Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ ZZS?ZZ2l/ Szabad színházi találkozó Tatabányán VALOC VlJLACj A szomjas bányatörpe HÚSZ ÉV SIKEREI ELTON JOHN BESZÉL A salgótarjáni KIVISZI színját­szó csoport is meghívást kapott arra a színpadi találkozóra, amelyet ápri­lis 4. és 7-e; között rendeznek meg Tatabányán. A szabad színházi ta­lálkozó első ilyen kezdeményezés az országban. Alternatív színháza­kat, független színpadokat és szín­házi alkotó közösségeket hívtak meg a rendezők erre a tavaszi talál­kozóra, amelynek a tatabányai Nép­ház és Játékszín ad otthont. Új eljárást indítványoztak Pozsony. Az elmúlt napokig még úgy tűnt, hogy hamarosan véget ér a pozsonyi magyar kulturális központ megépítésének engedélyezése kö­rüli, többéves huzavona, de nem így történt: az illetékes szlovák hatósá­gok környezetvédelmi szempontok­ra hivatkozva új engedélyeztetési eljárást indítványoznak. Értéktőzsde­mérleg A Budapesti Értéktőzsde tavaly június 21-i hivatalos megnyitása után az értékpapír- és tőzsdetörvény szigorú előírásainak az előzőleg szabályozatlan piacon szereplő 400 kötvény és 60 részvény közül mind­össze 4 értékpapír felelt meg, majd újabb 4 tett eleget a jogszabályok­nak. A tőzsde elmúlt évi összforgal­ma 7 milliárd forint volt. A tőzsdei és bankszakemberek ebben is annak bizonyítékát látják, hogy hazánk­ban lassú a privatizáció üteme. Orvosi lézerközpont Budapesten Magyarországon is megvalósul az orvosi lézerközpont. A Medici- nális Laser Centrum (MLC) létreho­zásáról — melyet a Rákellenes La­ser Alapítvány szorgalmazott — a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa döntött legutóbbi ülésén. A lézersebészeti ambulan­ciát, valamint oktatási és tudomá­nyos központot magába foglaló in­tézmény az alapítvány együttműkö­désével, egyelőre a SOTE épületé­ben kezdi meg munkáját. Az egyete­mi tanács az MLC vezetésével az alapítvány elnökét, dr. Gáspár Lajos kandidátust bízta meg. A múlt században többnyire jól képzett német szakmunkások nyitották meg a szénbányákat Salgótarján környékén. Az ő ha­gyományukból került a bányatör­pe alakja a palóc mondavilágba. Nevét sokan ma is — németül — bergmannak mondják. A történe­tekben leggyakrabban sapkában, csizmában, vörös nadrágban és bányaszerszámokkal fölszerelve jelenik meg. Általában igazságos, segítő lény, de néha különös szo­kásával — pl. csillapíthatatlan szomjúságával — bosszúságot okoz az embereknek. Mátranová- kon így mesélik a szomjas bánya­törpe történetét. „Egy csapat dolgozott odalenn az elővájásban. Volt köztük egy sovány, beteges ember, aki másra nem volt alkalmas, csak vízhor­dásra, ő lett a vízhordójuk. Akadt neki elég dolga így is, mert ez jó csapat volt; sokat dolgoztak, hát sokat is ittak. Szidták a vízhordót, mert nem győzte a sok embert, akárhogy lótott-futott. A vödrök mindjárt üresek lettek. Egyszer aztán kiderült valami. A vízhordó letette a két vödröt a szerszámosláda mellé. Elment a bányászokért a szénfalhoz. Hívta őket: — Hé, emberek, hagyjátok abba a munkát itt a friss víz! Ám mire a bányászok eljutot­tak a vödrökhöz, nem volt abban egy csepp sem. Majdnem a fejé­hez vágták a vízhordónak az üres edényeket. Nem is csoda, mert majd meghaltak a szomjúságtól. — Tedd bolonddá az öreganyá­Mi az igazság a jugoszláviai Mária-jelenések körül? Valóban a Madonnát látták a pásztorgyere­kek Medjugorje faluban? A kér­dést a La Repubblica tette föl abból az alkalomból, hogy 1990- ben már az egymilliót is megha­ladta a zarándokok száma, akik­nek hitéből és kíváncsiságából igen jól élnek az utazási irodák. A lap szerint ezzel függ össze, hogy Rómában nyilvánosságra hozták a jugoszláv püspöki kar november 28-án elfogadott állásfoglalását, melyet a Vatikán mindeddig bi­zalmasan kezelt. „Az eddigi vizs­gálatok alapján nem lehet állítani, hogy természetfölötti jelenések­ről, vagy kinyilatkoztatásokról lenne szó” — szögezték le a püs­pökök. Nem jelent volna meg a Madonna? A gyerekek tíz év óta folyamatosan megtévesztik a vi­lágot? Például Bush amerikai elnököt is, aki jó húsz percig