Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-18 / 90. szám
6 HEPTÉPJ 1991. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK CSÜTÖRTÖKI Kérdések és kételyek egy beszéd ürügyén Szerkesztőségi postánk az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott. Egyéni panaszok, javaslatok mellett, sokan azért ragadnak tollat, hogy véleményt nyilvánítsanak közéletünk, társadalompolitikánk időszerű kérdéseiről. Leveleink növekvő száma késztet arra bennünket, hogy azokat a megszokottnál bővebb terjedelemben ismertessük. Tesszük ezt akkor is, ha tudjuk, hogy az egyéni hangvétel nem mindenki véleményével egyezik. Ki(csoda) Csurka István? Thürmer Gyula munkáspárti elnök március 20-i salgótarjáni beszéde és több MSZMP-tag fenyegető megnyilvánulása késztet az írásra. „Elegünk van a dolgozóellenes rendszerváltásból!” — mondta az elnök még az utóbbiak: „Az ország állapotáért a Horthy-kor és a mai több párt léte a felelős.” (Megvannak Salgótarjánban végre a felelősek!) No, és a közben eltelt idő? Talán az volt az alkotás, a teremtés kora? A nosztalgiázó, jól élő, elkötelezett MSZMP-párttagok ma Ózd, Miskolc és Salgótarján munka nélküli vagy majd azzá való munkásaiban reménykedve, a hata- lomvisszavétel érdekében forradalmasítani igyekeznek őket. Ma, amikor a Szovjetunióban erről szeretnék „lebeszélni” a forrongó milliókat. De kérdem én: ha visszatérne a ,,teljes foglalkoztatottság" időszaka (egy dolgozik, kettő nézi módszerrel) és újra a munkáspárt „vezetné” az országot, akkor megszűnne ez az anyag- és energiatékozlás, az elavult selejtes áruk gyártása? Hiánycikkek országa maradnánk-e, s seftelő turizmus paradicsoma lennénk-e továbbra is? S a munkáspárt hogyan csitítaná le a „hangoskodókat”: diktatúrával? Nem a mai vezetés az oka, hogy bezártak jól szenelő bányákat, s ma szénhiány miatt Dorog környékén napokig állnak sorban a szénért. Összkomfortos házakat építhettek volna már évtizedekkel ezelőtt, gyilkos, elavult fegyverek helyett, az omladozó bányász- gyárimunkás kolóniák helyén. Sok munkás saját erejéből, csak házacskákat építhetett családjának... Oldalszám lehetne sorolni a vádiratba foglalható, népellenes bűnöket, melyek az elvtársak szerint már elévültek! Thürmer Gyula ünnepi beszédére visszatérve: a szónok a 19-es forradalom salgótarjáni eseményeinek méltatása után az 56-os salgótarjáni tömeggyilkosságról is szólhatott volna, valamint a 68- as csehszlovákiai , .ellen- forradalomról” , melyet a kommunisták lövettek szét, munkások életét kioltva. Bírálta a kormányt bűnös politikájáért. „Állandóan konfliktusokba taszítja az országot, a szomszédos államokkal”. Kifogásolta a nyugati tőke „gátlástalan beáramlását”, de nem szólt az MSZMP valamikori kölcsönkéréseiről és felelőtlen elherdálásáról. Megemlítette, a szegényeket szegényebbé, a gazdagokat gazdagabbá tévő folyamatot, de nem beszélt fontos részletekről. Többek között a vörös és zöld bárókról (azok nincstelen agrár és ipari proletár őseiről), akik megtagadták származásukat, elárulták az eszmét, amelyet proliként hirdettek. Sérelmezte, hogy „kiszavazták” a hatalomból e jelentős réteg képviselőit. Kiket ? A hatalmukkal visszaélő, az írott és íratlan törvényeket semmibe vevő felkapaszkodottakat? Az MSZMP elnöke szólt a Salgótarjánban tartandó MSZMP- kongresszusról is. Gondoltak-e arra, hogy a kommunisták 1956. december 8-án itt a védtelen és ártatlan munkástömegre lőttek? S a sok halott és sebesült révén rengeteg fájdalmat okoztak. Tették ezt e gyászos emlékű városban a munkáspárt, a munkásosztály nevében. Mit tudna ígérni az önök MSZMP nevű kommunista pártja a kemény, majd enyhültebb diktatúra negyven éve után? Thürmer úr! Úgy hallottam, ön még ifjú ember. Könnyen tévedhet, amikoi a munkából rég kiemelt pártkáderek előtt beszél a munkásokról. A csóró munkást keresse fel, s ne a kényelemben élő, a munkamódszert, a munkával együtt,,átadó” volt munkásokat. Jecsmenik Andor Salgótarján Kétségtelen, hogy a mai politikai, társadalmi és irodalmi élet legominózusabb alakjai közé tartozik Csurka István író és képviselő. Különösen éles kommunista- gyűlöletével, magyarkodásával tűnik ki politikai, társadalmi és irodalmi életünkben. E cikk megírására egy kis epizód késztetett. Egy látásból ismert, jó nyolcvanas, idős asszony kérdése. Elmondta, hogy egyedül élvén más szórakozása nincs, mint a televízió nézése. Nézi az országgyűlési tudósításokat, s így figyelt fel Csurka Istvánra. Kérdése az volt, hogy ez a Csurka István biztos jó pár évet, talán évtizedet is letöltött Kádár börtönében, hogy ilyen mélységesen elítéli a kommunistákat és a Kádár-rendszert. Ahogyan én Csurka István tevékenységét a Kádár-rendszerben ismerhettem, kétszeres József Attila-díjas író volt, aki abban az időben annyira nem gyűlölte a Kádár-rendszert, hogy a díjakat és a velük járó anyagi megbecsülést visszautasította volna. Úgy látszik, a pénznek nincs szaga. Elmondtam azt is, hogy az általa írt elbeszéléseket, regényeket, színműveket állami támogatással adták ki, s ennek megfelelően a honoráriumokat is állami támogatásból kapta. Nehezen emésztette meg a néni, s végül csak annyit mondott: ,,a szégyentelen"! Nem akarta elhinni, hogy Csurka István a Kádár-rendszerben korántsem tartozott a legelnyomottabb írók közé. Mellesleg tény, hogy a kommunista rendszer nevelte, a dolgozók pénzén végezte el iskoláit, s taníttatását a kommunista rendszer tette lehetővé. Ami pedig a régi MSZMP Aczél György nevével fémjelzett művelődési és művészeti politikáját illeti, nem lehetett az olyan rettenetes, ha saját ellenzékét is annyi elismerésben részesítette, mint Csurka Istvánt. Mucsi Lajos Fakitermelés és természetvédelem Több esetben előfordult már, hogy természetjáró emberek szóban, levélben észrevételezték, hogy egy-egy területen természetvédelmi tábla jelzése ellenére fakitermelést folytat az erdészet. Más esetben költés időszakában tisztításokat végeztek az erdészet fiatalosaiban és így zavarják meg a madarak életét. Néhány észrevételező még a szakmai hozzáértést is megkérdőjelezi, kijelentvén, ahhoz nem kell egyetemet végezni. hogy fát termelhessen az erdé: szét tiltott területen. Van olyan észrevételező, aki állítja, hogy az erdészetet is pénzszerzés vágya hajtja és ennek érdekében félre tesznek minden szakmai előírást a cél érdekében. Mint a salgótarjáni erdészet erdőfelügyelője, azt kell mondanom, hogy az ilyen feltételezés az erdészet felé nem a legjobb szándékú megnyilvánulás. Ki kell jelentenem, hogy az erdészetet nem pénszerzési vágy hajtja, noha ez nem utolsó szempont. Az ország minden erdészete nevében is kijelenthetem, hogy szakmai előírások, éves tervezések előzik meg az erdész nagyon szép, de nehéz munkáját. Hogy ezeket a munkákat, a követelményeknek megfelelően tudja elvégezni, bizony, sokat kell tanulni. Az erdő a természet egyik csodája. Az erdőben az erdő érdekében tevékenykedni, szaktudás kell és magas fokú szakmai alázat. Egy-egy erdő létrehozásában sok ember munkája tömörül, legyen az mesterséges, vagy természetes úton történő. Az erdész nem arathatja le gyümölcsét minden évben. 30— 150 év kell, míg egy állomány végvágásra megérik. Azonban fiatal korától egészen a végvágásig, vágást kell végezni az állományban, hogy az idő múltával a gyarapodó egyednek megfelelő élettere legyen. A természet védelmét segíti az erdész, ha szép állományt nevel, ami csak gazdagabbá teheti az ember környezetét. Ez viszont fa- kitermelések nélkül szinte elképzelhetetlen. Az ország, sajnos, fában szegény. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy erdőrészeket hagyjunk ápoló vágások nélkül, vagy idős állományokat egy- egy értékes madárfaj jelenléte miatt magára hagyjunk őserdei állapotban, az enyészetnek átengedvén. Kirándulóhelyeken ez az emberre magára is életveszélyes lenne. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fakitermelés is a természetvédelem érdekeit szolgálja. A temészet- és környezetvédelem nagyon összetett tudomány. A madár- és vadvédelem csak egy összetevője a nagy egésznek. Ezeket az arányokat úgy kell egyensúlyban tartani, hogy ne károsuljon egyik a másik rovására. Ezt az erdészek mindenkor szem előtt tartják munkájuk végzése során. Az észrevételeket nyitottságuknál fogva továbbra is szívesen vesszük, hiszen a munkák zöme terepen történik, bárki szeme láttára. A rosszindulat és okoskodás hallatán pedig az erdőben még a baglyok is csak huhogni kénytelenek. H.J. erdészmémök erdőfelügyelő Salgótarján Hazugságok felső szinten? Felnőtt állampolgárok további butítása és gyereknek való nézése? Fegyverkereskedelem letagadá- sa? Átrepülő nyugati gépek ufónak nézetése? Régi elvtársak újgazdag urak békés egymás mellett élése a luxusnegyedekben? Milliók éheztetése testileg és lelkileg? A polgármesterek és helyetteseik 13. havi bérének eltitkolása választóik elől, akikért még semmit sem tettek? A kormány és magas rangú tűzoltóvezetők tagadása, hogy nem létezik az 1/1991. számú BM TOP utasítás, melyben parancs van a tűzoltók szükség szerinti bevetésére az áremelkedések ellen tüntetők esetén? Régi és új kitüntetettek és anélkül szenvedők egymásnak ugratása? Ön- gyilkosságokba való menekülés, családirtások, rablások és lopások a szegénységből való menekülésre? Csaknem tízmillió magyar A lap is hírül adta, hogy a volt bányagépgyári kultúrotthonban megnyílt az első népkonyha, majd talán még kettő fogja követni városunkban. Valóban vannak, akik inkább éhesen maradnak, mert szégyenlősek. Erre a ,,bátrabbak” vigasztaló szava jön, hogy szégyeljék magukat azok, akik ide juttattak bennünket. Ha azonban valaki rákérdez, hogy kik azok az azok? —nem tudunk kellő választ adni és kapni. Ezért jó lenne már a békesség, ami csak úgy érhető el, ha megszűnnek az ezek és azok, mert ezek mind mi vagyunk. Tudomásul kellene valóban vennünk, hogy egész nemzetünket az elmúlt negyven, sőt ötven év kegyetlen történelme sújtotta mely szembe állított embereket, szíveket és lelkeket. Sajnos, őszintén kell elmondanunk, hogy pontosan mi, a mai nemzedék legidősebbjei állunk Ez lenne a demokrácia? éheztetése, miközben a régi és újgazdagok a luxusnegyedekben libamájat zabáinak? Nekünk tűrnünk kell, mert engedetlenség esetén rács mögé kerülünk? Vajon most hol húzódik ez a rács, és kik között? Milyen sűrű és vastag ez a rács a javakban dúskáló urak és a tízmillió magyar között? Ne hivatkozzanak az újgazdag urak a múlt örökségeire, melyben ők sem éheztek, sőt a mai karrieristák és ügyeskedők (Osztap Benderek), akkor is dúskáltak a javakban. Miért most ez a feddhe- tetlenségi hazugság többüknél? Az ország többsége már nem hisz még egymással sokszor szemben , akiknek a legbölcsebbeknek kellene lennünk. Pontosan most, amikor az■ eddig éhezést nem ismerő fiatalabb korosztály munkanélkülije kénytelen betérni esetleg egy ebédre a népkonyhára. Ne bántsuk hát meg egymást még szóval sem, mert a jövő történelme valóban egy átkozott nemzedékként fog bennünket besorolni. Az egymásra mutogatással és bűnösök keresésével már lassan saját magunkat járatjuk le a fiatalok előtt. A nehéz helyzet, sajnos, valóban adva van, melyet nem szabad sem letagadni, de felnagyítani sem. a szavakban, csak a tettekben bízna. Ha nálunk ez a demokrácia, akkor magam is bűnös vagyok, mert szavazatommal legaziláltam saját és tízmillió honfitársam nyomorúságát párszázezres, javakban dúskáló felső osztály mellett. De jó is lenne testileg a rács másik oldalán lenni, ahol biztosítva lenne a napi háromszori étkezés és szállás, amit muszáj betartani, mert nemzetközi jog írja elő, és csak így lehetnek uraink „szép fiúk” a nyugat előtt. De lelkileg a legrettenetesebb az embernek, ha érzi, hogy saját maga által választottak börtönében ül. Sajnos, mi még itt alul, a tízmilliók még nem veszítettük el rabláncainkat, sőt úgy érzem, hogy egyre szorosabb kezd lenni kezemen és lábamon, de legjobban szívemen és lelke- men! M. S. Salgótarján Nem szabad egymás ellen lennünk, hanem összefognunk városunkban is, hogy valóban nyílhasson még akár több népkonyha is, ameddig szükség lesz rá, hiszen ott egy ebéd közben, illetve előtte vagy utána talán jó megoldásokat is lehet majd egymás közt hallani, talán közelebb kerülnek egymáshoz a most még háborgó szívek és lelkek. Talán rövidesen megtudjuk egymást érteni, hogy városunk polgárai vagyunk mindnyájan, akiknek közösen kellene részt vállalnunk a megpróbáltatásokból. Akinek többje van, az segítse ezeknek a népkonyháknak a szükség szeNE LEGYÜNK ÁTKOZOTT NEMZEDÉK! Balassagyarmati szakmunkástanulók sikere Amikor hálás szívvel mondok köszönetét azért, hogy március 26-án közzétették lapjukban a balassagyarmati 217. Számú Szondi György Szakmunkásképző Intézet csapatainak eredményét, úgy érzem, a rövid hír mellett valamivel többet is megérdemel az új országos vetélkedő, amit a Magyar Demokrata Fórum indított útjára „Örökségünk 1848" címmel. A vetélkedőt a szervezők már az elmúlt tanévben kiírták, de akkor még olyan kevés ipariskola vett. részt benne, hogy egyenesen döntőt játszottak. Ebben a tanévben viszont már annyi iskola nevezett be (minden iskola három csapattal vehetett részt), hogy már négy helyen keltett megszervezni — Budapesten, Győrben, Pécsett és Miskolcon—az országos elődöntőt március 9-én. A balassagyarmati iskola három csapata a fővárosi elődöntőn vett részt, ahol 31 csapat küzdött a továbbjutást jelentő hét helyért. A balassagyarmati három csapat itt úgy szerepelt, hogy az első három helyen jutott tovább. A három vidéki városban megtartott elődöntőből tíz csapat jutott az országos döntőbe, amit Budapesten a Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában rendeztek. Az oklevélen és könyvjutalmakon kívül, az első helyezett csapat fődíja egy háromnapos kirándulás Göcsejbe, május 10. és 12. között. Ezen részt vesz Benkó Gábor, Baráz Tamás és Pityi Zoltán, (a néhány soros hírben helytelenül jelent meg a neve) tanuló. A második helyezett csapat tagjai: Kőszeghy Miklós, Laczkó Tamás és Bagi Péter (az elődöntőben ők voltak a győztesek, míg a döntőben a győztes akkor második volt. mindössze két pont különbség volt a két csapat között a döntő során). A harmadik csapatunk a középmezőnyben végzett, egy „rövidzárlat” miatt. Úgy gondólom, hogy eredményük így is tiszteletreméltó és éppen ezért megérdemlik, hogy a nevük megjelenjen az Új Nógrád hasábjain. A csapat tagjai: Róza István, Csatlós Zsolt és Bahorecz Péter. dr. Ethey Lajos tanár rinti fenntartását anyagilag, de lelkileg is, hogy az oda kényszerülő fiatal és idős személy ne érezze megalázva magát, és válassza inkább a lopást, rablást, gyilkosságot vagy öngyilkosságot. Amikor aztán majd elérjük, hogy sorra néptelenednek el a népkonyhák, és zárnak be, mert nem lesz rájuk szükség, akkor se hencegjen vele senki, hogy ezt azok vagy ezek tették, hanem legyünk büszkék rá, hogy MI tettük. Ezért is kell közösen vállalnunk a múltat, hogy még a jelen életünkben elérhessük, a jövő történésze úgy írhasson rólunk, mint akik a legválságosabb korszakban is össze tudtunk fogni egymással egymásért, városunkért és hazánk felvirágoztatásáért. Mező Sándor Salgótarján
