Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-25 / 96. szám
6 m-r-ri-r-i 1991. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK Az uszítás ellen ^ÜTÖ/^jK/ Szerkesztőségi postánk az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott. Egyéni panaszok, javaslatok mellett, sokan azért ragadnak tollat, hogy véleményt nyilvánítsanak közéletünk, társadalompolitikánk időszerű kérdéseiről. Leveleink növekvő száma késztet arra bennünket, hogy azokat a megszokottnál bővebb terjedelemben ismertessük. Tesszük ezt akkor is, ha tudjuk, hogy az egyéni hangvétel nem mindenki véleményével egyezik. Továbbhajtott a sofőr Az április 18-i számban olvastam az általam is tisztelt Jecsmenik Andor levelét. Tudom, hogy közölt levelének több tételét, már annak megjelentetésekor a gyors politikai változások túlhaladták, mégis érdemes kifejtenem álláspontomat. Thürmer Gyula szerintem is demagóg, hatalomra törő személy, aki pár száz, vagy ezer félrevezetett, többségben ötven éven át nyomorgó, és ma már idős korban lévő, velünk együtt kizsákmányolt szerencsétlen embert uszít a megbékélés ellen. Veszélyes dolog ez valóban, de remélem, hogy nem ránk nézve, hanem azokra a kevesekre, akik elhiszik hazugságait. Ma viszont már legalább ugyanilyen veszélyt jelentenek azok a volt MSZMP-ve- zetés által meghurcolt politikai foglyok, akik Fónay Jenő elnök mellé sorakoznak fel, hiszen ß is hatalom- átvételre uszít! Csak bízni és hinni szeretnénk benne, hogy a jelenlegi MSZMP- tagok többsége nem azonos a Thürmer-féle csoporttal. Ez már szerencsére érzékelhető pártjukon belül. De vajon remélhető-e az, hogy a Jecsmenik Andorhoz hasonló tisztességes és erkölcsileg feddhetetlen személyek elhatárolják magukat a PO- ■ FO$Z fiőzöngö, és itszító csp- •'portjától?, Tudom, hogy Jecsmenik Andor izzó gyűlöletet érez az „MSZMP nevű kommunista párt” iránt. Kérem önt erkölcsi magatartásának megőrzése miatt, hogy ne azonosítsa a volt állampárti MSZMP-t a mai MSZMP- tagok békés, reformokat akaró szárnyával, de a Thürmer-féle szárnnyal sem, de főleg ne a kommunistákkal, mint összességgel. Én 1956-ig — MDP-s tagsági könyvem elégetéséig — kommunistának tartottam magamat, de nem lettem az MSZMP tagja, sőt megvetettem pártállami tevékenységeiket. Közülük mint embereket azokat, akik egyéni érdekeik érdekében megaláztak és kifosztottak bennünket még emberségünkből is. Voltak viszont MSZMP-s ismerőseim, és ma is vannak, akik viselkedése ellen semmi kifogásom. Megtagadtam ugyan az immár tudott hazug ideológián alapult kommunista elvet, mégis büszke vagyok kommunista múltamra, mert soha nem ártottam senkinek, és így azok közé az igaz kommunisták közé tartozhatok, akik az akasztófa alatt sem tagadták meg hitüket. Ezeket viszont önök, ártatlanul elítélt foglyok is így érzik, hiszen forradalmunk és szabadságharcunk vezetői, -Nagy Irrire és társai többnyire kommunisták voltak. Kérdezi az MSZMP-sek- tői: „Gondoltak-e arra, hogy a kommunisták 1956. december 8-án, itt a védtelen és ártatlan munkástömegre lőttek?” Remélni merem, és talán nem alaptalanul, hogy a jelenlegi MSZMP-sek többsége tudja, hogy akkor a tömegre valójában nem kommunisták lőttek, hanem egy kisebb hatalomra törő, gyilkosságoktól sem visszariadó MSZMP-s vezetői csoport utasítására, részeg, köztörvényes és lumpen alakok. Szeretném remélni, hogy városunk békéjének megőrzése érdekében és saját erkölcsi tartásuk érdekében az MSZMP-tagok nem azonosak Thürmer Gyulával, és a POFOSZ-tagok nem azonosak Fónay Jenővel, akik békés életünkre törnek. Ezután már jó lenne, ha keresnénk egymásban a közös jó tulajdonságokat, mint emberek, kik egvütt lakunk, élünk, és szenvedjük ötven év történelmi sorsát, melyet a német, majd szovjet megszállás, és azok magyar helytartói mértek