelen hidegre vált, többször fagyot is okoz, tönkreteszi a vi­rágzó fákat, a zsendülő vetéseket. Az emberek nem szeretik a fa­gyosszenteket, talán azért nem is adják gyermekeiknek a Pongrác, Szervác, Bonifác nevet. A néphit szerint e szentek úgy fagytak ha­lálra, hogy fázó, nyomorult bete­geket takargattak a maguk ruhái­val. Azok megmaradtak, ők pedig belehaltak a hirtelen támadt hi­degbe. Május 16. Nepomuki Szent János Nepomuki Szent János a XIV. században élt a prágai királyi udvarban papként. A gyónási ti­tok megőrzése miatt lelt vértanú- halált. Egyszer Vencel király,, aki őrülten féltékeny volt a nála húsz évvel fiatalabb feleségére, magá­hoz hivatta János papot. — Jelentették nekem, hogy fe­leségem gyakran és hosszan gyónja a bűneit nálad. Ki vele hát, mit tudsz? — Felséges uram, a gyónási titok szent. — De, ha a király parancsolja ? —Az Isten akkor is tiltja. — Reszkess pap, ha nem mon­dasz el rögtön mindent, vizet kell nyelned! —A pap. akinek Isten zárta be a száját, örökké hallgatni fog. És Nepomuki Szent János mindvégig hallgatott. Ezért előbb megkínozták, majd a város utcáin a Moldvához hurcolták. Kezét hátrakötötték, fejét karikában a lábához erősítették, száját egy fapöcökkel szétfeszítették, majd a prágai hídról a vízbe taszították, így lett a vi'zenjárók, a halászok, a molnárok védőszentje. Hasszabb autós útjainkon sű­rűn láthatjuk a szobrát egy-egy híd tövében. Falusi népünk ma­gyar embert faragott belőle. Még a nevét is Neszepuszi Szent Já­nosra változtatták több helyen. Jászberény előtt a Zagyva-hídnál alföldi pásztornak ábrázolják ka­lappal, báránybőr bundával, pásztorbottal, kutyával. Pünkösd A húsvétot követő ötvenedik nap, amely eredetileg a befejezett aratás meghálálásának napja volt a zsidóknál. A keresztényeknél a Szentlélek ünnepe lett. ,Amikor elérkezett pünkösd napja, együtt voltak az apostolok. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen be­töltötte a házat, ahol egybegyűl­tek. Majd lángnyelvek lobbantak, és Szétoszolva leereszkedtek min­degyikükre. Mindannyiukat eltöl- tötte a Szentlélek." (Áp Csel 2). A középkorban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták utánozni, hogy a nagymisén kürtöket és harsonákat szólaltattak meg. A tüzes nyelveket helyenként égő kócokkal jelképezték, amelyeket a templom padlásáról a hívek közé dobtak. Pünkösd reggelén több helyen nyitva tartották az ablakokat, hogy a Szentlélek át­járja a házat. Jámbor öregek sze­rint a szél a Szentlélek szájából jön, nem jó tehát szidni, mert szél- hűdés, guta üti meg az embert. Az ünnep legismertebb népi szokása a pünkösdi király és ki­rályné választása. A pünkösdi királyságért lóver­senyben vetélkedtek a legények. Minden legény háromszor futott a lován nyereg és kengyel nélkül. Kifeszített köteleket ugrottak át. A győztes lett a pünkösdi király. Koronaformára font koszorút kapott a lányoktól, és a mulatság alatt a fején hordta. Igazi jutalma azonban az volt, hogy álló eszten­deig minden lakodalomra és mu­latságra hivatajos volt, büntetést nem szabhattak rá, jószágát in­gyen őrizték, s a község költségé­re minden kocsmában ingyen iha­tott. A pünkösdi királyság lóver­senyének színes leírását Jókai Mór Egy magyar nábob című re­gényében olvashatjuk részlete­sen. A lányok pünkösdölni jártak házról házra. Négy kislány vezet­te az ötödiket: á legkisebbet és a legszebbet, a kiskirálynét, akinek a kezében kosár volt rózsaszir­mokkal. Egy házhoz érve megáll­tak az ajtó előtt, és a kiskirályné feje fölött kendőt feszítettek ki. Miközben rózsaszirmokat hintet­tek a királynő fejére dalba kezd­tek: Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz a má­sodik napja. Jó legény, jó! megfogd lovad­nak kantárját, Hogy le ne tiporja a /ninkösdi rózsát. A pünkösdölés legszebb éne­keit Kodály Zoltán dolgozta föl híres gyermekkari művében, a Pünkösdölőben. Nagy Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents