Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

1991. MÁRCIUS 23., SZOMBAT

MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM

immun

7

Pornó vagy művészet

Mi a sztriptíz? A szexlexikon magyar kiadása szerint: „Nők vetkőzőszáma éjszakai mulatóhelyen; ez a jó hasznot húzó mutatvány igen elterjedt a kap. országokban". Az Egyesült Államokba nyilván még nem jutott el a kötet, mert New Yorkba a közelmúltban ült össze a legfelsőbb bíróság kilenc tagja, hogy további kilenc jogtudóssal együtt végül is eldöntse „az alkot, mányjogilag szorongató kérdést": mi is a sztriptíz? A gondolat szabad kifejezése? Vagy csak meztelenkedés? Ha az előbbi, akkor az alkotmány is védi. Ha az utóbbi akkor igazat kell adni Indiana állam felháborodott közönségének. Például azoknak, akik a Kitty Kat Lounge mulató ellen indítottak keresztes hadjáratot. A vád: a hölgyek oly közel táncolnak a whisky- és sörfogyasztó urakhoz, hogy azok a tetszésnyilvánító hálapénzt játszi könnyedséggel fűzhetik a művésznők egyetlen ruhadarabjába, a harisnyakötőbe. Indiana állam jogászai szerint, ugyanis ez nem tánc, kiváltképpen nem művészet. A tulajdonos védekezését így idézi a Stampa: „Mondjátok meg, mitől művészet az, ha egy balerina meztelenül fejezi be a fátyoltáncot, és mitől bűn, ha valaki ugyanígy keresi a kenyerét?" A bölcs jogászok tehát eldönthetik a nagy kérdést csakugyan mit közöl közönségével a sztriptíztáncosnő. . .

Lőrinczy István márciusi halak (Szász Endre grafikái)

i.

március van ébred a táj nőhajú hal az égen száll

11.

az oroszlánarcú napon hinta leng

át

a korokon

111.

és a hintán

nagy szakállal ember játszik

a világgal

IV.

március van ébred a táj nőhajú Hal

s a hinta száll.

A színészet él és élni akar

Jubilál a Füleld Zsákszínház

(Tudósítónktól)

Fazekas Mihály Ludas Matyija színpadra alkalmazott, rockosított változatának előadásával kezdte meg működését a füleki Amatőr Zsákszínház 1981-ben. A művet elsőként Móricz Zsig- mond alkalmazta színpadra, musical jellegűvé pedig a füleki bemutató rendezője, Mázik István és a darab egyik vezetője, Zupkó Róbert írta át. Az előadás közönségsikert aratott, amiről a városi és a városkörnyéki tizenhét előadás tanúskodik.

Az egyetemes magyar színjátszás első musicaljai közé sorolható füleki feldolgozás színpadra került még ugyanabban az évben Komáromban is, a csehszlovákiai magyar színjátszó csoportok országos fesztiválján (Jókai Napok), ahol

a siker és a kedvező sajtó- visszhang ellenére az „óvatos” zsűri az előadókat mindössze egy kelletlenül megírt köszönő levélben részesítette.

Teljes mértékű elismerés jutott azonban már az elkövetkező évben az együttesnek (a sors iróniájaként?) Komáromban. Gyárfás Miklós „Kényszerleszállás” című vígjátékával a fülekiek a Jókai Napok négy legmagasabb díját kapták meg: a fődíjat, a Kiváló Női Alakítás díját (Kovács Mária), a Szlovák Kulturális Minisztérium fődíját és a Legjobb Női Alakítás díját (Danyi Irén).

Térjünk most vissza a kezdethez, a színház megalakulásához. Anyagi támogatás híján az induláskor nem jutott pénz díszletre, kosztümre, ezért minden

Mede Gabriella és Nagy András a Zsákszinház Marc Ca- moletti: Leszállás Párizsban című komédiája januári, fii-' leki jubileumi premierjének egyik jelenetében.

Mede Gabriella, Péter Ildikó és Nagy András.

Antal Milan felvételei

szereplő vitt magával egy- egy zsákot, amiből aztán elkészült a díszlet és a jelmez is (innen a „becenév”, később a név: Zsákszinház.)

