Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

1991. MÁRCIUS 30., SZOMBAT SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE /iV.F/7-Vl 5 A kórus a „fénykorban” — 1980-ban A megszűnését akarják? Még dalol a bányászkórus Valójában nem tudom eldönteni, hogy Tóth Gyula bácsi szo- morkodik-e, vagy örül. Igaz, mindkettőre bőven van oka, hogyha a legkedvesebb beszédtémájára terelődik a szó. Ez pedig a kórus, pontosabban a Nógrádi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizott­ságának férfikórusa. Jómaga harmincötödik éve tagja ennek a lel­kes kis közösségnek, mely közel hetven éve, 1923 utolsó hónapjaiban kezdett szerveződni Salgótarjánban. A következő év tavaszán már dalokkal köszöntötték a márciust. Mintha a sors is úgy mérte volna ki. hogy a férfias keménységre szükségük legyen minden korban és „zivatarban”. Megalakulásukat senki nem ösztönöz­te. Egyszerű, „hétköznapi” bányász­emberek és vasmunkások voltak. Úgy döntöttek, hogy szabad idejüket nem a kocsmapultnál, hanem baráti közös­ségben, dalokat tanulva és ezzel máso­kat is a szépre tanítva töltik. Első karnagyuk, Vilezsál Antal igé­nyessége „magasra tette a mércét” a kórustagok számára, így a hírük hama­rosan messzire eljutott. Keresték is a fellépési lehetőséget, de egy idő után már hívták is őket. Megjárták Buda­pest, Győr és más városok dalostalál­kozóit. Köznapokon pedig a maguk és környezetük gyönyörűségére énekel­tek. A II. világháború vérzivataros idő­szakában ugyan kényszerűen hallgat­tak, de utána ismét felcsendültek a da­lok. Magára a kórusra pedig szebb évek köszöntek. Felkarolta őket a szakszer­vezet, sajátjának érezte a kart a bánya­tröszt — ők pedig tették a dolgukat: énekeltek. Szép évtizedek voltak! Gyula bácsi csillogó szemekkel emlé­kezik. Bejárták az országot és a „fél világot”, hiszen még a távoli Skóciába is eljutottak. Welsben pedig éppen az ő ajkukról csendült fel először Bartók és Kodály feldolgozásában kicsinyke népünk dalkincsének néhány gyöngy­szeme. Nem túlzás azt állítani, hogy küldetést teljesítettek, amikor szépen csengő hangjukon városunk — és ter­mészetesen hazánk — hírét vitték messze földekre. Szó szerint, hiszen legszebb dalainkat hagyták vendéglá­tóiknál. Gyula bácsi tekintete csak akkor komorul el, amikor a jelenről beszél. A jövőről pedig nem is nagyon merem kérdezni. Még a múlt évben eladták a fejük fölül a Bányász Művelődési Há­zat a megyeszékhelyen. A nagybátonyi kultúrotthon szívessége sem biztosított számukra végleges megoldást. Már az önfeloszlatás veszélye fenyegette őket, amikor a salgótarjáni munkáspárt alapszervezet kereste meg őket. Saját helyiségüket osztották meg a férfikó­russal, amely ebben a nehéz időben a „fénykor” kilencvenes létszámáról harmincra csökkent. Most itt próbálnak nagy szorgalommal — ugyanakkor a szívükben aggodalommal és keserű­séggel. Hiszen minden bizonytalan körülöttük! Igaz, Morvái Ernő, a nógrá­di bányaigazgató támogatja a kart, a bányamúzeum is segít, de a távolabbi jövő mégis túl sötétnek tűnik most. Azt más forrásból tudom, hogy bő­ven van okuk a kesergésre, hiszen leg­jogosabb tulajdonukat is elvették tő­lük. Amikor a művelődési házat eladás előtt kiürítették—talán szándékosan ?! — senki sem értesítette őket. Felbe­csülhetetlen értékű relikviáikat illeték­telen, ámde annál kapzsibb kezek tün­tették el! Pedig ők az okleveleket, serle­geket, érmeket — mint művelődéstör­téneti értéket — a helyi múzeum köz- gyűjteményébe szánták! Ma még együtt vannak. Fehér Mik­lós karnagy fiatalos lendülete, színvo­nalas szakmai munkája és önmaguk lelkesedése még tartja bennük a „lel­ket”. Még szorgalmasan próbálnak a közeli fejlépésekre, hiszen most éppen a Vasas Székházba hívják őket Buda­pestre. A számtalan párt közül — amelyek szavakban oly sok „fűt-fát, virágot” ígérnek naponta szép szavakkal — idáig csak egy segített rajtuk. Terem­mel, próbalehetőséggel. Az holnap?! Kell még valakinek kórus? Főleg, hogy a munkásoké? A válasz egyre késik. G. Szűcs László HÁROM A KISLÁNY... C J Átalakulás, sokszínű megoldással és magántőkével Profitcenterként működnek... Nem biztos, hogy a mindenáron való gyors privatizálás az egyedüli és üdvözítő megoldás. Sőt, egyre több helyütt és többen hangoztatják a sokszínű­ség kívánalmát. Akár jól felfogott érdekből, akár kényszerből, vagy más okból, de lépni kell. Méghozzá megfontoltan, alaposan. Az a legjobb ha a kollektíva saját testére szabja a változások formai és tartalmi követelményeit a kölcsönös előnyök alapján. Vajon a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalt milyen formákban és tartalommal jelzi átalakulási szándékát? — Nálunk ez a folyamat bizo­nyos privatizációval jár együtt. Mivel az első számú vezetők vi­szonylag rövid ideje dolgoznak együtt, az elmúlt esztendőben a stratégiai tervek véglegesítését, a végrehajtás felgyorsítását tűzték ki célul az újjáválasztott, létszám­ban ugyan kevesebb, de tevékeny­ségében következetesebb, céltu­datosabb, újra érzékeny és haté­konyan dolgozó vállalati tanács állásfoglalása, aktív közreműkö­dése alapján — kezdi a beszélge­tést Sarló Béla, a vállalat igazga­tója. — Felkértük az Ipargazdasá­gi Intézetet, hogy vállalja el az opponensi feladatot. Az igen ki­mondása után felkeresték a válla­lat huszonnégy kisebb, nagyobb beosztású vezetőjét és megkér­dezték véleményüket a vállalat gazdálkodásáról, a vezetésről, a piaci helyzetről, van-e filozófiája stb. A vélemények egy része erő­sítette az eredeti elképzeléseket, míg mások a gyenge pontokra mutattak rá. — Mivel kezdték a végrehaj­tást? —- Kétirányba indítottuk el a stratégiai tervből ez évre eső fela­datokat. Tavaly, december 20- ával egyszerűsítettük a központi irányítást. Megszüntettük az osz­tályvezetői rendszert, helyébe témaköröket felölelő vezetési lán­cot hoztunk létre, amely átszerve­zésekkel, átcsoportosításokkal és a központi létszám csaknem 50 százalékos csökkenésével járt együtt. Vezetői beosztásban csak azok maradhattak meg, akik nemcsak egyetértettek a stratégiai Európai hírű gyógyforrás MÁS MALMÁRA HAJTJA A VIZET Sóshartyán. — Európa második le­gértékesebb gyógyforrása itt van a fa­luban — mondja Sirkó Ferenc polgár- mester. — Csakhogy a vizét elviszi innen a Budapesti Vízkutató és Fúró Vállalat. Palackozzák és értékesítik. Jódaqua néven forgalmazzák, de a sóshartyániak csak mutatóban láttak eddig ilyen palackot. Ez a forrásvíz a jódban leggazdagabb gyógyvizek egyike, rendszeres ivókúrához ajánl­ják és használják — máshol. — Pedig szívesen átvállalnánk. Evekkel ezelőtt a ma is látható palacko­zó is üzemelt mellette, s ha a tulajdon­jog majdan lehetővé tenné, s megsze­reznénk — ismét adna munkát néhány helybelinek — vázolja az önkormány­zat elképzeléseit Sirkó Ferenc. S hozzá­teszi: tervvel, hanem már annak szelle­mében dolgoztak, illetve vállalták végrehajtását. Az átalakulási folyamat nem állt meg a központban, hanem tovább gyűrűzött az üzemekben. — A nagyüzemekkel a megál­lapodásos formát valósítottuk meg, ami egyébként előfutára a később megvalósuló, önálló vál­lalkozási formának. Arról van szó, hogy a vezetők bérlik az üze­met, a gépsort a fogyóeszközöket, ugyanakkor önállóan oldják meg bér-, létszámgazdálkodásukat, s az ő feladatuk a piacok megszer­zése is. Ahogy manapság monda­ni szokás: profitcenterként mű­ködnek. A szállítási tevékenység átszervezésénél a dolgozók há­rom variáció közül választhattak. Vagy kft.