Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
1991. MÁRCIUS 30., SZOMBAT SPORT izmmzu 11 fociforduló Dávid mester győzelmet vár az Alföldön Élvonalban folytatják a kosarasok? Hatmillió kellene az HB l-hez A kellemesnek ígérkező húsvéti locsolkodás előtt valamivel nehezebb perceket is át kell élniük a Síküveggyár labdarúgóinak, hiszen vasárnap Kabára látogatnak az NB II. Keleti csoportjának 19. fordulójában. A vendéglátó hajdú-bihari gárda ötödik helyen áll a bajnokságban, legutóbb Kazincbarcikán nyert 3—0 arányban. Az üvegesek múlt vasárnap gól nélküli döntetlent játszottak itthon Nyíregyházával, ezzel visszaestek a 12. helyre. A Síküveggyár SE háza táján egész héten gondosan készültek a vasárnapi találkozóra. Garai háromhetes eltiltása lejárt, Babosán is letöltötte sárga lapok miatti büntetését, mindketten visszafoglalják helyüket az együttesben. Dávid Róbert edző elmondta, hogy bármilyen furcsán is hangzik, ponttal, vagy pontokkal gazdagabban szeretnének hazatérni a hét végi kirándulásról. A Síküveggyár csapata előreláthatólag a következő összeállításban lép pályára: Halász — Babosán — Zsély, Juhász, Gyetvai, Hómann — Hodúr, Balga, Stark • — Garai, Baranyi. A találkozó Kábán vasárnap 15 órakor kezdődik, Varga J. lesz a síp gazdája. Az NB III. Mátra-csoport- jának 18. fordulójában az öt nógrádi együttes közül, szombaton az SBTC, vasárnap a Pásztó játszik hazai környezetben, a többiek „utaznak”. SBTC—Bélapátfalva (szombat, 15. ó.): Múlt heti nagy arányú idegenbeli győzelmét követően a Tóstrandon is esélyes a salgótarjáni együttes. Tipp: 1. Borsodnádasd—SKSE (szombat, 15. ó.): Az NB II. felé kapaszkodó SKSE mind a két pontot elhozhatja ellenfele otthonából. Tipp: 2. Törökszentmiklós—Balassagyarmat (szombat, 15. ó.): A harmadik helyen álló Szolnok megyei együttes otthonában kemény kiképzés vár a határőrökre. Tipp: 1. Gyöngyös—Salgó öblös (szombat, 15. ó.): Nem lesz könnyű dolguk a vendégeknek. Tipp: 1. Pásztó—Dány (vasárnap, 15. ó.): A kiesési rangadón a hazaiak nem engedhetik meg maguknak a pontvesztést. Tipp: 1. Tippjeink a megyei I osztály 18. fordulójára: Sző- nyi SE—SVT SC 2, Mohora —örhalom 1, Karancslapuj- tő—Szécsény 1, Kisterenye —Rétság 1, N. Volán—Somos 1, Bércéi—Mátranovák x, Nézsa—Nagybátony 1. Valamennyi találkozó vasárnap 14.30-kor kezdődik. Tavaly ősszel hirtelen egy kő csobbant a salgótarjáni férfi kosárlabdázás állóvizében, pont a legjobbkor, mert már meglehetősen el- mocsarasodott. Furcsaság, hogy a „kődobáló” nem más volt, mint a csapat egyik játékosa, nevezetesen Dániel Tamás, a Homo Ludens Kft. egyik tulajdonosa és vezetője. Sebtiben kitűzték a merész célt: a lehető legrövidebb időn belül fel kell vinni a csapatot az NB I-be. Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar első osztályban jelenleg huszonnégy (!) csapat szerepel, s a legjobb együttesek is jobbára csak pofozógépek a nemzetközi kupákban. De Magyarországon a magyar NB I. a legjobb bajnokság, oda kell fel törekedni. A bátor elképzelések azóta igazolódni látszanak, az SKSE a bajnokság végeztével második lett az NB II. Középcsoportjának egyik alcsoportjában, jogot nyertek megvívni az osztályo- zót az NB I-be jutásért. — A bajnokság megkezdése előtt mennyire tartották reálisnak, elérhetőnek a meglehetős merészségre valló célkitűzést? — kérdezem Laczkó Sándortól, a csapat edzőjétől. — Teljes mértékben elérhetőnek tartottuk, másképp nem is emlegettük volna a feljutást. Tavaly nyáron keményebb edzésmunkába fogtunk, amihez az idősebb játékosok is nagyszerű partnernek bizonyultak. A két szlovákiai idegenlégióssal, Grendával és Kecskemétyvel erősödött a