A színház létrehozásában és tevékenységében oroszlánrészt vállalt a Magyar Területi Színház Kassai Thália színpadától négy évi színészkedés után, 1980-ban Fülekre került Mázik István, aki helyi hivatásps népművelőként, aktív színészként és rendezőként vette ki részét a csoport munkájából, a kezdetektől napjainkig. A füleki származású lelkes kultúrmunkás (az ottani városi művelődési központ jelenlegi igazgatója) régi álma a füleki „nagy” hivatásos színház létrehozása. Ennek a célnak az elérésén munkálkodott —, társaival együtt — a városba való visszakerülése óta. Több mint kétszáz embert (színészeket, technikai személyzetet) mozgatott meg a színház körül az eltelt tíz év alatt. Nála játszotta annak idején a Gül Baba női főszerepét (a füleki származású) népművész, Szvo- rák Kati, és innen került ki több ismert hivatásos színész is, mint például Má- kuska Róbert (a Miskolci Nemzeti Színház művésze), Varsányi Marika, Mák Ildikó (Jókai Színház, Komárom), Danyi Irén, Farkas Barna (Kassai Thália Színház)...

Az együttes jelenlegi legsikeresebb tagjai közé tartozóik Nagy András, Mede Gabriella és Mázik IstvánA Füleki Zsákszinház fennállása óta a tehetségek iskolája volt. Kitartó, áldozatkész. kulturális értékeinket hűen ápoló tevékenységével, az anyagi nehézségek ellenére, a szlovákiai magyar amatőr színjátszó mozgatom egyik élenjáró együttesére nőtte ki magát. Előadásai között szerepeltek! Pilinszky, Brandon, Swark, Radnóti, Soloric és Váci Mihály művei eredeti formában vagy feldolgozásban —, az 1990-es év kivételével évente — a Jókai Napok színpadán is.

1991 január elsejével a jubiláló együttes az újonnan létrehozott Füleki Polgár- mester} Hivatal Városi Művelődési- Központjához került, amely vállalta további anyagi és művészeti irányítását.

Reálisnak tűnik az együttesnek az az elképzelése, hogy a jövőben — lehetőleg minél előbb — professzionális (vagy legalábbis félprofesszionális) színházzá váljon.

Csenlkey László

ÚTONJARÓ I

Egy sor nézsai kőkereszt

Űjra a figyelem pászníájá- ba került valami, ami érték. A nézsai temetőben eddig elheverő, sőt helyenként már elsüllyedő múlt századi kőkeresztek például. Koj- nok Nándor megyei könyvtári főmunkatárs jószívű, közvetítésével kerülök először Bánkra március idusán, éppen 15-én, hogy ott Laluja Andrástól, a helyben is élő (meg Pesten is) szobrászművésztől halljam a jó hírt: két hét végén összeszedte Nézsa tettrekész csapata a helybeli hegyes-lankás temetőben a régi kőkereszteket. Mindet. Amit ma még meglelhettek. S nem „ csak összeszedték, fel is állították egy sorba, végig a kanyargó temetői utacska mentén. Bánkról így később Né- zsára kell utazni, kisebb csodát nézni. Mert az, csoda, sőt a szakember véleménye szerint — Fries Gyula, az ifjabb, a műemlékes — az egyedüli helyes is!

Az Országos Műemléki Felügyelőség nyilvántartásában műemlékjelleggel eddig is szerepelt vagy nyolc nézsai kőkereszt, de ezekről Fries Gyula műemlékes kiadványában nagyobbrészt az olvasható, hogy a felméréskor már helyben fel- lelhetetlenek voltak „valószínűleg új síremlék került a helyükre..." Arra persze nem vállalkozhat az ember, hogy egyetlen rövid „ráíu- tással” megállapítsa, mi került azokból a sorba, mi nem. Egy bizonyos így is, hogy ha csak néhány a mostanában felállított-rendbe- tett 18—19 közül azokból való, már az is nagyon nagy eredmény. Fries Gyula ugyanis így vélekedik a maga szakember szigorúságával „nem helyes az a terv, ami szerint a szinte üres tereskei Huszár-féle temető legyen a megye kőkereszt múzeuma, hogy oda hordják mindenünnen a régi köveket... Mindent a maga helyén kell megőrizni”. Hát ez Nézsán megtörtént. S nemcsak Nézsán, megesett Szé- csényben is vagy két éve, amikor a helybeli honisme- retisek Galcsik Zsolt és mások szervezésében egy temetői „sarkot” áldoztak az összegyűjtött régi köveknek.

Éppen, hogy a tereskei Huszár-(família név, Ma- dáchékkal rokonok voltak) temető nemrég még a rossz példát adta. Ledöntött? fekete márvány kövei azon az úton voltak, amikor rövidesen lábuk is kél egy sötét éjszaka.

