Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

1991. ÁPRILIS 27., SZOMBAT 5 C SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE ) Költözés előtt Jó ütemben haladnak az építési munkákkal Salgótarjánban, az Alkotmány úton a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei. A képen is látható két épületblokk egyike már elké- - szült. Két-három héten belül bir­tokba vehetik a nem éppen olcsó lakásokat boldog tulajdonosaik. A másik szintén 20 lakásos, füg- gőfolyosós négyszintes épületet a hiánypótlási munkák elvégzése után július végére ígérik átadni az építők. Gyurián felvétele A Táncház szólózni szeretne A mamutok több mint tízezer évvel ezelőtt kihaltak, s úgy tűnik, lassan lejár a mamutintézmények ideje is. A salgótarjáni József At­tila Művelődési Központ szárnyai alatt sok „kiscsibe” nevelkedett, ám azt, hogy egészségesen fejlőd­tek, néhányan megkérdőjelezik. Most búcsút int az anyaölnek a Lovász József úti Táncház is, amely ezután saját lábán lesz kénytelen megállni. Igaz, eddig sem volt elkényez­tetve. Költségvetését a művelődé­si központ utalta át, az idei összeg éppen csak a béreket és a működé­si kiadásokat fedezi, fejlődésre szinte semmi sem marad. És nem biztos, hogy ezután másként lesz. A jövőben ugyan az önkormány­zattól közvetlenül kapnak támo­gatást. ám azzal a táncosok is tisz­tában vannak, szponzorok nélkül ma nem lehet kultúrát „csinálni”. A KISZÖV eddig is lelkesen tá­mogatta az együtteseket és új part­nerekkel is folynak tárgyalások a Táncház és a népi tánc hagyomá­nyainak átmentésére. (Ez nem az az átmentés!) Nem volt viharos a szakítás. Bár a művelődési központ nem repe­sett az örömtől, a realitásokat fi­gyelembe véve nem gördített aka­dályt az önállóság elé. S miért is tette volna? A két intézmény a jövőben is együttműködik majd, egymásra lesznek utalva számos dologban. Mindkét fél korrekt kapcsolatra törekszik, igyekez­nek cserealapon segíteni a másik munkáját. A táncosok pedig örülnek, így jobban magukénak érezhetik a házat, ők kötnek szerződéseket, ők tárgyalnak, ők vállalják el fela­dataikat — vallják. S tudják, az önállóság nemcsak örömmel, nehézségekkel is jár. Itt van mindjárt az első problé­ma. A Táncház a városi önkor­mányzathoz került, ezt az intéz­ményt azonban nem lehet városi intézményként kezelni. A tánco­sok, a munkatársak jó része a kör­nyék településeiről jár be Salgó­tarjánba, és a Táncháznak is van­nak vidéki csoportjai, rendezvé­nyei. Ha a költségvetésből kapott összeget csak Tarjánban, csak tar- jániakra lehet költeni, könnyen el­sorvadhat ez a mozgalom. Az érintettek közös—városi-megyei — fenntartás mellett voksolnának legszívesebben, de a döntés nem az ő kezükben van. — Ozsvárt — Sportnap Karancslapujtő. Májusban az iskolában sportnapot rendeznek a diákok számára. Ezen a napon nem lesz tanítás. Osztályonként állítanak össze csapatokat, ahol atlétikai számokban, váltófutás­ban, rönkhajításban, futballban, kézilabdázásban és kötélhúzás­ban mérhetik össze erejüket a diá­kok. Nyári tábor Kazár. A község általános is­kolája készülődik a nyári sátortá­bor felállítására. A tábor a nyári szünidő alatt, június közepétől augusztus végéig tart nyitva. Az idelátogató alföldi vándortáboro- sok megtekintik a község és a környék nevezetességeit emellett pedig kirándulásokat és sport- programokat szerveznek a kör­nyező hegyekben, dombokon. Iroda, öltöző, mosdó — bányászoknak SZKKVÖLG YPL'SZTA. Már az utolsó simításokat végzik a kivite­lezők — a salgótarjáni Jupa