játékosállomány. — Miben lépett előre az együttes az előző évekhez képest? — Mindenekelőtt gondolkodásban, hozzáállásban, ugyanakkor felgyorsult a csapatjáték, javultunk védekezésben, utóbbi kettő elsősorban alacsonyabb, mozgékonyabb játékosainknak, Baloghnak, Mészárosnak és Grendának köszönhető. Mérföldeket sikerült előrelépnünk állóképesség területén, bizonyítja, hogv kulcsfontosságú mérkőzéseinket a hajrában sikerült megnyernünk. Az sem mellékes, hogy csapatunk gerincét rutinos játékosok alkotják, akik a legfontosabb pillanatokban Dániel Tamás mozgatta meg az állóvizet. kezükbe ragadták a karmesteri pálcát, s eldöntötték a találkozót. Centerjátékunk viszont nem az igazi, — Ez valójában egyetlen személy szerepléséhez kötődik? Juhász Béla túl jár a negyvenen, de még mindig nagyon ponterős, lehet tőle ennél többet elvárni? — Amit Béla nyújt, teljes mértékben elég, erőssége a csapatnak, különösen a fontosabb mérkőzéseken hozta magát profi módon. A többiekkel vagyok elégedetlen. Kecskemétytől jóval több pontot vártam, ugyanez vonatkozik Magyarra is. — Melyek voltak a legfontosabb mérkőzések, s mikor érezték már úgy, hogy kezükben van az osztályozás helyezés? — Tavasszal az Egri Tanép és a Malév ellen játszottuk az év .rangadóit, szerencsére mindkét riválisunkat legyőztük. A bajnok Tungsram II. ellen különösebben nem készültünk, hiszen ők úgysem juthatnak fel. Nagy erénye volt csapatomnak, hogy a legkritikusabb periódusokban tudta hozni legjobb formáját, a társaság, ez vezetett az osz- tályozós helyezéshez. — Most következnek az igazi megmérettetések... — Húsvét után máris elkezdődnek az osztályozok, ahol a Csőszer, a Kandó és legjobb tudomásom szerint az Egri Tanép lesz az ellenfelünk. Jól ismerjük mindegyik vetélytársunkat, a Csőszert tartom a legnehezebb ellenfélnek. Oda- vissza zajlanak a mérkőzések, végül a négy csapat közül egy jut fel az NB I-be. — Tételezzük fel a legjobbakat, sikerül felmenni az élvonalba. A jelenlegi játékosállomány, mostani tudásával, felkészültségével, milyen eredményre lenne jogosult? — A mai SKSE egy erős NB Il-es csapat, ki kell egészíteni, néhány NB I-es szintű játékossal: szeretnénk hozni két külföldit, egy centert és egy alacsonyabbat, melléjük néhány fiatalt és egy tapasztalt élvonalbeli kosarast kívánunk igazolni. Máris nálunk van a Bp. Honvéd juniorcsapatából érkezett Földesi Zoltán, aki 185 cm magas, irányító és bedobó, rá már a play off alkalmával is számíthatunk. — Egy csapatnál nem elég, hogy jó kosarasok alkossák, jó edzéseket tartsanak, hanem anyagi háttérre is szükség van, főleg az NB I-ben. Kérdés, meglesz-e Salgótarjánban? — fordulok Dániel Tamáshoz, a csapat játékos-menedzseréhez. — Salgótarján városa rendelkezik megfelelő anyagi háttérrel, csak meg kell találni a lehetőségeket. Ennek feladatát a Homo Ludens Kft. vállalta fel, mely sport- menedzsere a kosárlabdacsapatnak. Azonkívül, hogy felkutatjuk a szponzorokat, anyagilag is támogatjuk az együttest. Nagy segítséget jelent ebben újabb vállalkozásunk, a városban két helyen megnyílt sportse- gély-játékterem. A továbbiakban nagyon várjuk azokat a támogatókat. akik fantáziát látnak egy NB I-es kosárlabdacsapatban. Az élvonalbeli szereDlés feltételeire még csak hozzávetőleges adataink vannak: úgv néz, ki, hogy félorofi csapattal, idegenlégiósokkal, öt-hat millió forint kellene évente olyan szintű műkő-* déshez, hogy a csaDat hosz- szabb távon megvethesse a lábát az NB I-ben. Balás Róbert Sikeres duatlon Balassagyarmaton Balassagyarmaton kitűnő időben, szép számú érdeklődő jelenlétében tartották meg a duatlonversenyt. A gyermekek kategóriájában 38 bátor diák vágott neki