ránk. Csak így tudunk unokáinknak szebb jövőt elkezdeni, ha mindennapi életünkben már nem a. PÁRT-ra, vagy most a pártokra éní- tünk, hanem az EMBERRE! Mező Sándor Salgótarján Március 29-én, este látogatáson volt nálam két fiú unokám, hogy magányos estéimet színesebbé tegye. Este a Zagyvarónáról 22 óra 10 perckor induló autóbusszal akartak hazautazni Baglyasaljára, csaknem a végállomásig. Hogy le ne késsék a járatot, már jóval előtte lekísértem őket a Sal- gó úti (Petőfi Sándor ált. iskolai) megállóhoz. Vártuk az utolsó járat megérkezését. Ügy 22 óra 20 perc körül több munkásjárat is jött Zagyvaróna felől. Egyszer csak feltűnt a 14-es jelzésű járat is, mely azonban — mivel nem lassított, pedig integettünk neki — nem állt meg. Még jó negyedórát várakoztunk, de több járat már nem érkezett. Ahogy ott tanakodtunk, egy férfi jött a Kohász Művelődési Központ felől, aki ott akart felszállni, de a. busz ott sem állt meg. s érdeklődött, hogy itt megállt-e a 14-es járat? Nemleges válaszunkra káromkodott egyet, s olyan jelzőt használt a Volán vezetésére, mely a nyomdafestéket nem bírja. Mivel több járat már nem volt várható, a két unokám kénytelen volt gyalog nekiindulni a jó 9—10 kilométeres útnak, bérlettel a zsebében. Kérdésem a Volán vezetéséhez: Ha a kérdéses napon a 22 óra 10 perces járat elindult, miért nem állt meg az említett két megállóban ? Vagy a gépkocsivezető csak arra koncentrál, hogy végigmenjen az előírt vonal- szakaszon, s figyelmen kívül hagyja a felszállni kívánó utasokat? Ha kimaradt az utolsó járat, az véleményem szerint szinte megbocsáthatatlan bűn, hisz sok hasonló eset fordulhat elő más családoknál is. A közvélemény a napközbeni esetleges járatkimaradásokat még tudomásul veszi, de az utolsó járat kimaradását nehezen bocsátja meg Mucsi Lajos Salgótarján Néhány szó a stílusról Az Űj Nógrád április 6-i számában megjelent Telek Erzsébet cikke Csikász István verseskötetéről, „Vallatás” címmel. A cikk így kezdődik: Valóban, a verseskötet a költő vallatása önmagáról. Meglepődtem. Nekem a vallatás kapcsán negatív események — kínvallatás —, vagy semleges dolgok — a bíróság vallatja a vádlottat — jutnak eszembe. Fellapoztam az Értelmező Kéziszótárt. Kiderült, a vallat igének két jelentése van. Az egyik ahhoz a két dologhoz kapcsolódik, amely a főnévről eszembe jutott. Van még tréfás jelentése is, ennek kizárólag bizalmas jellege van. Például: vallatja a zsebeit. (Nem talál egy huncut fillért sem.) A vallatás főnév kapcsán a két. előbb említett jelentéssel találkoztam. Elvileg előfordulhat ugyan, hogy egv költő olyan könyörtelen önmagához, mint egv ügyész a vádlotthoz, szebb lett volna, ha ezt olvasom: A költő vall önmagáról, vagy a költő faggatja önmagát. Utólag eszembe villant, lehet. hogy Vallatás a verseskötet címe. A költőknek nagvobb a szabadságuk, tágíthatják eev-egv szó jelentéstartományát. Jelen esetben ezt nehezen tudom elfogadni. kíváncsi lennék. mi erről a véleménye nyelvészeinknek. M. I. Kormányrúd = felelősség... A vezetés nem önkielégítő sport... Viszik a nyuiat... Kótűnkb’atr 'nincs-, csábi-- tóbíi' ígéniy;.'jninit'. á vezetni' vágyás!. Párnázott ülésekre elegánsán hátra dőlve y~ irigyíő szemek láttára, a volán mögé ülni, vagy az áhított kormányrudat erősen marokba fogni; csodálatos élmény! A minden „szuper”-űrt kitöltő, egekig érő boldogság első heteiben, esetleg óráiban az érdekeltek eszébe sem jut. hogy a szívet- lelket melengető érzések, a kormányzás, a száguldozás lehetőségeinek örömei, menynyi, mennyi veszélyt, bajt, felelősséget rejtegetnek a maguk és aggodalmat, sokszor félelmet, bosszúságot mások számára. (Sajnos ezeket hosszú évek kellemetlen tapasztalatai igazolják.) Nagvon nehéz megértetni — különösen kezdő fiatal, de akár az idősebb