Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

4 unnnzm LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 4,. HÉTFŐ „Vízió”? Nemi VIDEOART! Bódy Gábor videói A Magyar Televízió — réteg­igényeket kiszolgálva — egy késői szombati órán vetítette a nemrég elhunyt zseniális film­rendező. Bódy Gábor néhány vi­deóul kotását. „Elhatároztam, hogy életemet a továbbiakban is a szabadságnak, a szerelemnek, a művészetnek és a tudománynak szentelem” — ol­vasom egy 1981 -ben írt önéletraj­zában. Karizmatikus egyéniség volt: mind emberközelből, mind pedig filmjei képi-formai világa által. Hirtelen halála a magyar zseni­sors kettéhasadtságának sajátos tragikuma. 1981-ben a debreceni KLTE-n tartott előadásai — A film mint nyelv megközelítése címmel — maradandó élményeim közé tar­toznak. Már az első megnyilvánu­lásával csatát nyert, amikor is holmi kocsijában maradt jegyze­tekre hivatkozva, egyórás érdek­feszítő előadásban összefoglalta a szemiotika lényegét, amelyet az egyetem hivatalos tanterve sze­rint egy félév alatt kellett elsajátí­tanunk. Ez volt ugyancsak az első alkalom, amikor Bódy jóvoltából a sorozat keretében megtekinthet­tünk néhány expérimentális fil­met a BBS alkotóitól, illetve olyan rövidfilm-remekműveket, amelyek nem hozzáférhetőek a nagyközönség számára. Néhány címmel illusztrálva: Dobai Péter Archaikus torzó, Huszárik Zoltán Elégia; A piacere..., s az előadó néhány főiskolai próbálkozása. A második találkozásunk már köz vetett, volt: Az amerikai anzix c. film (1975.), amelynek új for­manyelve— a főiskola olyannyi­ra akceptálta, hogy csak a pécsi filmszemlén történt sikeres be­mutatkozás után volt hajlandó vizsgafilmként elfogadni — olyan mértékben volt öntörvényű, különösen egyedi; ugyanakkor a világba, történelembe vetett ma­gyarság sorsáról olyan autentikus gondolatokat fogalmazott meg látványban, zenében, eszmeiség­ben, amelyek előrevetítették a zseni kényszerű összeütközéseit a hivatalos művészettel. Bódy 1976-tól foglalkozott a kísérleti filmezés újraszervezésé­vel a BBS vezetőségében. Ami­kor kutatásainak eredményeit filmjeiben alkalmazta (Nárcisz és Psyché, 1980., Kutya éji dala, 1983.), nem mindig találkozott a közönség, de néha a szakma igé­nyeivel sem. Törvényszerű volt egy idő után, hogy a videoművészét új útjainak alkalmazása került munkásságá­nak homlokterébe. Bódy korán felismerte, hogy a videofilmben ott rejlenek az egyszerű, gépies reprodukálás mellett a teremtés lehetőségei. Az új, önálló formai eszközök kimunkálására tett igyekezet — amelyek nem me­chanikus átvételei a film mint művészet eszköztárának! — iga­zából, letisztulva a már Nyugat- Berlinben készített próbálkozá­sok, „filozófiai klippek” eseté­ben érzékelhetőek. Ezek az alkotások teljességgel élnek a video „mozgékonyságá­val”: szentségtörő torzítások és fényhatások, pozitív-negatív át- tűnések képesztik el a nézőt; egy kellőképpen konvencionális mes­terember a technikai képzetlen­ség rovására írva legyintene rá a szürkék gőgjével... Holott ebben az esetben egy új művészeti ág töri át a konvenciók korlátáit. A videoart nem a lát­vány, a vízió puszta reprodukálá­sa: a valóság birtokbavétele sajá­tos, szokatlan eszközökkel. Veres Andrea Jubilál a Dunakanyar Mind több cikk Nógrádról Huszonöt éves a Dunaka­nyar, a Közép-Duna-vidéki Intézőbizottság tájékoztató­ja. Rédey Pál a lap vezércik­kében visszapillant a meg­tett útra. Negyedszázaddal ezelőtt stencilezett formában, alig pár száz példányban jutott el az olvasókhoz. 1979 óta a korszerű köntösben, színes tartalmával a legigényesebb szakfolyóiratokkal is állja a versenyt. A jubileumi szám foglalko­zik az esztergomi Duna-híd- dal, a bős—nagymarosi erő­művel. Helyet kapott benne egy tanulmány Görgey Artúr 1849. január 5-i híres váci kiáltványáról. Az utóbbi években, a Dunakanyar fo­galomhoz tartozó területbő­vítés kapcsán sok cikk jelent meg Nógrádról is. A lap szerkesztői figyeltek a diósjenöi strandrekonst­rukció munkáinak befejezé­sére, a Dunakanyar Nógrád megyei és Észak-Börzsöny területének idegenforgalmi feltárására. Statisztikát talál­hatunk a bánki Tó motel szo- bakihasználásárói, a Dré­gelyvárban folyó várbástya megerősítéséről, s arról, hogy Rútságon befejeződött a vezetékes gáz építése. A most megjelent szám­ban háromoldalas tanul­mányt írt Természet- és kör­nyezetvédelem Észak-Bör­zsönyben címmel. Ebben ol­vashatjuk a többi között a Drégely-vár történetét, Diós- jenő, Pogány-Rózsás völgy rendezését. A lap gondos tipografizálása, színvonalas előállítása a váci Pest Me­gyei Nyomda Vállalat mun­káját dicséri. Papp Rezső Templom lesz a Gerely es? Miután az Új Nógrád február 27-i számában elolvastam a „Templom lesz a Gerelyes?” című cikket, leültem, hogy megfogalmazzam a cáfolatát annak a feltételezésnek, hogy ha az Intercross Kft. bérbe venné a Gerelyes Művelődési Házat, bezár­ná kapuit, és megszűnne közösségi használata. Ekkor jöttem rá, hogy a művelődési ház igazgató­nőjének megnyilvánulása sokkal kisebb jelentősé­gű, mint előre gondoltam. Jelentősége akkor lenne a cég szempontjából, ha több ember vagy ember- csoport véleményét, érdekeit fejezné ki. Például a környékbeliekét, a pálfalvaiakét. Ebben viszont egy ember véleménye van leírva. Ez az égy ember azonban úgy lép fel, mint akinek nincs is szüksé­ge arra, hogy szerepeljen más véleménye. Termé­szetesnek veszi, hogy álláspontja a művelődésről, a közösségi életről kifejezi az emberek érdekeit. Most pedig szeretnék rávilágítani néhány do­logra. Ha valamennyiben is rá tartozna a ház bér­beadása, akkor nem „fülesként” kellett volna meg­tudnia az elvi megállapodás létezését. Mivel Szo- boszlai Bélának van főnöke, munkaadója (az önkormányzat), ezért fölöttébb csodálkozom, hogy aggályait miért nem vele közli. Ezenkívül van még egy tény, ami egyértelműen hátsó szán­dékra utal. Abban a bizonyos elvi megállapodás­ban benne van a következő rész is: „Az Intercross Kft-, (mint potenciális bérlő) vállalja:... a színházi és egyéb műsoros előadások, szórakoztató és ze­nés-táncos rendezvények megszervezését. A kü­lönböző klubok, kiscsoportos művelődési formák, szabadidős-körök működtetését. így a jelenleg is működő nőklub, nyugdíjaskor, szabadidőklub mellett a lakossági igényeknek megfelelően lehe­tőleg bővíti ezek körét. Tovább folytatja a külön­böző ismeretterjesztő rendezvények sorában pél­dául a nyelvi táborok, nyelvtanfolyamok, szünidei programok szervezését általános iskolások szá­mára. A különböző intézmények, pártok, szerve­zetek, közösségek, a zagyvapálfalvai általános iskola számára biztosítja rendezvényei megtartá­sának lehetőségét.” Ennek tükrében világos: számára nem elég meg­nyugtató az önkormányzat szava, tehát kételkedik abban, hogy az esetleges szerződést be tudja tarta­ni a bérbevevővel. Ha ez nem így lenne, akkor az elvi megállapodásnak meg kellett volna nyugtatni, hiszen benne van a garancia, méghozzá írásban: bérbeadás esetén nem zárulnak be a művelődési ház kapui, az épület nem lesz templom! Megjegyzés nélkül leírom azokat a konkrét té­vedéseket, amelyek szerepelnek a cikkben: — A kávéház bérleti díja nem 50 ezer, hanem 25 ezer forint volt egy hónapra. (Ez a szerződés egyébként két hónapig tartott.) — A büfé nem volt bezárva, hanem a szerződés­ben leírtak szerint nyitva volt. — A Hit Gyülekezete bérleti díját nem az Inter­cross Kft. fizette. — Tóth Géza nem titkára a Hit Gyülekezetének. Tulajdonképpen meg sem kellett volna írnom ezt a levelet, mert az is kiderül, hogy Szoboszlainé az Intercrosstól eltekintve is indokolatlannak tartja a bérbeadást. Elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha mondjuk öt jelentkező akad. Mind az öt cég felé