a 2 km futásból, 8 km kerékpározásból és 1 km futásból álló távnak. Az abszolút kategóriát Andó Sándor (Budai 11) nyerte, a második helyen Szűr András (KSI), a harmadikon Kenyeres Róbert (Balassagyarmati Triatlon Egyesület) végzett. A lányok között Bognár Csilla bizonyult a legjobbnak, megelőzve Palotás Rékát és Sztancsik Eleonórát. Mindhárman a gyarmati egyesület versenyzői. Kategóriagyőzelmet aratott még Sztancsik Eleonóra és Bognár Csilla. Palotás Réka második, Révész Réka, Révész László és Kenyeres Róbert harmadik helyezést ért el. A felnőttek között 83 versenyző állt rajthoz. A győzelmet Nedelka József, a Posta Bank Budapest versenyzője szerezte meg. Második lett Batár Gábor (Budai 11), a harmadik helyen a szlovákiai Léváról ' érkezett Branislav Mosnak végzett. Párosban szép az élet Salgótarján. A Römer söröző játékterme régóta népszerű találkozóhelye a bity- árdozóknak. A napokban a pool-biliárd szerelmesei ismét nyílt városi bajnokságon mértékwössze tudásukat. Ezúttal a párosok mérkőztek egymással az értékes jutalmakért, s nem utolsósorban az erkölcsi sikerért. A bajnokság végeredménye: 1. Jánosi István és Smide László, 2. Menus Ferenc és Buzamanisz Attila, 3. Oláh Norbert és Varga Róbert. A pénzdíjas verseny tiszta nyereségét a szervezők a kórházi óvoda sportszertárára ajánlották fel. TUDÓSÍTÓINK FIGYELMÉBE! Sportrovatunk az ünnepek alatt vasárnap délután és hétfőn délelőtt tart ügyeletet. Kérjük tudósítóinkat, hogy a mérkőzések lefújása után adják le tudósításaikat a 16-455-ös és a 14‘596-os telefonszámon. A Júlia, a ROMANA és a TiffANY mellett most újabb szerelmes regényújság-sorozat, a blANCA füzeteivel lepjük meg olvasóinkat. A blANCA az újabb szerelem, az újabb boldogság esélyéről szól. Arról, hogy csalódások és álmatlan éjszakák után „Lehetsz még szerelmes.’.’. A sorozat elsősorban azokhoz a nőolvasókhoz szól, akik csalódottságuk ellenére sem veszítették el a reményt a boldog szerelemre. A blANCA már kapható az újságárusoknál. bÍANCA O bÍANCA % blANCA Vaskor István: Öltözői hangulatok fiúk lassan szállingóztak be az öltözőbe. A meccs előtt harminc perccel már majdnem az egész hátvédsor ott ücsörgött a lócákon, s izgalommal várták, megérkezik-e a többi csapattárs az előző éjszakai diszkóból és lagzik- ból. Persze, hogy megjöttek! A mesterről már szakadt a víz, izgult, nehogy neki is be kelljen állnia! Hatvanévesen azért nem nagyon pengethetne a mai fiatalok között! Pedig — s erre a fiúk előtt is emlékezeti —, milyen jó volt az ő idejében! Akkortájt egyenesen a kocsmából mentek a derbykre. Szóval megjöttek az arany- lábúak. Köszöntötték egymást, s látszott rajtuk, irodalmat senki sem tanult közülük. Ügy káromkodtak, hogy legjobb lovas kocsis ismerősöm, az öreg Alex bi- zonyosan vett volna tőlük néhány leckét. Ám az öreg önmagát képzi, meg egyébként is utálja a focistáidat, igy hiába gondoltam ki. hogy összehozok eay randevút az érintettek között. Miután a „gyerekek” fel- öltötték szerelésüket, s a játékvezetői hármas az öltöző folyosóján többször is sípjába fújt, nagy nehezen előbújt öltözőjéből a hazai gárda. Az utolsó két ember, a center és a kapus még benyúlt a mester táskájába, s merített egyet a kétdecis üvegből. Ittak egy kis rumot, mert tudták, hogy a rosszmájúnknak olykor lehet sikerélményük is. Megkezdődött a derby, s ahogy a nagykönyvben azt előírták, általában — a sportág jellegéből adódóan —, mindenki a labdát igyekezett eltalálni. Akadt persze olyan spíler is, aki összetévesztette a bőrgolyót az ellenfél lábával, ebből eredően vedig lett is nagy kalamajka a „tett színhelyén.” Alig tett el tizenöt perc az ádáz csatából, tán a