Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
1991. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ BATONYTERENYE ÉS KÖRZETE D Kannatömítot gyártanak Sámsonháza. Ha ezt a püspök úr látná! — jutott eszembe, amikor megtudtam: a jelenleg kanna- tömítő anyagot előállító üzem egykoron püspöki lakás volt. Dr. Kiss István, a Dunán inneni terület evangélikus püspöke lakott benne, aki olyan népszerűségnek örvendett, hogy intésére megállt a gyorsvonat, s felvette. A püspök úr már jó ideje örök álmát alussza, hajdani házát pedig államosították. Bő két évtizedig gyermekek zsivajától volt hangos, tudniillik óvodaként szolgált, majd 1980-ban átvette a Kis- Zagyvavölgye Termelőszövetkezet. — Kezdetben nyolcán dolgoztak itt — mondta Pala Attila üzemvezető —, az évi árbevétel 9 millió forint volt. Most velem együtt hárman vagyunk, míg az idei tervezett bevétel 4,5 millió forint. Az évet már betéti társaságként kezdtük. Az árbevétel mérséklődésének oka a kannatömítő anyag iránti kereslet visszaesésében keresendő, ez pedig a tejtermelés csökkenésének a következménye. Kevesebb a szállítandó tej, kevesebb kannára van szükség, kevesebb fedélzáró tömítőanyagot rendelnek. Az ez évi termelés 100 tonnára tehető. — Dunaújvárosból kapjuk a 25 centiméter széles papírhengereket — tájékoztatott az üzemvezető. — A gyártási technológia roppant egyszerű. Meleg víz áztatja a csévéről lefutó papírt, amelyet a gép menet közben többszörösen ■ megcsavar, majd adott méretre vág. Húsz kilogrammos csomagokban szállítjuk a tömítőanyagot. Juhász Jánosné kezdettől az üzem dolgozója. Havi bruttó keresete 8 ezer forint. — Helyben vagyunk, nem kell eljárni. Falusi viszonylatban a . fizetés sem rossz — fogalmazta meg a véleményét. Palik Mihályné nyolcadik éve keresi kenyerét a miniüzemben. — Reggel 8-kor kezdünk, jut tehát előtte idő az állatok megete- tésére, a ház körüli teendőkre. Délután 3 órakor vége a műszaknak, így még elvégezhetjük az otthoni munkát. A kívülálló számára szinte elviselhetetlen a zaj. Irdatlanul csattognak, zakatolnak az ősrégi gépek, s a zaj megreked és felerősödik a 70 centis falak között. Az asszonyok fülvédőszerű zajvéT dokkéi védekeznek a decibelek ellen. — Máskor is nézzenek be, ha erre járnak! — mondták búcsúzáskor az üzem barátságos dolgozói. ígérjük, megtesszük. (kolaj)—(mikuska) Féltő sóhajok Sakhninba... Sohi Badarnak az izraeli Sakhnin faluból jött Magyar- országra még a hetvenes években. Építésznek készült, de végül mégis a budapesti orvosi egyetemen kötött ki. Itt ismerkedett meg leendő feleségével, a lucfalvai Ottmár Marikávai, aki szintén orvos szeretett volna lenni. Tervük sikerült: a férfi sebész, a fiatal nő belgyógyász lett. Összeházasodtak, s nemsokára megszületett a kisfiúk, Ali. Salgótarjánban, a megyei kórházban kaptak állást. Néhány évig ott is dolgoztak. 1979-ben hazalátogattak Sakhninba, ahol a férj népes családja már nagyon várta őket. Másfél évig maradtak Izraelben, aztán egy időre visszajöttek, majd ismét búcsút mondtak Magyarországnak. A feleség két nővérét hagyta itthon, de szerető rokonokra lelt az új hazában. Közben megszületett Lídia nevű lányuk. Haifa egyik kórházban kaptak munkát, s beköltöztek szép, új sakhnini házukba, mely akkor épült fel, amikor a Badarnak fiú magyar földön tanult, dolgozott. —Keresve sem találni szebb, kiegyensúlyozottabb családot — mondja Marika nővére, Himes Zoltánná, aki Lucfalván él. —Csak hát nagyon féltjük őket, amióta kitört az Öböl-háború! Az első nap teljesen kétségbe estem, mi lesz velük? Aztán másnap már jött a telefon. Kimondhatatlanul örültem a hangjuknak. Azóta mindennap telefonálunk egymásnak: muszáj, mert kell a bizonyosság! , Levelet nem írunk, így egyez-, tünk meg, így látjuk jónak. Az életük megváltozott: a gázálarcnak mindig a kezük ügyéKét állásra heten pályáznak Növekszik a munkanélküliség Bátonyterenye térségében Az önkormányzat képviselö-testülete a közelmúltban tárgyalta Bátonyterenye foglalkoztatási helyzetét, különös tekintettel a munkanélküliek számának alakulására, újra munkába állásukra. Hosszas vita után a testület úgy döntött: „melegen tartja” a kétségtelenül fontos témát, hamarosan ismét visszatér rá, s a foglalkoztatás ügyét szerepelteti a kidolgozásra váró négyéves programban. Megbízták a városfejlesztési és -gazdasági bizottságot, hogy a kiste- renyei munkaerő-gazdálkodási irodával együttműködve vizsgálja meg a közhasznú munka lehetőségét, s javaslatát tegye le az asztalra. — Valóban nagyon súlyos gond Bátonyterenyén a munkanélküliség? — kérdeztem Szabó Kálmántól, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ vezetőjétől, a napirend előterjesztőjétől. — Ma még nem nevezném annak, bár idővel súlyossá válhat. Ez pedig attól függ, hogy mi lesz a nógrádi szénbányászat sorsa? Amennyiben megmarad a termelés, úgy tudtommal csak kétszázzal csökkentik a létszámot. A művelés megszüntetése viszont ezerhétszáz ember utcára kerülésével járna. — Mennyien vannak munka nélkül a bányászvárosban? — Bátonyterenye foglalkoztatási helyzete csak a környező településekkel együtt értékelhető. Nos, a térségben a legújabb adatok szerint 12 ezer 609 az aktív keresők száma, a helyben foglalkoztatottaké viszont 17 ezer 408, tehát jelentősen pozitív az ingázás egyenlege. Tapasztalatunk szerint az átszervezések miatti létszámleépítéseknek és a betöltetlen álláshelyeknek egyaránt a 70—75 százalékát jelentik be központunkba, tehát az általam említésre kerülő adatok nem teljesen fedik a valóságot. A múlt év végén öt vállalat együttesen 113 üres állást je lentett be. Közbevetőleg megjegyzem: központunk a térségben harmincegy gazdálkodó- egységet tart nyilván, s ezek között nincsenek gazdasági társaságok és korlátolt felelősségű társaságok. Szóval 113 volt az üres állás, ezzel szemben 390-en kerestek munkát. Egy munkahelyre tehát három és fél állást kereső jutott. Az állást keresők közül 352-en voltak segélyre jogosultak. — Milyen az állást keresők és a felkínált munkahelyek szakmai összetétele? — Egyre nagyobb a kettő közötti szakadék. Például a munkahelyekre 60 százalékban szakmunkásokat kerestek, ugyanakkor a munkanélkülieknek 22,7 százaléka volt szakmunkás. Ezzel szemben az állásoknak csak á 4,7 százalékát ajánlották, nem fizikai foglalkozásúakat, holott az állástalanok 22,1 százaléka tartozott ebbe a struktúrába. Az adatokból az következik, hogy a szakmunkás ma is viszonylag könnyen talál magának megfelelő munkát Bátonyterenye térségében, a segédmunkásnak és a szellemi foglalkozásúnak azonban kicsi az esélye álláskereséskor. Különösen a varrónők iránt élénk a kereslet, A Salgótarjáni Ruhagyár bátonyterenyei gyáregységében száz ilyen képzettségű szakembert szándékoznak felvenni. — Bátonyterenye és vonzáskörzete' foglalkoztatás