Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám

4 anFHTEJ LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 28., CSÜTÖRTÖK------------------------------------------- • • film%rn Ördögünk van „Rossz anya vagy, vacak feleség és borzalmas szakács. Tulajdon­képpen azt sem hiszem, hogy egyáltalán nő vagy. Te... Te... Nőstényördög!” A fenti megállapítás nem bíró­sági jegyzőkönyvből való, nem válóperes tárgyaláson hangzott el. s nem Kovács II. János, nem Sza­bó III. István, s még csak nem is Nagy IV. József summázta ilyen lakónikus egyszerűséggel tömör, de velős véleményét. Persze, kis hazánkban ez sem lenne meglepő, elvégre dobogós helyen állunk a széthullott házasságok 'képzelet­beli világbajnokságán. Kérem szépen, az idézet — elá­rulom, mert sohasem találnák ki — egy bizonyos Robert Patchett- től származik. Ne kutassanak lá­zas izgalommal lexikonok után — semmi értelme. A szóban forgó illető nem költő, nem író, nem zenész, s nem is tudós (hiába ilyen frappáns és találó a megállapítá­sa). Nem, nem Patchett úr még csak nem is hős (bár aki ilyen kije­lentést mer tenni egy hölgyre, tör­ténetesen a házastársára, az sokak szemében megérdemli e minősí­tést). Mindössze egy könyvelő, aki kifakad felesége, Ruth előtt. Igazán nem kívánom menteget­ni szegény Bobot, de hát a helyzet az, aki ismeri a hitvesét, s azt a nőt, akibe beleszeret, az már másod­percig sem csodálkozik a kijelen­tésén. Ugyanis Ruth asszony olyan csúnya, hogy az már szinte szép. Emellett még ügyetlen is, túlsúlyos is, viselkedni sem tud, szóval — köztünk legyen szólva — nem egy főnyeremény. Ezzel szemben Mary Fisher, Bob szerelme rendkívül csinos, karcsú, okos, s népszerű írónő. A magam részéről tökéletesen meg­értem szegény Bob döntését. Ruth asszony azonban nem. Bosszút forral. A cél: tönkretenni a férjét. Készít is egy tervet, „ELVÉGZENDŐK” címmel, ami részletesen tartalmazza, mely területeken kell bosszút állni sze­gény Bobon. S a nőstényördögnek titulált asszonyság akciója beindul. Any- nyit elárulok, hogy tökéletesen sikerül tervét valóra váltani, vagyis tönkreteszi volt férjét. A módszereket természetesen nem árulom el, mert még tippeket ad­nék asszonytársainknak, amitől isten ments (éljenek a férfiak!). A főszerepet nem más alakítja mint Meryl Streep (Mary Fisher) és Roseanne Barr (Ruth asszony). Az előbbit a világ legnagyobb szí­nésznőjét nem kell bemutatni, s alakítását is teljesen felesleges minősíteni. Kiváló mint mindig. Roseanne Barr új arc a hazai mozinézőknek, s csak örülni tu­dunk, hogy ilyen kiváló színész­nővel találkozhatunk. A vígjáték pedig bájosan szelle­mes, könnyed és gördülékeny. Az év eddigi legjobb komédiája. Ez még akkor is igaz, ha történetesen egy nő rendezte. Igaz, hogy pro­dukciójában jól lehúzza a kereszt­vizet a férfiakról, s büszkén mu­tatja a női nem diadalát, deháf kedves Susan, én még ennek die j nére sem tudom Önnek azt mon/ dani, hogy nőstényördög. Elvégre ilyen kellemes másfél óra után nem lehetek hálátlan. Szilágyi Norbert NŐSTÉNYÖRDÖG írta: Barry Strugatz és Mark R. Burns Fényképezte: Oliver Stapleton Zene: Howard Shore Főszereplők: Meryl Streep, Roseanne Barr, Ed Begley Rendezte: Susan Seidelman amerikai, szinkronizált Forgalmazza: Saturnus Film Készülőben az új oktatási törvény Mennyit ér a munkás, ha nyugdíjas? Nehéz igazságot tenni, ha pénzről van szó. Különösen ér­vényes ez, ha éppen az én fizeté­sem kevesebb, mint kollégámé, vagy ismerősömé. De engem most nem is ez késztet írásra. Hanem a nemrég elfogadott nyugdíj-kiegészítésről szóló tör­vény. Elkészült az oktatási törvény szakmai tervezete. A kidolgozott koncepció, mint Spengler Györgyné, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium közoktatá­si főosztályvezetője az MTI mun­katársának elmondta, még nem törvényi szöveg, csupán lehetősé­geket és elképzeléseket vázol fel: milyen irányba haladjon a közok­tatás a rendszerváltást követően. A tervezetet ezekben a hetekben pedagógusközösségek, több szak­mai fórum, politikai pártok, társa­dalmi szervezetek, önkormányza­ti szövetségek vitatják meg. Bár a törvénytervezetet a Tisztelt Ház várhatóan csak novemberben tárgyalja, annyi már bizonyos: je­lentős változtatások