Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
4 lleptezj LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 9., SZOMBAT Mi lesz veled (velünk) mozi? „Te, ez nem a félkarú — szólalt meg a hátam mögött’ egy, a megvilágosodás örömétől elégedett hang a salgótarjáni Apolló Kamara Moziban, mikor néhány hónappal ezelőtt Wim Wenders Berlin fölött az ég c. filmjének néhány első jelenete pergett a szemünk előtt. A felismerést tett követte: pánikszerű távozás. Azért így is maradtunk néhá- nyan — utolsó bölények? —, akik pont erre az utóbbi filmre voltak kíváncsiak. Ezt megelőzően tavasszal láthattuk Kieslowski csodálatos filmkölteményét, a Rövidfilm a szerelemről címűt. Sajnos, csak két-három havonkénti alkalmak jutnak azok számára, akik az igényesebb művészfilmek kedvelői. A filmforgatás szerkezeti változásainak örvendetes következményeként már nem kell éveket várnunk egy-egy világsiker hazai bemutatására. A kedvező változások mellett azonban aggasztó jelenségekre figyelhetünk fel! Ezek hatásairól és a változtatás lehetőségeiről faggattam Erdős Istvánt, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját. — Az Apolló Mozi műsorvá- lasztékát végigböngészve havonta következő a kép: egyetlen müvészfilm vagy fesztiválfilm (esetleg egy sem), egy-két jobb kommersz és a „futottak még” kategória. — Nemcsak a filmüzlet verse- . nye ez! — piaci viszonyok vannak. Az, hogy milyen filmek kerülnek közönség elé, nem személyes döntéstől függ. Az állami támogatás, amely felvállalta a filmek kínálatának sokszínűségét, 1991-re megszűnt. Ugyanakkor állami intézkedés mindenképpen szükséges ahhoz, hogy ezek az új forgalmazók megvásárolják az adott év 20—30 legjobb filmjét, másrészt pedig, hogy egyedi filmekre szabotf értéktámogatással elősegítse a moziüzemeltetőket abban, hogy az üzleti érdekkel szemben az értékeket érvényesítsék. Most az amerikai filmeké az egyeduralom. A 40—50 férőhelyes mozikban is rákényszerültünk arra, hogy művészfilmek mellett repríz sikerfilmeket játszunk. — Én „kétszemélyes” vetítésen is láttam már Éddie Mur- phy-filmet — igaz, repríz filmként játszották —, de emlékszem Abuladze Vezeklésének és Tarkovszkij Áldozathozatalának telt házas előadásaira. — Magam is híve vagyok, hogy olyan piaci viszonyokat kell teremteni — talán már a második negyedévtől —, hogy finanszírozás és az értéktámogatás módjának világossá válásával a forgalmazók üzleti és a moziüzemeltetők piaci versenye mellett az igényes filmek is teret kapjanak. Pillanatnyilag a nagy mozijainkban ezt az értéktámogatást meg kell kapnunk, hogy az ellensúlyozza az üzleti veszteségeinket. Ámint az új rendszer véglegessé válik, visszatérünk az art mozik eredeti profiljához. — Az amerikai filmdömping, amely egyre kevesebbszer viseli magán a szűrés, válogatás nyomát, új problémákat sodort magával: a horror, az erőszak, a durvaság filmes megjelenítései — nálunk teljesen talajtalan — viselkedésmintákat sugallnak a legnagyobb létszámú moziba járó korosztálynak, a tizenéveseknek. Mintha azt tudatosítanák a nézőben, hogyha nem ilyen, akkor gyenge, életképtelen. Hol van a filmátvevő köz- művelődési szakemberek felelőssége? Egyetlen szempont a profitorientáltság? — Ez már nem az ő felelősségük — ők piacot és üzletet csinálnak. Az állami kulturális politikának kellene fellépni ez ellen, hiszen a film korunk legszuggesztí- vebb médiája. A jelenlegi helyzet — az értékek szempontjából — tarthatatlan. — A kasszasikerek profilja — e piaci mechanizmusokon belül — visszahathat-e az igényes művészfilmek forgalmazására? — Ilyen automatizmus 1991- ben még bizonyára nem lesz. Rövidesen megalakul az a Magyar Mozgókép Alapítvány, mely értéktámogatást fog nyújtani, a filmgyártástól kezdve a beszerzésen és a forgalmazáson át olyan alkotásokhoz, melyek humán értékeket örökítenek meg. — A város, Salgótarján rendelkezik egy ízléses kivitelezésű klubmoziteremmel és olyan réteggel is, amely keresi a filmkülönlegességeket. Milyen kezdeményezések történnek ennek jegyében? — Február végén egy országos filmklubtalálkozó lesz. A filmklubszövetséggel együtt várnunk kell a szabályozás új tényei- re, amelyek pénzügyi hátteret teremtenek. Ezt megelőzően azonban vállalatunk már igényelt pénzt egy konkrét filmklubprogramtervre a Soros-alapítványtól. — Mit tartalmaz a tervezet? — A megye iskoláival együttműködésben a klasszikus filmértékek megismertetését, másrészt pedig a felnőttek számára nyújtana lehetőséget (fesztiválsikerek, rendezői sorozatok bemutatásával) a kitekintésre. — A kapcsolatteremtés az iskolákkal igen lényeges, mivel a filmet, a vizuális nyelvet értő közönséget nem a középiskolákra erőltetett, évi egy-két filmesztétikai órán nevelik. Egy jól szervezett és propagált helyi rendezvénysorozat többet tehet. — Szeptemberben hat-nyolc iskolai filmklubot indítunk, s ezek keretében a filmesztétikai alapismeretek átadása mellett életmfisorozatokat is tervezünk. Az oktatásnak nem szabad kihagynia a műholdak, a video korában a filmélmény hatalmas lehetőségét. — Hadd zárjam beszélgetésünket személyes kérdéssel: ön mint filmszakember, jár itt moziba? — Néhány szórakoztató filmet megnézek, ha a gyerekeimmel megyek, s szomorúan tapasztalom, hogy a filmválaszték a közönség magatartásán is „nyomot hagy”. Sok ember szinte fenyege- tettnek érzi magát, mivel olyan rétegek uralnak széksorokat, amelyek lehetetlenné tesznek kellemes filmélményeket. A saját szempontjaim szerinti filmeket én sem találom meg, mert a vállalat gazdasági helyzete azt kívánja, hogy a talpon maradás érdekében elsősorban az üzleti érdekek érvényesüljenek. — Köszönöm a beszélgetést. Veres Andrea A nagyapja lovas postás volt Valódi postásdinasztiából származik Tóth Jánosné, a szarvasgedei fiókposta vezetője. Nyolc éve hagyta ott a ruhagyár jobbágyi telepét és a varrógép helyett választotta a postamesterséget. — Már a nagyapám is postás, lovas postás volt! Negyven évig járatlan utakon hordta-hozta a leveleket, postai küldeményeket, mindenütt a körzetben. — Innen a jó meleg hivatalból nézve a hirtelen jött kemény zimankót, kényelmesebb a mai postásság. — Embertelenül nehéz lehetett, nem nőnek való munka volt. Most azonban amennyivel könnyebb, annyival is nehezebb. Ezernyi dologra kell odafigyelnem. Levél- és távirat-kézbesítés, pénzküldemények, OTP, Postabank, no és az újságok különfeladatot jelentenek. Egyébként a lovas postásról jut az eszembe: hiába a buszközlekedés, ennek ellenére ismerek olyan postásokat, akik télen-nyáron, hóban-fagyban kilométereket karikáznak a nagytáskával. Minden áldott nap. Minden tiszteletem az ő munkájuknak. úgy határozott a tekintetes vármegye...” A salgótarjáni Balassi Bálint könyvtárban is található egy füzet, melyet a Nógrád Megyei Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportjának kiadványaként ismerhet meg az olvasóközönség., Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból’ ’ — ez a füzetsorozat címe, melynek 11. darabjában Nógrád megyei statútumokat gyűjtöttek össze a XVII—XIX. századból. 