Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-18 / 90. szám
1991. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK 7 CSÜTÖRTÖKI ■mm— Polgármester úr, Ön mindig vidám, jókedvű, mint akinek csupa öröm az élete. Gondoltam, készítek Önnel egy felhőtlen beszélgetést, már az írás címét is kiötlöt- tem: Találkoztam gondatlan polgár- mesterrel is! Mit szól hozzá? — Még hogy én gondatlan? — hangosan felnevetett. — Inkább reménykedő polgármesternek nevezném magam, aki feltétlenül bízik a feladatkörével járó problémák megoldásában. Nem szeretem a nehézségeket felnagyítani, azok fölött siránkozni. Igyekszem a legrosszabb lehetőségekre is számítva dönteni, s cselekedni. — Látszik, gyakorlati ember, nemhiába dolgozott hosszabb időn át vezetőként az iparban. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Önöknél minden olyan flottul megy, legalább is a külső szemlélő számára. —Jómagam örülök neki, ha így vélik, bár azt tartom: a hivatal és a testület munkája még nem jutott ki a tizenhatezer lakóhoz. Most érkeztünk el odáig, hogy ki kell tisztítani a csatornákat, megjavítani az átereszeket, karbantartani az utakat, folytatni a víz- és gázvezeték építését. Tehát rendet kell tennünk a településen, olyan tiszta és gazdagodó környezetet akarunk létrehozni, amelyet mindenki a magáénak tekint és óv. Szeretnénk, ha az emberek éreznék, értük vagyunk; az önkormányzat, a polgármesteri hivatal, a képviselő-testület az egész városért dolgozik. Biztató jelek... — Adottak-e céljaik eléréséhez az anyagi feltételek? Egyáltalán: milyen gazdag Bá- tonyterenye önkormányzata? — Sajnos, ezt nem tudjuk pontosan. A városnak van kétezernél több állami tulajdonú, tanácsi kezelésű lakása, vannak eladható földingatlanjai, épületei, bérbe adott üzlethelyiségei. A privatizálandó vállalatok földingatlanjai is az önkormányzatot illetik meg, amelyeket értékesíthet, vagy amelyekkel betársulhat az üzletbe. A vagyonátadásról szóló törvényjavaslat azonban még mindig nem került az Országgyűlés elé, így aztán nem tudjuk, mit, milyen áron adhatunk el. Ennél fogva azzal sem lehetünk tisztában, milyen gazdag önkormányzatunk. —Miként tejdnt vissza a megválasztása óta eltelt öt hónapra? — Számvetést ugyan még nem végeztem — töprengett el -—, de fellelhetők bizonyos biztató jelek, ezért is vagyok reménykedő. Az indítás, a múlt év vége csaknem kilátástalannak tűnt, egyfelől a 169 millió forintos adósságállomány, másfelől az üres kassza miatt. Végül is a tervezettnél kevesebb hitelt vettünk fel, azt már visszafizettük, a kötvénykamatokhoz hasonlóan. A szoros elszámolást, a kiadások rangsorolását az idén is folytatjuk, ennek tulajdoníthatóan nem kellett hitelt felvennünk az első negyedévben. Reménykeltő, hogy lényegesen csökkennek a törlesztések, összegük a hátralévő három negyedévben annyi lesz, mint amennyit az első negyedévben leróttunk. Igaz, még csak ezután kerülnek sorra azok a lakosság részéről jól érzékelhető munkák, amelyekről már szóltam. Lényegesnek tartom az elmúlt öt hónap mérlegében megemlíteni, hogy az intézmények nagyobb része önállósodott, s a változás nemcsak számukra, hanem a polgármesteri hivatal számára is előnyös. Tisztult a kép, pénzügyileg tervszerűbben lehet tervezni. — A képviselő-testület a közelmúltban fogadta el az ez évi költségvetést. Jut-e a rendelkezésre álló pénzből minden szükségesre? — Továbbra is rangsorolni kell a célkitűzéseket, hiszen az igények meghaladják a lehetőségeket. Tervezett kiadásunk 408,8 millió forint, míg a programozott bevételünk ettől 35 millióval elmarad. Ennek a 35 milliónak a fedezésére pótigénylést nyújtottunk be az Országgyűlés által erre a célra biztosított alap terhére. Bízunk benne, sikerül ingatlanokat eladnunk, s mérsékelhetjük a ráfordításokat azáltal, hogy a legolcsóbban vállalkozó kapja a megbízatást a munkára. Vannak olyan feladatok, amelyek végrehajtásához lakossági pénzek szükségesek. Például a vízmű jelezte, kismértékben újabb bővítés lehet a szennyvízbekötéseknél. Az önkormányzat ezt nem tudja anyagilag támogatni, a megvalósítás teljes mértékben lakossági hozzájárulással történhet. Megjegyzem, lakossági összefogással jelentős megtakarítások érhetők el. Például mindenki rendet tehet a háza előtt, s a takarításra nem kell tetemes összegeket kiadni. Kedvező összetételű a testület — Rendőrkapitányság, bányász művelődési ház. A két megnevezés olyan problémákat takar, amelyek az egész város lakosságát érdekük és érintik. Hol tartanak a gondok orvoslásában? — Részt vettem a tárcaközi bizottság március 14-i ülésén, ahol számunkra kedvező döntés született. A lényeg: csereingatlan ellenében rendőrségi célra megkapjuk a volt munkásőrségi épületet. A létszámot év végéig ötven főre bővítik, de addig is növelik a nyomozócsoport hatékonyságát. Rövidesen igazgatásrendészeti feladatokat is ellátnak majd a jelenlegi KMB-s irodán, többek között itt adják ki a személyi igazolványt és az útlevelet. A bányász művelődési ház május elsejétől visszakerül a Nógrádi Szénbányák tulajdonába, s alapítvány fogja működtetni. A Typo Team Kft. bérleti szerződése április 30-án lejár, a hónap utolsó két napján keiül sora leltározásra. A vitás ügyeket a kft.-nek és a szénbányáknak kell rendeznie ,egymással. — Önök meglehetősen bátran, tudtommal a megyében elsőként döntöttek helyi adók bevezetése mellett. — A vállalkozók kommunális adóját és a helyi iparűzési adót vezetjük be július elsejével. Tehát elsősorban nem valamennyi lakót kívánunk adóval terhelni, hanem azokat a szervezeteket, amelyeknél jut is és marad is. Egyelőre más adókat nem kívánunk kivetni, ámbár felmérést végez a hivatal az építmény-, a telek- és az idegen- forgalmi adó bevezetésével kapcsolatban. Különben abban egységes a képviselő-testület, hogy az adót mindig oda forgassuk vissza, ahol bizonyos célok elérése érdekében többet is vállalnak. — Mi a véleménye a képviselő- testületről? — A lakosság jó összetételű testületet választott, bár, jómagam még szélesebb körűt is el tudtam volna képzelni, hiszen például nincs közgazdász végzettségű honatya. Márpedig a gazdasági szemlélet erősítése nagyon fontos manapság. Az akarás, az elszántság elsőrangú. Szinte senkinek nem volt gyakorlata a testületi munkában, s ez az első időszakban meglátszott. Kezdetben erőn felül próbáltunk mindent feltárni, hetente üléseztünk. A hivatal részéről is megfeszített munkára volt szükség. Most már elmondható: a tényfeltáráson túlmenően előre tekint a testület, a tennivalókat próbálja megfogalmazni. A mi testületünk munkastílusa eltérő az általam ismert testületek gyakorlati munkájától. Nem azt állítom, hogy jobb, egyszerűen más. Idáig a képviselők kizárólag társadalmi munkában, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak, ezt azonban nem kívánhatjuk tőlük tovább. Jómagam fogom javasolni a tevékenységükkel kapcsolatos kiadások megtérítését. Vállalja a népszerűtlen döntéseket —Hogyan ítéli meg a hivatalban dolgozók munkáját? — Minden egyes dolgozó szakmai képességét nem ismerem. Azok a vezetők viszont, akik most kinevezésre kerültek, rendkívül lelkiismeretesen készülnek mindenféle értekezletre, tárgyalásra. Azt próbálják végrehajtani, amiben megállapodunk. Azt is elmondják, ha gondjuk van, persze, egy irányvonalat kell képviselnünk. Mindenkinek önmagának kell megítélnie, képes-e beállni ebbe az irányvonalba. Kezdetkor azt mondtam: mindenki próbálja meg a maga gyakorlata szerint végezni a munkáját, s így tudom majd eldönteni, hogy ő alkalmas- e arra a munkakörre. Az egyik hivatali dolgozó úgy