Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

1991. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK 7 CSÜTÖRTÖKI ■mm­— Polgármester úr, Ön mindig vidám, jókedvű, mint akinek csupa öröm az élete. Gondoltam, készí­tek Önnel egy felhőtlen beszélge­tést, már az írás címét is kiötlöt- tem: Találkoztam gondatlan polgár- mesterrel is! Mit szól hozzá? — Még hogy én gondatlan? — hangosan felnevetett. — Inkább reménykedő polgármesternek ne­vezném magam, aki feltétlenül bízik a feladatkörével járó problé­mák megoldásában. Nem szere­tem a nehézségeket felnagyítani, azok fölött siránkozni. Igyekszem a legrosszabb lehetőségekre is számítva dönteni, s cselekedni. — Látszik, gyakorlati ember, nemhiába dolgozott hosszabb időn át vezetőként az iparban. Va­lószínűleg ennek köszönhető, hogy Önöknél minden olyan flot­tul megy, legalább is a külső szem­lélő számára. —Jómagam örülök neki, ha így vélik, bár azt tartom: a hivatal és a testület munkája még nem jutott ki a tizenhatezer lakóhoz. Most ér­keztünk el odáig, hogy ki kell tisz­títani a csatornákat, megjavítani az átereszeket, karbantartani az utakat, folytatni a víz- és gázveze­ték építését. Tehát rendet kell ten­nünk a településen, olyan tiszta és gazdagodó környezetet akarunk létrehozni, amelyet mindenki a magáénak tekint és óv. Szeret­nénk, ha az emberek éreznék, ér­tük vagyunk; az önkormányzat, a polgármesteri hivatal, a képvise­lő-testület az egész városért dol­gozik. Biztató jelek... — Adottak-e céljaik eléréséhez az anyagi feltételek? Egyáltalán: milyen gazdag Bá- tonyterenye önkormányzata? — Sajnos, ezt nem tudjuk pon­tosan. A városnak van kétezernél több állami tulajdonú, tanácsi ke­zelésű lakása, vannak eladható földingatlanjai, épületei, bérbe adott üzlethelyiségei. A privatizá­landó vállalatok földingatlanjai is az önkormányzatot illetik meg, amelyeket értékesíthet, vagy amelyekkel betársulhat az üzlet­be. A vagyonátadásról szóló tör­vényjavaslat azonban még mindig nem került az Országgyűlés elé, így aztán nem tudjuk, mit, milyen áron adhatunk el. Ennél fogva azzal sem lehetünk tisztában, mi­lyen gazdag önkormányzatunk. —Miként tejdnt vissza a megvá­lasztása óta eltelt öt hónapra? — Számvetést ugyan még nem végeztem — töprengett el -—, de fellelhetők bizonyos biztató jelek, ezért is vagyok reménykedő. Az indítás, a múlt év vége csaknem kilátástalannak tűnt, egyfelől a 169 millió forintos adósságállo­mány, másfelől az üres kassza miatt. Végül is a tervezettnél ke­vesebb hitelt vettünk fel, azt már visszafizettük, a kötvénykama­tokhoz hasonlóan. A szoros elszá­molást, a kiadások rangsorolását az idén is folytatjuk, ennek tulaj­doníthatóan nem kellett hitelt fel­vennünk az első negyedévben. Reménykeltő, hogy lényegesen csökkennek a törlesztések, össze­gük a hátralévő három negyedév­ben annyi lesz, mint amennyit az első negyedévben leróttunk. Igaz, még csak ezután kerülnek sorra azok a lakosság részéről jól érzé­kelhető munkák, amelyekről már szóltam. Lényegesnek tartom az elmúlt öt hónap mérlegében meg­említeni, hogy az intézmények nagyobb része önállósodott, s a változás nemcsak számukra, ha­nem a polgármesteri hivatal szá­mára is előnyös. Tisztult a kép, pénzügyileg tervszerűbben lehet tervezni. — A képviselő-testület a közel­múltban fogadta el az ez évi költ­ségvetést. Jut-e a rendelkezésre álló pénzből minden szükségesre? — Továbbra is rangsorolni kell a célkitűzéseket, hiszen az igé­nyek meghaladják a lehetősége­ket. Tervezett kiadásunk 408,8 millió forint, míg a programozott bevételünk ettől 35 millióval el­marad. Ennek a 35 milliónak a fedezésére pótigénylést nyújtot­tunk be az Országgyűlés által erre a célra biztosított alap terhére. Bízunk benne, sikerül ingatlano­kat eladnunk, s mérsékelhetjük a ráfordításokat azáltal, hogy a leg­olcsóbban vállalkozó