be­szélt az egyikükkel... Nos, ezt dat, ne minket! — kiabáltak vele. Már éppen meg akarták verni, mikor az első vájár megszólalt: — Emberek, tegyünk egy pró­bát! Hátha nem ez a szerencsétlen a hibás. Itt valami huncutságnak kell lenni, jobb ha a végére já­runk! Úgy is lett minden, ahogy az első vájár mondta. Meglesték, mi történik a vízzel, míg a vízhordó a szénfalnál jár. Páran félrehúzód­tak, az ácsolatok mögül néztek. Alig telt el néhány perc, mikor halk lépéseket hallottak. Hát egy törpe közeledett a vödrökhöz. Fölkapta először az egyiket,, majd a másikat, és fenékig kiitta a vizet. Még a szakállát is megtörölte utána. Aztán dohogott magában valamit, mert kevésnek tartotta az innivalót. Nagy óvatosan elballa­gott, rongyos vörös nadrágja be­lelógott a sárba. Tanakodtak aztán a bányászok, hogy mit csináljanak a törpével? Meg nem ölhették, mert bajt ho­zott volna rájuk. De meg kellett tőle szabadulniuk. Legközelebb aztán egy pár szép csizmát meg egy új öltözetet tettek a szerszá­mosláda mellé, úgy várták a jöve­vényt. Jött is, felhajtotta a vizet, és észrevette az ajándékot. Le­dobta gyorsan a rongyos ruháját, a szakadozott csizmáját, és felvette az újat. Nem dohogott már, mint más­kor, hanem táncolt örömében. Többet nem látták a bányászok, elment örökre.” Nagy Zoltán nem mondja az egyházi hatóság. „Vigyázat! A jelenések termé­szetfölötti volta nem bizonyított, de ki sem zárható” — idézi a La Repubblica René Laurentin, a jelenésekkel foglalkozó egyház­tudós véleményét. Rómában úgy tudják, hogy a pápa közismert Mária-tisztelete kedvező lehet a jugoszláviai jelenések megítélé­sében. Ezzel kapcsolatban egyéb­ként az olasz újság fontosnak tart­ja, hogy a természetfölötti jelen­ségek elfogadásában a hagyo­mányhű (tradicionalista) katoli­kusok állnak az élen. Akik eleinte nagyjelentőségűnek vélték, hogy a Madonna éppen egy kelet-euró­pai országban jelent meg, talán éppen azért, hogy siettesse a kommunizmus bomlását. Ma vi­szont, amikor már nem kell tarta­ni a kommunistáktól, a természet­fölöttit azért fogadják el, mert elősegíti a társadalmi egyetértés kialakulását — írta a római újság. Exkluzív interjút adott az olasz Tutto című havilap első magazin­jának, a 105-nek Elton John, aki­nek előkelő helyezésekbe került „The very best of...” (A legesleg- jobb) című nagylemeze. A nevét sehol fel nem tüntető újságíró azért is kérte az angol zongorista-énekes-zeneszerzőt, hogy beszélgessen el vele, mert az idén van húsz esztendeje annak, hogy az immár nemzetközi, sőt mega-popsztár elérte első jelen­tős sikerét, és azóta lényegében töretlen a karrierje, ha egyszer- kétszer a szárnyalás ereje, lendü­lete alább is hagyott. Az ilyen hosszú népszerűség meglehető­sen ritka a popvilágban. íme az interjú: — Vajon alkotói válság kény­szerítette ki a régi sikerek össze- válogatását, vagy ez csupán ke­reskedelmi fogás? — kérdezi a ri­porter. — Én nem érzem, hogy bármi­féle válságban is volnék — feleli az énekes. — A rajongók kívánsá­ga teljesült ezzel a slágergyűjte­ménnyel, mert már nagyon nehe­zen találják meg a régi lemezei­met. — Nos, ha az alkotói kedv és képesség még a régi, mikor adha­tunk hírt új dalok megjelenésé­ről? — Sokára, nagyon sokára. Egy, de inkább másfél év múlva. Pi­henni akarok, utazni a világban, látni, megnézni mindazt, amit a koncertezések miatt nem láthat­tam még nyugodtan, igazán soha. — És mégis lesz egy új szám: Tom Cruíse filmjéhez írt valamit. A fotófixírnek — vegyszer­hulladéknak — nincs helye a le­folyóban! A hobbifotósok az előhívó, illetőleg az ezüsttartalmú rögzí­tőfürdőt használat után ne önt­sék a vízvezeték lefolyójába! Miért ne? Az előhívók és az ezüsttartal­mú fixálóoldatok, amelyek szenvedélyes fotósoknál nagy mennyiségű hulladékként ke­letkezhetnek, többek között — Igen, így van. Bár ne tettem volna. A film ijesztően rossz, olyan, szinte szégyellem, hogy belekerült a dal. De hát annyira kérték tőlem a producerek, és ak­kor még nem tudtam, milyen lesz a kész fdm. — Miért nem tetszik Cruise? — Ez a film marhaság. Amit ez