-ben dolgoznak, vagy az üzemekkel együtt tevékenyked­nek, vagy magánvállalkozóként oldják meg feladataikat. A kezdeti idegenkedés után a harmadik for­mát választották. Január elsejével indultak, s azóta Salgótarjánban szerződéses alapon szállítják a kívánt helyre az üzemek termé­keit. A megye más városában ta­lálható nagyüzemekben is elin­dult a salgótarjánihoz hasonló fo­lyamat. — Mi a jellemző a kisüze­mekre? — Megkezdtük a vállalkozások szervezését. Cereden kft. formá­jában indult újra az üzem, Litkén ugyancsak kenyeret és péksüte­ményt állít elő a vállalkozó. A salgótarjáni 3. sz. üzemből kivált kisüzem pedig kft.-ként minőségi süteménygyártásra rendezkedik — A legkülönfélébb helyekről érde­klődnek a víz után. A jóhiszeműek gyógyüdülőt sejtenek a kistelepülésen, volt aki Kanadából kereste a „híres” helyet, mások szállás, ellátás után is kérdezősködtek. S én nem tehetek egyebet, mint sajnálatosan röviden vá­laszolok: víz van, de elviszik, és más be, a kutatási, fejlesztési és a szak­munkásképzéssel járó feladatok elvállalása mellett. A megyeszék­helytől távol eső kisüzemeket vál­lalkozókkal, bérleti szerződéses alapon működtetjük. — Milyen sors vár az üzlethá­lózatra? — Kisebb szaküzleteinket és a mozgóboltokat már bérbe adtuk, a négy nagy üzletünk értékesítésé­nél ugyancsak változatos formá­kat kínálunk a vállalkozóknak. — Ezzel azonban még nem zárult le a felgyorsulóban lévő átalakulási folyamat? — Április elsejével egyszemé­lyes kft. formájában működik majd a tmk, amely tíz fővel keve­sebb létszámmal kívánja előte­remteni a szerződésben vállalt bérleti díjat és az előírt osztalékot. A nagyobb vállalati munkát csak akkor kapják meg, ha jobb vagy legalább azonos ajánlatot tesznek mint külső versenytársaik. A jö­vőben, gyáron kívüli megbízáso­kat is fel kell vállalniuk. Végeze­tül a bátonyterenyei kft.-t emlí­tem. Ebben ötvenszázalékos a tőkerészesedésünk. Ok szerzik be számunkra az alap- és segédanya­gokat — érzékelteti az átalakulási folyamat sodrását Sarló Béla. —Érdekelne, hogy a vállalko­zásokban miként van jelen a magántőke? — A ceredi üzemben 500 ezer forintot képvisel, a litkei üzem készpénzrészét a vállalkozók te­szik be, de jelen van a magántőke a süteményesüzemben is. Ezenkí­vül a vállalat fejlesztési lehetősé­geinek és fizetőképességének erő­sítése céljából 5 millió forint ér­tékben vagyonjegyet bocsát ki, ami után előreláthatólag 20 száza­lékos osztalékot fizet majd a dol­gozóknak — fejezte be gondola­tait Sarló Béla. sincs...Úgy hírlik, a falu gyógyhatású kincséről kapta a nevét is. A sóra fi­gyeltek fel ugyanis előbb, amit az álla­tok egy bizonyos helyen a földről nya­logattak. így vezették rá az embereket, mit rejt a föld Hartyánban. — mihalik — SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Képviselő­testületi ülés Salgótarján. Április 2-án a városháza tanácstermében ülést tart a város önkormányzatának képviselő-testülete. Terítékre ke­rül egy rendelettervezet a tanácsi rendelkezésű lakások, telkek elosztásáról: a lakásokkal való gazdálkodásról, a lakásigények társadalmi elbírálásáról szóló, többször módosított tanácsrende­let módosítása! Első olvasatban szó lesz a lakáscélú kölcsönök kamatainak támogatásáról. Napi­renden szerepel a József Attila Művelődési Központ intézmény­einek dezintegrációja és intézmé­nyek alapítása. Megvitatják az el­múlt évi lakáselosztási terv végre­hajtását, valamint meghatározzák az ideit. Évek óta meglevő gondot próbál orvosolni a testület, amikor napirendre tűzte ezen az ülésen a városban élő önkényes lakásfog­lalók helyzetének a rendezését. Határmegnyitó Cered és a szlovákiai Taohty (Tajti) községek között a húsvéti ünnepekre tekintettel vasárnap reggel 8 órától hétfő este 20 óráig megnyitják a határt. Régi, rend­szeresen visszatérő szokásról van szó. Ebben az évben még több alkalommal kerül sor hasonló