Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-19 / 91. szám
4 /‘Á7»I*7íW/ LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 19., PÉNTEK POSTÁNKBÓL / SZÉPSÉGHIBA? Magas, karcsú. Olyan, mint egy nyúlánk hölgy, aki a tűsarkú cipőin még lábujjhegyre áll, hogy messzire lásson. Elnéz mindenki fölött. Alatta az emberek, gépkocsik, autóbuszok olyan kicsinynek látszanak, csak a körülövező hegyek tűnnek magasnak. Garzon. Ez az az épület, ami olyan büszkén nézett egykor szét a város fölött. Régen volt. A büszkesége megtört, miután szépséghibái előtűntek. Kihullottak üvegtáblái, aminek következtében úgy nézett ki, mint egy foghíjas vénasszony. Eltöredeztek csövei, hol hideg, hol meleg vizet zúdítva a lakókra, lakásokra, sőt egy esetben még az alatta levő üzletre is. Arról már nem is beszélve, hogy a fürdőszoba egyik „falának” pozdorjalemezéről a műlesiklás futamát meghazudtoló gyorsasággal csusszantak le a csempék. Nem szaporítom a szót. Az Állami Biztosító is megelégelte az egészet! A tudomásunk szerinti bírósági határozat alapján 1982-től 1991-ig bezárólag a fenti hibák úgynevezett „felújítás”-ként megszűntek. Megszűntek? A fenét! Időközönként zuhany (csőtörés) még a nagy felújítás után is előfordul. Na elég! Minek fejtegessem tovább, hogy felújítás után végleges műszaki átadás is szükséges (különösen ha sok az alvállalkozó). Egyet nem értek. A Vili. emeleten álmennyezet lenne a csővezeték eltakarására és annak könnyebb javítása érdekében. Ezek az alumíniumlemezek — akár Dunaújváros, akár Hódmezővásárhely gyártotta — nem olcsó termékek. Valamit nem értek. Remélem az ingatlankezelő vállalat megválaszol erre. 14 éve lakom a garzonban, de még ilyen csúf „úgynevezett” álmennyezetet nem láttam, pedig korábbi foglalkozásomból eredően volt tapasztalatom álmennyezet átvételében. Tehát: csőrepedés, vagy csőtörés után az IKV leszereli a lemezeket (egy részét már tizennégy éve) megjavítja a csőrendszert, de az álmennyezetként szolgáló lemezeket már nem helyezi vissza eredeti állapotába. S ez így megy évek óta. Úgy, hogy a kétszámyú garzon VIII—VIII emelete egy csúf, ronda szintnek tűnik akkor is — mint az IKV egy szerelője mondta — ha ez csak szépséghiba. Miután ez a „szépséghiba” már tizennégy éves, bántja a szememet, azt kívánom az IKV vezetőinek: ha műtétre kerülnek, az orvos ne varrja össze a hasukat. Mert az csak „szépséghiba”. Nyitott helyen pedig könnyebb megtalálni a hibát, ha lesz még. Szabó Aladárné Sifitx magyar HITIL BANK RT A MAGYAR HITELBANK RT. Salgótarjáni Igazgatósága megnyitotta új bankfiókját a Kistarján út 5. sz. alatt. Az alábbi szolgáltatásokkal állunk a gazdálkodó szervek, a kisvállalkozók és a lakosság rendelkezésére: Forint- és devizaszámla-vezetés, hitelezés, betétgyűjtés, valuta-, deviza- és értékpapír-forgalom, letétijegy-értéke- sítés. Nyitva tartás: hétfőn 8.00—13.00 h-ig keddtől csütörtökig 8.00—15.00 h-ig pénteken 8.00—17.00 h-ig. Várjuk tisztelt ügyfeleinket! MAGYAR HITSL BANK RT V (1115/SZ) J árusítással egybekötött BEMUTATÓJA április 24—25—26-án Salgótarjánban a Sztereo Híradástechnikai Bolt előtt. KÉMIG, MASTERWÉLD hegesztőkészülék, TRANSMATIC huzalelőtoló, TIGI impulzus hegesztő áramforrás, ELTRA, HETRA ívhegesztő egyenirányító, VISZÉK C02 védőgázas ívhegesztő berendezés, MÍG—MAG védőgázas hegesztőpisztoly, TRACONIC fogyóelektródás védőgázas ívhegesztő. Megvásárolható a helyszínen és a közületi kisáruház- ban, Erdész út, Gyurtyános. Telefon: (06-32) 10-438. (1109/SZ) Divat a múzeumban Búj on bevált A „Nő és a divat a századfordulón” című kiállítás tekinthető meg Budapesten, a Nemzeti Múzeumban augusztus 20-ig. Képünkön Dörre Tivadar Az Operaház lépcsőháza című, 1890 körül keletkezett festménye jól illusztrálja a korabeli ünnepi divatot. Nyíregyháza és Búj között maszek buszjáratot indított a Transz— Túr 90 Közlekedési Kft. Kezdetben a Volántól bérelt autóbuszokkal vágott neki négy Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei vállalkozó a hazai tájon még mindig meglehetősen ritka szolgáltatásnak. Az első két hónapban a tervezettnél kevesebben vették igénybe az új utazási lehetőséget. Az utóbbi időben viszont szinte 100 százalékos a kihasználtság. Csúcsidőben zsúfolásig is megtelnek az autóbuszaik. A megyeszékhelytől 30 kilométerre fekvő Búj községben a menetrend szerint közlekedő keskeny nyomközű kisvonat közel egy óra alatt juttatja el utasait. Mivel a felemelt MÁV-díjszabás a szinte csigalassúsággal haladó kisvonatra is érvényes, sokan választják a versenytársként belépő gyorsabb járművet. A Volán persze eddig is közlekedtetett ezen az útvonalon autóbuszt, sőt ezt követően is maradtak járatai. A békés konkurenciaharcot jellemzi, hogy a maszek menetrend szerinti járatok a Szabolcs Volán, Petőfi téri autóbusz-pályaudvaráról indulnak úti céljuk felé. A két cég viteldíja ma még azonos. Az önmagában is érdekes, hogy a kis„öcs” nem szabott alacsonyabb árat eleve. (Talán nem is lehetett neki? S. J.) A korlátolt felelősségű társaság tagjai számára eddig nyereséges a vállalkozás. Két másik község (Ti- szabercel és Gávavencsellő) polgár- mestere is tárgyalásokat folytat velük a településük tömegközlekedésének javítása érdekében. Ennek persze csak akkor tudnak eleget tenni, ha bővítik a saját és a Volántól bérelt autóbuszaik számát. Az ország északkeleti csücskéből érkező hírt követően talán csakhamar arról is beszámolhatunk, hogy Nógrád megye útjain is megjelentek az első magánkézben lévő menetrend szerint közlekedő autóbuszok. (sánta) JEAN MARAIS: Történetek az életemből 5. Vérrel a torkomban A filmproducerek kezdenek érdeklődni irántam. Az első A leshely című filmhez akart szerződtetni, amely Kistemaekers darabjából készült. Valentine Tessier és Jules Berry már leszerződött. Miattuk, no meg azért, mert büszke voltam a filmesek felkérésére, aláírtam a szerződést. Megkapom a forgatókönyvet. Lesújtó. Felhívom a producert, megpróbálom felbontani a szerződést. Átadja a kagylót Jules Berrynek, aki megpróbál lebeszélni róla. A nagy színész megfélemlít, nem merek kitartani az elhatározásom mellett. Miután leteszem a kagylót, ajánlott levélben közlöm a producerrel, hogy nem vagyok hajlandó ebben a filmben játszani, bármibe is kerüljön ez nekem. Bánatpénzt kell fizetnem; mivel nincs elég pénzem, kölcsönt veszek fel, hogy visszavásároljam a szabadságomat. Filmespályafutásom tehát azzal kezdődött, hogy fizettem azért, hogy ne kelljen játszanom. Jean, hogy megvigasztaljon, megígérte: filmet készít A rettenetes szülőkből. Nem volt szükségem vigaszra; boldog voltam: az ilyesfajta kaland mindig mámoros örömmel töltött el. Úgy véltem, ha az ember színházban játszik, napi háromórányi boldogság mindenképpen osztályrészéül jut, bármi is történjék. Úgy tettem a dolgomat, mint ahogy mások bűnöznek: majdhogynem kéjjel. Egy napon azonban különös kór telepedett boldogságtól repeső orcámra: foltok, majd nedve- ző, varas sebek, amelyeket minden este le kellett tépnem, hogy felkenhessek magamra egy