kapja a megbízatást a munkára. Vannak olyan feladatok, amelyek végre­hajtásához lakossági pénzek szükségesek. Például a vízmű je­lezte, kismértékben újabb bővítés lehet a szennyvízbekötéseknél. Az önkormányzat ezt nem tudja anyagilag támogatni, a megvaló­sítás teljes mértékben lakossági hozzájárulással történhet. Meg­jegyzem, lakossági összefogással jelentős megtakarítások érhetők el. Például mindenki rendet tehet a háza előtt, s a takarításra nem kell tetemes összegeket kiadni. Kedvező összetételű a testület — Rendőrkapitányság, bá­nyász művelődési ház. A két meg­nevezés olyan problémákat takar, amelyek az egész város lakossá­gát érdekük és érintik. Hol tarta­nak a gondok orvoslásában? — Részt vettem a tárcaközi bi­zottság március 14-i ülésén, ahol számunkra kedvező döntés szüle­tett. A lényeg: csereingatlan elle­nében rendőrségi célra megkap­juk a volt munkásőrségi épületet. A létszámot év végéig ötven főre bővítik, de addig is növelik a nyo­mozócsoport hatékonyságát. Rö­videsen igazgatásrendészeti fela­datokat is ellátnak majd a jelenle­gi KMB-s irodán, többek között itt adják ki a személyi igazolványt és az útlevelet. A bányász művelő­dési ház május elsejétől visszake­rül a Nógrádi Szénbányák tulajdo­nába, s alapítvány fogja működ­tetni. A Typo Team Kft. bérleti szerződése április 30-án lejár, a hónap utolsó két napján keiül sora leltározásra. A vitás ügyeket a kft.-nek és a szénbányáknak kell rendeznie ,egymással. — Önök meglehetősen bátran, tudtommal a megyében elsőként döntöttek helyi adók bevezetése mellett. — A vállalkozók kommunális adóját és a helyi iparűzési adót vezetjük be július elsejével. Tehát elsősorban nem valamennyi lakót kívánunk adóval terhelni, hanem azokat a szervezeteket, amelyek­nél jut is és marad is. Egyelőre más adókat nem kívánunk kivetni, ámbár felmérést végez a hivatal az építmény-, a telek- és az idegen- forgalmi adó bevezetésével kap­csolatban. Különben abban egy­séges a képviselő-testület, hogy az adót mindig oda forgassuk viss­za, ahol bizonyos célok elérése ér­dekében többet is vállalnak. — Mi a véleménye a képviselő- testületről? — A lakosság jó összetételű testületet választott, bár, jóma­gam még szélesebb körűt is el tudtam volna képzelni, hiszen például nincs közgazdász végzett­ségű honatya. Márpedig a gazda­sági szemlélet erősítése nagyon fontos manapság. Az akarás, az elszántság elsőrangú. Szinte sen­kinek nem volt gyakorlata a testü­leti munkában, s ez az első idő­szakban meglátszott. Kezdetben erőn felül próbáltunk mindent fel­tárni, hetente üléseztünk. A hiva­tal részéről is megfeszített mun­kára volt szükség. Most már el­mondható: a tényfeltáráson túl­menően előre tekint a testület, a tennivalókat próbálja megfogal­mazni. A mi testületünk munka­stílusa eltérő az általam ismert testületek gyakorlati munkájától. Nem azt állítom, hogy jobb, egys­zerűen más. Idáig a képviselők kizárólag társadalmi munkában, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak, ezt azonban nem kívánhatjuk tőlük tovább. Jómagam fogom javasolni a tevé­kenységükkel kapcsolatos kiadá­sok megtérítését. Vállalja a népszerűtlen döntéseket —Hogyan ítéli meg a hivatal­ban dolgozók munkáját? — Minden egyes dolgozó szak­mai képességét nem ismerem. Azok a vezetők viszont, akik most kinevezésre kerültek, rendkívül lelkiismeretesen készülnek min­denféle értekezletre, tárgyalásra. Azt próbálják végrehajtani, ami­ben megállapodunk. Azt is el­mondják, ha gondjuk van, persze, egy irányvonalat kell képvisel­nünk. Mindenkinek önmagának kell megítélnie, képes-e beállni ebbe az irányvonalba. Kezdetkor azt mondtam: mindenki próbálja meg a maga gyakorlata szerint végezni a munkáját, s így tudom majd eldönteni, hogy ő alkalmas- e arra a munkakörre. Az egyik hivatali dolgozó úgy fogalmazott: annak örül, hogy kiszámíthatók a következő lépéseink. Jómagam szívesen vettem a véleményt, hi­szen ez azt jelenti: azonos hullám­hosszon gondolkodunk, nem kell visszafelé lépnünk. Azt kértem a dolgozóktól: úgy végezzük a teen­dőiket, mintha itt sem volnék, s ha netán egy hónapig volnék távol, akkor se térjenek el a megállapo­dásunktól. — Kellett-e már népszerűtlen döntést hoznia? •— Sajnos, igen, de ezt is vállal­ni kell. Például a gamesz és a köz­terület-felügyelőség megszünte­tésével voltak létszámmozgások. Összesen 88-an dolgoztak a hiva­tali szervezetben, jelenleg 63-an vagyunk, de nem tudom garantál­ni, hogy egy év múlva is ennyien maradunk. A tapasztalat dönti majd el, hogy jól, vagy rosszul határoztunk-e. — Megítélése szerint, a lakos­ság hogyan vélekedik az önkor­mányzat munkájáról? — Nem tudom megállapítani. A lakosságtól feltétlen bizalmat kaptunk, de most már el kell jut­nunk odáig, hogy a választók kéz­zelfoghatóan érzékelhessék a vál­tozást. Ám eredményt csakis a lakosság segítségével érhetünk el. Egyébként a véleményeket mér­téktartóan kell fogadni, mert más­S jg Nagy Mihály, Bátonyterenye reménykedő polgármestere: Tévúton jár, ki csak a hatalomra gondol.. ■■■■ Fotó: Gyurkó Péter [ KÖZÉLETI KÖZELKÉPEK ként ítél az, akinek kedvező és másként, akinek kedvezőtlen a döntés. Mindenki számára képte­lenség jó határozatot hozni, s ezt meg kell mondani az embereknek. maradni — Korábban nem volt közigaz­gatási állásban. Hogyan próbál beletanulni? — Napi olvasmányom a Ma­gyar Közlöny és a Belügyi Szem­le. Kicsit másfajta szemmel olva­som az újságot, másfajta füllel hallgatom a rádiót, a televíziót, s különösen érzékeny vagyok rá, ha valamilyen törvénytervezetről vitáznak. Felötlik bennem, hogy jómagam miként cselekednék hasonló szituációban. A tanulsá­gokat le kell vonni és hasznosíta­ni! Sokat lehet tanulni a panaszos ügyekből, amelyek intézésébe mindenkor bevonom az illetékes osztályvezetőt, vagy előadót, aki vélhetően jól ismeri a tényállást. — Mennyire változott meg a magánélete, amióta megválasz­tották polgármesternek? — Nemigen tudom úgy szabá­lyozni az elfoglaltságomat, mint korábban, mondjuk az SVT-s korszakomban. A tűzhelygyárban beszabályozott volt a munkarend, tudtam, ettől-eddig dolgozom. Most általában negyed 8-ra érke­zem be a hivatalba, nagyon sok­szor már várnak rám, s amikor fél ötkor véget ér a műszak, gyakran még mindig várnak rám. A ren­dezvényeken, amelyekre meghív­nak, illik elmennem. Szóval, hogy úgy mondjam, meglehetősen ru­galmas a munkaidőm. — Hogyan viseli ezt a kiszá­míthatatlanságot a család? — A feleségem nagyon megér­tő — tűnődik el. — Nagy tolaren- ciával viseltetik a munkám iránt. Nyugtat is, hogy ez vállalás volt, ez kihívás volt, így döntöttél, csi­nálni kell. Én pedig csinálom, legjobb erőm és tudásom szerint. —A sok-sok munkát talán ellen­súlyozza a népszerűség, a polgár- mesteri beosztással járó hatalom. Vagy nem jól gondolom? — Az a polgármester, aki a megválasztását követően csakis arra gondol, hogy mekkora hatal­mat szerzett, tévúton jár, s tévedé­se előbb, vagy utóbb visszaüt rá: Bármennyire is elcsépelt a foga­lom, de ki merem jelenteni: pol­gármesternek lenni egyenlő a la­kosság szolgálatával! Jó érzés, ha ismernek, de nem jó érzés, ha va­lakik ebből az ismeretségből előnyt szeretnének maguknak szerezni. Szerencsére ez idáig még nem sokszor fordultak hoz­zám, mondván: „rajtam már csak te tudsz segíteni”. Senkivel szem­ben nem kívánok engedményt tenni, mert ha csak egyszer is el­követném, az megállíthatatlan folyamathoz vezetne. Elveszte­ném a tartásom, nem én lennék többé én. Márpedig én Nagy Mi­hály akarok maradni, aki mandá­tumának lejáratakor is lelkiisme- ret-furdalás nélkül kíván a tükör­be nézni. — Polgármester úr, köszönöm a beszélgetést! KOLAJ LÁSZLÓ ?

Next

/
Thumbnails
Contents