az ember a „Július negyedikén születtem”-mel keresett és meg­teremtett, azt az új filmjével töké­letesen el fogja veszteni. Én nem írok többet film számára semmit. A producerek meg a rendezők amúgy is egyszerűen megölik az embert. A barátomnak, Sylvester Stal- lonénak szívesen dolgozom. Azt mondja, írjak neki egy dalt. Mon­dom neki, öreg, alig létezem, nem érek rá komponálni. Azt mondja, akkor énekeljek el a filmjében valami régit. Hát csak, mert bará­tok vagyunk, négy nap alatt meg­volt minden. Stallone más: vakon is megbízom benne. És képzelje, az én dalom az egyetlen „hagyo­mányos”, normális zene, a többi mind csupa rap meg rap végig. Nekem a fejem tetején jön már ki a rap. Ilyen M. C. Hammer meg hasonló palik vannak még a film­ben. Úgy vagyok a rappel mint a heavy metallal: meg nem őrjít, hanem egyszerűen bosszant, mert unalmas: M. C. Hammer betegre keresi magát. Jól tenné, ha félre­rakná a dohányt, hogy később is tudjon miből létezni. — Prince meg Michael Jackson állítólag szívesen dolgozna ön­nel. szulfitot, alkálilúgot, sókat, tioszulfátot, illetve ezüsttioszul- fát komplex vegyületeket tar­talmaznak, és terhelik a szenny­vizet, a derítőberendezéseket, a folyóvizeket és a talajvizet is. Mi a teendő? A fotóvegyszer-kereskedő felvilágosítást tud adni arra vonatkozóan, hogy hol lehet leadni az összegyűjtött vegy­szermaradékot, hogy az ne szennyezze a környezetet. Róma kételkedik TISZTA KÖRNYEZET — SZEBB ÉLET Tanács fotósoknak A kovácsmesterség remekei A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum kerítése egyedülálló megyénkben. A múlt századbeli kovácsmesterség egyedi jellegét ábrázolja a volt Forgách-kastély kerítése és főbejárata. Képri­portunk a már oly sokak által megcsodált kerítés egy-egy részletét mutatja be. —Rigó Tibor képriportja— —Na jó, hát azok nagyon tehet­séges gyerekek ám! Tudnak éne­kelni, komponálni, színpadra kiállni. El is hiszem, hogy nem tűrik M. C. Hammert. — Apropó: ez a rapes Princet, Marvin Gayt, Rick Jamest dolgoz fel... Miért nem lopta még meg senki Elton Johnt? — Ami késik, nem múlik. El vagyok rá készülve. — Milyennek találja a mai zenét? — Nem sok szép lemez van. A múlt héten Amerikaiak jöttek, hogy mondjam meg, szerintem melyik volt 1990 tíz legjobb le­meze. A harmadik után képtelen voltam továbbmenni. Nem csi­nálnak jó albumokat. A kisleme­zekre nagyobb a gondjuk, és azt mondják, azok majd eladják az LP-t. Nincs minősége a zenének. De majd megunják az emberek, és akkor majd változtatnak valamit. Tíz-húsz percig élnek ezek itt. Nem lesz köztük egy sem, ame­lyikről tíz év múlva is hallani fog. Itt van megint ez az M. C. Ham­mer. Soha sem láttam énekelni, viszont mondhatom, hogy a kóru­sa, vagy a háttérénekesei kitű­nőek. Szóval nem izgalmas a mai zene. És nincs nagy művész. Ott van Madonna: nagy reklám, ked­ves lemezkék, de nen esik hanyatt tőle az ember. Élőben látni sem nagy dolog. És ez a baj. Meg még egy: hogy a közönség már rég nem a zenét figyeli egy hangver­senyen, hanem az imidzset, a képet. (Legyint.) — Örökidők legnagyobb dala? — Aretha Franklin: „Respect”! Vass Imre A beteg szemével Szinte eszméletlen állapot­ban, borzalmas fájdalmak után kerültem a salgótarjáni Madzsar József kórház I-es belgyógyászati osztályára. Vizsgálatok, injekció, infúzió, majd szendergés—így teltek a bentiétem napjai. Az osztály dolgozói szüntelen sürgés-for­gással tették a dolgukat. Reg­gel nyolc órára már rend, tisz­taság, és a hófehér ágyak vakí­tó fehérsége uralta a kórter­meket. Ahogy múltak a napok, egyre jobban éreztem maga­mat, s ezt jórészt az irántam (és mások iránt) tanúsított gon­doskodásnak, emberségnek, kedvességnek is köszönhettem. Gyógyulásba vetett hitemet az egészséges humorral, opti­mizmussal igyekeztek erősíte­ni az orvosok, nővérek. Más városban, más intézményben sajnos, a fentiektől merőben eltérő tapasztalatokat szerez­tem, ezért is szeretném, ha sokan olvasnák a fenti sorokat. Somogyiné Quallich Lenke Salgótarján, Katona J. u. 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents