Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
4 Luznnznj LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 30., SZOMBAT Népi kalendárium Április — Szent György hava SZÍNHÁZI(f§) ESTÉK Fekete, fehér: igen, nem *•'% m I Tahi Tóth László és Sajgál Erika Kovács Zsuzsa, Sajgál Erika és Zentay Ferenc Fotó: Gyurián Tibor Tudvalévő, hogy kívánatos szervírozással még a szerényebb étek is kelendővé tehető a vendég szemében. A dolog azonban fordítva is igaz: a kevésbé „ízléses tálalás a finom falatok élvezetét is mérsékli. Az „ezüsttál” szerepét A harapós férj című zenés vígjáték esetében kiváló színészek sora tölti be. A hat évtizeddel ezelőtt papírra vetett butuska sztori — a két feleség, egy szeretőjelölt, a hozomány és az igazi szerelem között ingadozó akarnok kisbirtokos lépre csalásáról —, ugyanis aligha lenne akárcsak emészthető is egy amatőr produkció keretében. A Vidám Színpad Kis Színházának művészei azonban minden mozdulatukban, gesztusukban profinak bizonyulnak, s nagy kedvvel, de mértéktartóan komédiáznak. ök még arra is képesek, hogy olcsó poénokkal tetszést arassanak, s az eredeti mesét észrevehetően zökkenők nélkül „Jur- mixolják” —, valószínűleg nem önkényesen — Jean- viccekkel, vagy — mind időben, mind térben — aktuálisnak szánt kiszólásokkal. Más előjelű tapasztalatok birtokában — lásd néhány héttel ezelőtti jegyzetünket a kecskeméti „Paprikáscsir- ké”-ről — az sem kevés, hogy valamennyien tudnak énekelni. Találkoztam azután a Nagy Ho-Ho-Horgásszal. Még a nagy víz alatt, tehát a minap, de már túl voltunk mi és az Ipoly a tavaszi nagyáradáson. Szürke Skodával jött a vízhez (új volt az is), szürke vízhatlan köpönyegét épphogy megfosztotta az árcédulától, lekajló pörge, ugyancsak vízhatlan kalapját hajnali harmat még nemigen érhette. A bot. amit előszedett, tízezreket ért, s a nagy angol költő Shakespeare nevét (vagy hasonlót) viselte. Egy szó mint száz, „fertig” egy pasas volt. Véleménnyel. — Nézze uram, a név nem fontos, ígérje meg. .. (megtörtént). Nem kell mindenkinek tudnia, hogy újabban idejárok. A víztározónál voltam leigazolva. Nem ez a lényeg. Szerintem örülni kell legalább ezen az egy helyen, hogy sem nekünk, sem odaát a szlovákoknak nincs és nem is lesz pénzünk! Hogy ezt a részt is kiegyenesítsük az Ipolyon. Valamit javult a helyzet, mintha több lenne a hal... Ennyi nekem elég volt belőle, amúgy is vízbebur- kolózott. meg kell hagyni, első dobása egészen mutatósra sikeredett. Hanem, hogy nincs pénzünk, s ennek lehet örülni is! Másszóval, hogy az Ipoly nagyarányú rendezésében évekkel ezelőtt elakadt vaA címszereplőt a magyar Benny Hill — azaz Tahi Tóth László — személyesíti meg. Talán „harapósabb”, harsányabb a kelleténél, de így vitathatatlanul kiérdemli a „faragatlan bugris”, a „goromba tuskó” minősítéseket. Az első — a fehér ruhás — feleség szerepében Kovács Zsuzsa vonzó, érett asszony, aki nem könnyen mond le a megszerzett jussról. Sajgál Erika — fehérben — a fiatalság bájával, temperamentumával veszi le lábáról az új arára vágyó „dú- vadot”. Különösen jó a korábbi nejhez fűződő, változó — eleinte ellenséges, majd érdekszövetségre épülő — viszonya érzékeltetésében. A ledér színésznőt alakító Rátonyi Hajni .mindent megtesz, hogy ő legyen a nevető harmadik a feleségek viszályában. A forgatókönyv a ludas, hogy hoppon maradt. Nem így a Bö- röndi' Tamás által könnyed eleganciával megformált „koszorús költő”, aki kínrímeivel is eredményesen ostromolja az elvált feleséget. (Az élet furcsa fintora, hogy „versek” nélkül —, vagy ki tudja? — a valóságban is így történt.) Szép orgánumával tűnt ki a tiszteletest — az ipafai papot játszó Zentay Ferenc. Katit — a „papiak mellett lakó” házvezetőnőt — Mihály Mariann alakítja. Nem lóg ki a neves társaságból, kár, hogy nem lomi, nem folytatódott a víz léniásítása. És azt egyik fél sem erőlteti. Ugyancsak évekkel ezelőtt beszéltem egy megyei szakemberrel, akire tartozik ez az egész — ő is azzal vigasztalt, az öreg Ipó apó (Szakái és Rá- rós között) ügyében, hogy talán végérvényesen elmarad a szakasz rendezése, megmaradhat a víz olyannak, amilyen nagyapáink korában volt. Legalább itt, ezen az egv részen, ahol kanyar kanyart követ, ahol helyenként kisebb tóvá fordítja magát a víz, megmarad tanúnak, s mellesleg a horgászok „paradicsomának”. Az imént a nagy horgász azt mondta, hogy ő bizony most paducra megy, meg a másik bottal pontyra, folyamira, ami sokkal izmosabb mint a tavi (még szép!). A csukára még tilalmas, az ívás ideje után. általában április elején, kezdődhet csak a halak farkasának horogra csalása. „A paduc meg mintha több lenne az idén...” Ha láttam is már paducot, biztosan nem tudtam róla, hogy az. Azt mondják, a ponty és a pisztráng? keveréke, vagyis hát olyanforma. Hengeresebb a következetes a népies beszéd alkalmazásában. A dekoratív, kellemes összhatású kosztümök összhangban vannak viselőik darabbéli jellemével. Annál szegényesebb viszont a díszlet, amennyiben csak néhány divatjamúlt ülőalkalmatosság hivatott jelezni a helyszín hangulatát. Sem a dicséretnek, sem a bíráló szavaknak nincs azonban konkrét címzettjük, tekintve, hogy a plakátról, a szórólapról és a műsorfüzetből egyaránt kimaradt mind a jelmez-, mind a díszlettervező neve. Sőt, inkognitóban rejtőzködik a rendező személye is! Ha van egyáltalán? Bezzeg — korunk szellemének megfelelően azt megtudni a propagandaanyagokból, hogy az előadás melyik cég támogatásával jött létre és az is kiderül, hogy honnan valók a jelmezek, az egyéb kellékek. Bármily fontos a színházaknak (is) a szponzorok léte. a döntő azonban mégiscsak a közönség érdeklődése. Nos, Salgótarjánban —, úgy tűnik — egyelőre nem kell attól tartani, nincs igény és anyagi fedezet a kikap csolódásra, az önfeledt szórakozásra. Mint A harapós férj „vendégjátéka” példázza, elég néhány jó nevű, közismert művész, egy zenés bohózat és máris garantált a telt ház. — csongrády — teste, mint a pontynak, széles háta jól kivehető ott, ahol látszik is a vízben. Mit mondjak? Örülök annak, hogy az idén mintha több lenne a paducból és még kevesebb a pénzből. Inkább az utat javítaná meg az, aki a víz kiegye- nesítésére spórol mostanában, mert az tengelytörő lett Szakáit*] Litkéig. Amikor még komoly veszély fenyegette az ősi Ipolyt ezen a kis szakaszon — írt valaki egy kockás levelet, amiben a papír volt kockás, a terv figyelemre méltó. Azt írja, sőt rajzolja a régi Ipoly barátja (sok van belőlük főként Salgótarjánban, talán nem is hinnénk, még egyesületfélét is alakítottak a védelemre, az ősi víz megőrzésére stb.), szóval azt rajzolta az illető, ahhoz, hogy a régi víz megmaradjon — tőle kissé távolabb a két oldalán kellene gátakat emelni. A kiöntés aztán menne, mint régen, s amikor a víz visz- szahúzódik az előre megépített kis tavak halastóSzent György hava az igazi tavaszt, a jó meleg beköszöntését jelzi. Húsvét Az is ritkán adódik, ami az idén: a hús vétót kettészakítja, a március és az április. No, de a húsvét ideje állandó ide-oda jár- kálásával megtréfálja az embereket, máskor is, mint az áprilisi időjárás. Így van ez 325 óta, mikor a niceai zsinaton, a tavaszi napi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapban jelölték meg húsvét idejét. A húsvéti ünnepkörben legnagyobb szerepe a víznek jut. A víz külsőleg, belsőleg tisztít és gyógyít. Falun és városon legnépszerűbb szokás az öntözködés, és az ehhez kapcsolódó