Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
8 imnumj MAGAZIN 1991. MÁRCIUS 30., SZOMBAT HÍMES OLDAL ■ Húsvéti szimbólumok ÜNNEPI NÉPSZOKÁSOK A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, Krisztus feltámadásának a napja. Ellentétben a karácsonnyal, a húsvét a naptárban mozgó, változó ünnep, március 22-e és április 25-e között évenként más-más napon tartják. A húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezi népünk, napjai közül is a nagypéntek és a nagyszombat különösen jelentős dátum. A tisztulás pogány formái a keresztény kultúrkörben nagypéntekhez kapcsolódtak. Nagypéntek hajnalán Veszprém, Győr, Szeged környékén patakhoz, folyóhoz mentek mosakodni. Volt község, ahol a lányokat fűzfa alatt fésülték, hogy szép, hosszú hajuk legyen. A Hortobágy vidékén ezen a napon az állatok lemosása, fü- rösztése elmaradhatatlan szokás volt még a század első évtizedeiben is. Nagv- ivánban azt mondták, hogy a lovakat Jézus emlékére fürdetik meg, hogy egészségesek legyenek. A lovak mellett a marhákat is megúsztatták. A gonosztól szabadulást a féregűzés szimbolizálta. Az Ipolyságban a házzal ellentétes irányban lesöpörték a portát. Göcsejben a gazda, vagy a felesége kora hajnalban pálcával a kezében körülfutotta a házat, és patkányt, csótányt elűző mondókával igyekezett házából kizavarni a kártevő rágcsálókat. Az egyház ezen a napon Krisztus keresztre feszítésére emlékezett. A templomokban, a városok, falvak szabad terein a középkorban passiójátékokon elevenítették fel a bibliai történetet. A katolikus vallás hívei körében mind a mai napig tartó szokás a böjtölés. Zsírral nagypénteken nem főztek, nem sütöttek, főleg gyümölcsleves, tészta, pattogatott kukorica szerepelt az étrenden. A hosszú böjt után a hús- vétot gazdagon terített asztallal, sokféle étellel köszöntötték mindenütt. Karcagon, Kunmadarason bárányt, birkát vágtak a gazdák. A régi húsvét egyik legnagyobb eseménye az ételszentelés volt. A délelőtti misére gondosan előkészített, színes kendővel letakart kosarat vittek. Kalács, tojás, sonka volt benne. A templomban a pap megáldotta az ételeket. A szentelt ételekhez is különböző hiedelmek kapcsolódtak Siettek velük haza. mert azt tartották, aki elsőként ér haza a teli kosárral, az a mezei munkában is élen lesz. Bálint Sándor néprajztudós jegyezte fel azt a nyír- acsádi hiedelmet, hogy aki a hazaigyekvésben utolsóként haladt, az még abban az évben meghal. Legelterjedtebb húsvéti szokás országszerte a lo- csolkodás. Korabeli dokumentumok szerint a 16. században nem locsolták, hanem megfürösztötték a lányt, szó szerint vízbe hányták. Ebben a szokásban tulajdonképpen továbbélt az ősi, pogány, egészségvarázsló, tavaszi rituális mosakodás. A századok során a szokás fokozatosan szelídült, s a 18. század elején már csak friss vízzel öntötték nyakon a lányokat a bandákba verődő legények. Húsvétkor számos helyen mulatságot, bált rendeztek. Ha húsvét, akkor tojás. Egy /tojás metszetét megvizsgálva, láthatjuk, hogy több réteg helyezkedik el egymás körül benne, magába rejtve a lényeget: az életet hordozó csírát. Így a húsvéti szokások, hagyományok, hiedelmek is eltakarják a szem elől a húsvét eredeti jelentését. A húsvét 3 és fél évezredes múltra tekint vissza. Izrael népe az Egyiptomból való kivonulás előestéjén, készítette el először a pász- kát. Az isteni utasítás így szólt: „A bárány ép, hím, egy- esztendős legyen... és ölje meg Izrael közösségének egész gyülekezete este. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, ko- vásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék mpg azt.” (Móz. II. 12., 5—8.). Miután a zsidó nép kiszabadult Egyiptomból, évről évre megtartotta ezt az ünnepet. Két jelentése volt: emlékezés az Egyiptomból való szabadulásra, és előre-* tekintés az eljövendő Sza- badítóra, aki meghal értünk. Ez volt a zsidók hús- vétja, ahogy azt János apostol nevezi. Miután Jézus meghalt — — éppen húsvétkor — a keresztény tanítás szerint — elvesztette régi jelentőségét a szertartás: „Mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.” (Kor. I. 5, 7.). Mi került az ünnepi szertartás helyére? Az úrvacsora. Jézus Krisztus az utolsó vacsorán mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Kor. I. 11, 24 ). Ilyenkor a keresztények visszaemlékeznek Jézus Krisztus halálára, feltámadására, s előretekintenek arra az időre, amikor Jézussal lesznek az ö országában. Ennyi az, amit a Biblia mond. Ami ezen kívül van, az többnyire egyházi hagyomány, régi és új népszokás és hiedelem. Egyes helyeken szokás volt húsvétkor bárányt ölni, hasonlóan a régi zsidó szokáshoz, máshol a papnak ajándékoztak egy bárányt. A tojás valószínűleg a következőképpen került be a húsvéti kelléktárba: A húsvét előtti böjti időszakban sem húst, sem zsírt, sem tojást nem ettek az emberek. A tyúkok pedig ebben az időben tojtak a legintenzívebben. A böjt végén nagy örömmel ajándékozták egymásnak és a szegényeknek is a felgyűlt tojást. Hogy tetszetősebb legyen, befestették. Legtöbb helyen a keresztszülők kötelességüknek érzik, hogy keresztgyermeküknek húsvéti tojást adjanak. A kereszténység régi évszázadaiban húsvét éjszakáján történt a keresztség. A tojás szimbolikus jeleni tést kapott: emlékezteti a keresztgyermeket vallási kötelességére A tojások kiosztásának módja tájegységenként változik. Néhol a templomban, máshol a háznál, van, ahol1 valamely vallási szempontból nevezetes helyen történik. A tojással kapcsolatos hiedelmekről: Elássák a föld végébe a termés biztosítása céljából. Néhol a héját hintik el különböző célzattal. A ház felett átdobott tojást elássák ott, ahová esett. Ez megóvja a hajlékot a villámcsapástól. — Játékok is alakultak ki a tojással. A fiúgyerekek, legények két tojást összeütnek. Akié eltörik, az a vesztes. — Iránytűnek is jó a tojás. Kettévágják és az egyik felét valakinek odaadják: például a férj a feleségének. Mindegyik megeszi a maga részét. Ha a férj eltéved az erdőben, és arra gondol, akivel együtt ette a tojást, megtalálja ,a hazafelé vezető utat. A sonkát azért eszik, mert a böjtben nem fogyott, és be kell hozni a lemaradást. A sonka csontját is használják különböző áldások elérésére, illetve szerencsétlenségek elkerülésére. Egyes vidékeken még tormát, hagymát és sót is visznek a szeletelésre. Valamennyinek gonoszűző erőt tulajdonítanak, amit — elképzelésük szerint — a megszentelés még fokoz. Vajon a nyúl hogyan került a húsvéti szimbólumok közé? Szt. Ambrozius a nyulat az év folyamán válogatott bundája miatt a feltámadás jelképének tekinti. A passióképeken, ha nyulat ábrázoltak a régi festők, akkor erre utaltak. A Physiologus című középkori irat szerint a hegynek felfelé menekülő nyúl a keresztények jelképe, akik az ördög elől Jézushoz menekülnek. Egy kis ízelítőt tudtam csak adni a húsvéttal kapcsolatos szokásokról, de ugye így is látszanák azok a rétegek, amelyek az eredeti jelentés köré rakódtak? Gy. I. Locsolóversek En kicsike vagyok, Egyebet sem várok, Egy tojáskát várok, Azzal továbbállok. * En kis morzsa, Gyenge rózsa, Verebek papja, Hordók csapja. Ha beférek, Tojást kérek, Ha nem adnak, Továbblépek. * Azért, amiért még kicsi vagyok, Verset mondok, mint a nagyok, Mondókámat megtanultam, Locsolómat is elhoztam. Azért, mert én kicsi vagyok, Piros tojást én is kapok. * Azt álmodtam az éjszaka. Itt is van egy szép rózsafa, El akar hervadni, Meg szabad-e locsolni? * Rózsafának a tövéből Rózsavizet hoztam, Az lesz ma a legszebb kislány, Akit meglocsoltam. * Hagifomáo xförző rimóciak Szabad-e bejönni Ebbe a kis házba, Hol lelem, merre van A ház szép virága? Meglocsolom egykettőre, Hadd viruljon esztendőre. * Jó reggelt, jó reggelt kendtek kakasának, Hogy gondját viselte gazdasszony tyúkjának. Adjon Isten sok tojást, A lányának szép mátkát, A gazdának pálinkát, Hogy ne egye a sutba a bosszúság. * Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Üveg rózsavizet vettem a kezembe, Adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok, Ha pedig nem adtok, Licskes-lucskos facsaró Víz lesz a ruhátok. * Zöld erdőben jártam, Egy kis nyulat láttam, Zörgő kocsin tojást húzott, Mindjárt ideszálltam. Nesze friss rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, Tarisznyámba vágom. K. Z. hímes tojást kapnak ajándékba. Felvételeink a régi szokásokat elevenítik fel. — Űj Nógrád archív, Rigó Tibor felvételei — A régi népszokás még mindig megelevenedik húsvét hétfőjén Rimócon. A népviseletbe öltözött fiúk vízzel locsolják a szebbik nemet, majd kézzel festett