kezdeményez egy ehhez hasonló támadást? Az a bizonyos „ügy”, amelynek kiárusításáról beszél, minden bizonnyal a saját pozíciójának megőrzése. A módszerrel viszont nem tudok egyetérteni. Ez emlékeztet az elmúlt sötét korsza­kokra, amikor csoportokat vagy vállalkozókat vallási hovatartozás szerint különböztettek meg. Sőt ilyen esetben, ennek puszta feltüntetése is kívül esik a demokrácia körvonalain. Tisztelettel: Tóth Géza Intercross Kft. Rip, a szép A Warrant énekese szerint Los Angelesben néhány éve több zene­kar van, mint amennyi muzsikus. Ez részint azt jelenti, hogy a nyugati parton olyan rövid bizonyos bandák élete, hogy ahhoz képest a tiszavi­rág matuzsálemi korban hullik a ha­bokba, részint pedig azt, hogy tulaj­donképpen mindenütt ugyanazok a zenészek tűnnek fel. Aki ma vala­melyik együttes tagja, az meglehet, holnap egy másikban játszik, hogy aztán mindkettőből tagokat elcsalva holnapután egy harmadik formáció­nak jelenthesse be a megalakulását s nevét. Ez így mehet a végtelenségig akár, de addig mindenesetre, míg alá nem írják, meg nem kapják a hőn áhított szerződést egy hanglemez­vállalat szerződéseket megkötő szo­bájának íróasztalánál. Wingerrel is így volt. Hat évvel ezelőtt Rip Winger egy szép napon fogta magát s basszusgi­tárját, és szeretett Kolorádóját oda­hagyva New Yorkba költözött, ahol Alice Cooper már tárt karokkal, no meg egy szerződéssel várta. Beállt hát a csapatba és segített megcsinál­ni az Aliz nevű rossz- és hírhedett múltú főnöknek két nagylemezt, a Constrictort (Óriáskígyó) és az Emeld fel az öklöd és ordíts címűt, valamint egy ideig vele töltötte az Újra itt a lidércnyomás nevű kon- certkörutat. Az a tény, hogy Cooper elfogad­ta Wingert, mutatja, hogy nem tar­totta kis öcsinek, ám a basszusgitá­rosnak nem volt elég kitartása a hangversenyekhez, és nemsokára elköszönt a turnétól. Visszament New Yorkba, csak* előbb még megígérte Paul Taylornak a több millió hangszeren játszani tudó kali­forniainak, aki éppen ott gitározott, meg (mondjuk) zongorázott Aliz mögött, hogy ha majd összeállította saját együttesét, telefonál neki, hogy jöhet. Az Emeld fel az öklöd... al­bum felvételein is együtt dolgoztak, de a turnén aztán igazán érezték, hogy micsoda remekül megértik egymást. New Yorkban Rip megkereste Reh Beach gitárost. Vele már voh együtt stúdióban. Ott ismerte meg Beau Hill producert. Most felhívta és a beszélgetés azzal végződött, hogy Beau Hill Winger producere lett. Ez ”1987 elején történt. Az év októberében szerződést írt alá velük az Atlantic cég, olyan jónak találta meghallgatásra beadott demósza- lagjukat. Tehát: két gitáros már van — mert Taylornak rég telefonáltak, hogy jöhet — plusz Winger a basszuson... De ki legyen a dobos? Olyan valaki, természetesen, aki méltó a többiek­hez. Nem túl sokáig tanakodtak, hanem azt választották maguknak, aki a Modern Drummer (A mai do­bos) által begyűjtött közönségsza­vazatok szerint megnyerte a „Leg­jobb progresszív rock dobos” címet Popsarok és rangot. Azaz Rod Morgenstein Long Island-i fiatalembert, aki a Di­xie Dregsben játszott. Ez nem hea­vy metal zenekar, mintahogy sem a Bee Gees, semChaka Khan nem tar­tozik a nehéztüzérek soraiba, akik­nek viszont Taylor nyújtott volt egyszer-egyszer segédkezet, mikor azok épp rászorultak. Hát persze: ott is, a nyálasokkal is meg lehetett tanulni sok mindent — hasztalanul semmi sincs s ez a lényeg. 