Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-27 / 72. szám
1991. MÁRCIUS 27., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP imrnznu 3 Falugyűlés Mohorán Pert nyert a falu Közérdekű kötelezettségvállalás Ötvenezer forint a képviselői keretből Az alpolgármester segített Falugyűlést tartott hétfőn Mohorán az új önkormányzat — tájékoztatott Fajcsik József polgármester. — Részletesen beszámoltam a falu előtt az eddig végzett apparátusi munkánkról, valamint a képviselő-testületi és a bizottsági munkákról. Vázoltam az intézmények jelenlegi helyzetét és üzemeltetésük gondjait. — Milyen hangulat uralkodott a falugyűlésen? — Őszinte felelősségérzés és a megértés volt jellemző. Meghitt hangulatban zajlott le mindvégig— Milyen problémák, gondok foglalkoztatják leginkább a mo- horaiakat? — A lakosság részéről legtöbben a vízelvezető árkok elhanyagoltságát és az utak kátyúzásának problémáját vetették fel a kérdéseikben. Én elmondtam, hogy mire telik ebben az esztendőben és amire jelen pillanatban Salgótarján. 1991. március 29- én délelőtt tíz órakor lesz a megnyitó, melyen dr. Horváth Attila előadást tart az Állami Zeneiskolában a tradicionális alternatív pedagógiákról. A továbbiakban Mihály Ottó a számviteli főiskonincsen anyagi fedezet, azt természetesen a jövő évben fogjuk megvalósítani. — Milyen tervek szerepeltek az önkormányzat ez évi programjában? —Idei terveink között szerepel a Zichy-kastély végleges rendezése tulajdonjogi szempontból, ugyanis ez idáig az Integrált Építőipari Betéti Társaság Vállalatának tulajdona volt. Per által megnyertük újra a mohoraiak számára. Szeretnénk az új szeméttelepet megépíteni és segíteni kívánunk a helyi munkaerőgondokon. — Konkrétan? — Új munkahelyet szeretnénk beindítani, pontosabban folyamatban van egy helyi gyógynövény-feldolgozó és csomagoló üzem kialakítása, ahol kétszáz—négyszáz helybéli dolgozót szeretnénk foglalkoztatni a közeljövőben. (telek) Ián tart beszámolót Szakmaiság és pluralitás címmel. A Gagarin iskolában kerül sor a pedagógiai pályázatok díjainak átadására. Itt nyílik meg az alkotó pedagógusok munkáinak képzőművészeti kiállítása is. Hogy a család pénztárcája a hónap végére elvékonyodik, hogy az üzletekben alaposan meggondoljuk, miből és mennyit vásárolunk — ma már senkinek sem újdonság. Hogy pénzügyi fedezet hiányában cégek jutnak a csőd szélére — nem új keletű dolog. Ám hogy oktatási intézményeinkben is bőven akadnak gazdasági nehézségek — ez újszerűnek tűnik. Miként új a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola kezdeményezése is, saját pénzügyi gondjaik orvoslására. Ennek hátteréről, „akciójukról” dr. Horvátné Gy'óry Magdolna igazgatóval beszélgettünk. —A közelmúltban arról lehetett hallani, hogy anyagi gondjai vannak intézményüknek. Mi ebből az igazság? — Az 1991. évi költségvetési mutatószámaink alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett iskola-fenntartási feladatokat csak úgy tudjuk elvégezni, hogy külső pénzforrásokat keresünk. Ennek ismeretében tantestületünk és a szülők közös elhatározása nyomán hoztuk létre a ,,Közérdekű kötelezettségvállalást”, melyhez az engedélyt felügyeleti szervünktől megkaptuk. —Mit takar a. .Közérdekű kötelezettségvállalás” megfogalmazás? — Ezzel az elnevezéssel nyitottunk a Magyar Hitelbank Rt. Salgótarjáni Igazgatóságánál egy számlát — száma 370—97514— 7818 —, melyre bárki és bármilyen cég pénzt fizethet be, hogy segítse feladataink megvalósulását. — Milyen feladatokra gondol? — Elöljáróban elmondanám, hogy az összegyűjtött pénzt csakis és kizárólag az iskola fenntartási feladataira használhatjuk fel. Ezek körébe tartozik például a tantermek és vizesblokkok festése, az elhasználódott padok, székek és tanári asztalok javítása, érintésvédelmi vizsgálatok elvégeztetése, villamos berendezések cseréje, nyílászárók felújítása, a tornaterem üvegfalának karbantartása, a balesetveszélyessé vált belső lépcső felületének stokkolá- sa és sorolhatnám tovább. Mindezeket pedig csak úgy tudjuk elvégezni, hogy a költségvetésből ezekre a munkákra hiányzó fedezetet a „Közérdekű kötelezettségvállalással" segítjük, pontosabban segítik. —- Akadt-e már támogatója akciójuknak? — Örömmel mondhatom, hogy nem