Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
8 Luznz MAGAZIN 1991. MÁRCIUS 2„ SZOMBAT Európai Közösség: 64 jó tanács utazóknak Mindennapi vizünk Brüsszel. Szellemes címlapja van annak a jelentésnek, amelyet a minap nyújtottak át Brüsszelben az Európai Közösség bizottságának az országúti biztonsággal foglalkozó szakértői csoport tagjai: a 12 tagállamot jelző csillagok és a földrészt jelző „E” betű körül országút gyűrűje látható, rajta középen autó robog, kétoldalt kerékpáros és gyalogos. Autós, kerékpáros, gyalogos: évente 50 ezer pusztul el belőlük manapság az Európai Közösség útjain, és egy még megdöbbentőbb összesítés szerint a közösség létrejötte óta 2 millió az országút halálos áldozatainak száma a 12 országban. A többit jobb nem is számolni, hiszen évente 1,5 milliós a sebesültek szomorú hadoszlopa és 70 milliárd ECU (azaz 100 milliárd dollár) a gazdasági kár. De mit lehet tenni? Az Európai Közösség egy-egy francia, olasz, holland, spanyol, brit és német szakértőt bízott meg azzal, hogy kutassák fel a választ: legtöbbjük közlekedési miniszter volt, vagy hasonló. A francia Christian Gerondeau elnökölt: ő korábban a miniszterelnök közúti biztonsági megbízottja volt. Azzal kezdték, hogy elővették a Tizenkettek Európájának közúti térképét, no meg a statisztikákat. Furcsa dolgokra jöttek rá. Minden egyes tagállamban eltérő a helyzet, a halottak és sebesültek száma közvetlenül nem függ sem a népsűrűségtől, sem az autó sűrűségtől. A legjellemzőbb kimutatás arra vonatkozik, hogy a jármüvek által megtett 100 millió kilométernyi megtett útra hány halott jut. Nos, a különbség hétszeres: Angliában, ahol az arány a legjobb. 1,39 a megfelelő szám, Spanyolországban, ahol a legrosszabb, 8,32. 1 millió gépkocsira évi 236 halott jut Dániában és 764 Görögországban. De a különbség nem okvetlenül észak és dél között keresendő: míg Nagy-Britanniában 1 millió autóra 255, Írországban 530 halálos áldozat jut. Figyelemre méltó az összehasonlítás az Egyesült Államokkal és Japánnal. Mindkét ország statisztikái jobbak: míg a közösség átlaga 367 halott l millió járműre, az Egyesült Államokban 259 és Japánban csak 241 a megfelelő szám. Megvizsgálták továbbá, melyek a közúti közlekedés szabályai a tizenkét tagállamban — és rá kellett éb- redniök, hogy azok bizony nagyon eltérőek, és nemcsak a brit szigeteken, ahol mint ismeretes, bal oldali közlekedés van továbbra is. Van ahol szigorúan korlátozzák az alkoholfogyasztást és a sebességet, van ahol nem. Mindkettő közvetlenül ösz- szefügg a halálozási mutatókkal. Ameddig Franciaországban nem korlátozták a sebességet az autósztrádákon, a halottak száma 100 millió kilométerenként 3,6 volt, amikor 130 kilométerben szabták meg a határt, 1,5-re csökkent. A szakértők ezt követően munkához láttak és kidolgozták javaslataikat, azzal az ambiciózus céllal, hogy már 2000-re 20—30 százalékkal csökkentsék a balesetek számát a közösségben. Ennek érdekében a közösségnek egyrészt kötelező utasításokat, direktívákat kell kidolgoznia minden autós számára, másrészt a tapasztalatcsere fórumaként kell fellépnie, végül pedig a nemzeti hatóságoknál szüntelenül napirenden kell tartania a közúti biztonság ügyét. Mindennek megvalósítására a bölcsek egy külön európai ügynökség létrehozását javasolták — 5 millió F.CU-s költségvetéssel és mintegy 20 alkalmazottal. A végcél egy „európai közlekedési térség” kialakítása lenne — vagyis a közlekedési és közlekedésbiztonsági szabályok fokozatos egyesítése. A közlekedés biztonságának növeléséhez szükség van arra, hogy változtassanak a résztvevők magatartásán, hogy javítsák az úthálózatot, a gépkocsik biztonságát és a balesetek áldozatainak szóló segítség- nyújtást, mindez természetesen tovább részletezhető: a közlekedés résztvevőinek megváltoztatásához például az oktatás és a képzés, a tájékoztatás, a törvényhozás, az ellenőrzés javítására és a büntetések szigorítására egyaránt szükség van. A 85 sűrűn gépelt oldalból álló jelentés javaslatainak ismertetésére itt nincs hely: de egyelőre bizony csak jó tanácsokról van szó, nem többről. A közösség bizottsága — hivatalos javaslattevő szerve —- néhány gondolatot a jelentésből várhatólag a döntéshozó miniszterek elé terjeszt, de korántsem biztos, hogy azok igent mondanak. Elvégre a közösség több mint három évtizede működik, de még sohasem sikerült egységes szabályozást elérnie például egy olyan egyszerű dologban, mint az autósztrádákon engedélyezett maximális sebesség. Napjainkban egyre többet hallunk a földben rejlő értékekről: olajról, szénről, ám nem esik szó a legalább ennyire fontos vízről. Sze- merey Huba hidrogeológus- sal beszélgettünk. — Mivel foglalkozik egy geológus? ■ — Mindennel, ami a földfelszín alatt történik, vagy történt — ebben hasonlít a régészéhez munkánk. Az összes ásványi nyersanyag feltárása, kutatása és a kitermelésben való aktív részvétel szintén a geológus dolga. Ásványtannal, őslénytannal foglalkozik, értenie kell a biológiához, kémiához, fizikához. — A hidrogeológia szakosodás? — Bizonyos mértékben igen, hiszen a felszín alatti vizekkel foglalkozom. — Az Alföldön vannak Mottó: Ha valaki magára ismerne, az a véletlen műve. Kázmérka szép fiú volt. Még ma is az, noha túl az élet nagy pofonjain már van néhány ránc a szeme körül. Kisfiúnak nem volt nagy szám, elfért a többi között. Ám amikor az első szerelem megpróbáltatásait kiheverte, kissé megváltozott. Botorság lenne azt hinni, hogy Kázmér pozitív irányba fejlődött és még inkább botorság azt képzelni, hogy egy leányzó kétes értékű érdeme mindez. Nem. Káz- miból. kibújt az ördög. Agresszív, kötekedő — és szívtipró lett. Szinte pillanatok alatt gyűjtött magának hadseregnyi ellenséget. Kázmi anyukája csak annyit vett észre a dologból, hogy kisfia napokra eltűnik, s karikás szemekkel, borostásan tér haza. „Megteheti, szabad ember” — szokta mondogatni, ha valaki megjegyzést tett a különös életmódra. Kukori Kázmi csak némelegvíz-készletek, itt nincsenek. — Ott mélyről jönnek és a kőolajkutatás során tárták fel őket. A Nógrádi-medence kőzetképződményei kristályos palák, melyek összesültek tömöir kőzetté, s ezekben víz nincs. A mészkőképződmények tartalmaznak vizet, de nagyon mélyen vannak. Itt Salgótarjánban kétezer méter alatt van csak víz. — Most mi képezi munkája lényegét? — A megye területén fellelhető vízbázisok védelme (elsősorban talajvíz), mert ezek sérülékenyek és felszíni szennyeződésre nagyon érzékenyek. Kúttisztítás, új területek feltárása — ez az anyagi lehetőségektől függ. Soha nem tudtam megérteni, hogy a víz miért nem egyenrangú más ásványkinhány éve szabadult — a házasságból. Akkoriban ragadt rá a Kukori név, mert állandóan hőstetteit mesélte: hogyan „tolt ki" az asszonnyal. Kukori úgy válogatta a Kotkodá- kat, mint más a fehérneműt. Kétheti ismeretség után elnevezte barátnőjét „asszony”- nak, és a cimborák innen tudták: ez sem komoly. No persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben nem csupán Kukori volt a hibás. Édes jó anyja gondoskodott arról, hogy az alakulóban lévő kapcsolatokon úgy gázoljon át, mint tank a hadgyakorlaton. Teljes gőzzel rombolta szét a nők illúzióit. Aki kitartott egy darabig, annak meg Kukori enyhén illuminált állapotban előadott hetvenkedései mentek az agyára. Pedig Kukori Kázmér szép fiú volt. Gyanítom: az élet von majd még néhány ráncot a szeme köré. G. É. csekkel bizonyos emberelői, szemében. Arra gondolok, . ! hogy más ásványkincsek ese-i.í® tén minden kitermelt tonna'"*' esetén eltettek bizonyos ösz- szeget, mely a kutatási alapot képezte. A víz mostoha- gyerek, nincs kutatási célokra pénzalap. Miért? Ha csak egyetlen fprintot tennénk el minden kitermelt köbméter után, bőven fedezné a kútfúrásokat, holott egy-egy mélyfúrású kút több millió forintot emészt fel. — Miért ilyen rossz minőségű a vizünk? — Salgótarján két területről kapja a vizet: a haszno- si és a mihálygergei mesterséges tavakból, ezt viszont meg kell klórozni — az Észak-magyarországi Regionális Vízmű végzi el. A víz pedig csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Arra sajnos pedig sokáig nincs kilátásunk anyagi fedezet hiányában, hogy ne klórral, hanem aktív szénnel, vagy más anyaggal tisztítsuk vizeinket. — gera — Nem ufók! Az IRAS infravörös érzékelővel ellátott műhold százezernél jóval több, eddig ismeretlen objektumra bukkant az égen. Hogy ezek végeredményben. micsodák, az mindaddig nem volt világos, míg más módszerekkel nem sikerült többet megtudni róluk. Heidelbergi csillagászoknak sikerült ezek közül a misztikusan gyenge infravörös sugárforrások közül néhányat a látható fénytartományban is azonosítani. Vizsgálataikból kiderült, hogy ezek az égbolton' található forró foltok egymással ösz- szeütköző galaxispárok. A felfedezéséhez vezető fényképfelvételeket a Carlo Alto-i spanyol—német csillagászati központ 3,5 méteres távcsövével készítették. Ez a világ egyik legfényerősebb teleszkópja, amely el van látva a legmodernebb elektronikus felvételi és adatfeldolgozó technikával. A galaxisok közti kölcsönhatás feltehetőleg a csillag- születések számának erőteljes növekedését váltotta ki, és ez az oka az erős infravörös sugárzásnak. Muzikális növények Már Darwin leírta a zene pozitív hatását a növények növekedésére. Japánban most zenével és mágnesességgel akarják a paradicsom és a saláta növekedését meggyorsítani. A növényeket naponta háromszor tizenöt percig „öntözik” klasszikus zenével. A rezgések hatására állítólag jobban kitágulnak a levelek alsó felén levő pórusok, s ez serkenti a fotoszintézist és az anyagcserét. Egy mágneses mező pedig, amelyet a palánták tápoldatába helyezett tekercsekkel gerjesztenek, még tovább fokozza a melegházi növények növekedését. Egy hallókészülékeket gyártó vállalat fejlesztette ki ezt az új növénytermesztési módszert. Közlésük szerint sikerült az érési időt tetemesen lerövidíteni, a hozamot pedig háromszorosára növelni. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az a Ima fákra is ilyen pozitív hatással van-e a „keringő zenéje”. Népi kalendárium Március — Böjtmás hava MÁRCIUS 18. Sándor, 19. József, 21. Benedek Ki ne ismerné a népi mondókat: Sándor. József, Benedek, Zsákkal hozzák a meleget. Bizony hozzák, hiszen a tavaszi napéjegyenlőség idejére esik a névnapjuk. Tőlük kezdve a nappalok már hosszabbak lesznek az éjszakáknál, es egyre többet kapunk az áldott napsugárból. Hogy hozza a három szient a meleget? Hadd meséljem el történetüket! „A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Ment, mendegélt, de már nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Az országút szélén talált egy fogadót, ahová betért iddogálni. Egészen megfeledkezett arról, hogy ml járatban van. Szent Péter megsokal- lotta a földi emberek meleg utáni sóvárgását, és Sándor után küldte Józsefet, aki rá is talált Sándorra a fogadóban, de ő is odafelejtkezett. Most már Benedeknek kellett utánuk mennie, de ő is' elakadt a csárdában. Szent Péter nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, .de az ő kezébe már egy korbácsot is adott. Mikor a három barát meglát^ Mátyást a korbáccsal, gyorsan szedte a sátorfáját, és igyekezett a földre a súlyos zsákkal. Hirtelen nagy meleg lett, és minden jég elolvadt.” A Sándor (magyarul: az embereket oltalmazó) nagy néV a világtörténelemben, hiszen Makedónjai Nagy Sándor, aki Kr. e. a IV. században élt, világhódító hadvezér volt. De nekünk magyaroknak is van egy méltán híres Sándorunk. Köszöntsük őt névnapján Juhász Gyula soraival: „Petőfi, Petőfi, te vagy a vezérünk, Sötét éjszakában ragyogó reményünk, Ha te maradsz vélünk, nem lesz soha végünk. Haza és szabadság, ezért imádkoztál, Hőse, vértanúja e kettőnek voltál. A neved ma zsoltár, a sírod ma oltár.” t József-napon (magyarul: az Isten gyarapítson) az ácsok leteszik szerszámaikat, hiszen védőszentjüket, Jézus nevelőatyját, az ácsot ünnepük. A bibliai Újszövetség Józseféről Remenyik Sándor költő írt szép sorokat. Idézzünk belőle néhány sort: „Apa volnék — és mégsem az vagyok. Ez a gyermek ... ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold és csillagok. Ez az ácsműhely ... ezek a forgácsok... Mit tehettem érte? ... mit tehetek? En tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot.” Benedek (magyarul: áldott) szépen csengő név a magyarok számára. A szentéletű szerzetes követői s Bened'elGrendiek (bencések) már Szent István királyunk idején roegtelépedtek új hazánkban. Pannonhalmán még Szent István építtette az első bencés kolostort, melyet később követtek a többiek. A bencések áldott tevékenységet folytattak: iskolákat, kórházakat tartottak fenn, korszerű gazdaságokat alapítottak. Ma két bencés gimnáziumunk működik, mindkettő magas színvonalú oktatásáról híres: az egyik a pannonhalmi, a másik a győri. Virágvasárnap A húsvétot megelőző vasárnapot nevezzük virágvasárnapnak. Ekkor ünnepeljük Jézusnak a szamáron való diadalmas bevonulását Jeruzsálembe, amikor sokan a nép közül ágakat törtek le a fákról, és hódolatuk jeléül eléje szórták. Ennek nyomán került az ünnepi szertartásokba délen a pál- más, északon a barkás körmenet. Ha részt veszünk a virágvasárnapi istentiszteleten, vigyük haza a megszentelt barkát. Együgyű babonás szokások helyett legyen a barka csupán szobánk dísze, vagy vigyük ki a temetőbe szeretteink sírjára. Ott hirdessék a szerény fűzfavirágok a természet örök újjáéledését, a föltámadás reménységét. H ú s v é t A természet újjászületésének, a föltámadt Jézus Krisztusnak ünnepe magyar népünket tisztálkodásra indította. Nagyhéten az egész család tapasztott, meszelt, söpkírt, szerszámokat fényesített. A temető sírjait is rendbe tették, friss barkákkal ékesítették. Ezután következett lelkűk megtisztítása. Nagyhéten bocsánatot kértek a gyermekek a szülőktől, a szülők a szomszédoktól, ha ellenük rosszat cselekedtek. Hangonyon gyónásra menet ezt mondták, ha találkoztak valakivel: „Jézus sebeire kérem, bocsásson meg, gyónni szeretnék.” A húsvét egyik legszebb jelképe a tojás, összetett jelkép. Több keresztény magyarázata ismeri. Az egyik: Amint a tojásból új élet kel, úgy támad fel Krisztus a sírjából. A másik: A tojáshéj az Ószövetség, belseje az Újszövetség szimbóluma. Piros színe Krisztus kiontott vérére emlékeztet. Kedves kis történetek keringenek a nép között a piros tojás eredetéről. A körmendiek úgy tudják, hogy mikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, aki kosarában tojást vitt. Letette és elkezdett imádkozni. Egyszer csak egy csöpp vér odacseppent az egyik tojásra, és az megpirosodott tőle. Ezért festik húsvétkor pirosra a tojást. Egy gyulai monda szerint egy asszony éppen a színben szedte a tojásokat, amikor Jézus föltámadásának a hírét meghallotta. A kötőjébe rakott tojással ment a szomszédba, ahol a hírt kételkedve fogadták. „Úgy támadt ő fel, mint ahogy piros a tojás a kötényedben.” Erre a hírhozó asszony a kötőjébe nézett, és csodálkozva látta, hogy minden tojás megpirosodott. Ennek emlékére festenék a tojást húsvétra. Húsvét másodnapján locsoljuk meg legkedvesebb nőismerőseinket vidám népi rigmus kíséretében: „Húsvét másodnapján az jutott eszembe, * Szagos rózsavizet vettem a kezembe. Elindultam véle piros tojást szedni. Adjatok hát, lányok, ha nem sajnáljátok. Mert hogyha nem adtok, licskes-lucskos facsaró Viz lesz a ruhátok.” ' Nagy Zoltán Kukori
