Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
1991. MÁRCIUS 2„ SZOMBAT SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE D ixEnnnu Légtornász villanyszerelők Salgótarjánban a Karancsaljai úton a napokban kezdték meg a/. ÉMÁSZ villanyszerelői az elavult fa villanyoszlopok vasbetonra cserélését. Ezzel egvidőben új vezetékrendszert húztak ki, és megújultak a szigetelőszerelvények is. Képünkön a légtornász villany- szerelők munka közben. Megyei népfőiskolái egyesületet alapítanak A Nógrád Megyei Közművelődési Központ megyei népfőiskolái egyesületet kíván alapítani, amelyhez a már működő népfőiskolák képviselőinek, népfőiskolát, faluszemináriumot szervezni kívánó személyeknek a jelentkezése szükséges. A megyei egyesület vállalná a helyi népfőiskolái kezdeményezések segítését, a rendszeresen működő iskolán kívüli felnőttoktatási formák szakmai, szervezeti támogatását, informálását, a népfőiskolái tanárok, előadók továbbképzését. Feladatának tekintené a helyi szervezetek érdekvédelmét. S mint a Magyar Főiskolai Társaság leendő tagszervezete, szervezné a hazai és nemzetközi tapasztalatok hasznosítását, közreműködne a majdani, bentlakásos, regionális vagy megyei népfőiskola megteremtésében. A jelentkezéseket a megyei közművelődési központ címére kell küldeni: Pálinkás Sándomé, Salgótarján, pf: 264. A paragrafusok árnyékában „Nekem ebből sitt lesz, az biztos!” — Kizárták a férjemet a lakásból! — panaszolja sírós hangon, izgatottan a fiatal nő, s a másik percben már nem tudja visszatartani a zokogását. Akadozva kezdi mesélni, szomorú történetüket: — Évek óta külön élünk, de nem váltunk el. A fiunk az apjánál lakik, nemrég szerelt le. Anyósom két éve halt meg — ekkor kezdődött a bonyodalom — a férjem és a gyerek húsz éve az ő lakásában élnek, amit most el akarnak tőlük venni. Azért pecsételték le. Akik ezt tették, azt állítják, hogy nem lakták, nem használták, s a bíróság döntése is ezt erősítette meg. De hát hogy tehetnek ilyet! Utcára tenni valakit, akinek a korábbi otthonát a város kisajátította, szanálta. 0 nem akart eljönni onnan, de muszáj volt. Kellett a városnak a hely — háborog az asszony. Az idősebb Kukely Györgyné halála után a bérleti jogviszony folytatására fia, örököse beadta a kérelmet, de már későn: az erre rendelkezésére álló 90 nap után. (Ezt utóbb így magyarázta a férj: mit tudtam én, hogy mikor és mint kellett volna? Nem mondta senki). Ezután a fia próbálkozott a hatóságnál, de őt is elutasították. A döntés indoklásában ugyanazokra az okokra hivatkoztak, mint az apja esetében. Kukely Györgyné: — Hát persze hogy így döntöttek, megvan a véleményem a tanúkról, akiknek hittek a zártkörű tárgyaláson! Másrészt ott az a tanácsi lakás, amit oda akarnak adni olyannak, akinek van fedél a feje felett. Tudom, megérdeklődtem... De nem hagyom azért sem a férjemet kisemmizni, elmegyek a tévéhez, vagy a minisztériumba is, hogy kiderüljön az igazság! Kukely György: — Jól jár majd vele az igénylő, az biztos. Potom összeget befizetés lesz egy másfél milliós ingatlana. Nekem hetvenezer forintomba került, s végül majd ötvenéves koromra kiforgatnak belőle. Hát hova menjek?! Most is Terenyéről, rokonoktól jövök, s nem tagadom, a kocsmába is benéztem. Ezt nem lehet másként kibírni... Egy könyvet mutat, benne a lakástörvény egyik ide vonatkozó cikkelye aláhúzva. A bökkenő azonban ott van, a feleségnek ugyanabban a városban — Salgótarjánban, az Ybl Miklós úton — ván egy lakása. S erre hivatkozhat és hivatkozik is a hatóság, amikor elrendeli, hogy Kukely György ingóságát február 28-án 9 órától elszállítják. — Többször is felszólítottuk a férfit, hogy át kell adni a kulcsot, s ez mindmáig nem történt meg — mondja Tulipán Miklós, a salgótarjáni polgármesteri hivatal hatósági osztályának helyettes vezetője. — Jogtalanul kiadta albérletbe, ezt is tudjuk, s most már nem várhatunk tovább. Minden megelőző eljárást körültekintően, törvényszerűen folytattunk le. A feleség talán egy időre befogadhatná a férjet... — Nem! Ebben megállapodtunk, nem jöhet oda — jelenti ki az asszony. Lenne neki hol laknia... De nem hagyom kisemmizni őket! — hajtogatja és megint sírva fakadt. Párja „kiállására” Kukely György legyint: — Lehet, csak azért teszi, hogy nehogy odamenjek, ahol lakik. Nem is mennék hozzá sem, és albérletbe sem. Csak vissza a helyemre. Ha pedig nem engednek, betörök a sajátomba, vagy leszámolok. Monológja végén, sűrűn törli zsebkendőjével a szemét. Majd lesújtva annyit mond: nekem ebből sitt lesz, az biztos. — Mihalik — A NOVER SEHOL A történet, bármennyire is hihetetlen, megtörtént. Az orvosi váró tele betegekkel. Különösen most, járvány idején. Nyolc óra. Megérkezik a doktornő. A helyettesítő. Fiatal és lelkiismeretes. Az acélgyári rendelőből jött a hatos körzetbe, az Úttörők útjára. Látszik rajta, kényelmetlen a helyzet számára. Elnézést kér a betegektől. Nyolc óra harminc. Belibeg a nővér. A magyarázat csak ennyi: ilyenkor szoktunk kezdeni! Mit tehetnek a betegek? Várnak. Mások türelmetlenek. Van, aki a sajtó nyilvánosságától remél változást. A helyzet kulcsa pedig máshol van! Libbennek a szoknyák, pörögnek, forognak a táncospárok, vidáman folyik a tréfás terefere az elképzelt fonóházban. A salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola gyermektánccso- portja minden alkalommal nagy sikerrel szerepel az ünnepségeken, sok tapsot aratva. A fák mégis állva halnak meg? Az élő, nyárón árnyékot adó, a füstös levegőt szűrő fák kivágása — bármilyen okból történik is — mindig indulatokat kavar. Ez történt legutóbb is az Úttörők útján Salgótarjánban. A városgazdálkodás parkosítási szakemberei elmondták ezzel kapcsolatos nézeteiket, bár úgy tűnik, a dolog mégiscsak sántít valahol. Az ott lakóknak más a véleményük. Az igazság azt követeli, hogy részletesebben írjunk a történtekről. Az illetékesek tájékoztatása során elhangzott, hogy az Úttörők útja 27-es és 29-es szám közötti területen a három fa kivágását Gordos Vilmos közös képviselő kérte. Igen ám, csakhogy ő, amikor az elmúlt évben kérte a fák vágását, még nem volt közös képviselő. Ezt a titulust azt követően kapta, amikor az Úttörők útja 27-es számú épület lakói megvették az ingatlanos lakásokat. De ez csak arra a házra vonatkozik, amelyben ő lakik. A szomszéd ház lakásai még egyelőre az ingatlan tulajdonában vannak, így tehát ez utóbbi ház lakói nevében, azok véleménye kikérése nélkül nem is intézkedhetett volna. Az ellenlábasok szerint, ha fel voltak kopaszt- va a fák, akár egy-egy villanypózna, akkor nemigen lóghattak volna be az ágak az erkélyekre. Ok úgy látják, megvizsgálva a kivágott fák földből kiálló törzsét, hogy azok bizony egészségesek voltak. A levágott — élő, rügyező — gallyak elszállítása pedig több fordulót tett ki a tehergépkocsinak. Ugyanígy vitték el a rönköket Úgy vélik a 29-es ház lakói, hogy őket is illett volna megkérdezni, mielőtt a fűrészek nekiláttak a fáknak. Természetesen a fűrészpor ottmaradt a törzsek mellett. Mivel az ígéretek korát éljük, most mégegyszer felmerül a kérdés, ki fogja tehát a csemetéket beültetni? Az is szemet szúr, hogy egyetlenegy fa, amely alatt állítólag pádon ülve beszélgetni a „szomszédok” szoktak, ottmaradt. Vajon az nem volt beteg? E sorok írója végigjárta a tarepet. A földből kiálló fatörzsmaradványok valóban egészségesnek tűnnek, de ugyancsak az a jókora, ülőkének szánt fatörzsdarab is, amelyet a 27-es szám alsó folyosóján láttam. Talán megbékélést hozna, ha vékony kis facsemeték helyett földlabdás fákat hoznának a kivágottak helyére. Mindjárt nyugodtabb lenne a két szomszédvár kapcsolata is. Megjegyzem, a 27- es számú ház másik oldalán is megtörtént a „fakitermelés”... Kicsik és idősek kényelméért Szilaspogony. Mintegy másfél millió forintot költ tervei szerint idén az óvodára a helyi önkormányzat. Az összeg jelentős részét fejlesztésre fordítják: központi fűtést vezetnek be az óvodába és a tőszomszédságában lévő idősek klubjába is. Fogadónapok a városházán Salgótarján. A város önkormányzatának vezetői márciusban a következő időpontokban tartanak fogadónapokat: Tolmácsi Ferenc polgármester és dr. Ora- vecz Péter jegyző március 13-án, szerdai napon reggel 8—12 óráig és délután 2-től 4-ig. A fogadónap helye a városháza első emeletének 116-os terme. A könyvtár már költözhet Karancsberény. Több mint egymillió forintot költöttek eddig a művelődési ház felújítására, melynek befejezését ebben az évben tervezi az önkormányzat. A könyvtár helyiségeinek szépítésével már elkészültek, így a napokban megkezdődhetett az iskolából való visszaköltöztetése. Jól tanuló bolyaisok Salgótarján. Érdekes országos statisztikát kaptak a minap a salgótarjáni Bolyai Gimnázium vezetői. Az adatok tanúsága szerint a legutóbbi hat év felvételi átlagát tekintve a százhetvenöt magyar- országi gimnázium között a Bolyai a negyvenharmadik helyet foglalja el a felvételi vizsgák eredményei alapján. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy évente mintegy ötven-hatvan fiatal kerül az iskolából felsőoktatási intézménybe. Ki lesz az üdülő új tulajdonosa? Karancsberény erdejében, festői környezetben további sorsára vár a volt pártüdülő. Pontosabban, a tulajdonjogok rendezésére, amelyek halogatása miatt halódik a község idegenforgalma, s visszaléptek azok, akik érdeklődtek a híres objektum iránt. Az. Állami Fejlesztési Intézet, tavaly pályázatot írt ki a hasznosítására, de nem pályázhattak rá, ami nem csoda, hiszen egy 21 milliós értékű ingatlanról van szó. Az egyszintes, téglaszerkezetű, mintegy négyszáz négyzet- méter alapterületű épületre, — amelyben tágas étterem és konyha, két kényelmes társalgó, egy kisebb tanácskozóterem, valamint három lakosztály és hat szoba található — természetesen fáj a foga a helyi önkormányzatnak. Tudná, de mennyire, mit kezdjen vele. — Nagyon szeretnénk megszerezni a tulajdonjogot — mondja Tórák Sándor polgármester. — Ha ez sikerülne, bérbe adnánk és a kezelői jogot is átadnánk. Tartozik az üdülőhöz, egy öt-hat kilométeres útszakasz, amit eddig a közúti igazgatóság tartott rendben. Hogy ezután mi lesz ezzel, nem tudjuk azt sem. Felvetődött olyan ötlet is, mely szerint külföldiek részére, rehabilitációs intézménnyé alakítanák át, s a közelében lévő vadászház pedig lehetne a falu leendő körzeti orvosáé. Most ugyanis, a karancsaljai orvos rendel Berény- ben, amit a helybeliek nem tekintenek végleges megoldásnak. Ötletszegénységgel tehát nem vádolhatok a herényiek, csak nehéz kivárniuk, hogy végre léphessenek valamit a saját ügyükben. M. J. SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE PERGŐ-FORGÓ FONÓJÁTÉK