1708-ban kelt statútum a káromkodásról: „Valaki az atya, fiú és szentlélek isten ellen adtával, teremtettével s egyéb rút szitkozódással káromkodik, akar nemes, akar nemtelen legyen is, az első szitOlajtüzelésű kazánjának égőfejét rendszeresen ellenőriztesse szakemberrel. Miért? A jól beállított égő kevesebb káros anyagot termel és bocsát a levegőbe, s emellett kevesebb olaj is fogy. Németországban például 1979-ben, amikor átálltak a. köny- nyebb kőolaj fűtési célra történő felhasználásra, 260 ezer tonna kéndioxid, 110 ezer tonna szénmo- noxid, 24 ezer tonna szénhidrogén és 6 ezer tonna por került a levegőbe. Ehhez jön még a szénnel és nehézolajjal fűtött hőerőművek szennygáza és az ipar rengeteg égésterméke. Azonban mindenki káért vagy hat forintra bűnhődik, vagy keményen megpálcáztatik; ha másodszor is elmondja az olyan szitkot, akkor vagy tizenkét forintra bűnhődik, vagy keményebben megpálcáztatik. És ha akkor is nem tartózkodván, újabban reá bizonyosodnak minden kegyelem nélkül hóhér kezében adatván, másoknak ortóztatópél- dájokra kövekkel agyonverette- tik...” Ehhez képest igen nagy változás 1990-ben egy társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóiratban (sőt, többen 1991-ben is) olyan szót olvasni, ami a ló egyik szervét jelenti. hozzá tud járulni a maga módján ahhoz, hogy a fenti nagy számok csökkenjenek, s a környezet szennyezettsége kisebb legyen. Mi a teendő? Rendszeresen ellenőriztesse szakemberrel fűtőberendezésének olajégőjét. Új berendezés telepítésénél ügyeljen arra, hogy környezetbarát égőfejet szereljenek fel. Beszélje meg egy fűtési szakemberrel, hogy régi olajégőjét hogyan lehetne korszerűre kicserélni. A környezetbarát olajégő nem csak a környezetet kíméli, hanem az Ön pénztárcáját is, és segít abban, hogy takarékoskodjék az értékes fűtőanyaggal, az olajjal! ! POSTÁNKBÓL / Kéretlen jóakarónknak Tisztelt dr. Dr.! Igazán megkapott bennünket az Új Nógrád ez év február 5-i számában megjelent: „Csak egy élet...!? avagy a lelki- segély-telefonszolgálat haláltusája" címen megjelent írása. Soraiból kitetszett az aggódás annak a szervezetnek a sorsáért, melynek Önnel ellentétben, mind a mai napig önkéntes tagjainak vallhatjuk magunkat. Mi vagyunk azok, akik mint írta: „...nap nap után este hat órától reggel hat óráig ott gubbasztanak a telefon- kagyló mellett. Megnyugtatnak és együttéreznek, biztatnak és ha kell, dicsérnek. Ónként." Jólesik az elismerés, de mégis engedtessék meg nekünk, hogy ügyünkért érzett aggódását köszönve megfogalmazzuk saját gondolatainkat is. Mi tudjuk és hisszük, hogy szükség van ránk, de írásából kicsengő túlfeszített érzelmű, olykor támadó élű gondolatai félő, többet ártanak a szolgálat ügyének, mint amennyit használnak. Segítő jó szándéka célravezetőbb lehetett volna — ha mielőtt tollat ragad — kéri azok véleményét, akiket képviselni kívánt. Úgy véljük, írásának közzétételével „akarva-akaratlan” munkánk ellen hangolja azokat, akik sorsunk, így a szolgálat sorsa felől döntenek. Mi nem bírák és nem mindentudó felkent gyóntatok, csupán lelki segítők szeretnénk lenni és maradni. Tisztelettel!?) A szolgálat munkatársa: ZS. (-g--) Tiszta környezet — szebb élet Ellenőrizzük az olajfütést! Településbarát (bogyós) iskolát! Ez hangzott el Diósjenön az érdeklődő Nógrád megyei általános iskolák igazgatóinak és tanárainak részvételével (az Országos Közoktatási Intézet által indított) az oktatási intézményekkel közösen kidolgozandó, új szemléletű programelőzetes megbeszélésén. A leginkább csak „málnaiskolának” becézett projekt lényege röviden összefoglalva a következő: Egy-egy helyi társadalom legjellegzetesebb gazdasági tevékenysége (Nógrádban természetesen a málna, ribizli — így tágítani lehet az értelmezést bogyós gyümölcsökre) szervesen épüljön be az adott iskola tantervi anyagába! így egy ismert növénykultú- rán Tceresztül az eddigi általános ismeretszerzést—tantervi kereteken belül — helyenként felváltja vagy kiegészíti (az akár azonnal hasznosítható) a tapasztalati ismeretszerzési folyamat. Ez a szemlélet máris lehetővé teszi a lakóhely és környékének éghajlati, földtani, hely- történeti vizsgálódását. Szervesen épül a folyamatba a termesztés a hozzá kapcsolódó ismeret- és képességrendszerrel együtt — a fajtaismerettől a kereskedelmi tevékenységig. A program kidolgozása időt és alapos munkát igényel. Diósjenön, Nézsán, Borsos- berényben mégis úgy gondolják; ha közösen máris elkezdik az elméleti munkát, szeptemberben még hallani fogunk róluk. —Zs— Taíóc világ j/PDŰfÓCZOfl Vidróczki Marci a legnépszerűbb betyárhős a Mátra környékén, szinte minden faluban ismerik a róla szóló éneket. Meggyilkolásának történetét többé-kevésbé hitelesen adják elő. Cereden az alábbi szöveggel jegyeztem le: 1. Nagy udvara van a holdnak, Nagy híre van Vidróczkinak, Mert Vidróczki híres betyár, Nem gyalog jár, pejparipán. 2. Tiribesen nagy csata áll, Vidróczki is arra sétál, Utána megy Pintér Pista, A baltáját belevágja. 3. Pista pajtás, ne bánts engem, Nincs rajtam a hálóingem, Nincs rajtam a hálóruhám, ne hagyd árván édesanyám. 4. Pista erre nem hallgatott, Baltájával belevágott. Úgy folyik a piros vére, Mint a patak folyóvize. 5. No, Vidróczki, itt heverjél, Míg a gőzös ide nem ér, Majd ha a gőzös ideér, Elvitetlek hazafelé. 6. Jaj de szépen harangoznak, Talán bizony Vidróczkinak. Sír az anyja, sír az apja, Sír mind a két testvérbátyja. 7. Ne sírj anyám, ne sírj, apám, Nem leszek már többé betyár, Elég volt a húsz esztendő, Takarjon el a temető. Tény, hogy valójában cimborája, Pintér Pista vette el az életét 1873. február 8-án, aki a következőképpen mondta tollba szörnyű tettét: „Hárman elindultunk A. urat kirabolni. Erre én kijelentettem Vidrovszkinak, hogy semmi árért nem megyek. ,.,de ebben a pillanatban... Vidrovszki revolvert ragadva mellemnek szögezé, s kijelenté: hogyha nem engedelmeskedem, rögtön lelő: s én szó nélkül követém.Igy mentünk hárman egészen Zagyva-hídig, hol is Vidrovszki előttünk ment. Én Rácz Antaltól elkértem baltáját, s gondoltam magamban, ha én agyon nem vágom, ő lő agyon. Fogtam tehát a baltát, s hátulról fejbevágtam. Kétszer vágtam még ezután fejébe a baltát, s fegyveremmel rálőttem. Lövés után rajta a ruha meggyűlt, de én — hogy megösmertessék — eloltottam." Nagy Zoltán