tojásfestés. Ne felejtsük el, hogy elsősorban a eladólányokat illeti meg a locsolás, melynek hatása szépség- és egészség- varázslás. A legényeket nem illik üres kézzel várni, így a leányok meg az asszonyok tiszte a tojásfestés. Fehérvasárnap A húsvéti ünnepkör, a húsvétot követő fehérvasárnappal zárul. Nevét a karai keresztény időkből vette. Akkoriban csak felnőttek keresztelkedhettek. Nagyszombaton fehér ruhában vallották meg hitüket. Ruhájukat nyolc nap múlva, fehérvasárnapon vetették le. Keresztszüleik ilyenkor megvendégelték őket. Később sem felejtkeztek meg róluk. Az évfordulókon ajándékokkal emlékeztették keresztgyermekeiket a nevezetes eseményre, a keresztség szentségében való újjászületésükre. Később, mikor a kateku- menátus megszűnt, és az újszülötteket is megkeresztelhették, fehérvasárnap új szerepet kapott. Ekkor történt a leendő keresztszülők kiszemelése. Ez valamiképpen a más népeknél is szokásos testvérré fogadás magyar változata volt. Lényege, hogy a nem vérrokon leányok, 'agy legények egész éleként működhetnének a közös gazdák kezén, hogy ne károsodjanak amiatt, mert ott nem szánthatnak, amíg nincs szabályozva a víz. Nem értek a haltenyésztéshez, alighanem nem megy az ilyen egyszerűen, de ami ebből is a lényeg — keresni érdemes az öreg víz megőrzésének egyedül üdvözítő módját, módjait. De néha elég — mint most is —, hogy egyfelől nem mindenben'„jött be” a rendezéssel az a vérmes számítás, ami miatt az Ipolyt majdnem végig szabályozták. A másik, hogy hála Istennek nincs pénz. Ne is legyen erre. Röhög a paduc az uszonyába és mivel a csuka az ívással van elfoglalva, vidáman kereng-cikázgat a Nagy Ho-Ho. .. horga előtt tömegesen. Én, aki utoljára gyerekkoromban a hajógyári (újpesti) Szúnyog-szigeten horgásztam meghajlított gombostűvel a hajógyári melósok pihenőstégjén gyúrva a kenyérbelet — valósággal megnyugszom a rossz hírre, hogy nincs pénz. Marad a víz. Amiről mátükre testvérré fogadták legjobb barátjukat, valamilyen szertartás kíséretében. Leggyakrabban közös áldozás keretében. Aztán halálukig ragaszkodtak egymáshoz, mindenben segítették egymást, jobban, mint az édestestvérüket. Fehérvasárnapon, többnyire a nagyobb leányok hí- mes tojást küldtek kiszemelt leánytársuknak. A tojásokat mátkatálba tették. Mellé helyezek egy perecekkel ékesített üveg bort is. A tálat kisebb leányok vitték fehér ruhába öltözve. A megtisztelt leány a tojásból kettőt vett el, és egyet adott helyettük vagy fordítva. Ha ugyanannyit adott volna vissza, mint amennyit elvett, azzal megtagadta volna a mátkaságot. A tojások kiváltása után, a leendő komaasszonyok . magázódtak még akkor is, ha gyermekek voltak. Ha a sors úgy hozta, hogy nem keresztelték meg egymás gyermekeit, akkor is mátkaasszonynak, vagy komaasszonynak szólították egymást. Április 24. Szent György Nem csoda, hogy a jó idő miatt, jószágkiverő nap lett április 24. Ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre. A pogány szokásokat követve a tavasznak, a bőségnek, a szaporaságnak a kezdetét jelenti György napja. A Szent György éjszakáján húzott harmatban van a föld ereje, zsírja. Bűbájos asszonyok ezért lopakodnak lepedővel a más földjére az éjszaka leple alatt harmatot gyűjteni. A kifacsart léből, a kovászba cseppentenek, hogy nagyra nőjön a kenyerük, pogácsájuk. Ki volt Szent György? A IV. században élt katonatiszt, akit édesanyja térített a keresztény hitre. Dadiá- nosz perzsa király üldözte, bebörtönöztette borzalmasan kínoztatta, s végül megölte. Életének valós eseményei csakhamar feledésbe merültek, s legendákkal pótolták azokat. A népmesék világát idézi legismertebb legendája: Szent György soknak vannak, lehetnek nagy élményeik. Például az örök öregcserkésznek, a sza- káli patriótának (évtizedek óta Pesten él, jó számszaki emberként üldözték el a megyéről, amikor ötvenben Gyarmaton megszűnt a Hivatal), Boldizsár Menyhért Istvánnak teszemazt. Ba- lassis diákként kezdte a verselést, máig nem hagyta abba. pedig nyolcvanon biztosan túl van már. Szakáli emlék című versében azt írja (prózában folytatva részemről), hogy amikor nyaranta megjött Tivi (nyilván idősebb rokon fiatalember) a vicinálissal, ami a kisvasút errefelé. . . Szóval, amikor megjött Tivi, aki „király” volt közöttük, előbb elfogyasztották a libát(?). Aztán ki az Ipolyrq, ahol agyagos sárral bekenve ugrált az indián nép körben, brekegve. Szívták a fa békepipát és így tovább Port Artur helybeli ostromáig (ott van szemben a túlparton Bússá, azt is ostromolhatták volna, mint Ali, aki szétlövette). Megmásztak a sziklák fa lát, kutatták a mamut nyomát (valóban élt erre mamut az őskorban), a kölovag megbirkózik egy sárkánnyal, így menti meg egy királynő életét. A sárkányölő lovag szobrát, a Kolozsvári testvérek jóvoltából ismerhetjük, melynek eredetije Prágában található. Szimbóluma: a hit megöli a gonoszság erőit. Szent György népszerűsége a legnagyobb Angliában. 1222 óta az angol királyság oltalma- zójának tartják. Április 25. Szent Márk Az első evangélista egészen ifjú lehetett Jézus földi életében. Valószínű, hogy özvegy édesanyja házában volt az utolsó vacsora. A Getszemáni kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott Márk Jézus elfogatásának idején éppen ebben a kertben. Márk minden bizonnyal az elsők között keresztelke- dett meg, ezért mondhatja őt Péter a fiának. Mikor Péter megöregedett, kérték Márkot, hogy foglalja írásba az evangéliumot, melyet Péter apostol hirdetett nekik. Márk ezt meg is tette, Alexandria püspökeként s az evangéliumban nem nehéz fölismerni Péter szavait. Márk Egyiptomban, szenvedett vértanúhalált. Velencei kereskedők 828-ban, az arabok pusztításai elől vitték földi maradványait a híres olasz városba. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje lett. Ha a gyönyörű városban járunk, jusson ez eszünkbe! Márk napja búzaszentelő Magyarországon. A hívek egy gabonaföld szélére vonultak ki kereszttel, templomi zászlókkal, ahol papjuk megszentelte a még csak zsendülő mindennapi kenyerüket. A szertartás végén mindenki kitépett a friss vetésből néhány szálat. A férfiak kalapjuk mellé tűzték, az asszonyok imakönyvükbe préselték. Ha később valamelyik gyermeküknek nyi- lallása támadt, az emlékbe eltett búzát elővették, teában megfőzték, mellyel a fájós részeket borogatták. Nagy Zoltán zeli Páris patakban keresték a páfrányokat és a ritka kőzeteket a Hallgatón. Őrzök magam is egy képes levelezőlapot, amit Boldizsár úrtól kaptam mutatóba. A saját házi archívumából való. Szakáiban adták fel hetvenkettő nyarán. Pestre ment a lap Menyus bátyámhoz, a testvére Irén küldte. A lapra utólag írta rá géppel az öreg: „Látkép a templomról. Az Ipoly kiöntése jól látható. 1966." Vagyis a kép még a szabályozás előtt készült Szakáiban. Az Ipoly kiöntései táplálták a kövér füvű réteket, a fű az állatokat, az állatok az embert. Európa-szerte híres volt errefelé tartott (Ludány) tájfajta tehén, az ártéri gazdálkodás igazi eredménye. Az kiveszet! egészen. Mostanában kezdte valaki visszahozni, mint „felfedezett” jó faitát talán Nyugat-Dunántúlról! Vagv csak akarta? Mindegy is már. A léniavízzel lejjebb került a talajvfz=zint. „Kiszáradt” a vízkörnyék. Nem teremne meg már itt a híres ludányi—halászi—szakáli káposzta. Csak a mondóka igaz: „Duna pontya, Tisza ke- szegje, Ipoly csukája legjobb böjt, ha szerémi borban főtt.” T. Pataki László ÚTONJÁRÓ „...Ipoly csukája legjobb böjt...”