tanulóvezetőkkel is, — hogy vezetés közben mennyi a veszélyforrás. Még szerencse, hogy a féktelen ördögi csábítás esztelen követői élég gyakran „horogra” akadnak és a társadalmi igazságszolgáltatás intézményei elé kerülve kiki érdemei szerint megkapja a megérdemelt „jutalmát”!. .. A krónikák és az elítélő határozatok, az indoklások szinte majdnem mindig azonosak: Sebességtúllépés. (Mindenkit megelőzni.) Az elsőbbség megadásának elmulasztása. (Tülekedés.) Nem az útviszonyoknak megfelelő vezetés (csúszkálás, imbolygás). Nem a látási viszonyoknak megfelelő vezetés (vakon vezetés). A közutakon veszélyes helyzetek teremtése (enyém az út. enyém a világ). Ittas, szellemileg megré- szegült, mámoros vezetés (csak én számítok). Egynéhány fontos szabály félvállról vétele, mennyi szenvedést, kínt. gyászt és kárt okozott már. A vezetés mámoros kábultsága még ezek után is sokakban erősebb. mint az életet jelentő biztonságos, körültekintő, józan, mértéktartó, ésszerű, megfontolt közlekedés. Nagy » szerencse, hogy nem jött még divatba ellenfeleink, esetleg haragosaink gépjárművekkel „maffiás” módon való „eltakarítása”. Rendőreinket dicséri, hogy a közúti forgalomban, a bűvös kormánykerék szenvedé-. lyes szeretetétől megszédült száguldó „ördögök” száma talán-talán csökkenni látszik. Mert, bizony itt is tétre megy a játék!(?). .. A „megvénült” útjainkon a forgalomban ralizó, a törvényeket semmibe vevő vezetőket előbb-utóbb. ha csak részben is, de kiszűri a rend ..hálója” — szerencsénkre! Csakhogy manapság a felelőtlen. ámokfutó. színvonal nélküli, a kezdeti sikertől megrészegült vezetés nem csak az országúti forgalmak betegsége! Sajnos magas társadalmi posztokon is egyre gyakrabban vétenek a politikai életben való „közlekedés”, a haladás meghatározott irányának, és a célbajutáshoz szükséges kötelező sebességtartás szabályai ellen! Politikai életünknek ép- pencsak tanuló kormányosai nem eléggé ismerik az „általános politikai kresz” •szabályait, a vezetés technikáit. Rutinjuk is kifogásolható, és rövidlátásuk ellen szemüveget sem viselnek. (Hogy tévedéseiket gyakran kézzel, lábbal „agyonmagyarázzák”, már nem segít és nem bizonvít.) Így talán nem is csodába illő, sokkal inkább természetes folyamat, ha minden számottevő gazdasági eredmény nélkül, a halmozódó adósságok és negatívumok hatására, egyre nagyobb a létbizonytalanság a munka" nélküliség, súlyosan „betegszik” gazdaságunk, nő az infláció, és sűrűsödnek mind azok a türelmet emésztő társadalmi gondok-bajok, amelyek egyetlen életünket reménytelenné, szinte lehetetlenné teszik... i Még mindig csak a hatalmi harcok folynak. Ez valami jó dolog, ha nem tudják abbahagyni!!?). •. A politikai élet göröngyös útjain az autóversenyzők veszélyes előzési kísérleteihez hasonló „ki. ha én nem” — politikával, ..szuper”-egyénieske- déssel (meglehet, hogy tudatosan), mély, áthághatatlan — hidak nélküli — védelmi árkot szántanak a néhány tíz-, esetleg százezer jómódú és a többmilliós nyomorgó nénréteg közé. (Ám ez a hevenyészet harci védelem sem bizonyíthatja a bevehetetlennek vélt védelmi állások feladását.) Szerintük miért is kellene ide még egy kö7éDosztály, vagy -réteg? Mire lenne jó még „azokkal” is osztozkodni?... Csakhogy — nem is olyan régen — társadalmunk jelenlegi kormányosai, a népre, a népért való önzetlen munkára tettek esküt!... Esküjükben tett fogadalmakat végre be is kellene már váltaniuk!... Nem esküszegés-e, ha hatalmi mámoraikban hozott döntéseik — a nép ellenére —, egészen más irányt vettek és vesznek, mint amilyen célt közösen megjelöltünk. vagy amit a választások időszakában saját maguk ígértek?. .. Ezeket a vezetőket sorozatosan a társadalom sérelmére elkövetett súlyos „szabálytalanságaikért” ki. vagy kik. főleg mikor vonják majd