Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-04 / 53. szám
1991. MÁRCIUS 4,. HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP tznnnnu 3 Egy bányanyitás margójára # „A gazdaság nem érzelgősködhet” — állapította meg annak idején fellebbezhetetleniil a karancsi kőbánya megnyitását nyomatékosító újságcikk, amikor a természetvédők szót emeltek a bányanyitás ellen. Pedig utólag a „jámbor óhajokat" hangoztatóknak lett igazuk: a természet jókora darabja szenvedett sérülést, ráadásul éveken át folytatódó gazdasági ráfizetés árán. Napjainkban a helyi és az országos sajtó ismét bányanyitás tervéről tudósít. Most a tájvédelmi körzet határán, a Medves peremén nyit külszíni szénbányát a Cered—Nógrád Szén Kft. Nehéz gazdasági helyzetben van az ország (ebben talán a veszteségmilliárdokat produkáló bányászati kis- és nagyberuházások is ludasak), kevés a szén és nyakunkon a munkanélküliség is. Mindezek nyomatékos érvek a bányanyitás mellett. Ha lesz tőke a külszíni fejtés előkészítéséhez, indulhatnak a munkálatok. Minthogy perdöntő kifogás ez ellen nem emelhető, a természetvédelmi hatóság is megadta hozzájárulását. Persze az ilyenkor kötelező előírásokkal: a környezet csak a lehető legkisebb mértékben károsodhat, majd el kell végezni a táj teljes helyreállítását. így tehát rendben is lenne minden. A gazdasági és környezetvédelmi szempontok összeegyeztethetők. Miért tapasztalható mégis ellenérzés és kétkedés a természetbarátok részéről? Mert már sokszor csalódtak hasonló esetekben. A megyei főépítész tájékoztatása szerint a megyében jelenleg csaknem kétszáz kisebb-nagyobb rendezetlenül otthagyott homok-, kavics-, kő- és egyéb bánya éktelenkedik a rekultivációt előíró törvény ellenére. Az Eszakkő Vállalat a mai napig sem rendezte „hagyatékát" a Karancsban, de a tóstrand mögötti domboldalon is ott tátong a homokbánya, melyből a Beszterce-telep feltöltéséhez szállították az anyagot. Nem épületesebb a látvány a csupán néhány éve felhagyott eresztvényi bazaltbánya környékén sem, ahol legyalulták a talajt, aztán abbahagyták a kő lefejtését, a bányaudvar környékén, a tájvédelmi körzet területén pedig szemétdombok halmaza maradt emlékül. Még a géproncsokat sem szállították el, pedig azt talán a MÉH-nél értékesíteni lehet. Salgótarján környékén a bányászat jelentősége visszavonhatatlanul csökken, ugyanakkor növekszik a Karancs—Medves vidék rekreációs, turisztikai és idegenforgalmi értéke. Ezt a realitást el kell fogadnunk'ls ezért is fokozottan meg kell gondolnunk minden tájroncsoló tevékenységet. Valamelyes energia erdeink faanyagából is nyerhető, s látván az erdőgazdálkodás munkaerőhiányát, némi foglalkoztatási lehetőség talán itt is kínálkozna. Azon is el lehet gondolkodni, hogy a Medves- fennsíkon ridegen tartott körülbelül 1000 szarvasmarha nem bírna-e el még néhány gondozót? A nyaranta önzetlenség miatt elkallódó 40—50 tehén mindenesetre erre utal. Nem takarékos és nem környezetkímélő módszer, ha az elveszett állatokat hatalmas mezőgazdasági munkagéppel keresztül-kasul száguldozva keresik a fennsíkon. A pillanatnyi gazdasági érdekek játszottak szerepet akkor is, amikor a Ceredvölgye Tsz tömegesen parcellázta és adta el Somoskőújfalu határában a község lakóit illető földeket, végérvényesen, sokszor előnytelenül megváltoztatva a táj képét, szűkítve a természeti környezetet. Mindezekkel a példákkal csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a természetbe való beavatkozás nagyon sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat indít el a jó szándék mellett is, ezért rövid távú problémáink megoldásához keressünk egyéb lehetőségeket is, hátha akadnak. Most már csak azt kívánom — remélem — sokadmagammal, hogy legyen eredményes a medvesi szén kitermelése, s csalódjak kételyeimben. Dr. Fancsik János Tavaszt váró