Kft. szakemberei — azon a volt irodaépületen, amit a Nógrádi Szénbányák beruházásában felújí­tottak és bővítettek. Mintegy négymillió forintos költséggel iroda- helyiséget, öltözőt, zuhanyzót alakítottak ki a leendő kéregbánya dolgozóinak. kép: Gyurián T. Szétzilált szakszervezet — kiszolgáltatott munkásság A TÉT: KÉTEZER EMBER SORSA — Nem látszik valami vidámnak — köszöntőm a kora reggeli órákban Géczi Lőrincet, a Salgótarjáni Öblösüveggyár szakszerve­zeti titkárát. — Őszintén mondja meg, mitől legyek vidám, — kérdez vissza, majd nekikeseredve a következőkkel folytatja: — Rajtunk csattan minden társadalmi, gazdasági, szociális feszültség. Olyan kérdések­kel is foglalkoznunk kell, amely ek nem tartoznak hatáskörünkbe. A munkások, dolgozók hangulata rossz, mert hallatlanul megdrágult a lakhatás. Lassan a gyár dolgozóinak fele eladósodik. Ez így nem mehet soká. A tavalyi választáskor illet volna hangsúlyozni, meg­mondani, hogy az átalakulással járó terhek döntő részét a munká­soknak kell vállalni, megfizetni. A ma kérdése: meddig terhelhetők a bérből és fizetésből élők. Sokáig már nem! Megválaszolatlan, és továbbra is nyitott kérdés, hogy a jelenlegi állapotoknak mi lesz a vége. Szervezett akciók formájában, viszonylag kisebb megrázkód­tatásokkal, és kezelhető módon alakul ki a megoldás, vagy kiszámít­hatatlanná válik. A legnagyobb feszültséget nálunk a bérezésnél jelentkező gondok okozzák. — Kupa Mihály miniszter szerint az első negyedévben kiáramlott bér 29 százalék volt, meghaladta az inflá­ciót. — Nem tudom honnan szedi ezeket az információkat. Azt viszont nem csak állítom, hanem bizonyítom, hogy a kormány az állami vállalatokat e tekin­tetben is tönkreteszi. Amíg az új vállal­kozási formákban annyi bért fizetnek ki, amennyit akarnak, adómentesen, addig részünkre 18 százalékos adó­mentes bérfejlesztést engedélyeznek, amit már kihasználtunk. Ennek ellené­re a kialakult bérfeszültség megmaradt. Ugyanis nálunk a munkajellege követ­keztében jelentős a betanított és a se­gédmunka aránya. A kötelező mini­mum felemelése — 5800 forintról 7000-re — elvitte a bérfejlesztés nagy részét. Emiatt az eddig meglévő, rossz bérarányaink esetenként tovább rom­lottak. E nagy gondunkat pillanatnyi­lag szinte megoldhatatlannak látjuk. — Az adómentes összegen felül nincs lehetőségük újabb plusz bér­emelésre? — Ez egyet jelentene az öngyilkos­sággal. Egyébként a vállalat igazgató­ja, önállóvá válásunktól, 1988 szep­temberétől kezdve, a lehetőségekhez képest folyamatosan és jelentősen emelte a béreket. Képtelen volt az örö­költ jelentős adósság mellett az igen elmaradt bérszínvonalunkat egyenes­be hozni. Állítom, nincs olyan állami, vállalati igazgató, aki ne adna több bért a munkásoknak, dolgozóknak, ha tud­na. Amennyiben mi gazdasági erőnkön felül emelnénk a béreket, akkor belát­hatatlan következményekkel kellene számolnunk, elszaladna a szekér, száz, kétszáz, háromszáz, négyszáz, ötszáz embert kellene elbocsátani. Sok helyütt erre bíztatnak bennünket. Az igazgató­val együtt mi nem ezt az utat választot­tuk. A jelenleg itt tevékenykedő 2100 dolgozónak kívánunk munkát biztosí­tani, nem pedig a munkanélküliek szá­mát ugrásszerűen növelni. Itt azonban nem álltunk meg. Egyetértésünkkel a gyár vezetése elrendelte a létszámstop- pot. Nem fizikai dolgozókat csak rend­kívüli esetben vesz fel a gyár vezetősé­ge. Ahol szükség van a munkáskézre, ott bizonyos határig van felvétel. Meg­vizsgáltuk a korkedvezményes nyug­díjazási lehetőségeinket is. Erre építet­tük rendkívül humánus programunkat, amely 1995-ig szól. Eddig 80 főt része­sítettünk korkedvezményes nyugdíj­ban, az idén az előbbi címen tizenhár­mán távoztak. Közös intézkedésünk­nek jó a visszhangja a dolgozók kö­zött. — Hogyan viseli el a tagság, a tiszt­ségviselők, és ön a szakszervezetet megosztó, civakodást állandósító, a tagság támogatását nélkülöző külső beavatkozók tevékenységét, aminek a végső célja a nagyüzemi munkásság akcióképességének teljes megbénítá­sa, a vélt vagy valóságos ellentmon­dások feltupírozása, a munkásszoli­daritás érzésének és gyakorlatának mielőbbi kiiktatása? — A kormány az oszd meg és ural­kodj ismert taktikával akarja szétfor­gácsolni a szakszervezeti mozgalmat. A vagyonfelosztás körül teremtett és közreműködésükkel kialakult vihar kizárólag az egységes fellépést kívánja megakadályozni, és zsákutcába terel­ni. Ezen kívül a munkások fölötti politi­kai befolyás megszerzését szolgálja a hatalmi elit igényeinek és céljainak megfelelően. A gyenge, szétzilált szakszervezet kiszolgáltatja a munkás­ságot, a kormánynak, olyan munkáso­kat sújtó gazdasági intézkedéseket sugall, kínál, amelyek teljesen nélkülö­zik a szervezett dolgozók többségének álláspontját. A nagyüzemi munkásság teljesen magára maradt. Nincs olyan politikai párt, amely felvállalja érde­keinek képviseletét. Mindegy, hogy mi lenne a neve, csak már lenne... — Gondolom nem csak divatból, hanem jól átgondolt, a figyelem elte­relése céljából kell szidni a szakszer­vezetet, és kell kikiáltani minden rossz okozójának. — Sokat és sokan szónokolnak a le­gitimitásunkról. kívülről, ellenünk akarják fordítani a tagságot. Mi az EFEDOSZ-hoz tartozunk, szervezett­ségünk 86 százalék. Tavaly a szakszer­vezeti tanácsból ketten kérték felmen­tésüket, ha nehezen is, de sikerült he­lyettük másokat választani. Valóban, ma nem szívesen vállalják el a dolgozói érdekképviseletet. Bennem is többször felvetődött, hogy nem bírom tovább, félreállokl Aztán előjött belőlem a régi sportemberi énem. így hát, amíg a tag­ság akarja, addig maradok — mondta határozottan Géczi Lőrinc, aki az üzemvezetői beosztását cserélte fel a függetlenített szakszervezeti tisztség­gel, 26 éve dolgozik a gyárban, és ez az első munkahelye. Venesz Károly Békebeli szóda Somosról Az öreg szó­dagyártó gép pöfög. Acél- szerkezetei megremeg­nek a több atmoszférás nyomástól.-Mégis a száz­ötven éves gépmatuzsá­lem — Vető Sándor buda­pesti fémáru- gyárából — állja a sarat. KezelőjeTóth Lászlóné. Pil­lanatra leve­szi fejéről az arcát védő drótsodronyt. — Édesanyám, özv. Sziklai Ist­vánná a mester. O régi tudója a szódakészítésnek. Harminc évig hajtotta lábbal a gépet, amely csak később lett motorhajtású. Hatvan­három évesen és betegen nem régen kényszerült abbahagyni ezt a nehéz és cseppet sem veszélyte­len munkát — mondja Tóth Lász­lóné, aki a férjével együtt tovább folytatják a szódakészítést. Hi­szen, ahogyan öröklődött a csa­ládban a Vető-féle öreg masina, úgy öröklődött a mesterség is anyáról leányra. — A férjem csak munkaidő után segít. Övé az anyagbeszerzés. Hozza Budapestről a tölteni való szódásüvegeket. Ezek minősége nem jobb, mint a régieké. Köny- nyen törnek. Megtörtént, hogy Tóth Lászlóné az öreg, de még mindig megbízható szódagyártó géppel. kép: Gyurián História a telefonról Sokszor csüngünk a te­lefonon, azaz csak csün- genénk! Gyakran, főleg esős időben a salgótarjá­ni föposta előtti telefo­nok süketek. De ez még mind semmi! Még el is nyelik az