fogalmazott: annak örül, hogy kiszámíthatók a következő lépéseink. Jómagam szívesen vettem a véleményt, hiszen ez azt jelenti: azonos hullámhosszon gondolkodunk, nem kell visszafelé lépnünk. Azt kértem a dolgozóktól: úgy végezzük a teendőiket, mintha itt sem volnék, s ha netán egy hónapig volnék távol, akkor se térjenek el a megállapodásunktól. — Kellett-e már népszerűtlen döntést hoznia? •— Sajnos, igen, de ezt is vállalni kell. Például a gamesz és a közterület-felügyelőség megszüntetésével voltak létszámmozgások. Összesen 88-an dolgoztak a hivatali szervezetben, jelenleg 63-an vagyunk, de nem tudom garantálni, hogy egy év múlva is ennyien maradunk. A tapasztalat dönti majd el, hogy jól, vagy rosszul határoztunk-e. — Megítélése szerint, a lakosság hogyan vélekedik az önkormányzat munkájáról? — Nem tudom megállapítani. A lakosságtól feltétlen bizalmat kaptunk, de most már el kell jutnunk odáig, hogy a választók kézzelfoghatóan érzékelhessék a változást. Ám eredményt csakis a lakosság segítségével érhetünk el. Egyébként a véleményeket mértéktartóan kell fogadni, mert másS jg Nagy Mihály, Bátonyterenye reménykedő polgármestere: Tévúton jár, ki csak a hatalomra gondol.. ■■■■ Fotó: Gyurkó Péter [ KÖZÉLETI KÖZELKÉPEK ként ítél az, akinek kedvező és másként, akinek kedvezőtlen a döntés. Mindenki számára képtelenség jó határozatot hozni, s ezt meg kell mondani az embereknek. maradni — Korábban nem volt közigazgatási állásban. Hogyan próbál beletanulni? — Napi olvasmányom a Magyar Közlöny és a Belügyi Szemle. Kicsit másfajta szemmel olvasom az újságot, másfajta füllel hallgatom a rádiót, a televíziót, s különösen érzékeny vagyok rá, ha valamilyen törvénytervezetről vitáznak. Felötlik bennem, hogy jómagam miként cselekednék hasonló szituációban. A tanulságokat le kell vonni és hasznosítani! Sokat lehet tanulni a panaszos ügyekből, amelyek intézésébe mindenkor bevonom az illetékes osztályvezetőt, vagy előadót, aki vélhetően jól ismeri a tényállást. — Mennyire változott meg a magánélete, amióta megválasztották polgármesternek? — Nemigen tudom úgy szabályozni az elfoglaltságomat, mint korábban, mondjuk az SVT-s korszakomban. A tűzhelygyárban beszabályozott volt a munkarend, tudtam, ettől-eddig dolgozom. Most általában negyed 8-ra érkezem be a hivatalba, nagyon sokszor már várnak rám, s amikor fél ötkor véget ér a műszak, gyakran még mindig várnak rám. A rendezvényeken, amelyekre meghívnak, illik elmennem. Szóval, hogy úgy mondjam, meglehetősen rugalmas a munkaidőm. — Hogyan viseli ezt a kiszámíthatatlanságot a család? — A feleségem nagyon megértő — tűnődik el. — Nagy tolaren- ciával viseltetik a munkám iránt. Nyugtat is, hogy ez vállalás volt, ez kihívás volt, így döntöttél, csinálni kell. Én pedig csinálom, legjobb erőm és tudásom szerint. —A sok-sok munkát talán ellensúlyozza a népszerűség, a polgár- mesteri beosztással járó hatalom. Vagy nem jól gondolom? — Az a polgármester, aki a megválasztását követően csakis arra gondol, hogy mekkora hatalmat szerzett, tévúton jár, s tévedése előbb, vagy utóbb visszaüt rá: Bármennyire is elcsépelt a fogalom, de ki merem jelenteni: polgármesternek lenni egyenlő a lakosság szolgálatával! Jó érzés, ha ismernek, de nem jó érzés, ha valakik ebből az ismeretségből előnyt szeretnének maguknak szerezni. Szerencsére ez idáig még nem sokszor fordultak hozzám, mondván: „rajtam már csak te tudsz segíteni”. Senkivel szemben nem kívánok engedményt tenni, mert ha csak egyszer is elkövetném, az megállíthatatlan folyamathoz vezetne. Elveszteném a tartásom, nem én lennék többé én. Márpedig én Nagy Mihály akarok maradni, aki mandátumának lejáratakor is lelkiisme- ret-furdalás nélkül kíván a tükörbe nézni. — Polgármester úr, köszönöm a beszélgetést! KOLAJ LÁSZLÓ ?