Nézsán viszont beérik valami. A helybeli egyház,

amelynek filiái között a közeli Keszeg, Alsópetény is ott van, ugyancsak a jó cselekedetek patrónusa, amiként személyek neveit is sorolják: Koncz Lászlóét

például, aki Nézsa első újkori polgármestere volt. Akinek megválasztásában végre a nézsai tisztelet kapott teret a már hetvenen túl lévő hiteles ember közfelemelésében, de akit természetes módon váltott nemrég egy fiatal, tetterős, vállalkozó szellemű Surányi János. Vagy itt van a hungarológiával is foglalkozó szívember történelemtanár,

Zentai József aki nézsai társaival most, hogy a kőke- resztmentésen olyan szépen túljutottak — helybeli honismereti alapítványt! készül tenni.

Van miért. Nézsa „tele” van történelemmel ma is és müemlékjellegű értékekkel. Számontartja a védelem, az országos, a Kálváriát a Szent Anna kápolnával, azt még a jóemlékű Szent-lvány Bo- naventura, helyhatósági tanácsos özvegye, Szirmay Apollónia építette 1826-ban. Az ott látható szobrok Du- naiszky Lőrinc munkái. A talán középkori eredetre épült római katolikus templom többször is bővült, építése 1711-ben fejeződött be. 1746-ban még nem volt ugyan tornya sem, de 1767- ben már két harangjáról is említés esik.

S aztán valami, ami igazán megkapó. Egyik harangja 1924-ben elkerült a temetői harangtoronyba, készítése azonban ritka szép példája az „isteni számok” megjelenésének. 1777-ben öntötték! A Bibliában közismerten három helyen is szerepel a rossz, a gonosz száma emberileg kifejezve: 666. Nem véletlen, hogy Nehémiás könyvében (7, 18) Adonikám utódait 667-tel jelöli, mert végül is Izrael fia volt. A 6-f-l=7, vagyis „az embernek Jézussal egyesülése adja az isteni számot, a 7-et." És Nézsán ennél a harangnál háromszor adta. 666 ellenében a 777! Intő jelnek is felfogható.

Itt van azután a Nepomu- ki Szt. János szobor a maga 160 centiméteres magasságával, a tem plomkert ben,

vagy, ahogy a helybeli szlovák népnyelv nevezi őt — Svaty Jankó. Vagy a gótikus mérmű maradványok, a régi templom részei ugyanott a középkorból. Vagy itt van (de ugyan ott van-e?) a temetői „külön dombocska”, a kolostor alapjaival, ami körül még az árkot is látni véli a Nézsa- szeretetéről (itt élt fiatal legényként) ismert és most is kalauzoló bánki—pesti Laluja András.

A hagyományt azonban minden kor feljegyezte: a temetőben is állt egykor templom, sőt pálos rendi kolostor is volt ott! Annak feltárását megyei segítséggel, s nyilván a helybeli (tervezett) alapítvánnyal, a már kipróbált kőkeresztmen- tő erővel, leleménnyel mielőbb meg is kezdik.

Azt magam csak szerencsés véletlennek tekintem, amire már itthon döbbenek ró, hogy ebben a mozduló Nézsában most éppen százesztendős! maga a kastélyiskola is. Szerencsés egybeesés ez is, hiszen régi tapasztalat, hogy még a mozdulatlan helyek is mozgásba tudnak jönni, ha valami értékük centenáriuma eljön. Hát, hogyne jelentene különös többletet éppen' ez Nézsán?! Ahol jóideje érik a közös cselekvés és már tettekben is. A kastélyt ugyanis az egykor itt birtokos két família, a Klobusitzky és Blaskovich építette, vagyis hát ezeknek egy-egy tagja 1891-ben. Később lett az Reviczky Tibor tulajdona, s jó régen iskola. A három egykor itt honos família története bővelkedik jelentős eseményben — feldolgozni mindenképpen érdemes lenne ezt, s persze megismertetni is a maiakkal.

Odafent a felemelt (sokuk már majd’ teljesen elsüllyedt) és megőrzött, szép sorba felállított kőkeresztek mellett a kis úton Trabant ácsorog. Idősebb házaspár gyomlálgatja a gazt a közeli síron „a temetőbe tilos gépkocsival behajtani, ezt mindenkinek tisztelni kell...” mondja kísérőm. Sza- badkozás a válasz, a férfi azonnal kocsiba ül és kihajt kerítésen túlra. A tettekkel párosult szónak tekintélye van. A szobrász maga is itt emelgette a köveket nemrég. Nézzük a kereszteket, feliratokat, betűzöm is, talán köztük van ISTENBEN MEGBOLDOGULT. .. GYÜRKI FELÍ- CIÁN... vagy Stephan Va- zula.. . Annáé Blasko sírköve 1825-ből.

Harang kondul a falu felől.

T. Pataki Láasló