Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-28 / 73. szám
6 izEFnnu 1991. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK Közkegyelmet kaptunk Nem értem, hogy miért háborognak milliók, hogy nemrég végre mindnyájan ártatlanul is közkegyelmet kaptunk. Mint békés és törvényt tisztelő állampolgár, ezt csak 61 éves koromban értem el. Hát kérem, ember az egyáltalán, aki az elmúlt ötven évben még csak egy napot sem ült börtönben? Ez bizony a rosszakaróim hibája. A partizánkodási időszakban csak tizenéves voltam és csak akkor lehetett valami feltételezésem létezésükről, amikor a lakásunkba települő átmeneti szovjet kiskatonák unalmukban apró bogarakat szedtek ki ruháikból, körmükkel szét- pattintvg. azokat „partizánka kaput” szavak kíséretében. Aztán még ennél is több partizán jött elő háború után, hogy plecsnit és pénzt, majd nyugdíj-kiegészítést kapjon. Aztán jött 1956. Előbb tudatták velem, hogy ellen- forradalom van, majd azt, hogy forradalom, van. Tudván, hogy mindig az utolsó parancsot kell érvényesnek venni, ezért én a mai napig emellett tartottam ki. Eleinte a nekem jót akaró ismerőseim figyelmeztettek, hogy ne hangoztassam azt, mert börtönbe kerülök, így automatikusan abbahagytam. Nem. szeretnék neveket közölni a „jóakaróimról”, de megvan róluk a véleményem. Persze, mert előre tudták, kik lesznek majd az új rendszer erkölcsi és anyagi jutalmazottjai. Akiket üldözött és politikai hátrányban részesített legalább egy várttitkár, és erről valami dokumentumot is adott neki. Hát nekem ez nincs és azt sem tudom, hogyan néz ki egv börtön belülről. Most ennek vége. mert a képviselők belátták, hogy ideje lesz már a demokrácia felé vezető úton elindítani ezt az eddiq rácsokon innen maradó, javakban dúskáló milliós csoportot. Közkegyelmet kaptam, melyet olyan szépen ecsetelt a televízióban egy fekete szakállas úr, hogy megbocsátják azt, amit nem követtünk el a taxisblokád idején, de aztán öt évig elég legyen, kussoljunk az utcán való csoportosulástól, mert jön a dutyi. Szerettem volna megcsókolni ezt az urat, ha van arca a szakálla alatt. Végre három év múlva én is börtönviselt tisztességes ember lehetek! Most tehát akciót fogok kezdeni, hogy a sok eddig börtönön innen szenvedő emberekből nagy csoportban felvonuljunk valahova tüntetni és engedetlenkedni. Az időpontot nem fogjuk bejelenteni, mellyel már érvénybe lép a priuszunk. Aztán nem kell nyomozni a zsaruknak (már ez is a priuszom növelését szolgálja, remélem), mert azonnal megmondom nekik, hogy igenis ott voltom a taxisblokád idején mindennap egy kevés ideig a barikádon. Sőt, amikor Pesten a szurkolók a tévé képernyőjéről azt ordítozták, hogy „Tarts ki, Ákos!”, akkor én itt a taxisoknak szurkoltam hangosan. Ezzel tehát jogot formálok, hogy a rendőrök bevigyenek, és a bíróság legalább két évre ítéljen. De szép éveim lesznek ott benn. A mostani napi kétszeri evés helyett, kötelező lesz a háromszori evés. Színesben és adó nélkül nézhetem a televíziót. Aztán szabadulásom után új választás, új kormány, amelyik majd végre már engem is kárpótolni fog legalább anyaqilaa állandó nyugdíj-kiegészítéssel és valamennyi készpénzzel, mely- lyel legalább egy vállalkozásba kezdhetek. Ezért örülök most a közkegyelem törvénybe iktatásának. Ez eddig az állítólagos demokratikus jogrendszer legnagyobb vívmány1 Mező Sándor Salgótarján Szerkesztőségi postánk az utóbbi Időben örvendetesen megszaporodott. Egyéni panaszok, javaslatok mellett, sokan azért ragadnak tollat, hogy véleményt nyilvánítsanak közéletünk, társadalompolitikánk időszerű kérdéseiről. Leveleink növekvő száma késztet arra bennünket, hogy azokat a megszokottnál bővebb terjedelemben ismertessük. Tesszük ezt akkor is, ha tudjuk, hogy az egyéni hangvétel nem mindenki véleményével egyezik. Ennyi! éti tizenöt év Nemrégiben történt az eset. Az Üj Nógrád egyik februári számában megjelent egy hirdetés, melyben olvasom: a BRG Rádió- technika Rt. fölvételt hirdet. Engem a betanított szerelői állás érdekelt volna, ha fölvesznek. 