szempontjából kritikus térség, melynek pénzügyi kihatása is van. Hogyan hasznosították az ideadott milliókat? — A Minisztertanács a foglalkoztatási alapból 310 millió forint felhasználását tette lehetővé, a Nógrádi Szénbányák és a Nógrád Volán munkahely nélkül maradó dolgozói sorsának rendezésére. Ezenkívül 50 millió forintot engedélyezett munkahelyteremtő beruházások támogatására. Az egész összeg csak akkor használható fel, ha 3 ezer munkahely szűnik meg, különben a pénz csak létszámarányosan vehető igénybe. A többlettámogatás kizárólag meghatározott célokra fordítható, s ebben nincs benne a sokak által hiányolt képzés. Állami végkielégítést 48-an kaptak, összesen 8,7 millió forintot. Áttelepülési kölcsönt 3-an igényeltek, együttesen 1,4 millió forintot vehettek át. Korengedményes nyugdíjba 360-an mentek az említett két vállalattól. Az újrakezdők természetbeni juttatását 16-an vették igénybe, mindösszesen 3,2 millió forint értékben. A foglalkoztatási alap 10 dolgozó társadalombiztosítási járulékát vállalta át. Ha nincs a foglalkoztatási alap többlettámogatása, akkor legalább duplája lenne a munkanélküliek száma Bátonyterenye térségében. — Végezetül megkérem, szóljon a munkahelyteremtésekről! — A pályázattal mintegy 210 új munkahely teremtése van folyamatban. A beruházások teljes összege 35,2 millió forint. A SKÜ 20, az Európa Kereskedőház Rt. 65, a Lady Kft. 100, az Érdért Vállalat 21 munkahely létesítésére vállalkozott. Amennyiben a gazdasági szervezetek nem teljesítik kötelezettségüket. úgy szankcióra számíthatnak. Még annyit: újrakezdési kölcsönben 149-en részesültek, s legtöbben magánkereskedést nyitottak, illetve kisiparosként dolgoznak. Kolaj László Gyerünk táncolni! Kisterenye. A körzeti művelődési ház és a KDNP helyi csoportja február 9-én (szombaton) 19 órától, az intézmény nagytermében nosztalgiabált rendez. A hajnali 1 óráig tartó mulatságon Farkas Dénes és együttese, valamint a helyi cserkészek szórakoztatják majd a közönséget. Jegyek csak elővételben kaphatók a művelődési ház közönségszervezőjénél, hétköznap 8-tól 16 óráig. ben kell lenni, s két hétig a gyerekek sem jártak iskolába a „készültség” miatt. Utoljára tavaly nyáron találkoztak: a Badarnak család egy hónapot töltött a magyarországi rokonoknál. — Marika a gyerekekkel másfél órai repülőút, míg a férje egyheti autózás után érkezett meg—meséli a nővér, s az emlékezés mintha oldaná a feszültséget. Elmosolyodik, majd elmondja azt is, hogy ők az idén akartak kiutazni, de ebből már nem lesz semmi. Pedig nagyon szerették volna már látni Sakh- nint, a tengert, a fehér sziklákat, Jeruzsálemet. — Öröm tudni, hogy nincs egyedül a húgom. Nagyon megszerették odakint, és az ott élő magyarokkal is tartja a kapcsolatot. Most mégis az lenne a jó, ha velünk lehetne családostól. De tudom, ő már odatartozik. —Mihalik— Dorogháza. Bakos Jánosné konyhája olyan, mint egy szép madárház. Kanárik, pintyek, „si- rálykák” repkednek, csivitelnek a kalitkákban. A nőstények szinte kivétel nélkül éppen kicsinyeket nevelnek. Az egyik aranysárga, felborzolt tollú kanárimama egy kerek, füles kosárban, puha birkagyapjúban trónol, két kopasz nyakú kicsinye mellől tekintget kifelé. O az egyik felesége Matyi- nak, a hímnek. Nagyon büszke és felettébb gondos: buzgón eteti fiókáit, a kalitka nyitott ajtaján a világért sem repülne ki. Bezzeg Matyi kihasználja a repülésre kínálkozó lehetőséget! A konyha minden zugából szemügyre veszi az idegeneket, de — hiába a kérlelő szó — szép hangját csak nem akarja hallatni. — Látnák csak, hogy a lamba- dára miként táncol! — mondja a ház asszonya, aki úgy óvja, gondozza otthonának legapróbb lakóit, mint a gyerekeit. Hat éve hódol hobbijának, mellette kecskét tart, s az udvaron egy Misi névre hallgató mókusnak is gondját viseli. — A férjem vadász, az egyik fiam horgász, én pedig most velük foglalkozom — int a hangoskodó konyhalakók felé, s megmutatja a fürjeit és a kacagó gerléit is. Aztán Bambiról, a dámszarvasról mesél, „akit” ismerősök találtak az erdőn. — Két évig neveltem, vele jártunk gombázni. Mikor teljesen kifejlődött, kínáltuk Szilvásváradra és más helyre is, de nem fogadták be. Már nem él, nálunk érte el a vég. Még egyszer nem vállalkoznék. ily.en pótanyaságra... Bakos Jánosné korábban bedolgozó volt, most háztartásbeli. — Meg is szólnak érte! —jegyzi meg, de igazából nem bánja, mert így jól elláthatja a családot. Haszonállatokat tart, s ezzel pénzt spórol. Keresete is van: időnként elad egy-egy kanárit, pintyet. A házuk előtt cinkék eszegetnek az etetőben, a közelben a szomszédék macskája bámul rájuk! Erről Bakosnénak a saját hófehér cicája jut eszébe, mely pár napja elcsatangolt. (m. j.)—(mikuska) luzznnn ■ BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE Béremeléssel kezdték az évet Nagybárkány. Tizenöt százalékos átlagos béremeléssel kezd ték az évet a Kis-Zagyvavölgye Mgtsz-ben, amelyet differenciál tan hajtottak végre. A tavalyi gazdasági eredmények jók, a pénzügyi helyzet stabil, megfelelő a munkaellátottság, s mindezeknek köszönhető a mezőgazdasági üzemekben különösképpen ritka ságszámba menő béremelés. Az év során előreláthatóan hússzal csökken a dolgozói létszám, ugyanannak a munkának kéve sebb emberrel való elvégzés, úgyszintén lehetővé teszi a bérek növelését. Ki legyen a képviselő? Kányás. A Mátraverebéh I v csatolt kistelepülésnek nincs k viselője, ugyanis.a helyhatósá választásokon a 288 szavazásra jogosult közül csupán hatvanén adták le voksukat. így viszont jóval körülményesebb a kapcv: lattartás az ott élőknek, az idős. rű tudnivalókról való tájékoztat:' sa. A képviselő-testület ezért szorgalmazza, hogy legyen egy „nem választott” képviselőjük kányásiaknak! A feladatra eddig még nem sikerült senkit meg nyerni. Ökumenikus imahét Lucfalva. Évtizedek óta elő szőr tartottak ökumenikus imahe tét a helyi evangélikus és baptista gyülekezet tagjai. A nemrégiben lezajlott eseményen előszói az evangélikus, majd a baptista imaházban jöttek össze esténként a hívők, hogy részt vegyenek Ma gyászai László evangélikus és M. Kovács László baptista lelkészek által vezetett áhítatokon. A vízzel is spórolni kell! Mátraverebély. Mintegy nyolcvan közkútja van a telepú lésnek (a hozzá tartozó Csenge.' házát és Szentkutat is ideszámít va). Hogy a tetemes vízdíjat mer sékeljék, a polgármestéri hivatal dolgozói felmérték, mennyi köz kutat szükséges a továbbiakban működtetni? Becslések szerint i közeljövőben húszat szerelnek le. Fogadónap Bátonyterenye. Nagy Mi! polgármester február 6-án, 8 s 12 óráig a nagybátonyi városi: zán, 12 óra 30 perctől 16 óra ‘ percig a kisterenyei ügyfélszok' lati irodán tart fogadónapot. m ßKT 0 • •• M • 1 • rvEimii7Pm á\ iiaifiani Bambi, Matyi és a lambada...