felelősségre?. .. Köztudott, a „kormány” nem „játékszer”, nem lehet vagányul, flegmán jobbra- balra tekintgetve félkézzel tartani, főleg nem tanulóvezetőknek, méghozzá ilyen göröngyös társadalmi „útviszonyokon” ! Józanul és csak tiszta érett fejjel szabad a „volán” mögé ülni, legyen az egy gépkocsi, vagy akár a társadalmi felépítményünk egy-egy irányító központja. A veszélyhelyzet minden esetben fennáll, és sajnálatos, hogy eddig még nem mindenhol vezették be kötelezően a vezetői alkalmassági vizsgálatokat. Nagy kár! S, ha valakiből — a csodával határos módon — mégis vezető lett. számolnia kell azzal is, hogyha nem az út- és látásviszonyoknak megfelelően, a nép érdekeit figyelmen kívül hagyva irányít, társadalmilag veszélyes helyzeteket teremt, jóváhagyhatatlan kihágást követ el. és a társadalom írott, vagy íratlan törvényei alapján, a közvélemény az ellene vétőket mindenképpen és súlyosan elítéli!... Képzetlen. gyakorlatlan vezetők „járművén” senki sem utazik szívesen, mert hiányzik a biztonságérzet. A nép már feszengve unja is ezt az érdektelen „kocsikázást”, de a kormány meddig bírja még?(!)... Kökényes! Béla Karancskeszi Sok-sok falusi ember, köztük idősebbek, nyugdíjasok tartanak házinyulat azért, hogy abból esetenként a helyi áfész, vagy téesz felvásárlójának átadjanak, eladjanak. Haszon ezen, ha nincs is, de legalább egy kis munkaköltség térül meg, amely jól jön valamennyi család pénztárcájába. Így került sor Felsőpetény községben is nemrégiben a Nötincsi Na- szályvölgye Téesz felvásárlójának közreműködésével nyúlfelvásárlásra. Délután három órára volt jelezve a tehergépkocsi megérkezése, melynek forgalmi rendszáma AFF—349. Pár perccel később meg is érkezett. Zsíros Mihály téeszátvevő előtte rendesen beállította a mérleget, s közben lemérte az általam odavitt tizenöt darab nyuiat, mely negyven- nyolc kilót tett ki, levonva — külön lemérve a ládát — nyolc kilót, így maradt tisztán negyven kilogramm. Megjött, illetve belépett az átvevőhelyre a fenti tehergépkocsival érkezett személy (másik átvevő), tekert egyet ide, kettőt oda a mérlegen, rátette az általa hozott műanyag ládát, és mérlegelte a nyulakat. Tessenek elképzelni, már csak 37 kiló és ötven deka lett a nyulakból. Azonnal szóltam — szóltunk az átvevőnek —, hogy nincs jól, de a szállító munkatársa mit sem törődve az egésszel, fogta a nyulakat s dobálta a tehergépkocsira, öt, tíz percen belül eltűnt kettő és fél kiló. Fizettek harminchat kilóért, tehát négy kiló■ nyúl eltűnt, 4x139 forint. Mivel ennyit fizettek egy kiló nyűiért, ' ez ötszázötvenhat forint veszteség nekem, mint átadónak, nyereség annak, aki egy percet sem nevelte, gondozta, etette mázsánként ezerkettöszázhetvenegy forintos nyúltáppal őket. A 48 018939 számú kifizetési bizonylaton már csak harminchat kiló szerepel. > Ott volt Torma Vilmos körzeti felügyelő is, de mikor az átvételre került sor, „lelépett”. Kit és hogyan képviselt, Minek fizetnek embereket a termelők költségére? Zsíros Mihály nötincsi átvevő mérte először, de nem szólt semmit sem az új átvevőnek, amikor kifogásoltuk a téves mérést, csaló módon beállított mérleget, vagy a láda súlyát kétszeresen levonó módszert. Ezért és hasonló esetek miatt megy el a kedve sok-sok embernek attól, hogy nyulakkal, vagy bármi kiegészítő tevékenységgel foglalkozzon. Megtette a nötincsi téesz azt is, hogy a hangoshíradón keresztül kihirdetett átvételi ártól másnap eltértek, kilónként öt forinttal kevesebbet fizettek, mint. azt hirdették. Vagy talán ebből fedezik a prémiumot? Nincs érdekképviselet a termelőknek, állattartóknak sem az áfésznél, sem a téesz- nél, a változás szele csak úgy rebben, hogy egy oldalra hozzon hasznot, mégha az becstelenül csapódik is le? Vidovszky András Felsőpetény OLunsúiniK írjak