1975-től 1990- ig ugyanis a BRG dolgozója voltam, majd munka- viszonyom megszűnt — önhibámon kívül. — Jelenleg munkanélküli-segélyen vagyok, de vettem azt a fáradságot, hogy újra megpróbálok felvételizni. Közlik velem, engem nem ismernek. Nem is szerepelek a listán. Ezért nem vesznek föl. Hát ennyit ér a tizenöt éves munkaviszony? Egy év kellett ahhoz, hogy ismeretlen legvek számukra! B. I.-né Salgótarján Számlák előre, hátra Ebben a zűrös világban probléma akad bőven, személynek, családnak, vállalkozónak, hivatalnak, gyárnak, szolgáltatónak egyaránt, ez nem kétséges. A Nógrádhő sem kivétel. A fűtés és ■ melegvízszolgáltatás menetében is bőven van probléma, csak egyben nincs. Számlák, pótszámlák elkészítésében. Hol már előre, hol visszamenőleg készül számla, mint jelen esetben 1990. év szeptemberének eleje, annak időjárása, a 12 fok hőmérséklet a bűnös. Bűnös, mert pótfűtésre késztette az egységet. A pótszámlán 99 forint összeg szerepel, aminek befizetését kéri a Nógrádhő. Esküszöm, hogy a jelzett időszakban egyáltalán nem volt fűtés. Sőt, még október elején sem, amikor már valóban hideg volt és fáztunk. Érdeklődésünkre' hol műszaki, hol egyéb problémákra hivatkoztak. Tisztelt Nógrádhő! Nem az összeg miatt, de az ilyen tűrhetetlen megnyilvánulás miatt mi, a szolgáltatásaikat igénybe vevők fel vagyunk ■háborodva, önöknél a rendszerváltás azt jelenti, hogy meg nem alkudván senkivel és semmivel, továbbra is ott folytatják, ahol abba sem hagyták. Kérem tisztelettel, hogy vegyenek már végre felnőtt- számba. Főleg azokat, akik tartozásaikat egyszámláról rendezik, önök elvárják a pontos törlesztést, mi is elvárhatjuk a folyamatos szolgáltatást és a vele járó korrektséget. Homolya József St., Kismarti út 6. VII. em. Fosztó képzők Az Üj Nógrád március 20-i számában olvastam A „ke- reszteletlen” gyermek című cikket. A cikkel kapcsolat- tosan semmi kifogásom nincs. Amiért mégis írok, az a ..kereszteletlen”, vagyis a keresztel ige fosztóképzös alakja. Divat lett manapság a fosztóképzők használata. És ez olykor nem is ..magyartalan”. Csak éppen évszázadokon át megszoktuk, hogy a gyermek nincs megkeresztelve. Bevallom, a nyelvújítás e formájával sehogyan sem tudok megbarátkozni, és bár mindenfajta újításnak híve vagyok, azzal a megkötéssel, hogv a szépet csak még szebbel pótoljuk. Még tán megérem, vagy (megélem?), hogy a jót rossztalannak, a butát pedig okostalannak nevezzük. Nincs kizárva, ha így folytatóik! Petényi Anna Alsópetény A feltúrt ntegifc Megyénkről, Nógrád megyéről van szó, de nem va- ikondok, vagy vaddisznók általi túrásról, hanem egy olyan témáról, melynek főszereplője — a homo sapiens — az utóbbi időben többször szerepelt újságunk hasábjain. Egy újabb, most megnyitandó (vagy esetleg megnyitásra kerülő) külszíni szénbányáról írtak már többen, lelkes természet- és környezetvédők, aggódó polgárok, és hallatták hangjukat a magabiztos vállalkozók is. Az aggodalmat és féltést teljesen jogosnak tartom — hiszen már kivágták egy százéves fát, azt visszahozni az életnek, a természetnek — nem lehet. Ugyanígy igaz ez megyénkben, sajnos, a külfejtésekkel kapcsolatban is. A rekultiválás majdnem minden területen elmaradt, vagy teljesen, vagy részben. Az ígérgetés csak a megnyitás előtt hangzik mindig el — utána pedig sem pénz, sem akarat nem marad. De nézzük sorban a megye „túrásait”, ha nem is kronológiai sorrendben és nem is a teljesség igényével. Kezdődött a mátraszele— jámosáknai külfejtéssel, a „gigantománia” éveiben, majd újabb területeket alakított kietlen tájjá a természet helyett a „bölcs ember”. És folytathatjuk a sort rövid címszavakkal (a közelben lakók ebből is értenék) : Csibajbánya. Homokterenye—Tóalja, Kazár —Székvölgypuszta, Mátraszele—Istenhegy, Mátrano. vák—Nyírmedpuszta, Gyularakodó—déli külfejtés, Nemti—Rónabánya, Pipis- hegy, Mátramindszent—Ella-major. Majd következne, ha a józan ész nem állítja le, a Rónabánya—Medves külfejtés. A felsorolásban még most folyó fejtések is szerepelnek, íey a rekultivációról kialakult véleményem egyes esetekben feltételes — de tapasztalataim igen elszomorítóak, mint azt több, korábbi újságcikk is megerősít. Igazi helyreállításról talán csak a mátraszele—iá- nosaknai külfejtés kapcsán beszélhetünk — amit az ember a természet segítségével (egy tó kialakulása) hosszú évek alatt hozott helyre. A többi „túrás” helyreállításáról mondjanak véleményt az olvasók, a kör- nvék lakói és lelkiismeretűk szerint az elkövetők. A mátramindszent—Ella- majori bányászkodást azonban kiemelném, mert ez az „igazi Mátra” eléggé meg nem becsült területét érinti és születésétől a fejetlen otthagyásáig naponta érzékelhettem a természet meg- gyalázását. Az Ella-majori őslegelőt (a mátramindszenti mgtsz területén) feltárták. A tervezett, körülbelül 600 méteres szállító útvonalat nem építették ki, talán takarékossági okokból. Helyette a körülbelül 2000—2600 kalóriás „szén” elbordásával teljesen tönkretették a Galyatető alatti legelőt. Érdemes megnézni, illetve érdemes lenne az illetékeseknek is megnézni, hogy mit hagytak ott! Hogy kik az illetékesek? Esetleg felelősök? Nos, úgy látszik, ilyen nincs! A szénbányavállalat felszámolásával a rekultiváció valószínűleg elmarad, az okozott károkért senki sem vonható felelősségre, pénze erre talán senkinek nincs. Nógrád megyében a külfejtések elmaradt rekultivációja napjainkban parlamenti interpelláció tárgya lehetne — joggal és okkal. Joggal a megrongált környezetért, és okkal az újabb bányák megnyitása ellen. így talán meg lehetne állítani a „romboló embert.” Lonsták Elemér Telepítsünk akváriumot — de ne úgy...! Néhány évvel ezelőtt a tóstrand haltelepítése után pár száz haltetem láttán a Nógrád című lap egyik újságírója pánikot keltő cikkben számolt be a látottakról. Nem tudhatta, hogy egy telepítéskor hány százalék elhullás a megengedett. Egy szakterület nem ismerete még nem szégyen! Ha viszont valaki egy szakterületen félművelten tudósként akar tetszelegni, az ellenszenvet vált ki4 és az illető tudományoskodása hitelét veszti! E néhány gondolat előrebocsátásával hadd reagáljak az Űj Nógrád egyik csütörtöki Plusz mellékletében megjelent akvarisztikái szaktanácsokra. Csak értékelni tudom, hogy akad olyan újságíró, aki szakismeretei hiányában igyekszik a szükséges alap- tudományt autodidakta módon , elsajátítani. Hogy az milyen szinten sikerül, más kérdés?! Ügy gondolom, az ismeret, jártasság, készség fokozatai közül az előbbi kettő még nem elégséges a kezdők tanításához. A kellő gyakorlati ismeretek és „műhelytitkok” feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy szakma egy hobbi kezdőit úgy íudiúk eligazítani, hogv ne kudarccal kezdjék tevékenységüket. Nos, e kellemetlen hatást megelőzendő ragadtam tollat, hogy néhány korrekciót tegyek a megjelent egyoldalas tájékoztatásban. — Az akvárium aljára nem kell fertőtlenítővel kevert folyami homokot, vagy sódert tenni. Viszont fontos az, hogy a fölötte lévő víz kristálytiszta legyen! — Az akváriumot kétféle állapotban rendezhetjük: szárazon vagy nedvesen. A lényeg mindkettő esetében a talajt, a technikai eszközöket és a dekorációs elemeket szárazon helyezzük a medencébe. Csupán a növényekre vonatkozik az esetleges víz alatti (nedvesrendezés) ültetés. Az akvárium vizének ideális (optimális) hőmérséklete nem adható meg 24—26 fokban. Ezt minden esetben a hal származási helye határozza meg. A neonhal esetében ez 20—22 fok. ez eleven szülőknél 24—26 Celsius-fok, de ezen belül is a vitorlás fogasponty (velifera) és a nagy úszójú szingapúri guppicsodák 28 fokon érzik jól magukat, míg a labirint kopoltyús halak többsége a 30 fokos vizet igénylik. Óva intek mindenkit, hogv az optimális hőfoktól 10—15 fokkal eltérjen, mert ez „teljes fertőtlenítést” eredményez. — Egy sima filter (szivacsszűrő) sajnos, csupán a vízben lebegő anyagokat szűri ki, a bomló maradványok (nitrit—nitrát) csak aktív szénnel távolíthatók el a medence vizéből. — A porlasztókő csupán apró buborékokra bontja a bepréselt légköri levegőt, de ettől az még nem oxigéntermelő. — A fény a növényekben levő klorofill(+C02) segítségével termel oxigént, de nem szaporítja a klorofillt. — A halak böjtjeiről any- nyit. hogy, ha az egyhetes vízben megmaradt, fehérjében gazdag bomló táplálékot fogyasztanak halaink, akkor utána nem sok dolgunk volna etetésükkel. — A salgótarjáni csapvíz — bár nem ideális — rpég- is használható akvarizálás- ra: forralás, keverés, vegyszerezés után. — Az akvárium teljes súlya — víztartalom 50"/0 (üveg, homok, dekorációs elemek). Hamarjában ennyi, ami szemembe ötlött. És ne haragudjon érte a szerző, én neki sem rosszat nem akarok, de az akvaristáknak mindenképp jót és alapos szakismereteket kívántam adni. Ivitz Zoltán, a salgótarjáni akvaristakor vezetője Noszfalgiasonka A pulyka-, liba-, csirkenyakakból, -lábakból, farhátakból időnként főzött levesek után, így húsvét táján, a hagyományokhoz híven — valamikori főtt tojásokra, kolbászra, sonkára emlékezve — elképzelhető, hogy a „halmozottan hátrányos helyzetű” (esetünkben egyre szegényedő) nagycsaládosoknál, hosz- szabb, rövidebb ideje munkanélkülieknél, , egyedül élőknél, szerény nyugdíjukból éldegélőknél is felvetődhetett egyszer egy évben a sonkavásárlás gondolata. Árainkat ismerve, persze, az említettek nem egész sonkában gondolkodtak, csak egy-egy szeletkében. Lelki szemeikkel már látták a kívánatos, úgynevezett parasztsonkából kimetszett félzsíros-félhú*os. számukra még megfizethető részt, de ember tervez — eladó végez. Ismerőseimtől, szomszédaimtól hallom, hogy ilyen Üányú kéréseiket az ünnepek előtt nem teljesítették. Sonkát meg nem bontanak, nem darabolnak, szeletet nem vágnak. Ha kell, vigyék egészben. .. Salgótarján történetének ismeretében jutott eszembe a gondolat, hogy ezt a gyakorlatot — okulásképpen — összevessem egy közel nyolcvan éve hozott emberséges főszolgabírói döntéssel. Az 1873-as kolerajárvány után 1910 őszén Salgótarján nagyközségben újra fel- rémlett a járvány veszélye. Szakáll Ferenc főszolgabíró a megelőzés és védekezés céljából négy-hat fős bizottságokat szervezett a közegészségügyi állapotok ellenőrzésére. Tagjai — orvosok mellett — tanítók, lelkészek, kereskedők voltak. Helyes egészségügyi szemléletüket jelzi, a közegészségügyi bizottság 1911. szeptember 13-i ülésén Kmeth Lajos azt javasolta, hogy a fenyegető kolera- járványra tekintettel „...til- tassék el a dinnyének a piacon felszeletelt állapotban való árusítása...” Elgondolkodtató viszont a főszolgabíró erre adott válasza: . .Ennek elrendelésével a szegényebb néposztály érdekeit látja veszélyeztetve, mert ezáltal megfosztatnak a dinnye élvezetétől. . Volna-e megmondhatója annak, hogy 1990 húsvétján a kereslet és kínálat összr hangjának hiányában eme jelzett füstölt húsáru „egész”-ségének, darabol- hatatlanságának érdekében városunkban és környékén hányán „fosztattak" meg így a sonka élvezetétől? (És 1991 hústvétján? Hányán lesznek?) Habonyi Zoltán Salgótarján OLUflSÓIIUK ÍRJÁK