1988-ban megjelent a négy fiú „Winger” című LP-je, s csupán az Egyesült Államokban kétmillió pél­dányban fogyott el nem túl sokára azután, hogy piacra került. Remek zene — bár inkább klasszikus rock —, annyi bizonyos, és Bon Jovi szívhatja a fogát a minap kiadott új Winger-lemez hallatán. Ennek címe: A fiatalok szívében. . Tény az is, hogy Rip Winger, mint férfi ugyancsak óriási hatással van a lányokra — Paul Taylorral együtt, s azok már csak emiatt is elrohannak a lemezboltokba. A basszusgitáros tanult táncolni, mozgása, modora megnyerő és hi­bátlan. Fölényes biztonsággal bá­nik hangszerével és a kottával, a komponálandó számokkal egy­aránt, semmi nehézsége az össz- hangzattal, a fűzésekkel, a dallam­vezetéssel, könnyedén írja, javítja a szövegeket. Nem csinál forradal­mat, csak zenél és — hódít. Vass Imre DÍSZTÁVIRAT 70. születésnapján szeretettel köszönti SÓTÉR JÁNOST Tótújfalun: Felesé­ge és Gyermekei. Tisztelt Tóth Géza! Elnézést kérek öntől, amiért tit­kári rangra emeltem, holott csak egyszerű tagja a Hit Gyülekezeté­nek! Egyben elnézést kérek Valet Lászlótól, a valódi titkártól is. Nyilván elkerülte figyelmét az Ón által is aláírt elvi megállapo­dás ezen része: ,A jogszabály sze­rint az illetékes megyei szakosz­tály egyetértése és a művelődési otthon vezetőjének véleménye is szükséges a bérbeadáshoz.” Ei alapján valamennyire talán még­iscsak tartozik a bérbeadás az igazgatónőre is. Szintén az Ön által aláírt szerződés felbontásá­ról szóló nyilatkozat említi azt az 50 ezer forintos bérleti díjat, amit Ón konkrét tévedésnek nevez. A ,,zártkörű rendezvények megtar­tására igénybe vett” színházte­remért az évi 400 ezer forintot va­lóban nem az Intercross Kft., hanem a gyülekezet fizette. Ón több ember, vagy embercso­port véleményét hiányolja. Fi­gyelmébe ajánlom a lapunk feb­ruár 25-i számában megjelent ,,Tiltakozó levél a salgótarjáni önkormányzatnak” című tudósí­tást, amelyből megismerheti a. Demokrata Koalíció ezzel kap­csolatos álláspontját. Annak megítélése, hogy a Hit Gyülekezetét ki, miért különböz­teti meg a , jelen világos korszak­ban" más vallási csoportoktól— nem az én feladatom. Végül meg­jegyzem, szerintem sem kellett volna megírnia ezt a levelet, mint­hogy Önnek több ízben is lehető­sége volt véleményét nyilvános­ságra hozni! Tisztelettel: Dudellai Ildikó Az elmélkedés pillanatai Világgá megyek Egy kisfiú egyszer nagyon elkeseredett. Valószínű, hogy valamilyen büntetést kapott vagy nem engedték meg neki azt, amit tenni akart. Három­éves, szökés kis barátunk kije­lentette: — Elmegyek világgá! Felajánlottam neki, hogy vele megyek. -Visszautasított. — Tudom merre kell menni! — mondta. Ez úgy hangzott, mintha a „világgá” egy meghatározott hely volna. Elindult az udva­ron a zöld kapu felé. Elérte a kilincset, kinyitotta a kaput és határozottan kilépett rajta. Tett néhány tétova lépést, ■megállt és körülnézett. — Mégsem megyek sehova — mondta lemondóan. Te biz­tos vagy utadban? Azon az úton jársz, amelyen neked jár­ni kell, amit te választottál? Talán sodor az élet, s te mész, haladsz vele. Néha tán érzed, hogy irányt kellene változtat­ni, de még igazán átgondolni sincs időd, nemhogy megten­ni ezt. Pedig az utad egyszer véget ér! Vajon hol kötsz ki! Biztos szeretnél örökké élni; szeretnél üdvözülni. Dávid király költői módon felteszi a kérdést, hogy miként üdvözülhet az ember, és meg­adja rá a választ is: „Uram, kicsoda tartózkod­hat sátorodban, kicsoda lakoz­hat szent helyeden? Aki töké­letességben jár, igazságot cse­lekszik és igazat szól az ő szí­vében. Nem rágalmaz nyelvé­vel, nem tesz rosszat feleba­rátjának és nem szerez gyalá­zatot rokonainak. Pénzét nem adja uzsorára és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” (Zsolt. 15, 1.2. 3. 5.) Egy egészen más stílus, tel­jesen más vonalvezetés, mint amit körülöttéd tapasztaltál. Indulj el ezen az úton! Ne félj, nem leszel egyedüli Gyűrűs István Zeng az ének Szarvasgedén az általános iskolában Gyetvai István tanító foglalkozik a kisiskolás gyerekekkel. Az első, második és harmadik osztályos tanulók összevont osztályba járnak, ösz- szesen tizennégyen. Ottjártunkkor ének-zene foglalkozáson vettek részt a tanulók. Gyurián felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents