Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-25 / 96. szám

1991. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK UhliUilil 7 E gy újságíró számára, aki valaha maga is indult versenyeken, külön öröm olyan autósok­kal találkozni, akikkel — igaz, hogy évekkel ezelőtt — együtt indult még a nógrá­di autóversenyek hőskorá­ban a Salgó-kupák sorozatá­ban. A 8. Mogürt—Salgó Rali e'ötti edzésnapok egyi­kén Szorospatokon az Aj- nács-üdülőben beszélgettünk a régi szép időkről és ' a mostani versenyről Selmeczi Györggyel és Jutassy József­fel. Selmeczi még a Salgó- kupák idején indult széria- Ladákkal — e sorok írója egy-két rajtszámmal követte őt — majd ő Zastavára vál­tott, később Audival, illetve Lanciával rótta az ország ralipályáit. Nincs félelem — A pályától nem félek kü­lönösebben — mondja Selme­czi — hiszen részint alapo­san ismerem, részint annak idején belémsulykolták, hogy csak addig szabad ralizni, amíg az ember nem fél. Versenyzőtársa, navigáto. ra, vagy ahogy a köznyelv mondja; mitfárere Jutassy „öcsi” jelenleg Ausztriában él, Bécsben van egy trafik­ja: — Számos versenyen in­dultunk már együtt, így le­gyen szó akár szakmai kér. désekről, akár viccekről, fél­szavakból értjük egymást. Kocsinkat, a sárga színű 195 lóerős Audi Quattrót az Audi cég versenvsoortosztélvá- nak tuningmestere, Rolf Schmidt készítette fel Bécs­ben. Imádjuk a kocsinkat — bár igaz, egy-egy verseny után utálattal nézünk rá, ami csak két napig rart —, de sokra tartjuk a finn baj­nokpáros, Buri—Stenroos duó 300 lóerős Audi 200-as cirkálóját. Beszélgettünk még a szponzorokról, a rali­zás mai anyagi oldaláról, és természetesen szóba kerültek a régi sztorik és ebben a Selmeczi—Jutassy páros ver­hetetlen. Ha valaki egy-egy Mogürt—Salgó Rali — kétszázezer néző előtt!! Díjkiosztás után jutott a finnek ászának, az ugyancsak Audi csodakocsi­val, a sikert sikerre halmo­zó Buri—Stenroos páros­nak, és az első számú ma­gyar trónkövetelőnek, a Ranga—Büki kettősnek is. Először a kisterenyei kör­pályán próbáltak harcolni a tized másodpercekért. Mon­danunk sem kell, hogy a pá­Rajt előtt bukás, vagy gépkocsi-meghi. básodás miatt lelombozódik, elég, ha hozzájuk ballag, és tíz percen belül garantált az izomláz, az általuk elő­adott sztorik poénjaikról. Szombaton délelőtt a ne­kik kijáró 1-es startszámmal a tizenhat szelepes Lancia Integrale kocsijuk oldalán gördült le a startdobogóról a magvar ralikirály, Fer- jáncz Attila, navigátorával, Tandari János doktorral. Természetesen vastaps kísér­te a rajtot, de ugvanez ki­döntöttek, hogy a körver­senyt csak őserdei vadászat­ra is alkalmas bordázató kö­penyekkel tudják teljesíteni. A verseny egyik — a né­zők részéről — legnépsze­rűbb távja a kazári gyorsa­sági szakasz. Selmecziéknek itt már gondjuk volt a ko­csival, mint elmondták, nem emel ki teljesen a kuplung lya keményebb kanyarjaiban és a téglagyárnál hatalmas tömeg várta a dübörgő au­tósokat. A kisterenyei elága­zásnál készenlétben álltak a csapatok szerelőkocsijai, gumicserékre és egyéb ja­vításokra felkészülve. Fer- jánczék tudására mi sem jel­lemzőbb, hogy bár defektes kerékkel ugyan, de teljesí­tették a távot. Percek alatt cserélték le a szerelők a 20-as sorszámmal induló osztrák Rumpler K.