Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-19 / 65. szám

4 luzzmiü LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 19., KEDD Vélemény Az apostol ünneplőben POPSAROK EMLEKEK LEMEZEI „Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a költővel” — írja Szerb Antal irodalomtörténete, s több mint fél évszázad elmúltával sem igen vonható kétségbe e megfigyelés igazsága. ,.A mond­jon egy verset!” felszólításra va­lószínű ma is legtöbben a „Talpra magyar! ”-t említenék s nemcsak így március tizenötödike táján. Petőfi „alföldi vallomásainak” egyike-másika szintúgy közis­mert, mint szerelmi lírájának némely gyöngyszeme. Epikus művei közül A helység kalapácsát és még inkább a János Vitézt a dramatizált változatok, a színpadi — köztük zenés — feldolgozások is éltetik, de mintha Az apostol­nak mostohább lenne az utóélete. E becsült adósság igencsak megcsappant most azzal, hogy az ünnepi műsor fő adásidejében Petőfi elbeszélő költeménye sze­repelt a képernyőn. Az emelke­dett hangulatú romantikus mű nemcsak szerzője okán volt méltó az emlékezés programjába kerül­ni. Önéletrajzi ihletésű témája, cselekménye — mely egy elszi­getelt forradalmár mártíromságá- ban összegződik — ugyancsak közvetlenül függ össze március idusának szellemiségével. Schulze Éva dramaturg, B. Marton Frigyes operatőr és Ba­logh Zsolt rendező dicséretes vállalkozása azonban nem men­tes kérdőjelektől, vitára ingerlő megoldásoktól. Mentségükre A Szórakaténusz játékmúzeum pályázata Kecskemét. Tízesztendős évfor­dulóját ünnepli az idén az ország egyetlen játékmúzeuma, a kecske­méti Szórakaténusz. A jubileum alkalmából — a Kiss Áron Magyar Játéktársasággal közösen — orszá­gos alkotói pályázatot írtak ki. A pályaművek elbírálása négy — gyermek, ifjúsági, felnőtt és családi — kategóriában történik. A játék­készítőktől elsősorban olyan alko­tásokat vagy terveket várnak, ame­lyeket maguk is hiányolnak a keres­kedelem kínálatából. A legek legelője Tibetben Peking Az észak-tibeti Qantang- fennsíkon lesz a világ legnagyobb természetes állatkertje. A kínai erdészeti minisztérium döntése értelmében a 4500 méter tengerszint feletti magasságban el­nyúló, 200 000 négyzetkilométeres platón — amelyhez hasonló érintet­len ökológiai egység nem akad több az egész földkerekségen — csak az őslakosok vadászhatnak ezentúl, de néhány ritka állatot még ők sem ejthetnek el. Ezt a vidéket a Kunlun bércei és a Tangula-hegység vonu­lata közt olyan ritka állatok lakják, mint a vadjak, a vadszamár, a tibeti antilop, a kékbárány, a bamamedve, a hóleopárd és a hófácán. Újabb Japán kereskedőház Magyar bőrök és fa félkészáruk jutnak el már az idén Japánba az Intercooperation Co. Ltd. és az Okura Co. Ltd. japán kereskedőház megállapodása révén. A két cég együttműködési szerződést kötött egymással. A megállapodás értel­mében az Okura magyarországi beszerzéseihez és eladásaihoz igénybe veszi az Intercooperation magyarországi helyismeretét, part­nerkapcsolatait, és a szállításokat is a magyar partner végzi majd. szóljon, hogy szakmai berkekben sem alakult még ki konszenzus Petőfi nagy igényű, örökbecsű „versének” megítélésében. Abban egyet kell értenünk az alkotókkal, hogy nem irodalmi naplószerű kivonatát készítették el Az apostolnak. Minden bizony­nyal abból indultak ki, hogy — ha máshol nem is — a könyvtárak­ban fellelhető az eredeti szöveg s mindenkinek módjában áll új­raolvasni, vagy — ha annak ide­jén az iskolában megspórolta — megismerkedni vele. Az új műfaj követelményeihez igazodva bát­ran hagytak hát el, vontak össze részeket az alapműből. Ez ter­mészetes művelet s önmagában, nem bírálható. Ha azonban az önkényes korrekciók következté­ben Szilveszter „számyalóan tra­gikus”, de nagyon is e világi élet- története — szó szerint — miszti­kus ködbe vész, akkor a moderni­zálás szándéka „túllő a célon”. Úgy tűnik, egy kevésbé parádés, hétköznapibb öltözet jobban illett volna a „földön járó apostolra”. További fenntartás forrása le­het az is, hogy a fiktív helyszínek között időnként napjaink valósá­gának bizonyos konkrét elemei — például Budapest éjszakai fé­nyei, ismerős városzajok — is megjelennek. Szintén nem túl szerencsés a bosszúvágyó, hálát­lan tömeget olykor maszkos figu­rákkal behelyettesíteni. Ugyan­csak furcsa az állandó narrátor Tájak—Korok—Múzeu­mok vezetője Vongrey Béla, aki korát meghazudtolóan friss, fia­talos. Életútjáról kérdeztük a természet és a történelem „sze­relmesét”. — Kassán születtem, a gim­náziumban történelemtanárom tanított meg a természet, a törté­nelem, a haza szeretetére. Bejár­tuk vele az egész Felvidéket, így ismertem meg Magyarország történetét. Hetvenéves múltam. Negyven évig dolgoztam a MÁ V-nál, tíz éve mentem nyug­díjba, azóta hobbimnak élek. Nyolc éve alapítottuk 33-an az szerepkörének „átjátszása” hol a nevelő, hol a feleség, hol meg éppen Szilveszter számára. Utób­bi felnőttként kortalan s ez az egyarcúság kifejezetten zavaró — egyebek közt — a zárójelenet­ben, amikor egy ősz ember vérta­núságáról esik szó. Nem indokolt azonos színész—jelesül Csomós Mari — két szerepben való feltű­nése sem. Tetszett viszont a címadó hős gyermekkori környezetének — a „dickensi” nyomornegyedeknek, föld alatti sikátoroknak — érzék­letes megjelenítése. Innen felül­emelkedni, s „kitett gyerekből”, tolvajból, koldusból tanult, elis­mert emberré, tudatos néptribun- ná válni csak lángoló hittel, vasa­karattal lehetséges. Jól érvénye­sült Petőfi klasszikus szépségű — s meglepően frissnek tetsző — nyelvezete. A pallérozott szöveg- mondásban Söptei Andrea járt az élen: éhen veszett gyermekének mondott „altatója” a film nagyje­lenete. Emlékezetes pillanatokat szerez Törőcsik Mari és Vallai Péter is a talált csecsemőből hasz­not húzó „szülők” alakjában. Saj­nos súlytalanabb a két „kulcsfi­gurát” — Szilvesztert és a narrá­tort — megszemélyesítő Kaszás Gergő és Temyák Zoltán alakítá­sa. Az összes dilemma, valameny- nyi kifogásolt következetlenség azonban feltehetően abból fakad, hogy eleve tisztázatlan az adaptá­ció aktuális mondanivalója. Nem döntetett el időben, hogy melyek az itt és most hangsúlyos gondo­latok a lánglelkű költő sokrétű eszmevilágából. akkor még működő Vasutas Művelődési Házban a Tájak— Korok—Múzeumok Klubot. Ma már 63 tagunk van. Nagyon sokat köszönhetek a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum ve­zetőjének és munkatársainak, hogy „átvettek” bennünket, pontosabban helyet és segítsé­get adnak a TKM-klub működé­séhez. Mindig arra törekedtem, hogy összejöveteleink magas színvonalúak legyenek. Egyik legkedvesebb emlékem 1988- ból való: a tari arborétumban Tuzson János erdőmémökre, a kert alapítójára emlékezve tájé­Karácsony János és Kóbor János volt a hangmérnök Komár László felvételein, melyek aztán BH-jelzéssel Favorit nagyleme­zen jelentek meg ,Szuvenír" (Emlék) címmel. Karácsony gitá­rozik is a kísérőzenészek között, Presser Gábor pedig zongorázik. Mennyi nagy, a ..maga idejében" lázadó, újra törekvő, újat követe­lő, ha úgy tetszik egyéniség, s lám mi lett abból most, amit maguk teremtettek, valószínűleg még mindig forradalmárelveiket kö­vetve. Ugyanolyan jellegtelen, se íze, se bűze semmi, ugyanolyan esztrádnaja rokkatjró, vagy min­den színétől megfosztott, kicsit taljános, kicsit mediterrános, ki­csit németes szájízű akármi, mint amilyet a később Stúdió ll-gyé alakult Magyar Rádió tánczene­kara, vagy a Körmendi -együttes, Koós János, Korda György, Németh Lehel, Toldy Mária, Sá­rost Kati, Vámosi János vagy Záray Márta és még sokan mások csináltak, ami ellen a fent említett hangmérnökök, közreműködők, s állítólag a szólista maga is akkor — közel harminc éve—föllázadt. És még hányán és hányán or­szágszerte, köztük magam is. Boldogan csúfoltuk ki a nálunk­nál ugyan idősebb, ám azért még fiatal,.hivatalos táncdalénekese- ket”, a fiatal véneket, akikből hiányzott az akkori új idők minden jókedve, lendülete, életrevalósá­ga, akik mindig csak tolmácsol­tak, előadtak egy számot, de min­dig vigyáztak arra, hogy azon kívül maradva figyelhessék, hogy mi is történik benne nélkülük. Hát persze, hogy nem történt semmi. Boldogan csúfoltuk ki őket, és kultúrházakba, úttörőházakba, Egy rekorderrel kevesebben vagyunk a földön. Arizonában meghalt Giovanni Vigliotto, aki­nek teljesítményét a Rekordok könyve immár szakállasnak is minősíthetné, hiszen rekordját 1983 márciusában hitelesítette a bíróság: feleségek tucatjait mondhatta magáénak. Mint á nevében is kitűnik, Olaszország­ból indult a Don Juan-i karrier, 61 esztendeje. Akkor még valóban így hívták, aztán váltogatta a neveket. Állítólag 50-féleképpen jegyezhették be az anyakönyvve­zetők a világ 14 országában és az Egyesült Államok 27 államában. Módszeréből a bölcs és megfon­koztató táblát helyeztünk el. Idén a Báthory-ünnepségre len­gyel barátaimat is meghívtam. Gyalog, biciklivel és autóbusz- szal bejártam Nógrád megyét, így elmondhatom: jobban isme­rem, mint a helybeliek. A ter­mészetbarát-szövetség .túrabi­zottságának vezetője voltam. Jelenleg a Nógrád Megyei Tör­ténelmi Társulat tagja és a honis­mereti szövetség vezetőségi tagja vagyok. Úgy érzem, a magyarság minden ünnepét méltón kell megünnepelni, nem kampányszerűen. így is erősö­dik a nemzettudat, mert amint iskolai dísztermekbe, vagy torna­termekbe, klubokba vonulva ját­szottuk a saját zenénket, és tán­coltunk rá, és nem ismertük (el) a nálunk világsztárnak kikiáltott svájci (!!!) Vico Torrianit, meg az olasz átlagszériából idehozott Ines Taddiót, és nem az ő számaik voltak a slágereink, hanem a lu­xemburgi rádió, a ,.színes 208" reklámadón hallott lemezekből csemegéztünk, ott volt ám a han­ganyag az angol kiejtésre, nem az audiovizuális szertárban! Arról azt sem tudtuk, hogy mi, de még tanáraink sem... íme, ezért szomorú hallani, hogy a 25—28 évvel ezelőtti enge­detlenek, szembeszegülök mos­tanra hogy megvénültek. Elfeled­ték, mi az igazi jó drive a zenében, az énekben. Tolmácsolnak, előad­nak mint azok, akiket hajdan ki­csúfoltak és megvetettek. Kívül maradva figyelik nagy mosolyog­va, hogy mi történik belül nélkü­lük. Nagyon szép, kedves Nagy Generáció! Mondhatom, gyönyö­rű — tőletek, akik .följutotta­tok"...! Vagy talán éppen ezért lettetek ilyenek? Szégyellem ma­gam. De nem helyettetek. Annyira nem vagyok jó, sem jámbor, vagy önfeláldozó. * Volt idő, mikor úgy szóltak a bandák mintáz Old Boys a színpa­don vagy akár a lemezeken. Illet­ve a zenészek és a táncoló közön­ség ezt érezte, mert annyira sze­rette volna, ha csakugyan igaz lett volna. És még valami: régen, a három „nagy”, az Illés, a Metró és az Omega kivételével, egyálta­tolt szívrabló képe kerekedik: minden esetben a csúnyácska, magányos, ám gazdag hölgyeket ajándékozta meg szerelmével, s aztán dolgavégzetten elszelelt a pénzzel. A végzet asszonyával — Patrícia a neve — 1981 -ben hozta össze jó sorsa. Tőle 43 ezer dollá­ros szerelemmel távozott, ám a megcsalt hitves feljelentette. És ekkor — csak ekkor! — derült ki, hogy minden idők legnagyobb házasságszédelgője felett kell ítélkezni. A tárgyalás során Vig­liotto (avagy Fred Jipp, avagy Nyikoláj Peruskov stb.) készsé­gesen együttműködött a bíróság­gal: felsorolta mind a 105 felesé­Tőkés László is rámutatott: a magyarságnak nincs nemzettu­data. Ezért tartom fontosnak hazánk és nagyjaink történelmé­nek, életútjának megismerését, s emiatt különösen közel áll hoz­zám a két évvel ezelőtti Petőfi- emléktúra. A Petőfi Sándor Tár­saságnak alapítása óta tagja vagyok. Feldolgoztam a Petőfi- emlékhelyeket Nógrád megyé­ben egy könyvben. Szintén a TIT adta ki a „Millenniumi és jubileumi emlékhelyek Nógrád megyében” című könyvemet. Felsoroltam benne a Szent Ist- ván-emlékhelyeket is. Pálya­munkákat, cikkeket írtam és írok. Most azonban minden idő­met két kisunokám köti le, akik szívesen járják velem a hegye­ket, így tanítom meg őket is a természet szeretetére. Gera Éva —csongrády— Egy utazás élményei A gyorsvonattá kinevezett szerelvény ugyanolyan lassan döcög. Sokszor nincs fűtés, kellő világítás. Főleg a Hatvan és Salgótarján között közlekedő személyvonaton. Ma már ennek is gyorsvonati díja van. De mi, utasok nem tudhatjuk, mit takar az áremelkedés, miért fizetünk dupla viteldíjat. Szemmel látható, hogy a szolgáltatások nem javultak, sőt talán az előbbieken kívül még nagyobb elhanyagoltsággal találkozunk, főleg a tisztaság terén. Az egyenletes zakatolásba néha belehatol egy-két fennhéjázó hang. Keveredik a százarcú politikai szemlélet a mindennapos torzsalkodá­sokkal. Vannak duhajkodó alkoholisták és néma garázdálkodók is, akik üléseket tépnek föl, eltüntetik a fülkeajtót, míg mások az üléstámlákon levő fém számlapocskákat csavarozzák ki, mert — úgymond — gyűj­tik. Hasonló ez a katonák centivágásához? A vonat tehát sok mindenre jó. Fontos, hogy utazás közben zajlik az élet. De érdeklődésünkre mindezek a tények nem adják meg a választ anyagi vonatkozásban, akkor sem, ha a közbiztonságot szolgáló, sétáló rendőrökkel találkozunk. Nekünk azonban szolgáltatástól függetlenül robognunk, vagy baktat­nunk kell tovább a szükséges útvesztőkben is. Telek E. „Honismerettel honszeretethez” Egy élet a természet és a történelem vonzásában Meghalt a házasságrekorder Ián nem volt általános, hogy egy zenekar saját számokat írt és azokat előadta táncolok előtt'. Mindenki a „nyugati" számokat követelte, azokat akarta hallani, lemásolni, eljátszani. A zenészek — a legtöbb és legjobb esetben maximum hatan voltak és nem kilencen — természetesen igye­keztek tudásuk legjavát nyújtani, de játék közben magukban szünte­lenül hallották az eredetit, ami olyan benyomást, illúziót adott, hogy jók és jól szólnak ők is. A tánctermek közönségében ugyan­ez játszódott le: mindenkiben az eredetivel együtt lüktetett, mun­kált a színpadon muzsikálók pro­dukciója. Úgy hallották, hogy a zenekar jó és jól szól. Senki sem szégyeilte akkoriban, hogy.kopí- roz, ez magától értetődő volt. Nem szégyelli a más számait az Old Boys sem. Ezért alakult, vál­lalta, hogy befutott, nagy slágere­ket ad elő említésre sem méltót változtatva rajtuk, s így törekszik a lehető legnagyobb sikert elérni. Bevált a számítás, népszerűségük irigylésre méltó. A kortársak kö­rében mindenképp, de a , fiata­lok” között is. Második albumuk, a Születés- napi Buli tizenöt dalt tartalmaz Fats Domino, Little Richard, Johnny Rivers, a Beatles, a CCR és mások repertoárjából. Az első oldalon több szám van, mint a másodikon, és — bár nem hihe- tem, hogy emiatt — az első oldal jobb, mint a második. Nagyszerű és nemes törekvése volt a régi bulibandáknak az, ami egyértel­műen az Old Boysé is: hogy „mindent" megcsináljanak, fel­dolgozzanak. Az „élő”, a báli hangulatban nemigen venni ész­re, de mindkét albumon hallha­tóan és nagyon észrevehetően kiderül, hogy ez nem sikerül egy­formán, mert ez egyszerűen bárki­nek is — lehetetlen. Vass Imre i ge nevét, hozzátéve, hogy egyik ellen sem indított válópert, még csak semmissé nyilvánítást sem . kért. A bíróság, minden igyekezet ellenére csak 82 feleséget volt hajlandó elismerni. A többi ugyanis földrajzilag felderíthe- tetlen volt. Vigliotto kapott 34 év börtönt és 336 ezer dollár kártérí­tés megfizetésére is kötelezték. Az amerikai törvény szerint 2007-ben kérhette volna feltéte­les szabadlábra helyezését. Né­hány év óta beteg volt, „de ennek semmi köze sem volt a hitvesek­kel oly bőségesen megáldott ko­rábbi életéhez’ ’ — írja a hírügy­nökségi jelentés. És akárhogy nézzük, így vagy úgy, gyászolja 105 özvegye... AGROFIL Építőipari Szö­vetkezeti Közös Vállalat Igazgató Tanácsa a vállalat műszaki vezetői munka­kör betöltésére pályáza­tot hirdet. A vállalat épít ipari tevé­kenységet folytat. Létszá­ma 180 fő. A műszaki vezető feladata: a vállalat építőipari tevé­kenységének összehango­lása, irányítása. Pályázati feltételek: — 5 éves vezetői gyakorlat, — szakirányú felsőfokú iskolai végzettség. Pályázat leadásának határ­ideje: 1991. március 31. Pályázatokat az igazgató tanács elnökének címén „Egyesült Erő” Mgtsz, Kis- hartyán — kell leadni. (324/SZ) »

Next

/
Thumbnails
Contents