Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-28 / 73. szám
1991. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK r PÁSZTÓ ÉS KÖRZETE Az első pofon a legnagyobb... Amikor többszöri elkerülés után végre leültünk beszélgetni a pásztói Tóth házaspárral, nagyjából annyit tudtunk, hogy mire felépítették a lángossütö pavilont — visszavonták az engedélyüket. A tény csakugyan ez, a „sztori” kicsit hosszabb. Nemcsak vállalkozók figyelmébe ajánljuk Tóth József és Tóthné dr. Németh Erika történetét! Lapos tetős legyen! Emlékezetes lesz ez az esztendő Tóthéknak. Nagy halom papír vár minket az asztalon, miközben az a bizonyos pavilon Deák Ferenc utcai lakásuk előtt várja sorsa jobbra fordulását... A legnagyobb tél volt, zuhogott a hó, de egy hét alatt felhúztuk a pavilont. Amikor elkészült, a feleségemet behívták a polgármesteri hivatalba. így se jó! — A férjem akkor még dolgozott, csak minden második héten volt itthon. A behívatások véletlenül mindig az első hétre estek, amikor csak én mehettem... Február elsején telefonáltak a hatósági osztályról, menjek be, mert a polgármester vissza akarja vonni a határozatot. Indok: a pavilon rontja az utca képét! (Az eddigi, némi kitétellel derűsnek nevezhető beszélgetés stílust vált. Egyre gyakrabban lobíme a vita tárgya — Tavaly nyáron kaptuk meg a közterület-foglalási engedélyt — kezdi a feleség. — Nem ezt a helyet kértük, de nem volt más, ezt jelölték ki. Akkor még a tanács végrehajtó bizottságának kellett döntenie—egyhangúlag megszavazták. — Kilenc helyről kellett engedélyt kémünk — már a férfi folytatja. — Csak a Vízmüvet, az ÉMÁSZ-t, a gameszt a Tigázt, a rendőrkapitányságot sorolom. Meg kellett terveztetni a pavilont. A tervező egyeztette a főépítészszel, akinek az volt az alapállása, hogy lapos tetős legyen. — Hordozható faépítményt tudtunk volna szerezni, de annak nem volt teljesen lapos a teteje — veti közbe ironikusan Németh Erika. — Ezért nem illik bele a városképbe, ezért nem fogadta el a főépítész. — Másfél-két hónapig tartott, míg elbírálták a tervet. Aztán kiszállt a Köjál, át kellett alakítani a pavilont. Úgy indultunk, hogy lángost és fagylaltot készítünk, időszakosan. Azt javasolták, inkább tésztafélékkel foglalkozzunk, ezt is elfogadtuk. így maradt a lángos, kürtőskalács, palacsinta. Végre megkaptuk az építési engedélyt, kivétel nélkül hozzájárult valamennyi hatóság. Bekötöttük a vizet és a szennyvizet. Március 15-én akartam nyitni. ban a gyufa a cigaretta alatt, én pedig kezdem nem érteni az egészet.) — Addigra már benne volt 200 ezer forintunk! Rontja az utca képét? A mellette lévő kegytárgypavilon nem rontja?! Beszélgetésünk végén még felvetettem, hogy az ő hivatala adta az engedélyt. Tudja, mit válaszolt? — Ő nem tudott róla, a beosztottjait pedig elmarasztalta, mert nem tájékoztatták! Közben megjegyzem, a férjem már felmondta a munkaviszonyát az engedélyek birtokában... A polgármester azért megnyugtatott, ő támogatja a kisvállalkozásokat, utánanéz az ügynek. Egy hét vége után (február 5-én) tájékoztatott, hogy miután jogilag minden rendben van, jóváhagyja, folytassuk az építkezést. Figyelmeztetett, hogy októberben felülvizsgálják Pásztó általános rendezési tervét, lehet, hogy akkor el kell vinni a pavilont. Ha ezt a kockázatot vállaljuk, folytassuk! Se pénz, se lángos — Alig aludtunk egy párat, február 15-én levelet kaptunk a polgármesteri hivatalból. A jegyző értesített, hogy a polgármester utasítására (kérésére?) visszavonta az engedélyt. — Mi az elejétől úgy tudjuk, erre a helyre évekig nem terveznek semmit. A szerződés szerint az engedély visszavonásig, de legfeljebb 1994. december 31-ig szól. Erre most minden indoklás nélkül visszavonták. Illetve indok is van, a polgármester döntése... — Most áll az ügy? — Ügyvéddel írtunk fellebbezést a polgármesteri hivatalba, és a köztársasági megbízottnak is írtunk panaszt. — Amikor legutóbb kerestük magukat, Tóth Józsefet tárgyalni hívták a hivatalba. Ennek mi lett az eredménye? — Megpróbáltunk kompromisszumot kötni. Vagy kapjunk másik területet, vagy hagyják meg ezt, de konkrét időre. Felajánlották a volt lengyel piac területét. Persze, oda újból be kell kötnünk a vizet, meg a szennyvizet. Felajánlották azt is, hogy vállalják az áttelepítést — veszi át a szót a feleség. — Ennek nagyon megörültünk, de az ember már gyanakvó! Megkérdeztük a főépítészt, hát kiderült, ez a pavilon oda nem felel meg! Kártérítési igényt nyújtottunk be 140 ezer forintra, plusz azt kértük, az új helyen már innen folytathassuk. Ezt a hivatal nem fogadta el. Most ott tartunk, hogy amit eddig felajánlottak — azt is visz- szavonták! És továbbították az ügyet a köztársasági megbízotthoz. Mi egyszer már megjártuk. Minden pénzünket ebbe az üzletbe öltük bele. A férjem már munkanélküli, én most mentem vissza gyesről dolgozni, a számlákat sem tudjuk kifizetni! És miért higgyük el, amit ígérnek? Ez a visszavonás is jogszerű volt, hiszen visszavonásig szólt az engedély. Gondolja el! Mi lesz, ha átköltözünk a lengyel piacra, és két hét múlva már ott sem illünk bele a városképbe?! A polgármester nem érti Dr. Dobrovoczky Istvántól, Pásztó polgármesterétől ezek után sok újdonságot már nem tudtunk meg. Elmondta, ők ajánlatot tettek az egyezségre, miszerint az önkormányzat a saját pénzén áthelyezi a pavilont, állja a bekötési lehetőséget is, Tóthéknak ez semmibe nem kerül. A házaspár viszont 145 ezer forintot kért, vagy pedig a jelenlegi helyhez ragaszkodik. Miután megegyezés nem született, másodfokon a köz- társasági megbízotthoz kerül az ügy. A felajánlás viszont innentől kezdve már nem érvényes. A polgármester továbbra is azzal érvelt, hogy a pavilon nem illik bele a környezetbe. Az engedély? A visszavonásig szólt. Nos, a visszavonás megtörtént... Dudellai Ildikó Fotó: Gyurién Tibor Vigyázzunk értékeinkre! Tetten érték a zsebtolvajt A pásztói rendőrök március 20- án bravúros tettenéréssel füleltek le egy veszélyes zsebtolvajt a városi lengyel piacon. B. T. pásztói lakos régi ismerőse a hatóságoknak, s most végre sikerült egy időre kivonni a forgalomból. B. T. azonban nem az egyedüli zsebes Pásztón. A húsvéti ünnepek közeledtével rohamosan nő az áruházak és a piacok forgalma. A nagy tolongás, lökdösődés kitűnő alkalom a gyanútlan és figyelmetlen vásárlók pénztárcáinak megszerzésére, az ilyen jellegű bűn- cselekmény bizonyítása pedig rendkívül nehéz feladat. Ezért a rendőrség kéri az állampolgárokat: vigyázzanak jobban értékeikre! A szovjet partner nem fizet Az emberek félnek A Budapesti Könnyűipari Gépgyártó Vállalat héhalmi üzemegysége 1987 augusztusában kezdte meg működését. Romos épületet vásárolt meg a cég jelképes összegért a helyi tanácstól, amit felújított, sőt két évvel ezelőtt új üzemcsarnokot is épített hozzá. A palotási termelőszövetkezeten kívül ez az egyetlen munkalehetőség a környéken. A héhalmi gyárrészlegben 39 munkás dolgozik, főként általános iskolát végzett nők. Közülük 10 szakmunkás, a többiek betanított munkások. A piacgazdaság csíráinak megjelenésével megszaporodtak az ő gondjaik is. A felmerülő problémákról Gergely Jánossal, az üzem vezetőjével beszélgettünk: — Amikor áttértünk a dollár elszámolású kereskedelemre a Szovjetunióval, reméltük, hogy előnyösebb lesz számunkra ez a felállás. Sajnos, azonban azt tapasztaljuk, hogy a szovjet partner nem fizet a termékekért — sem dollárban, sem rubelben —, s kintlévőségünk ebben az évben már elérte a harmincmilliót. Pedig még csak március van. Pillanatnyilag tehát a legtöbb nehézséget az jelenti, hogy nem tudjuk behajtani exportunk ellenértékét. Az emberek félnek, hogy ilyen körülmények között nem tudjuk kifizetni őket. Mi nem bánnánk milyen pénzben fizetnek a szovjetek, csak megkapjuk a járandóságunkat. — És a nyugati piac? — Eddig főként az NSZK-ba szállítottuk termékeinket—fonó- és szövőgépekhez való alkatrészeket —, de a miénkhez hasonló profilú gyárak az egykori NDK- ban is működnek. Most azok elégítik ki a németországi keresletet. Valiik nagyon nehéz versenyeznünk. — Továbbra is lesz így munkájuk? — Egyelőre vannak megrendeléseink, de csak akkor maradhatunk talpon, ha többet és olcsóbban termelünk. — Ozsvárt — Ma még van munkájuk Hull a vakolat, kicserélik az ablakot Gyalogolni sem rossz... Pásztó „városra” összevont költségvetés készült, vagyis a városrészek (Mátrakeresztes, Hasznos) nem tudják, mire mennyi az idei keretük. Hasznoson az óvoda működését, a köz- világítást és a közkifolyókat finanszírozzák a városi költségvetésből. Ugyanakkor a Gárdonyi Géza Általános Iskola hasznosi tagiskolájára 1 millió 200 ezer forintos felújítást terveztek. Tegyük hozzá azonban, hogy ez még 1986-os terv volt! Ehhez képest 1989-ben kezdődött meg a munka, és ez áthúzódott még 1990-re is. Akkor vezették be a központi fűtést és akkor cserélték le az olajos padlót. Az idén kerülne sor a benti, ví- zöblítéses WC-k kialakítására, valamint az Alkotmány utcára néző nyílászárók cseréjére. Közben pedig a vakolat szép lassan hull az iskola faláról. (dudellai) Fenti címmel jelentettünk meg egy információt a hasznosi autóbusz-közlekedésről, írásunkra az alábbi választ kaptuk: Tisztelt Dudellai Ildikó! Azon a bizonyos február 27-i ülésen háromszor kellett rákérdeznem a Nógrád Volán igazgatójára a hasznosi autó- buszjáratok dolgában. Az igazgató ígéreteit tett, hogy három héten belül rendezni fogja a járatok ügyét. Tehát nem a „hivatalt” terheli a három hét. Az önkormányzat tett, a Volán nem. Az ilyen félretájékoztatás nem az első eset — „valaki” részéről. Várhelyi András alpolgármester * Köszönöm az alpolgármester úr észrevételét. Az utolsó mondatot nem értem. A tények kedvéért: Sánta Kálmánnétól, Hasznos képviselőjétől kaptuk az információt. Első esetben. Dudellai Ildikó tmmnu 5 PÁSZTÓ ÉS KÖRZETE Készül a hivatal Mátraszőlős. A Faluszövetség tagjai végigjárták azokat az épületeket, amelyek várhatóan önkormányzati tulajdonba kerülnek: a kastélyt, a régi óvodát, a volt tanácsházát. Ez utóbbi lesz majd a mátraszőlősi önkormányzat hivatala. Társadalmi munkában újítják majd fel az épületet, hogy mire megválasztják a testületet (májusban), már berendezett, működőképes hivatala legyen az önálló önkormányzatnak. Nem marad kereső Bokor. A településen súlyos gondot jelent a munkalehetőségek hiánya. Az utóbbi időben sok embert elbocsátottak a szécsényi BRG-ből, így a környéken jóformán csak az alsótoldi termelőszövetkezet kínál megélhetést, amely ugyancsak sok problémával küszködik. Ha a téeszben is elbocsátásokra kerül sor, jó ha öt-hat aktív kereső marad a faluban. Tőzsde- tanfolyam a kastélyban Szirák. A Rudolf Wolf and Co. Kft. szervezésében tőzsdetanfo- lyamot tartottak a Kastély Szállóban a különböző magyar olajipari vállalatoknak. Ezzel kapcsolatban rendeztek sajtófogadást szerdán este a kastélyban. Csak megfontoltan Héhalom. Sokan fordultak segélykérelemmel az eltelt három hónap alatt a helyi polgármesteri hivatalhoz. Az önkormányzat szilárd elhatározása azonban, hogy csak azokat az állampolgárokat támogatja, akik valóban a létminimum alatt élnek. Ezért a segélyek iránti kérelmek jogosságát minden esetben megvitatja a testület. Hasznosi remények Hasznos egyik gondja a Dobó út vízelvezetése, illetve annak hiánya. A Dobó utat még a Pásztóval való egyesítés előtt építtette a községi tanács, mintegy 20 éve. Azóta kátyúzás történt ugyan, de felújítás nem. Az út lejtése miatt nem a levezetőkön halad a víz, hanem az úttesten. Különösen a tavaszi olvadáskor és nyári esőzések idején jelent ez gondot a hasz- nosiaknak. Hasznos most csak reménykedhet abban, hogy a falunak is jut pénz a felújításra, mert az 1991. évi költségvetés egymillió forintot szánt utakra, járdákra. Ebből a keretből osztozik Pásztó, Hasznos és Mátrakeresztes...