kistermelőknek Bőséges és jó a vetömagválaszték... Akárhogy is erőlködik a tél, és még korai volna eltemetni, az egyre gyakoribb napsütéses és viszonylag kellemes időszakok már jólesően sejtetik, hogy közeledik a tavasz, megújul a természet, elkezdődhet a tavaszi munka a kis-, illetve hobbikertekben is. Vajon milyen választ kapnak a tavaszi munkákra ugrásra készen álló kistermelők, amikor felkeresik a Balassagyarmat és Vidéke Afész balassagyarmati szakboltját? — Igen kedvezőt — állítja határozottan Kelemen Zoltán boltvezető-helyettes. — Elenyésző esetben kell csak most ninccsel válaszolnom, de csak azért, mert nem érkezett meg a korábban megrendelt mag, netán szezonjel- legűről van szó, Tizenötféle salátamag — korai, nyári, áttelelő — választhatnak az ide betérők. Csaknem ugyanez a helyzet a sárgarépánál és a petrezselyemnél. Paprikából és paradicsomból is 10—15 félét kínálunk. Gazdag a repertoárunk a káposztaféléknél is. v — Milyen árakon? — A Vetőmag-termeltető Vállalat monopolhelyzete továbbra is érvényesül az árakban. Hiába rendeltük meg tavaly a nekünk szükséges mennyiséget az akkori áron, most, ahány szállítmány érkezik, annyiféleképpen változik az ára. Általában 15—20 százalékkal drágultak az általunk kínált magvak, az egy évvel ezelőttihez képest. — Mire számíthatnak a kistermelők a műtrágyaellátas- ban? — A péti-, a káli- és a foszforműtrágyából folyamatos az ellátás, kis csomagokban és zsákokban. A kistermelők nehezen barátkoznak meg a biohumusszal, ami ugyan drága, de környezetkímélő és egy mázsa, harminc mázsa istállótrágyának felel meg. Előnye a termés mennyiségében és minőségében is jelentkezik. Aki netán permettrágyát kér, az sem távozik üres kézzel. — Folytassuk a növényvédő szerekkel. — Ebből is elég jó a választék. Nagyon keresik a csigaölőt. Sajnos tavaly nyár eleje óta nem kaptunk, és most sincs. Állítólag Szovjetunióból nem tudják beszerezni a hozzá szükséges alapanyagot. Kevesen tudják ezért megemlítem, hogy sok gyomirtó szert kivontak a forgalomból, azzal az indokkal, hogy környezetkárosító, pedig legtöbb esetben az előírások be nem tartásáról volt szó, s emiatt következett be a kár.— Azt szokták mondani, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. — Most itt is jó a választék, 80—100 félét kínálunk. Megvételét az utolsó pillanatokra hagyják — fejezte be válaszait a boltvezető-helyettes. Sietősen tette, mert úgy látszik jelenlétünkkel megnöveltük az ide betérők számát. Egyébként a boltot harminc kilométeres körzetből keresik fel és havonta 900 ezer, egymillió forint forgalmat érnek el. (venesz) Fotó: Rigó Tibor Hitelez a tarjáni önkormányzat Még nem érkezett meg a salgótarjáni városházára az a pénz, amelyből a pedagógusok központi, kötelező béremelését finanszírozni tudnák. Az önkormányzat azonban meghitelezi az összeget, és a saját hatáskörében adható 20 százalékos emelést is biztosítani tudja. Közterületfelügyelők Salgótarján. Az igencsak elhanyagoltnak tűnő szemetes városban bőven akadnak szabálytalankodók is. A közterületek rendjére, tisztaságára, az értékek megőrzésére hivatott a közterület-felügyelőség. Az elmúlt hónapokban szinte nem is lehetett látni felügyelőt, számuk annyira kevés, technikai eszközeik hiányosak. így felmerült a megszüntetés ténye. A Városi önkormányzat' viszont úgy ítélte meg, hogy a közterület-felügyeletre igenis szükség van, csak korszerűsített formában. Ne a gépkocsikat bírságolják, ne „hivatalként” lépjenek fel, hanem minőségileg más formában, valóban az állampolgárok védelmét szolgálják. így a közeljövő feladata lesz a közterület-felügyelőség mielőbbi átszervezése. Felemelt szemétdíj — megosztva Nógrádgárdony—Csitár. A képviselő-testület foglalkozott a szemétszállítással és a vele járó kiadásokkal. Úgy döntöttek, hogy a szállítási díjat évi ezer forintra emelik, melynek 