—Rump­ler M. gumijait, akik úgy finn Audi-rakéta lőtt ki, és a turbó segítségével 300 méteren már ötödik sebes­ségbe válthattak. Á menők mondták és az Audi motorja 6 ezer­től nem fordul többet, mert a komputer valami hibát je­lez, és blokkol. A Ford Si- errával versenyző Hideg— Kecskeméti páros már nem érkezett be a kazári startra, ugyanis a körverseny után felforrt kocsijuk vize, veze­tékszakadást észleltek a motorban és hengerfejgon­dok is voltak. Kazárról 13.02- kor indultak Ferjánczék Lanciájuk fergeteges hang­jával és ennél is nagyobb sebességével. Nyomukban a énken kívül is rengeteg új kocsit látok. Jónak tartjuk a szervezést és a rendezést, amit mi versenyzők, többek között abban is látunk, hogy az egyre több drága nyuga­ti kocsival induló csapatokat nem a korábbi gyilkos pá­lyákon vezetik végig. Ez na­gyon jó pont. A beérkezés után az au­tóklub területén beszélget­tünk a versenyzőkkel az el­ső nap tapasztalatairól. Fer- jáncz Attila: — Most is sokat kellett vá­rakozni a kazári startra, és ha valahol, hát mondhatom, ott mindig vannak problé­mák. A körpályát jó dolog­nak tartom, de sajnos az időjárás ismét közbeszólt. Figyelni kellene arra, hogy a rajt utáni bukkanót követő­en betonlábakon álló kor­lát van, ami életveszélyes. Ranga László: — Az első nap után a fin­nek vezetnek, mi fél perc­cel vagyunk mögöttük, és minket 40 másodperccel kö­vetnek Attiláék. Holnap ne­hezebb dolgunk lesz, az biz­tos. Az autó új, nagyon so­kat tud, van még mit tanul­ni. Jelenleg úgy érzem, csak a kocsi képességének 80 szá­zalékát tudjuk kihozni. Na­vigátorommal, a» „Büki úr­ral”, és régi barátommal ez az első versenyünk. Ügy ér­zem, jól megértjük egymást. A 323 PX Mazdával ver­senyző Érdi—Borbély pá­ros tavalyelőtt kategória­győztes volt és az abszolút harmadik helyet szerezték meg. Tavaly sárba borultak: — Az autónk új, de a mi­A 106-os rajtszámú Tra­bant a Beretzky—Berényi páros keze alatt teljesítette az első napot: — Először indultunk Tra­banttal, de biztos, hogy utoljára. A mostani rali­versenyek már nem az ilyen kis kocsiknak valók. Egyéb­ként ezt a Trabit egy hete kaptuk kölcsön, ezalatt, sza­badnapjainkon 200 kilomé­tert edzettünk vele, és még jön a holnap... Vasárnap reggel a befa­gyott ablakok tisztításával és a kocsik melegítésével keződött a verseny második napja. Rögtön az első gyor­sasági szakasznál a Juhász —Gubrán vezette Suzuki Swift kisodródott és elütött egy nézőt. Ugyanezen a sza­kaszon egy — a pályán kívül szabályosan parkoló — rendőrkocsiba sodródott be­le egy versenyzőkocsi. A nézők szerencséje, hogy ez­úttal a rendőrkocsi hátulja tört, mert ha az nincs ott, akkor sokkal nagyobb bal­esetről kellene beszámolni. Megfogyva bár... A vasárnapi salgótarjáni célba már csak ötvenkilencen futottak be. Megfosztották trónjától Ferjánczékat, bol­dog mosollyal köszönték meg a vastapsot a győztes Ran- gáék, a finnek szomorkod- tak, mert motorhiba miatt idő előtt abba kellett hagy­niuk a versenyzést. Autó­csodák, lóerők, versenyzők, két napig egymással és egy­más ellen küzdöttek. Két­százezren voltak kíváncsiak arra, hogy ki az Ür: a kocsi, vagy a gazdája. Sólymos László Fotó: Gyurkó Péter Néhányan a kétszázezerből Lóerő — sebesség — kitartás

Next

/
Thumbnails
Contents