speciális pomádét, s rá még a sminket. Negyedóra múltán a sebekből újra nedv szivárgott. Voltam egy csomó orvosnál, akik minde- félét mondtak: az egyik szerint májbajról volt szó, a másik szerint valami lehetetlen nemi betegségről. Egyszer, amikor Jean éppen előadást tartott valahol, véletlenül megláttam magam a tükörben és zokogni kezdtem. Jean kocsin vitt haza, vigasztalni próbált, hiába: mindig sírva fakadtam a gondolattól, hogy esetleg nem játszhatom többé. Szívesebben vettem volna akár a leg- szömyűbb betegséget is, ha nem látszik kívülről. Végül egy specialista rájött, hogy gyermekbetegségről van szó: ótvaros voltam. Higanykenőcsöt adott rá és figyelmeztetett: ezer az egy ellen, hogy nem bírom ki. Magainra kenem: úgy érzem, rögvest elpusztulok, megőrülök. A kenőcs éget, de nem vagyok hajlandó lemosni: mindenáron meg akarok gyógyulni. A falhoz verdesem magam, zsebkendőt tömök a számba, potyognak a könnyeim. Jean könyörög, hogy mossam le a kenőcsöt; végül — reggel hatkor — engedek. Jean mintha még nálam is jobban szenvedne. Letörlöm és megmosom az arcom. A bőrömön égési sebek nyoma. Az irritációtól valamilyen náthafélét kaptam. Reggel az orvos egy másik kenőcsöt ír fel; negyven- nyolc órával később kutya bajom. Egyetlen előadást sem mondtam le. Az első felvonás alatt váratlanul megindul az orrom vére a színpadon. Megkísérlem felitatni a vért a zsebkendőmmel, miközben folytatom a játékot; ám a zsebkendő hamarosan átázik. Kénytelen vagyok a díszzsebken- dőmhöz folyamodni; végeredmény ugyanez. Germaine Der- moz odaadja a sajátját, majd a nyaksálát. Végül a proszcéniumban ülő nézőktől is kapok a mosdóban megnedvesített zsebkendőket. A vérzés nem szűnik. Ez így megy végig az első felvonás alatt. Szünetben jön az ügyeletes orvos. Ad egy injekciót és teletömi gézzel az orromat. A további két felvonás alatt végig a vér ízét érzem a torkomban. Reggel, amikor felébredek, heves fájdalmat érzek a fülemben: kétoldali fülgyulladás. Az orvos saját felelősségemre engedélyezi a játékot. Minden hangosabb szónál úgy érzem, szétrobban a fejem. Másnap már szó sem lehet fellépésről: negyvenfokos lázam van, félrebeszé- _ lek... ... Mialatt a láztól önkívületi állapotban feküdtem, anyám segítségemre sietett. Ketten virrasztónak mellettem Jeannal. Az orvos halántékcsont-gyulla- dástól, esetleg agyhártyagyulladástól tartott. A penicillin még nem létezett. Mikor Rosalie virrasztóit mellettem, Jean a folyosón járkált fel s alá, és képtelen volt visszatartani a könnyeit. Úgy sóhajtozott és nyögdécselt, mintha ő lenne a beteg. Rosalie megértette és tiszteletben tartotta a kettőnket összefűző barátságot. Orvosom, Aubin doktor is közel került hozzám, miután belementem az altatás nélküli operációba. Visszaestem; újra megoperált. Jean már az őrület határán volt és másik orvost akart keresni. Visszautasítottam, mire elmondta a szándékát Aubin doktornak. Az a másik orvos egy sarlatán volt, aki később, A Szép és a Szörnyeteg forgatásának idején sok bajt okozott Jeannak. Aubin doktor semmi rosszat nem mondott róla, de kijelentette, hogy amennyiben ez az orvos fog kezelni, többé nem áll módjában foglalkozni velem. Mintha még ez a betegség is az 1939-es év nagy ünnepéhez tartozott volna. Úgy éreztem, mintha először volnék beteg, a számos kór dacára, amelyeken ifjabb éveimben átestem. Egész Párizs eljött hozzám látogatóba, ajándékokat, virágokat, ritka gyümölcsöket hoztak, elhalmoztak a barátság ezernyi jelével. (Következik: Napi háromszáz levél)