50 százalékát a közös kasszából fedezik. Az intézkedés 141 családot érint. Balassagyarmaton is kevés a pénz (Folytatás az l. oldalról) rekszenek „kigazdálkodni”: viszont nem igénylik az efféle „védelmet”, mivel a jelentős többlet- munkával és -kiadással járó tevékenységükért a testület tagjai mindeddig egyetlen fillért sem kaptak. A rosszul célzó felszólaló a válaszokat félremagyarázva fölheccelte a pedagógusok egy részét, s azóta nincs nyugta és becsülete a városban néhány képviselőnek és családtagjainak, és a város polgárainak félrevezetése már odáig terjedt, hogy a pedagógusellenesnek kikiáltott önkormányzatot vádolják előttük minden pénzhiányért, megoldatlan problémáért. Á legutolsó ülésen hozott döntés válaszaként pedig a pedagógusok ragaszkodtak a 20 százalékos béremelés azonnali kifizetéséhez, valamint az érdekegyeztető és sztrájkbizottságuk összehívását még a helyszínen bejelentették, de ki ellen is készül ez a sztrájk? Vajon mit tud minderről a város lakossága? Mennyire ismerik a költségvetést a választóik? Tudják-e, hogy mekkora pénzhiánynyal küzd az egész ország, amiért 1991-ben igénybe kellett vennünk mindazt a segélyt és hitelt, amelyet a nyugati pénzintézetek még hajlandók voltak megadni azzal a-feltétel lel, hogy a megszabott felső határt semmiképp sem lépjük túl? Belátják-e, hogy ha az ország költségvetése hiányos, akkor egyes részeinek, nevezetesen a települések önkormányzatának költségvetése is valószínűleg az? Számunkra ez történetesen azt jelenti, hogy a tavalyihoz képest kb. 35 százalékos inflációval megemelkedő kiadásokat a központi, országos költségvetésből reánk jutó hányad csupán 50 százalékban fedezi, a többit pedig magunknak kell előteremtenünk. Tudják-e, hogy ezt elsősorban pénzt hozó, jövedelmező termeléssel sikerülhetne megvalósítani, amelyre ennek a városnak különlegesen kevés a lehetősége: netán a helyi adók rendkívüli, akár tízszeres emelésével próbálhatnánk megközelíteni, ellensúlyozandó azt a hátrányt, hogy Balassagyarmatnak aránytalanul sok a pénzigényes, ugyanakkor csekély bevétellel rendelkező intézménye. Jellemző, hogy a 19 ezer lakosú város alapszintű működtetésére a 465 milliós ön- kormányzati támogatásból — a vízszolgáltatás javítását célzó 25 millióval együtt — kb. 85 millió forint jut, a többit a hivatalok, intézmények emésztik fel. Ráadásul a bérek a pénzünk 60 százalékát teszik ki, így kisfokú változásuk erősen csökkenti a „dologi” (fűtés, világítás, élelmezés stb.) kiadásokra fordítható összeget. Azt általában ismerik már, hogy az önkormányzatok egy keretösszeget kaptak, amelyet úgy számítottak ki, hogy a tavalyi béreket 20 százalékkal, a dologra fordítható pénzmennyiséget pedig 10 százalékkal megemelik. Azzal azonban már csak igen kevesen vannak tisztában, hogy az 1990. évi bázisadataink jóval alacsonyabbak a tavalyi valós kiadásainknál — amelyekből a 104 milliós megyei és 50 milliós központi támogatásra idén már nem számíthatunk —-, emellett 1991-re 75 milliós adósságot is örököltünk, ami jövőre is hasonló összegű lesz! Meglepő még a hangadók tájékozatlansága is arról, hogy amíg a pedagógusok 10 százalékos bérfejlesztése külön- pénzből, zökkenőmentesen megtörténik, addig a további béremelésről a képviselő-testületnek kell döntenie a lehetőségeink figyelembevételével. • Mit tehet a testület egy olyan helyzetben, amikor az egész város költségvetése hiányos és választania kell, hogy a megadott összegből a bérekre, vagy a dologi kiadásokra vonatkozó — jogos! — igényeket elégítse-e ki. Mert egyszerre mind a kettőt lehetetlen megvalósítania! 1. Ha előre kiadjuk a béremelésre fordítandó pénzeket, úgy október táján sorra működésképtelenné válnak és leállnak az intézetek, bölcsődék, óvodák, iskolák, nem lesz pénz vízre, áramra, tüzelőre, takarításra stb. Ennek elhárítására már jó előre megindíthatjuk a jelzéseket, tiltakozásokat, követeléseket minden elérhető fórumon és szinten, az ország 2—3 ezer másik önkormányzatával együtt. Az eredmény legalábbis kétséges. Eladhatjuk, kiadhatjuk az önkormányzati vagyont. Ennek pontos felmérése nincs még kész, ráadásul a vonatkozó jogszabályok hiányoznak és ezek az egyszeri bevételek csak keveset ígérnek s a jövő évi kiadásokat nem is fedezik. Maradna — ha a bankok is úgy akarnák — a mostanság már kb. 40 százalék körüli kamatra fölvehető hitel, az eddigi hiányaink mellé, a visszafizetés minden reménye nélkül. A bukás elkerülhetetlen. Ki fogja vállalni a felelősséget a város lakói előtt? 2. Ha viszont előbb a dologi kiadásokra tesszük félre a pénzt kiderül, hogy egyetlen fillér sem marad a mintegy 1200 közalkalmazott 20 százalékos bérautomatizmusának fedezésére! Vagyis: a város működhet, de béremelés nem lesz. Ki tudná ezt elfogadtatni hitegetett polgártársainkkal? A képviselő-testület tagjai — maguk is közalkalmazottak, javarészt pedagógusok, többjüknek szülei, családtagjai is azok és kiszolgáltatott gyermekeik vannak — jól tudják, olyan ördögi csapdába kerültek, amelyből ép bőrrel nem menekülhetnek! Hiába keresnénk, miért jut ránk ilyen kevés a közösből. Elvesznénk a múltban. Sejtjük, kiknek érdeke, hogy egymásnak ugrasszák a város lakóit s közben tovább halász- szanak a zavarosban. Nagy hangjukkal, csalfa tetteikkel előbb- utóbb leleplezik ők magukat nélkülünk is. 3. Nézzük mire jutottunk eddigi erőfeszítéseinkkel! Kimutattuk, hogy a város normális működéséhez, a jogosan elvárt béremelésekhez mekkora összeg hiányzik az önkormányzatunk költségvetéséből — minimum 47 millió — és azt megigényeltük a törvényes utakon. Feltételeztük, hogy a hiányunknak csupán egy részét pótolják majd, ezért előbb a város alapszintű működésére biztosítottuk a szükséges pénzeszközöket. Természetesen a pedagógusok mindettől függetlenül megkapják a 10 százalékos bérfejlesztést, mert az egy más forrásból származik. A további 20 százalék előteremtéséért minden.forrást igyekszünk felkutatni. Eddig 8 százalékos átlagos bérkeretemelésre találtunk — részben a benyújtott pályázat terhére — fedezetet, ezt a képviselő-testület az 1991. február 26-i határozatával garantálta minden közalkalmazott számára. Megemlítenék a béremelés növelése érdekében tett néhány jellemző intézkedést és javaslatot. Többen kértük az intézmények vezetőit a költségvetésük felülvizsgálatára, tartalékaik feltárására. Tudnia kell a város lakosságának, hogy ezzel egy fordított hatást értünk el: az intézményvezetők további kb. 25 milliót kémek dologi kiadásokra, amivel mintegy letiltanák az eddig nehezen összehozott 8 százalékos béremelést is! A pedagógus-képviselők kérték a városi pedagógus-túlkínálathoz képest a magas helyettesítési és túlóradíjak felülvizsgálatát. Szorgalmaztuk a város összvagyonának feltárását, esetleges részbeni privatizálását annak érdekében is, hogy az intézmények működhessenek és a béremelés megtörténhessen. Javasoltam, hogy zárjuk be, vagy szüneteltessük a kritikus helyzetünkben nélkülözhető intézeteket, avagy adjuk némelyiküket magánkézbe, megszüntetve támogatásunkat és a köz hasznára fordítva az adójukat. Megfontolásra. ajánlottam, hogy ahol lehet, esetleg rövidítsék meg egy-két héttel a tanévet — célszerűen a hideg időszakban —, amivel 4—5 millió forint (a 20 százalékból 2 százalék!) lenne megnyerhető béremelésre. — Tudomásom szerint a polgármesteri hivatal folytatja erőfeszítéseit minden területen a kedvezőbb megoldásért. Az érdekegyeztető tárgyalásokra a legmagasabb szintű illetékesek kaptak meghívást Balassagyarmatra. Tovább dolgozunk, még nem reménytelenül. Most már talán választóink is sejthetik, hogyan. Kivel és miért? Szeretnénk együtt, a városért! Dr. Rózsa György önkormányzati képviselő