uaíc szurkoló is látta, hogy ezek az aranylábú ifjak akik munka helyett a szép tavaszi napsütésben nem nyulat kergetnek naponta, hanem egy pöttyöst, s ráadásul virgoncabb „dolgot", valahogy nem akarnak tudományukból mutatni valamit! Egy támadásnál eszembe is jutott, hogy amikor az általános iskola osztálycsapatban engem szöktettek, s csupán az üres kapu tátongott előttem, mindig betaláltam. Igaz persze, hogy ez nem kispálya, meg nem is általános iskola, dohát mi akkor nem kaptunk pénzt egy-egy gólért, győzelemért. Az ajándékunk az volt, hogy a másnapi matekórán —, mivel nem készültünk — egyest kaptunk. Szóval . a „profik” tovább idegesítették a nagyérdeműt. A hazaiak egyre idegesebbekké váltak, s úgy tűnt, hogy szinte az egész gárda legszívesebben cserét 'Kérne. Hogy erre nem került sor, megint annak az áldott jó bírónak köszönhető, aki miután sípját elvesztette, egy kölcsönkért furulyával a „Kis kece lányom” eljátszásával vetett véget a félidőnek. szünetben aztán bekéredzkedtem az öltözőbe, de se a játékosok, se a mester szavaiból nem értettem sokat. Olyan mondatok hangzottak el. melyhez egy szótár is kellene. Meg is fogadtam, legközelebb azzal megyek — Sokat ugattok! — Minek bringáztok any- nyira? — A spílerüket leszerelni! — Spilázz nagyobbakat! — Nyomasd meg keményen! — Genyó az az egész. Szóval néztem és figyeltem. Az ékesszólások közben mindig felhangzott a mes- tes érces hangja: — Győznünk kell fiúk! Mikor ezeket a hangzajos szavakat hallottam, megfájdult a szívem: — Istenem, miért nem mentem annak idején labdarúgó segédedzőire, esetleg a „téefre" edzőire, egy kis protekcióval meg szakedzőire? Három szóért, amit már az összes hároméves gyerek tud —, miszerint győzni kell! — tán én is zsebrevághatnék havonta sokezret. Dehát, tévedni emberi dolog, mert egyébként is születni „tudni kell”, így el is felejtettem álmaimat, mert a fiúk újra a pályán dolgoztak. A második negyvenöt percről nem volt sok véleményem. mert kísértetiesen megismétlődött n meccs első fele. Bandukoltak a fújás után a fiúk az öltözőbe, melynek hangulata annyiban változott a kezdetek előttitől, hogy most mindenki pontosan érkezett. A fújás után két perccel. Lett is nagy veszekedés a lócákon, ki-ki szidta a másik legközelebbi hozzátartozóját. Dzsuvesz — a középhátvéd — azt tette szóvá a Tyuminak (középcsatár), hogyha neki lenne, már rég abbahagyta volna a focit, mert aki nem. tud a saját lábán elesni a 16-oscn belül, az tekéznnek is rossz. Fricska azért orjíbált Kramocs- kára., me^t hazaadás helyett, kétszer is kapura lőtt, s a „tüzelés” a félpályánál , elakadt. Bice majd nekim.ent Bórának, mert egy labdát sem kapott tőle a meccs ideje alatt. Még szerencse, hogy a jól képzett mester ott ült a fiúk közölt, s csendre intette őket. Annyit mondott, hogy győzni kellett volna, de ezúttal nem sikerült, s ez nem baj. Veszett már több is Mohácsnál. lesz ez még jobb is — hangsúlyozta. Én meg ültem az (iranylá- búak között, hallgattam nagyokat és elgondolkodtam. Sokan pályát tévesztettünk, mindazok, akik egyenest tudnak rúgni a labdába, s a magyar nyelvet elfogadható szinten beszélik: focistának kellett volna mennünk! Itt vasárnaponként osztanak pénzt legalábbis megetetnek és megitatnak, s még dolgozni sem kell. Azért komorultam el a végén egy néhány percre, mert a pénztáros valóban osztotta a fiúknak is a „zsetont”. I iután pedig szépeket i pislákoltam, az arany- lábúak pedig elmentek. már magamban álltam, s a szertárosnőtől kölcsönkért labdával gyakorolni kezdtem a kapurarúgást. Amikor , úgy éreztem.. jól mégy. megköszöntem szívességét, s hazamentem Ekkor fogadtam meg, hogy újrakezdem . .