ötforintosokat. És ha nem, akkor mi tör­ténhet? Többek között az, hogy a hívó vagy a hívott hangját egyáltalán nem lehet hallani. És mint mondani szokás, a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Egy salgótarjáni isme­rősömnek ikertelefonja van, és azóta, szégyen­gyalázat, nem tudunk beszélgetni. Egyszemé­lyes lett a telefon, mert vagy őket nem hallom, vagy foglalt állandóan a vonal. Tehát beszélhetek magamban, magammal! Lám, milyen jó dolog a telefon. Igaz, az izmaimat nem veszi túlságosan igény­be, de az idegeinket an­nál is inkább. Hiszen a néma, vagy a folyton foglaltat jelző készülék senkit sem nyugtat meg. Telek Erzsébet V J egy töltés után kimentem a mű­helyből, s rövidesen durranásokra lettünk figyelmesek: felrobbant néhány üveg. Még gondolni sem merek arra, mi történik, ha bent vagyok. — Honnan érkezik az alap­anyag? — bökök a hatalmas szén­savas ballonokra. — A férjem szállítja a furgonon. A víz meg innen az Ökörkő forrás­ból érkezik vezetéken. Az össze­tevőkkel nincs probléma. Inkább magára a gyártásra kell nagyon odafigyelni. A töltőgépre, meg az üvegekre. — Viszik-e a szódát? — Kis üzem a miénk, inkább csak Somoskőújfalui fogyasz­tóknak áruljuk. Ha máshová is visznek, annak mi csak örülünk. a. Salgótarján és környéke Cigány sportkör Sóshartyán. Sportegyesület alakult a községben. A mintegy száztagú — többségében cigány fiatalt tömörítő — sportkört a közelmúltban Balázs Alfréd szer­vezte, aki a romaparlament tagja. Azóta minden héten kemény fo­ciedzések zajlanak a községi sportpályán, hiszen focicsapatuk részt vesz a városkörnyéki labda­rúgó-bajnokságban. Lelkesedés­ben nincs hiány. Inkább körülmé­nyeik mostohák. A sportkör sze­retné, ha együttműködve a helyi önkormányzattal és általános is­kolával bővíthetné tevékenységét és működéséhez szert tehetne némi pénzre is. Tisztítják a Szilast Szilaspogony. A Szilás-patak medrét tisztítják az egri víztársu­lat szakemberei a községben. A munkát a völgyzáró gát javításá­val, mintegy hatszázezer forintos költséggel, várhatóan egy hónap múlva fejezik be. Lesz kút a temetőben Bárna. Régi óhaja teljesül a község lakosainak a temetői kút fúrásával, melynek kivitelezése mintegy 250ezerforintbakerül. A munkálatokat egy magánvállal­kozó fogja elvégezni, a tervek szerint májusban. Elsők az intézmények Mátraszele. A helyi önkor­mányzat idei pénzügyi forrásai­nak nagy részét az intézmények fenntartására, utak felújítására, karbantartására, illetve a belvíz- rendezésre fordítja. Az óvoda konyhájának bővítése nemrégi­ben fejeződött be, ide különböző felszereléseket vásárolnak egy­millió forint értékben, s ugyan­ennyit költenek az utakra is. Takarékos magánépítés Salgótarján. „Takarékos ma­gánépítés 91.” a címe annak a klubnapnak, amelyet a Magyar Urbanisztikai Társaság és az Épí­tőipari Tudományos Egyesület Nógrád megyei csoportja, vala­mint az Építésügyi Tájékoztatási Központ miskolci irodája rendez a Nógrádi Történeti Múzeumban április 29-én, 14 óra 15 perctől. Megnyitót mond, a vitát vezeti és zárja Tamássy István, Nógrád megye főépítésze. Előadást tart dr. Horváth Béla irodavezető, Mátó Gyula, az Észak-magyar­országi Tégla- és Cserépipari Vállalat kereskedelmi igazgató- helyettese, Jakubovics Gábor, a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. épí­tésze, és Polyva Józsefné, a KOSZIG Vállalat kereskedelmi irodájának vezetője. Az előadások után konzultáció­ra, vitára, javaslatokra is sor kerül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents