Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 11., HÉTFŐ UEFUULI SZÍNHÁZI(f§) ESTÉK A stukker bármikor elsülhet „A föld azé, aki megöntözi. Ki­mehetek?” — mondja a beszédes, izgága K. Müller, egyszerre akar­ván igazságot tenni a tulajdonlás akut vitájában, és könnyíteni magán, régen ingerlő kínjain. Azonban egyik szándéka sem si­kerül: a pisztollyal vezényelt ál­datlan civakodás —jussról, rang­ról, örökölt jogról, küldetéstuda­tról — tovább tart, s egyre fe­szítőbb „kisdolgához” sem kap engedélyt az „ügyeletes fegyve­restől”. Görgey Gábor a Komám- asszony, hol a stukker? című komédia szerzője aligha gondol­ta, hogy a hatvanas évek végén írott és bemutatott darabjának fenti részlete — már ami konkré­tan a földkérdést illeti — a kilenc­venes évtized fordulóján fog majd igazán időszerűen csengeni. S bár a jelenkori társadalmi állapotok­kal összefüggésben további ak­tualitásokra derül(het) fény, ma is a „Stukker” általános mondani­valója — a megkaparintott és el­lenőrizetlen hatalom beláthatat­lan veszélyeiről — a leginkább fi­gyelemre méltó. A negyedszáza­dos sikersorozatban azonban a játék formai elemeinek — a kitű­nő ötletre épülő cselekménynek, a remekül megformált helyzet- és jellemkomikumnak, a nyelvi lele­Február kilencedikén volt tíz éve annak, hogy — Thompson békebíró feljegyzése szerint — az akkor már legalább nyolc órája halott Bili Haley-t 12 óra 35 perc­kor megtalálták garázsa közelé­ben, Harlingenben, Texas államban. Hétfő volt. A halál oka állítólag szívroham: Martha, az özvegy, mindent visszautasított, semmiről sem kívánt akár egy szót is szólni, nemhogy nyilatkozni. Guy Anderson, a har- lingeni rendőrfőnök, Haley jóba­rátja, annyit mondott csupán, hogy „Bilinek komoly nehézsé­gei voltak, ezekről azonban vilá­gosan és egyértelműen sohasem beszélt.” Egy tiszt — kérte, hogy a nevét ne közöljék a lapok — elmesélte, hogy a zenész el-elkó- borolt, és a rendőrség nem is egyszer találta meg messze a vá­roson kívül, teljesen elhagyatot­tan. Azt sem tudta, hol van. A rendőrök mindannyiszor hazavit­ték, és nagyon vigyáztak arra, hogy szánalmukat ne lehessen észrevenni. Bill Haley — szülei zenészek voltak, később Booth-Winnben (Penszilvánia) farmon kezdtek gazdálkodni —, ha például élet­rajzot kértek tőle újságok, vagy készülő dolgozatok, lexikonok, szerette magát fiatalabbnak mon­dani, mint valódi kora. Vannak azonban az embernek olyan pa­pírjai, melyek az igaz megváltását követelik. Ilyen dokumentumok szerint a rock and roll legelső bálványa 1925-ben született Detroit egyik külvárosában, Highland Parkban. Halálakor tehát 56 éves volt. Soha nem érezte magát igazán befutott, sikeres embernek, meg­ás elkeseredetten hagyhatta itt a világot, mert úgy találta, hogy az igazi, a nagy elismerés mindig is elkerülte. Akik a rock and rollt, abban is az ő stílusát szerették, szeretik, s akik talán rajongói (voltak), lehet nem így látták, ítélték meg a helyzetet. Első lemezét 1945-ben készítette, címe ,,Edes csókok", mények sokaságát rejtő bravúros szövegnek — is elévülhetetlen szerepe van. Az sem mindegy persze, hogy kik és hogyan viszik színre Gör­gey — az újdonság erejével már kevéssé ható — groteszkjét. Nos, a Madách Kamara Salgótarjánban vendégszerepeit társulatát ezúttal nem kisebb szín­házi személyiség, mint Huszti Péter „vezényelte”. Színészi kva­litásai közismertek, most azt bi­zonyította, bogy rendezőnek sem akármilyen. Jó érzékkel emelte ki a darab lényegi hangsúlyait, ügyesen balanszírozva a valóság és az abszurd határmezsgyéjén. A színészválasztás is hozzáértését dicséri. Az öt különböző szárma­zású, eltérő karakterű, gondolko­dású, műveltségű férfi szerepére felkért kollégái igazolták bizal­mát: nagy kedvvel járták végig a felettébb pergő ritmusú „hata­lomváltás” stációit. A „tetszési index” megállapítá­sa már igazán szubjektív kérdés, de a közönség — e sorok írójával egyetemben — Szerednyey Béla alakítását „díjazta” LEGIN­KÁBB. Remekül formálta meg K. Müller — kaméleonalkatú, iga­zodni rögtön kész figuráját. Koncz Gábor egyszerre képes megmutatni a kackiás, árvalány­aztán négy évre nyakába vette az országutat és muzsikált, gitáro­zott, ahol tudott. Amikor zeneka­rát megalapította, már újra otthon volt, és Chesterben a WPWA rádióállomás disc-jockey-jaként dolgozott. A kis rádióállomás műsorában hosszú nevű együtte­sével rendszeresen adott elő countrydalokat egyenesben, ami nem rendkívüli dolog. A WPWA rádiót hallgatva döntött úgy az ESSEX lemezvállalat tulajdono­sa, hogy szerződteti a lemezlovast és bandáját. Volt nála egy CHESS felvétel, Jackie Brenston „Rocket 88" című lemeze, szerette volna, ha valaki megcsinálja nála is. Haley először tiltakozott, hiszen egy race (azaz „néger”) számról volt szó, és ez tabu volt még, de aztán 51-ben felvették, tízezer példányban el is tudták adni. Het­venötezer darab lemezt vettek meg az ugyancsak „néger” átvé­telből, a „Rock the joinf’-ból. 1953-ban (a zenekar neve már Üstökösök, Comets) Bill Haley saját szerzeménye a „Bolond bolond” (Crazy man crazy) bejut a legfontosabb slágerlistákra. Mivel bővebb részletezésre itt nincs mód, úgy tűnhetik, hogy olajozottan, könnyen mentek a dolgok. Korántsem. Az ESSEX- nél Haley sok-sok sikertelen, főként countrydalt is felvett, és nagy nehézségei voltak még hosszú ideig amiatt, hogy a race, néger rhytm and blues alapú hajas parasztember „színét és visszáját”. Horesnyi László, „alias” Cuki úr — különösen, amíg nála a csőre töltött fegyver — igazi vágány, hiteles lumpen. Az ódon eleganciájú méltóságos urat Löte Attila találó gesztusok­kal személyesíti meg. Talán legkevésbé Puskás Tamásnak sikerült a riadt, de alkalmasint vérgőzös intellektuell bonyolult jellemét visszaadnia. Vayer Tamás vaskerítéses, rá­csos díszletei nemcsak a bezárt­ság pszichózisához nyújtanak adekvát hátteret, de a hatalmi mámor sivárságát is jól szemlél­tetik. Külön tanulmányt érdemel­ne az ötféle — merőben más láb­beli, amelyet a szereplők — Borsi Zsuzsa jelmeztervező jóvoltából — viselnek. Azt viszont jó lenne tudni, hogy ki, mikor, és miért változtatta meg a komédia kötetben megje­lent befejezését. Ott ugyanis újra kezdődik a „kör”, ismét a csavar­gó szerzi meg a pisztolyt. Ezzel szemben a színpadi változat azzal a felismeréssel zárul, hogy a megtalált kulcs nem nyitja a kül­világba vezető ajtót. Minden­esetre ez a drámaibb, a frappán­sabb csattanó. —csongrády— „dzsungelnótákat” játszotta, azt a zenét, melynek majd állítólag Alan Freed, disc-jockey adja a „rock and roll” (ringasd és gu­rítsd) nevet. Haley volt az első, aki a countrymuzsikát ötvözte a (nagy) városi négerek zenéjével. Ezt tipikus, az eksztázisig fokoz­ható, ú.n. driving (húzó) előadás­ban, fárasztó, de soha nem fáradó tempóban, energikus, határozott és következetes dobbal rendkívül ritmikusan játssza. A világsikert jelentő időszak akkor kezdődik, mikor a DECCA cégnél újra (!) megjelenik „Rock and rollt táncolunk majd éjjel nappal” című átdolgozása. Ezt a „Rock around the clock”-ot teszik egy, a kamaszbűnözést is témá­jául választó film bevezető zené­jének 1955-ben és a lemez sok­millió példányban kel el világ­szerte. (Magyarországon alig két évvel később már nagy sláger lett Holéczy Ákos zenekarának előa­dásában — ének nélkül. A 78-as fordulatú gramofonlemez másik oldalán a Rudy Rockja, az erede­tiben is szakszofonszóló volt hall­ható.) Az egyáltalán nem tinédzseri­deál, mert ahhoz öreg, pocakos, egy kicsit „kifelé” kancsal Bili Haley igazán nem is Amerikában, hanem Angliában, illetve Euró­pában lett népszerű, és a hatvanas évek elején lassan, de biztosan eltűnt a „süllyesztőben”. Ez ette, ez búsította egyre. És az örök bélyeg, a sztereotípia: ha Bili Haley, akkor (kizárólag) Rock „az óra körül”—és semmi egyéb. Szinte dühödten veszi fel újra és újra a régi slágereit, ezek azonban egyre ijesztőbbek, egyre rosszab­bak lesznek, hiszen a kísérőze­nészek mindig mások, koruknál fogva is gyatrák, tudatlanok és már más ízlésűek. Pedig mennyi ragyogó felvétel készült a diadal­mas években!: Tánc a rozsban, A szentek, A tinédzser anyja, Dí- nomdánom, Mambo rock, Tíz kicsi indián, Habzsold az életet, ABC boogie, A boogie születése, A gyalupad rockja... De ki tudná sorolni a végtelenségig? Bizonyára nyugodtabban bú­csúzott volna az élettől, ha tudja, hogy a magyarországi gimna­zisták „normál”, másodikos an­gol tankönyvében 1980-tól benne van a neve — hadd tanulják meg, hogy volt egyszer... — a 107. oldal első sorában. Vass Imre Nem csak idősebbeknek! BILL HALEY (Tíz éve halott a R'rt'R atyja) Kiállítást hoz Magyarországra A Cartier International világ­cég, amelynek neve parfümö­ket, órákat, tollakat, divatcikke­ket fémjelez az elegancia világá­ban, a kultúra támogatására is je­lentős összegeket áldoz. Az 1984-ben kezdeményezett ala­pítványukat egyenesen Jack Lang francia kultuszminiszter avatta fel. A Cartier-alapítvány célja a kortárs művészet testületi támo­gatása Franciaországban. Nemcsak kiállítások rendezésé­vel, finanszírozásával, hanem a művészek közvetlen támogatá­sával is. Műtermeket, alkotási lehetőségeket, festéket, vásznat, más anyagot biztosít számukra. Alkotótelepén francia és külföl­di festőket, szobrászokat, épí­tészeket lát vendégül. Az alapít­vány székhelyén Jouy-en-Josas- ban folyamatosan nagyszabású temetikus kiállításokat rendez­Az alapítvány Jouy-en-Josas-beli kertjében Cesar: Tisztelet Eif­felnek című plasztikájával A park részlete, háttérben Barry Flanagan: Ajándékdoboz című müve nek kortárs művészek alkotásai­ból. Az 1990-es esztendő jelentős volt a Cartier-alapítvány számá­ra azért is, mert ekkor indította világkörüli útjára az első nagy kortárs francia művészeti kiállí­tást. Ezzel az aktussal felvállal­va a francia művészet külföldi népszerűsítését, megismerteté­sét. 1990 nyarán egy rendhagyó kiállítás nyílt Jouy-en-Josas- ban. A New Yorki Museum of Modem Art kollekciójából Andy Warhol szeriografikáiból (lenyomataiból) összeállított tárlat utazott Európába. A New York-i múzeumot tu­lajdonképpen a prágai Narodni Galéria kereste meg, hogy ősei hazájában bemutathassa Ame­rika meghatározó művészének alkotásait. S mivel az utaztatás, a biztosítás költségeire sem az amerikai sem a prágai múzeum­nak nem volt kellő fedezete, felkérték a Cartier-alapítványt szponzornak. Az pedig vállalta. Méghozzá úgy, hogy Andy Warhol műveinek gazdag kiállí­tását európai turnéval szélesíti ki. S hogy ez számunkra miért érdekes? Nos, azért, mert a fran­ciaországi, a prágai, a drezdai bemutató után (és a jugoszláviai meg lengyelországi kiállítás előtt) Budapesten is láthatjuk februárban Andy Warhol mű­veit. kádár Új nyelvvizsgarendszer Tárgyilagosabb tudásmérés Hamarosan megváltozik az állami nyelvvizsgáztatás rend­szere. Horváth Iván, az ELTE Ide­gennyelvi Továbbképző Köz­pontjának igazgatója elmondta: az új, differenciált rendszer rugal­masabb, objektívebb és megbíz­hatóbb lesz, mint elődje. Az eddig létező vizsgaszintek, az alap-, közép-, és felsőfok az új rendelkezés értelmében A, B és C típusúra tagolódik. Az A vizsga a beszédkészséget és a beszédér­tést, a B az írás- és olvasáskészsé­get méri. Aki a C minősítést akar­ja megszerezni, annak az adott szinten beszélni, írni és fordítani is tudnia kell. Egyidejűleg lehet jelentkezni különböző fokok kü­lönböző típusaira. Ha a jelölt két naptári éven belül A és B vizsgát is tesz, akkor automatikusan megkapja a C-t is. Amennyiben az A és B vizsgát nem azonos szinten szerezte meg, akkor a vizsgája a mindenkori alacso­nyabb fokozat C-jével egyenérté­kű. Tárgyilagosabb tudásmérés érdekében az eddiginél több fela­datot kell majd a jelentkezőknek megoldaniuk. Az értékelés nem osztályozással, hanem pontozás­sal történik. Kategóriánként 100 pont szerezhető. (Ez alól egyetlen kivétel a felsőfok A típusa, ahol 115 pont lesz a maximum.) A sikeres vizsgához ennek 60 száza­lékát kell elérni. A régi rendszer­rel összehasonlítva új elem az is, hogy ha az adott fokozaton siker­telen a vizsga, a jelölt nem kapja meg automatikusan az alsóbb szintről a bizonyítványt. A díjtételek — alapfokon 600 forint, közép- és felsőfokon 1300 forint — egyelőre változatlanok, a közeljövőben azonban jelentős és differenciált emelésre kerül majd sor. Az Állami Nyelvvizs­gabizottság semminemű állami támogatást nem kap. Az új, márciustól érvényes rendszer első vizsgázói alapfokon adnak számot tudásukról. A vizsgaközpont adtai szerint a jelentkezők száma évről évre nő. Míg 1987-ben mintegy húszez­ren, 1990-ben már 58 305-en vál­lalták a bizottság előtt a megmé­rettetést. A legkedveltebb nyelv továbbra is az angol, az utóbbi időben egyre többen szeretnének azonban némettudásukról is bizo­nyítványt szerezni. Harmadik helyen az orosz nyelv áll, ezt követi a spanyol, az olasz, a ro< mán és a latin. A „MODA” ÜZLET SIKERE Moszkva. A felsőruházati ter­mékeket árusító „Moda” divatház Moszkva egyik legnépszerűbb üzlete. A Krasznaja Presznyán lévp épületben naponta húszezer vásárló fordul meg. Rendkívül gazdag a választéka. A vállalko­zás bérleti rendszerben működik. Az üzlet dolgozói szabadon vá­lasztják meg a szállítókat, ők döntik el, hogy milyen termékek­kel töltik fel a polcokat. Tudják, hogy boldogulásuk teljes egészé­ben önmaguktól függ. REKORDOK KÖNYVE LITVÁNIÁBAN Szokatlan, sőt hihetetlen ered­ményekről olvashatnak az érde­kességeket kedvelők Litvániá­ban, a nemrég megjelent „Litvá­nia rekordjai” című könyvben. A legpontosabban lövő litván va­dásznak egyetlen lövéssel sike­rült egyszerre három vadkant le­terítenie: a lövedék két vaddisz­nón átment és a harmadikban állt meg. Szerencsések a litván halá­szok is, a legnagyobb tonhal, amit kifogtak, 120 kilós és 245 centi hosszú volt. S, gombaszenzáció: egy litván férfi 3,05 kilós vargá­nyát talált. CARTIER-ALAPÍTVÁNY

Next

/
Thumbnails
Contents