lesznek az is­kolarendszerben. Híres és gazdag akart lenni ANDY WARHOL NYOMATAI „Az üzleti művészet olyan fo­kozat, amelyik a művészet után következik. Én reklámgrafikus­ként indultam, és üzleti művész­ként akarom befejezni. Miután már csináltam azt a dolgot, amit »művészetnek« vagy minek hív­nak. átmentem a bizniszbe. Mű­vészeti üzletember, vagy üzleti művész akartam lenni. Jó üzletet csinálni az egyik legcsodálato­sabb művészet... Pénzt csinálni művészet, dolgozni művészet, és a jó üzlet a legjobb művészet” — írta 1975-ben Andy Warhol, Amerika talán legismertebb mű­vésze. Neve épp úgy fogalommá lett, mint leghíresebb művének modellje, Marilyn Monroe-é. Ahogy Monroe Amerika első szá­mú szexszimbóluma, úgy Andy Warhol a pop-arté. Marilyn Monroe (1987) Holdséta (1987) Andy Warhol a csoda, a legen­da, a modem amerikai életérzés egyik első megfogalmazója ter­mészetesen nem volt amerikai. Szülei a századelőn vándoroltak ki a mai Csehszlovákia területé­ről. És ezt éppen a most megnyí­lott budapesti műcsamokbeli kiállítás kapcsán fontos megemlí­teni. Hiszen a kiállítás úgy szüle­tett, hogy a prágai Narodni galéria kéréssel fordult a New York-i Museum of Modem Arthoz, hogy állítson össze egy kollekciót War­hol műveiből. Azért, hogy a mű­vész munkásságát ősei hazájában is bemutathassák. A New York-i múzeum teljesítette a kérést, az utaztatáshoz pedig a francia Car- tier Alapítványtól érkezett segít­ség. A Cartier Alapítvány, amely főleg a francia kortárs művészet­tel óhajtja megismertetni a vilá­got, vállalkozott a profiljától elté­rő feladatra. És úgy határozott, hogy európai turnéra viszi az anyagot. Előbb Jouy-en Josas- ban, az alapítvány székhelyén mutatták be tavaly nyáron a kol­lekciót. Most pedig Prága és Drez­da után, Belgrád és Varsó előtt Budapestre is megérkezett a szen­zációs kiállítás. Az 1928-ban a pennsylvaniai Pittsburgban szü­letett és 1987-ben New York-ban elhunyt Warhol eredetileg rek­lámgrafikusnak készült. És ez az indíttatás, a használati tárgyak alkalmazásával, fetisizálásával mindvégig jelen volt a művészeté­ben. Pályája kezdetén elhatározta, hogy híres és gazdag lesz. Ezért aztán híres emberek portréit kezd­te készíteni. Sikerrel. A 60-as években már ő volt a pop-art legfőbb képviselője. Ké­pei szitanyomatok, amelyek fel­nagyított fotók, különböző variá­cióinak reprodukciói. Ezekről más-más színű nyomatokat készí­tett. és ezeket egymás mellé he­lyezte. Motívumai mindennapi használati tárgyak, fogyasztási cikkek, vagy a modem idők bálvá­nyai, mint Marilyn Monroe vagy Elvis Presley. Ez a kiállítás 85 nagyméretű szerigráfiát (nyomatot) tartalmaz. Itt vannak Warhol legismertebb portréi, Marilyn Monroe-ról, Maóról,Jackie Kennedyről, Mick Jaggerről, Leninről. Itt vannak a Virágok és a híres-nevezetes Campbell leveskonzervdobozok. Itt vannak a rajzfilmsorozatok hősei: a Superman és Miki egér, meg Moonwalk, az űr legyőzője. Láthatjuk a Sarló és Kalapács, a Villamosszék, a Vezúv című nyo­matát. Az Andy Warhol- kiállítás már­cius 24-ig látható a Műcsarnok­ban. (kádár) Múlt és jövő határán Idén is lesz honismereti pályázat Ami dicsérni való: örvendetes az a szándék és akarat, hogy igenis a •munkával töltött évek száma, azaz a szolgálati idő kapjon fontos szerepet. A nyug­díjak emelésénél ne a jelenlegit figyelembe véve, annak bizo­nyos százalékával, egységesen történjen az emelés. Ez a mód­szer hangzatos volt ugyan, de tovább növelte a magas nyugdíj­jal rendelkezők juttatását, ugyanakkor alig bővítette a kis­nyugdíjasok pénzforrásait. Kinek, miért kicsi a nyugdíja? Az megint megér egy misét! Ki­csi lehet azért is, mert csak ,,né­hány' ’ évet dolgozott. Az ellen­kezője is igaz. Évtizedeket robo­tolt. Hála a sorsnak, egészséges, ennél fogva régóta élvezi a meg­érdemelt pihenést. A díjból vi­szont a napi megélhetésre is alig telik!! Valami megmozdulni látszik. Terítéken vannak a kiemelt nyugdíjak. De mikor kerül napi­rendre a tisztességes munka bére? (sánta) Világunkban különféle időszá­mítások léteznek. A legismertebb környezetünkben a január elsejé­vel kezdődő naptár, de akad bőven másféle is. Az egyik ilyen kevéssé ismert a honismereti pályázati rendszer, melynek az időpont­meghatározásai sajátos „naptá­rat” alkotnak. Mint több évtizede minden évben, idén is február vége felé látott napvilágot az a sajátos „kalendárium”, amely külsejében is hirdetve a résztvevő intézmények igényességét, öt egész oldalon ismerteti az előző pályázat nyerteseinek sorrendjét, a következő év kiírási feltételeit, és természetesen a figyelembe veendő időpontokat. Erről a kar­csú füzetecskéről, illetve annak tartalmáról Hídváry István mú­zeumi népművelővel, a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársá­val beszélgetünk. — Milyén eredménye volt a Nagy Iván honismereti pályázat előző fordulójának? —Igen szép eredményről tudok beszámolni. A rendkívül nehéz, mondhatni, történelmi idősza sem vette el sok kutatónk kedvét a gyűjtőmunkától.Olyannyira.hogy a meghirdető intézmények, vagy­is a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Nógrád Megyei Levéltár, a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportja és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád megyei tagozata az eredetileg tervezett díjaknál többet is „kénytelenek voltak” kiadni. így például két első helye­zettünkről is számot adhatok fel­nőtt kategóriában, a történeti dol­gozatok tárgykörében. Vertich József a „DYMI” című munkájá­val -— Erdődi Mihály tanító, pub­licista és író életét feldolgozó ta­nulmányával —, Reiter László pedig a balassagyarmati harangok történetével foglalkozó kutatási anyagával érte el a legmagasabb elismerést. Második helyezettünk ugyancsak kettő lett végül is, mivel Földessy Lászlónak, a Füg­getlen Kisgazdapárt egykori me­gyei tevékenységét feldolgozó, igen értékes adatokat tartalmazó dolgozata és dr. Oroszné Rónai Szilvia Mátraverebély elemi nép­iskolájának mintegy hetvenéves történetét felölelő tanulmánya között a bírálóbizottság ugyan­csak nem tudott dönteni, ezért mindkettőt egyforma helyezéssel ismerte el. Harmadik díjban Prak- falvi Péter és Galcsik Zsolt része­sült, míg Fazekas Melinda és Frá­ter Loránd, illetve Kárpáti Zsu­zsanna, Vongrey Béla, Molnár Péter, valamint Hemerka Gyula oklevél-elismerésben részesült. — Néprajzi dolgozatok kategó­riájában sorrendben Vidéki Tibor, Pinczés Rudolfné és Verebélyi András nevét említem meg. Ifjú­sági kategóriában első helyezést nem ítéltünk oda, a további helye­zettek: Virág Adrienn, Mikó Zsu­zsanna, valamint Mércsei Berna­dett. — Hogyan ítéli meg a tanulmá­nyok és gyűjtött anyagok színvo­nalát a bíráló testület? — Egységesen minden intéz­mény szakemberének az volt a véleménye, hogy pótolhatatlan munkát végeztek a pályázók. Olyan területeket dolgoztak fel, amelyek jelenleg még hozzáfér­hetőek, de rövid idő múlva ez már nem biztos, hogy így lesz. Csak a tisztelet és a megbecsülés hangján szólhatok valamennyiükről, hi­szen szabad idejüket áldozták fel azért, hogy a múlt egy-egy kis szeletkéjét munkájukkal mara­dandóvá tegyék és mások számára is kutatási-feldolgozási tevékeny­séghez alkalmas egységgé alakít­sák. —Idén is meghirdeti pályázatát a négy intézmény, illetve testület? — Örömmel számolhatok be arról, hogy habár szinte jelképes pályadíjakat meghatározva ugyan, de lesz pályázat: néprajzi, történeti és tárgyi-dokumentációs kategóriákban. A pályázaton részt vehetnek egyének és csoportok, tehát bárki, aki múzeumi gyűjtés­sel vagy történeti kutatással hiva­tásszerűen nem foglalkozik. Ter­mészetesen felnőtt és ifjúsági ta­gozat külön-külön lesz. Lényegé­ben pályázni lehet bármely önálló helyszíni gyűjtésen alapuló, le­véltári kutatáson nyugvó, eredeti ismeretet és tényanyagot feltáró tanulmány beküldésével. A be­nyújtási határidő: 1991. augusz­tus 31. és az eredményhirdetés október 9-én lesz. Mint említet­tem, sajnos, szűkös keretek között tevékenykedik a meghirdetők „stábja”, ezért minden bizonnyal a pályázatok színvonalát emelné vállalatok, intézmények, testüle­tek csatlakozása szponzorálási céllal — fejezte be tájékoztatását Hídváry István. Múlt és jövő határán állunk. Ami egyszer megsemmisül, utóbb igen nehezen, s többnyire már egyáltalán nem is rekon­struálható. Hát még a történelem egy-egy mozzanata. Érdemes len­ne többet áldozni múltunkra, a jövőnk érdekében. Mindannyiunk érdekében. G. Szűcs László

Next

/
Thumbnails
Contents