is egy. A Kakuk Autójavító, A Mátraker, a Typo-Team Kft., sőt iskolai büfénk az elsők között segített. Ami pedig szintén döntő dolog, hogy dr. Szabó Sándor, a város egyik alpolgármestere, az iskola „környékének” képviselője, a választókerület részére biztosított keretből ötvenezer forintot adományozott a „Közérdekű kötelezettségvállalás” számlájára. — Minden feltétel nélkül? —Természetesen. Az alpolgármester valóban közérdekből, az oktatásért tette. Az persze már más kérdés és az adománnyal nem függ össze, hogy nevelőtestületünk döntése értelmében az iskolánk mellett lévő játszóteret folyamatosan tisztítjuk és rendben tartjuk. Mi ezzel szeretnénk segíteni a város köztisztaságának megőrzésében, a környék szépségének megóvásában. — Visszatérve a ..Közérdekű kötelezettségvállaláshoz". Bízik ennek sikerében, eredményességében? —A kezdeti tapasztalatok alapján nyugodtan mondhatom, hogy igen. Hiszem, hogy az eddigi felajánlások mellé érkeznek még pénzek számlánkra, hisz az oktatás feltételeinek a munkakörülmények javítása sokunk közös ügye, mégha esetünkben csakis rólunk, a Gagarinról van szó. Vaskor István Nógrád megyei pedagógiai napok Üvegház a strandmedencében így látja az agrár szakember A falu tudja, mi a jó neki! A nógrádgárdonyi szanatórium — amely egykor a Majláth grófok kastélya volt — egyik nevezetessége a strandmedencéből kialakított üvegház. Annak idején be akarták temetni a „burzsoázia” eme létesítményét, ám okos emberek végül úgy döntöttek, hogy Nemcsak Salgótarjánban, hanem szerte Nógrád, Heves és Pest megyében ismerik és várják hetente ugyanazon a napon és ugyanabban az órában Józsa Istvánt, és az ő Suzuki mikrobuszát. — Vállalkozásban vettem ezt a nyolcszáz köbcentiméteres kocsit. A salgótarjáni Ruszöv szé- csényi vegytisztító kirendeltségénél van a telephelyem, innét érdemesebb átalakítani, így javarészt társadalmi munkában földdel feltöltötték, üvegburkolatot húztak fölé, majd alkalmassá tették primőrök és virágok termesztésére. A merész kezdeményezők elgondolását siker koronázta, hiszen a szanatórium konyhájára is járom a három megye falvait. Minden hét azonos napjának, azonos órájában szedem össze a tisztításra váró ruhákat és egyéb ruházati tárgyakat és egy hét múlva hordom szét azokat a megrendelőknek kitisztítva. Korábban már 1976-tól végeztem ezt a hozom- viszem szolgáltatást és akkor egy ZUK gépkocsival jártam az utakat, de annak sokkal magasabb volt a fogyasztása. A mai árak jut a primőr termékekből,, és a szobákban, irodákban is jól mutatnak a szemet gyönyörködtető nógrádgárdonyi virágok. Képünkön Szlivka Kálmánná a friss zöldségeket ápolja. R. T.—S. L. mellett meg kell gondolni, hány forintot adok ki benzinre. Ennek a szolgáltatásnak az életrevalóságát bizonyítja az a tény, hogy míg a falvakból a városba kell vinni a tisztítandó ruhákat, majd hazautazni, később a tisztáért elmenni és ismét hazautazni, ez tetemes utazási költséget jelent. így viszont csak ki kell lépni a kapun, leinteni a gépkocsit és várni a tiszta ruhát. Élelmiszeripari főiskolát végzett Pálmány András jó másfél évtizede. Azóta is üzemmérnök a Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál. Jelenleg a szécsényi takarmánykeverő üzem áruforgalmi és kereskedelmi vezetőhelyettese. Amikor keresem, Varsányban, a szülőfalujában találok rá. Az udvar távoli végéből munkásruhában, szerszámmal a kezében kerül elő.-— Nincs ebben semmi meglepő. Számomra természetes, hogy falun élek, hiszen minden ősöm itt született. Főiskolát végeztem, de ez még nem jelentheti azt, hogy ezáltal el is kell innét költöznöm, sőt. Nagyon sokan elfelejtik, hogy a falu számon tartja és visszavárja őket. Azt nem itudom felmérni, hogy mennyit voltam képes átadni a főiskolán tanultakból, de az számomra természetes volt, hogy visszajövök. Még soha ilyen szükség nem volt falun a fiatal, tanult szakemberekre, mint most. — Milyen a vidéki mezőgazda- sági értelmiség közérzete? — Nem jó. Őszintén szólva én sem vagyok optimista. Amit olvasunk, hallunk, látunk, az elkeserítő. Bárhová nézünk, csak a csatározás, a vita, a nézeteltérések. A falusi nép nyugalmat és munkát akar, de most egyikben sincsen része. Ilyen feszültségben nem lehet értelmes munkát végezni. Mintha Budapesten egészen másként látnák a mi érdekeinket, mint mi „idelent”. — Gondolja, hogy másként kellene lépnie a kormánynak? — Én csak a saját helyzetünkből tudok kiindulni. Itt vannak a termelőszövetkezetek. Félő, hogy „rövid úton” szétverik valamennyit. És ki mondja meg, hogy mi lesz utána?! A nagyüzemekre minden korban szükség volt még idáig; Egymásra építeni a különböző nagyságú mezőgazdasági rendszereket. Közgazdasági alaptörvény, hogy minél nagyobb szériában állítanak elő valamit, annál alacsonyabb az egy termékre eső önköltség. A gazda — ha egyáltalán képes lesz például gabonát nagy tételben termeszteni — sokkal magasabb termelői áron adja el mondjuk a keverőüzemnek. Emiatt mi is kénytelenek leszünk emelni az árainkat. Folytassam? — Ezek szerint nincs szükség kistermelőkre? — Már hogyne lenne! Szükség van rájuk. Csak éppen sokkal lassabban, és főként átgondoltabban kell kiépíteni az új rendszert. Átfogó tervet kell kidolgozni a kisgazdaságok szerszám- és gépkészletének biztosítására, mert ez ma jórészt hiányzik. Mire jut a parasztember minőségi vetőmag, modem kis- és közepes teljesítményű gépek, kiegészítő szerszámok nélkül?! Nagyon félő, hogy csak tönkre mehet. Hiszen lova sincsen. A szövetkezetek „kiárusítását” pedig meg kell akadályozni. Ahol indokolt, a vezetők „körmére nézni”, a szakmailag, vagy emberileg alkalmatlant leváltani. — Látom, szép házak, gazdag porták vannak. — Szorgalmas, igyekvő nép él mifelénk. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy virradattól napnyugtáig dolgoznak. Ha kell, egyedül, de ha szükséges, akkor családban, a rokonsággal. A házaink is így épültek. Segítettünk, azután pedig a rokonság, a barátok „visszaadták”. Csak az kell. hogy hagyjanak bennünket békén dolgozni. A módját majd megtaláljuk. Remélem igazam lesz... G. Szűcs László Hozom-viszem Suzukival Húsvéti badarságok Inkább igazat beszéljünk és nevezzük nevén a gyereket. Mondjuk azt, hogy húsvéti giccsek. De hol és milyenek? Lehetne ez is a kérdés. Csak széjjel kell nézni butikokban, piacon, kirakodó vásárokon. Láthatunk régi nosztalgiát hordozó kifestett gipszből készült tojásokat, kosárba csomagolt parfümszappant illatos kosárka néven és nagy fülű nyuszis matricákat gyermekruhákon. Hja! Az aktualitás és az üzlet fontos! Giccs ide, vagy oda, az nem számít. Vöröskeresztesek kezdeményezése Szécsény. A városi vöröskeresztesek életrevaló ötlettel rukkoltak elő. Felhívással fordultak a szé- csényiekhez, hogy az otthon már nem használatos ruhákat, könyveket, játékokat, televíziót, rádiót, háztartási gépeket, felszereléseket, különféle berendezési tárgyakat, ne dobják a szemétbe. Ezeknek ugyanis még jó hasznát veszik a rászorulók, akiknek térítés nélkül adják oda, mivel úgy is veszik át a Rákóczi út 79-es szám alatt. Március 29-ig munkanapokon 9—12 óráig adhatják le ezeket a még használható dolgokat, azok, akik elolvassák a vöröskeresztesek kérését: „Kérjük ne dobja el, amit nem tud hasznosítani, segítse a rászorulókat!” Hangverseny a zeneiskolában Báronyterenye. 1991. március 28-án, délelőtt 10 órakor, matinéhangverseny lesz a Bátonytere- nyei Állami Zeneiskolában. Az előadó Várayné Szüts Katalin, az iskola volt növendéke, a Zeneművészeti Főiskola művésztanára. Az előadás anyaga: Muszorgszkij: Egy kiállítás képei. Népszerű a cipész Az Új Nógrád legutóbbi szécsényi összeállításában bemutattuk Hanzélik Béla Szalmatercsen lakó, de Szécsényben üzletet nyitott cipészmestert. A fiatal mester elmondta, hogy a cikk megjelenése óta ugrásszerűen emelkedett kuncsaftjainak száma. Már nem csak Szécsényből és a környező falvakból kapja a talpalni, sarkalni, flekkelni való lábbeliket, hanem megrendelői közé tartozik már Balassagyarmat és a megye- székhely is. A napokban egy győri kisiparos kereste meg, aki valamilyen módon olvasta a cipészről az Új Nógrádban megjelent írást, és fölkereste Hanzélik Bélát, hogy a cipők javításához szükséges alapanyagok szállítására vállalkozik. Kiállítás és irodalmi est Hatvan. Kedden este, az Ady Endre Városi Könyvtárban, megnyílt Csikász István kiállítása. A megnyitó alkalmából iradalmi estet rendeztek, melyen Oroszlánná Mészáros Ágnes versmondó és Csábi István gitárművész is fellépett.