eseményre. A határmegnyitó le­hetővé teszi a lakosság, a rokonok találkozását, a közös vendégeske­dést és az ünneplést. Az ideiglenes határátkelő létesítésével kapcso­latos feladatokat az említett köz­ségek önkormányzatai vállalták. Házhelyek kétféle áron Vizslás. Mintegy negyven tel­ket alakított ki a volt tanács a köz­ségben. Valamennyi közművesí­tett, s az önkormányzat — attól függően, hol épült már meg a szi­lárd útburkolat — kétféle áron kínálja. Venesz Károly Sirkó Ferenc polgármester a bozótos területen a lefedett forrást mutatja. Sóshartyán. A három Balázs- kislány — Marika, Piroska és Ma­riid —jókedvűen baktat hazafelé. Nemcsak a tavaszi szünet hangol­ta vígságra az unokatestvéreket, hanem a közelgő húsvéthétfő is, amelyre ahogy illik, tojásfestéssel készülődnek. Marika (talán még nem késő) ajánl is ehhez egy jó módszert: a vöröshagymahéj for- rázata jó színező, de éppenséggel a vízfesték is megteszi. Matild szerint a fiúknak in­kább ajándékot kellene elfogadni, mint pénzt... Véleményét osztja Piroska és Marika is. A locsolóna­pon persze nagyon szívesen látják a fiúkat, de ez azért nem jelenti azt, hogy ki sem mozdulnak ott­honról. Hogy közben elszalaszta- nak egy-két locsolót? — Sebaj — mondják —, majd jön más! Fotó: Gyurián T. Krimikrónika CB-rádión irányította társait Ez év január 11-én, este 10 óra körül érkezett a városi rendőrkapitányságra a bejelentés: betörés történt Salgótarján­ban, a Lovász József úton. A helyszínre érkező nyomozókat nagy felfordulás fogadta a lakásban. A helyszíni szemle, s a kárvallott tulajdonos szerint mint­egy 160 ezer forint értékben arany ék­szer, video, valuta és készpénz tűnt el a felfordult lakásból. A nyomozás során kiderült, hogy a bűncselekményt három salgótarjáni fiatalember követte el. Mindhárom az éjszakai élet közismert figurái. Előre kitervelt bűncselekményük „forgató- könyve" szerint egyikük — mint a jó diszpécser — az utcán parkoló gépko­csijukból CB-rádión irányította a mű­veletet. A másik az emeleti liftet tartotta kézben, gyors menekülésre készen. A harmadik ember pedig egyetlen feszí­tővassal feltörte a lakásajtót, majd öt perc alatt kirámolta a lakást. Biztos ami biztos, az egyik szórako­zóhelyre még ellátogattak, ahol a sértett lakás tulajdonosa dolgozott. Néhány ital elfogyasztása után kirándulni in­dultak az egyik elkövető salgótarjáni hétvégi házába, megünnepelni a sike­resés gyors betörést. Úgy látszik spóro­lósak lehettek, mert nem nyúltak a rab­ion pénzhez, hogy a szórakozáshoz szükséges italhoz jussanak, inkább mindentudó feszítővasukkal útközben feltörték az eresztvényi Fenyves élel­miszerüzletet. Miután kellő mennyisé­gű trafik- és italáruból, valamint kon- zervekből tisztes pakkot készítettek, a nyomok eltüntetésére felgyújtották a raktárhelyiséget. Szerencsére nem raj­tuk múlt, hogy nem égett le az egész épület. Ennek éllenére az anyagi kár te­temes. mintegy 600 ezer forintre tehe­tő. Az éjszakai betyárkodás után a sal- góbányai víkendházban éjszakai dári- dó következett, amelynek másnap a nyomozók érkezése vetett véget. Ket­ten előzetes letartóztatásban, egyikük szabadlábon védekezik. Annyira, hogy a Lovász József úti lakásbetörés­ről hallani sem akarnak, s tagadják azt is hogy egyáltalán valamikor is jártak volna Salgóbányán. Egészségház még fogorvosi rendelő híján Kazár. Szép létesítménnyel gazdagodott az elmúlt évben a község: egy épületben kapott helyet az orvosi rendelő, anya- és gyermekvé­delmi tanácsadó, valamint a posta. Fogorvosi rendelő is lesz a ház­ban, ehhez azonban még hiányzik a felszerelés, melynek beszerzése igen költséges. Az önkormányzat ezért pályázaton kívánja megsze­rezni a szükséges pénzt. Fotó: Gyurián

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents