Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-04 / 53. szám
1991. MÁRCIUS 4,. HÉTFŐ r BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE a Prágai „tudósítás” a polgármestertől Luciáivá. Grájzel Pál, a falu polgármestere a magyarországi szlovákok delegációjának tagjaként Prágában járt nemrégiben. Milyen tapasztalatokkal tért haza a négynapos tanulmányúiról? — Azzal kezdeném, hogy váratlanul ért a meghívás, mely egy számomra érdekes és újszerű programra invitált bennünket. Megbeszélésekkel, tárgyalásokkal telt jórészt az a néhány nap, csupán egy-két városnézés, illetve a prágai Ady kör tagjaival történő találkozás szakította meg. A tárgyalássorozat középpontjában hazánk, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság nemzetiségi kérdésekben való együttműködése állt. Hogy mit tartanak kívánatosnak ennek érdekében a felek? — Kölcsönösen segítsék, látogassák egymást, a nyelvoktatáshoz kérjenek segítséget a szomszéd országból. Szó esett például arról is, hogy a magyarországi szlovákok a rossz' vételi viszonyok miatt nem kísérhetik jól figyelemmel a szlovák televízió adásait. A szlovákiai magyaroknak e tekintetben jóval kedvezőbb a helyzetük — tolmácsolta a polgármester. S mint kiderült Luciáivá, mint nemzetiségi falu is hasznát látja a prágai útnak: — Megemlítettem, hogy nemzetiségi iskolát szeretnénk létesíteni, melyhez segítséget ajánlottak fel. Márciusban várhatóan sor kerül a losonci katolikus egyház lelkészeinek előadására a községben. S ezeken kívül keresünk egy hozzánk hasonló adottságokkal rendelkező szlovák települést, mellyel testvérfalui kapcsolatot alakítanánk ki. (m. j.)—(Gyurián) Az Új Nógrád február 25-i számában figyeltem fel egy írásra, amely már címében is szívet és lelket melengető: „Gyermekpártiak”. A „csodára várás” belső visszafogottságával kezdtem el olvasni T. Pataki László gondolatait. Várakozásom néhány sor áttekintése után visszaigazolódott. Végre! — tört ki belőlem a lelkesedés önkéntelenül. Végre megszólaltak azok, akiknek hiányoznak a gyerekek, akik többet akarnak tenni, mint siránkozva meditálni egy korosztály végérvényes elvesztése és személyiséget romboló szokásai láttán. Végre hangjukat hallatják az optimisták, akiknek optimizmusa abból a kimeríthetetlen erőből táplálkozik, amelynek lényege így foglalható össze: tenni, változtatni! A kinyilatkoztatott szándék és akarat olyan egészséges szemléletet tükröz, amelynek nem lehet eleme a passzivitásra kárhoztató szemlélődés, a megváltoztathatatlannak tűnőbe való beletörődés. Egyre többen látjuk azokat a veszélyeket, amelyek a gyerekeket fenyegetik: ilyen a lelkivilágot sokszor megnyomorító, a gondolatvilágot beszűkítő videóőrület, a családi és közösségi együttlétet felváltó csillogó-villo- gó pénznyelő automaták világa, a sokszor önpusztítóvá váló szokások, „ártatlan játékok” tömeges méretű megjelenése. És hol van az ellenpólus? Hol vannak azok az egyéni és közösségi tevékenységi formák, amelyekben más értékrendek uralkodnak? Ahol megbecsülés övezi az alkotótevékenységet, ahol a lelket nemesítő művészeti hatások befogadóivá válhatnak a gyerekek? A vázolt helyzet talán túlzottan idilli, mondhatni: a valóságtól és a korosztály tényleges igényeitől elrugaszkodott utópia? Nem hiszem, hogy így van. " Bátonyterenye Barátainak Köre — a cikkben szereplő személyek — változtatni akarnak a helyzeten, az ideákat le akarják „szállítani” a megvalósítás világába. A múltat részben, vagy egészben megtagadni ma sikk, de létrehozott értékeit nem „átmenteni” viszont bűn! A csapatzászlós seregszemlék gyakorlatát meghaladó, az általános iskolás korosztály ezreit megmozgató és lázba hozó művészeti szemlék, közösségi játékok, művészeti barangolások értéket jelenthetnek mai, változó világunkban is. Annál is inkább, mivel létrehozásuk, megalkotásuk pártérdekektől mentesen, örökérvényű pedagógiai alapelvekre támaszkodott. Megszűnésük után űr keletkezett, melyet pedagógusaink egyre inkább érzékelnek, ugyanakkor várják a kezdeményezéseket, a változást. A helyi és iskolai szintű kezdeményezéseket a cikkben vázolt szándék és koncepció felkarolhatja, s a megkezdett folyamatokra ösztönzőleg hathat. Egy régi kínai bölcselet szerint, fát ültet az az ember, aki a jövőre gondol. Aki a régi bölcseletet meghaladó módon gondolkodik, az a gyerekekkel foglalkozik, segíti gyarapodásukat, „erős törzsű fává történő növekedésüket”, hiszen cselekedetében saját jövőjének garanciáját látja. Végre komolyan kellene vennünk annak a sokszor frázisnak tűnő kijelentésnek a tartalmát, miszerint a gyerekek a jövő letéteményesei. Azok az optimisták, akik a mában kívánnak részt vállalni a gyerekek nevelésében, a saját jövőjükért, a társadalom holnapjáért cselekednek. Érdemes! Kovács Tibor, a bátonyterenyei Erkel Ferenc Általános Iskola igazgatója Az AVIA a kedvence Kisterenye. Karcagi nagy famíliából jött, s a helyi nagycsaládos egyesület vezetőjeként harminckilenc többgyermekes család életét igyekszik megkönnyíteni. Fekécs Imrénél, négy gyermek édesanyját, a Nógrád Volán tehergépkocsi-vezetőjét veleszületett hajlama, érzéke és tapasztalata segíti abban, hogy a maximumot nyújtsa ott-hon és a munkahelyén. Első férje kedvéért telepedett le Nógrádban, három gyermekük született, ám kapcsolatuk válással végződött. — A sütőiparnál dolgoztam akkor, s pluszmunkával pótoltam a hiányzó keresetet. Iparkodtam betölteni a családfő szerepét, meg akartam mutatni, hogy két felnőtt hülyeségének következményeitől, amennyire lehet, megóvom a gyermekeimet. Amikor esténként dolgozni indultam, megpuszil- gattam a fiamat és a lelkére kötöttem, ha felsír valamelyik kicsi, csak ütögesse meg jó erősen a falat. Annak túlsó felén lakott Andris papa és Rozi mama, nekik köszönhettem, hogy a fiammal és a lányaimmal minden rendben volt. Ebben az időben mindenfélét elvállaltam, volt 48 nyulam, kaszáltam, boglyáztam, csak legyen elég pénzem. Egy idő után búcsút mondott a sütőiparnak, más munkát szeretett volna. Keresgélés közben megakadt a szeme egy plakáton: hivatásos gépkocsivezetőket kerestek. Nőket is felvesznek? — vonta gyorsan kérdőre az illetékest, s az igenlő válasznak nagyon megörült. Kapott az alkalmon, s így ismerte-meg a boldogságot. — Az új munkahelyen találkoztam valakivel, aki később a férjem lett. Ennek már kilenc éve, s kislányunk, Viktória ötéves — mondja kislányos mosollyal. Egy jó, egy rossz. — Az életében mindig így sorakoztak a történések. — Nem vagyok babonás, de ha bajba kerültem, mindig akadt, aki segített. Édesanyámat korán elvesztettem, akkor a nővérem állt mellettem. Mikor elváltam, ott volt Andris papa meg Rozi mama, most pedig itt a férjem, aki jelenleg Tengizben keresi a kenyérrevalót. Kiegyensúlyozott, a szakmáját nagyon szereti, a háromtonnás A VIA, amivel jár, az egyik kedvence. — Nagyon jók hozzám az enyéim, a gondoskodást törődéssel fizetik vissza. Ha hazaérek, s kicsit fáradt vagyok, aggódva kérdeznek: anya, biztos, hogy minden rendben van? Jól elvagyunk, de azt a napot mégis nagyon várom, amikor a repülőgéppel végleg hazajön a párom. — Mihalik — Az önállóság csodát müveit! Nagykeresztúr. Vállalkozó szellemű emberek alkotják a Kis- Zagyvavölgye Mgtsz szarvasmarha-tenyésztőcsapatát. Tagjai már 1989-ben, a mezőgazdasági üzemben elsőként elkötelezték magukat a merőben újnak számító átalánydíjas rendszer alkalmazása mellett. Tetszett a „menyasszony”, így a múlt évre is meghosszabbították a „próbaházasságot”. — Lehetett volna ebből tartós együttélés is, ám központi akaratra kimondták a válást—jegyezte meg Nagy Árpád főállattenyésztő, amikor kiskeresztúri telepükön meglátogattuk őket. — Szívből sajnáljuk a történteket, mert a kezdeményezéssel a termelőszövetkezet és a mi közösségünk egyaránt jól járt. Igen, az önállóság csodát művelt! A szarvasmarha-tenyésztők vállalkozásuk második esztendejében az előző évinél is jobb eredményeket értek el, holott a körülmények nehezebbé váltak. — A téeszközpontnak 3 millió forinttal járultunk hozzá a közös költségekhez — említette a főállattenyésztő. — Az év során 1 millió 160 ezer forint bérkerettel gazdálkodtunk, amely nem mondható éppen soknak. Ugyanakkor évzáráskor 1 millió 920 ezer forint többletjövedelmet osztottunk szét magunk között, s a szép summa után csak adót kellett fizetnünk. A siker titka a megfelelő érdekeltségben keresendő! Mindenki tisztában volt vele: az ő pénztárcája is vastagabb lesz, ha a lehető legalacsonyabbra szorítják le a kiadásokat, s növelik a bevételeket. A vezetők létszámát négyről kettőre, a beosztottakét tizennyolcról tízre csökkentették. — Az emberek 330 napot dolgoztak a lehetséges 365-ből — kapcsolódott a beszélgetésbe Danyi Zoltán főállattenyésztő- helyettes. — Mi ketten — mutatott a főnökére — mindössze öt nap szabadságot engedélyeztünk magunknak, s ha kellett, bármikor traktorra ültünk. Ott fogtuk a költségeket, ahol lehetett. Drága volt a táp, vettünk olcsóbb kukoricát és ledaráltuk. A piac felkutatásától az állatok értékesítéséig mindent mi végeztünk. Megérte, bár megjegyzem: ezt a hatalmas tempót aligha lehetne öt esztendőnél tovább bírni! Nos, csak két évig „élt” az átalánydíjas rendszer, mert a tehenészek 1991 -et már önelszámoló egységként kezdték. Ebben a felállásban csökkent az önállóság, a banki alszámlát felváltotta a kevésbé gyors és pontos házi elszámolás. Ä dolgozók érdekeltsége is mérsékeltebb, hiszen az utolsó forint után is muszáj adózni, a munkavállalónak 10 százalékos nyugdíjpótlékot, a munkáltatónak 43 százalékos társadalombiztosítási járulékot fizetni. — Alapkövetelmény a nullaeredmény — tájékoztatott Nagy Árpád. — Ekkor 1,3 millió forint bért használhatunk fel. Kétmilliós fedezeti eredménynél 1,8 millió forint a bérkeret. Mi, ketten és az állatorvos akkor kapjuk meg a számunkra kitűzött prémium 50 százalékát, ha a selejtezési veszteség nem haladja meg az egymillió forintot és hozzuk a kétmilliós fedezeti eredményt. Százszázalékos prémiumban akkor részesülünk, ha 4 millió forint fedezeti eredményt érünk el. Szerintünk megalapozatlanok, teljesíthetetlenek a prémiumfeltételek! Mostanában kisebb a kereslet a szarvasmarha iránt, ezért csökkentik az állományt. A tehenek számát százzal, kétszázra mérséklik. Csakhogy napjainkban áron alul kell megválni a jószágtól... — A múlt esztendőben volt szerződéses partnerünk, jelenleg viszont még nincs — vette át a szót Danyi Zoltán. — A kiadásaink növekednek, ezzel szemben a többi között megszűnt a borjak után tavaly még fizetett ötezer forint. Azt sem tudjuk, mennyiért adhatjuk el az állatokat. Úgyhogy a mostani helyzetünknél már csak jobb jöhet! (kolaj) izm-nny 5 BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE Drága áru — rossz ellátás / Nagybárkány. Sok gond van manapság az élelmiszer-ellátással a községben. Főleg a kistere- nyei áfész által fenntartott 8. számú vegyesboltra érkezik gyakran panasz, ahol drága az áru, illetve hosszú a hiánycikkek listája. A vásárlók már hosszabb ideje hiába próbálnak többek között 220 forintos kolbászt, sertésmájkrémet, majonézt, pirosaranyat, mazsolát venni, nem kapnak. Kenyérből esetenként olyan kevés érkezik, hogy többeknek nem jut. Az áfész közelmúltban megtartott kihelyezett részközgyűlésén is előjöttek a fenti problémák, s a jelenlévő vezetők ígéretet tettek az árak mérséklésére és az ellátás javítására. Lehet pályázni az állásra Nemti. Csaknem két éve nincs vezetője a művelődési háznak, ezért az önkormányzat pályázatot ír ki az állás betöltésére. Az erről szóló felhívást országos lapban is közzéteszik. íz eve húzódik... Mátraverebély. Immár tíz éve húzódik a postahivatal felújításának, illetve egy új intézmény építésének az ügye a községben. A volt tanács korábban úgy határozott, hogy új épületbe költözteti a postát. Ez azonban, meghiúsult, mert a bánya — alábányászásra hivatkozva — építési tilalmat rendeltei. 1987-ben elkészültek a tervek a meglévő felújítására, de ezután ismét a lebontást szorgalmazták a posta illetékesei. A felajánlott telken azonban még mindig nem kezdődött el a beruházás. A polgármesteri hivatal ezért nemrégiben levélben sürgette meg a munkálatok indítását. Fogadónapok Bátonyterenye. Tóth Sándor országgyűlési képviselő minden hónap első szombatján a nagybá- tonyi városházán, harmadik szombatján a kisterenyei művelődési házban 11-től 16 óráig tart fogadónapot. Nagy Mihály polgármester március 6-án, 8-tól 12 óráig a nagybátonyi városházán, 12 óra 30 perctől 16 óra 30 percig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán fogadja az érdeklődőket. Vílcsek Sándor önkormányzati képviselő minden hónap első hétfőjén a kisterenyei mozgalmi házban, második hétfőjén a nagybátonyi mozgalmi házban 17-től 19 óráig várja a hozzáfordulókat. Gyermekpártiak=jövőpártiak! Kedves Barátaink! Ezennel három megbízatásnak kívánunk eleget tenni. Először: Beda József bátonyterenyei képviselő, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének megyei elnöke kéri az 1956. december 8-i salgótarjáni tömegvérengzés áldozatainak hozzátartozóit, valamint a még élő sebesülteket, hogy kárpótlásuk érdekében keressék fel a lakásán, s hozzák magukkal a szükséges igazoló iratokat. (Címe: Bátonyterenye, Budai Nagy Antal út 21.) Ameny- nyiben azok hiányzanak, úgy megpróbálják majd beszerezni az ambulancianaplók és a halotti anyakönyvek alapján. Tudatja a kérelmet már beadókkal, hogy a Nógrád Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság szeptemberben kapja meg a kárpótlásban részesülők névsorát. Másodszor: Tolmácsoljuk a Bátonyterenye. bányavárosi MSZMP-alapszervezet képviselőjének hozzánk eljuttatott, de alá nem írt sorait, miszerint a tagdíjakból 3 ezer forinttal, továbbá ötvenhat 50 forintos emléklap eladásával járultak hozzá a salgótarjáni műveseállomás teljes felszereléséhez. Harmadszor: Továbbítjuk DávidRóbertné szülő-munkaközösségi tag híradását, melynek lényege: jól sikerült farsangot rendeztek Bátonyterenyén, a Mátra-lakótelepi óvodában. A szülők által sütött farsangi fánkon kívül a Pásztói Tejipari Vállalat jóvoltából Tűró Rudi, iskolatej és kakaó is jutott a 67 jelmezbe öltözött gyermeknek. Ezután is várjuk leveleiket, telefonhívásaikat! Utóbbi már egyszerűbb, hiszen Bátonyterenyét is bekapcsolták a crossbarrendszerbe. Kolaj László és Mihalik Júlia
