Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

8 tlEFHE-J MAGAZIN 1991. FEBRUAR 2.. SZOMBAT C supaszcík és kiszolgálta­tottak ezek a házak, védtelenek. Bátran jár köztük a szél. Tövüknél a kövecses talajjal küszködve, bátortalanul nő a fű is, s csenevész a fa, a bokor. Ha lenne mit, innen messzire lehetne látni. Itt semminek sincs múltja, jelen van csu­pán. cernenthiányos, porló járdaszegély, szürke vako­lat. Reggelente elviszik, esté­re pedig visszahordják ide a kapaszkodóktól erős hangú buszok az ittélőket., Gyorsan tűnnek el, ha megérkeztek a kapuk mögé. Dolgozni, élni, tanulni, szórakozni, örömre, vidámságra lelni közösen csak másutt lehet. Itt az egymás mellett, és egvmás fölé szuszakolt- betonkalit­kákban — ha a szomszéd is alszik — csak aludni le­het. Lakótelep. Olyan mint a többi. Csak ez mégis más. Egé­szen más, Inert itt laknak a Szomszédok: az aranyos Lenke néni, a jobb és rosz- szabb napokat egyaránt lá­tott Bőhm bácsi, Mágelheim doktor űrék és Vágásiék. A legszélső ház első emeleti lakásai az övék, de itt ka­pott helyet Gábor Gábor koz­metikai szalonja is, Mágel­heim Julcsi szobája olyan, mint a többi hasonló korúé. A falakon a posztereken rockerek. a polcokon köny­vek és csecsebecsék, a fió­kokban tanszerek. A hall­ban ott áll a telefon. Simon Tamás kellékes — Minden olyan, akár egy igazi lakásban, csak az a különbség, hogy egy-két he­lyen mozgathatók a falak, például Vágásiéknál a gye­rekszobában, hogy a stáb el­férjen a kamerával. A für­dőszoba is „igazi”, még mo­sógép is van benne, csakhát a tükör hiányzik. Ott egy lyuk van a falon. A kamera onnan készít felvételt, ha a doktor út borotválkozik. Lenke néniék lakásában még tálaló is van, és tága­sabb a konyha, s egy kis előszoba vezet Almáék kü- lönhajlékáig. Itt a bútorok hagyományosabbak, az idő­sebbek ifjúkorát idézik. A legtöbb tárgy a helyén van, keveset kell igazítani. Al­kalmanként felszerelni csak a kozmetikai műhelyt kell. az amolyan pihenőszoba a stábnak. Forgatás előtt ke­rülnek ide a könyvek (Gábor Gábor ezzel is foglalkozik), s a kozmetikai cikkek. A Cao­la szponzorál, ígv az ő ter­mékeiket kell jól láthatóan elhelyezni, de szponzor az Adidas és az ITT is, erre is vigyázni kell Ha külső helyszíneken forgatunk, ak­kor az valamivel nehezebb. Jó érzés, hogy az emberek szeretik a sorozatot. Ha 'be­csöngetünk egy idegen la­kásba, virágot kérünk, s megmondjuk, hogy mire kell örömmel segítenek. Klári néni, az öltöztető Forgatás előtti sürgés-for­gás. Az egyik benyílóban va­salóállvány. Mellette Beren- te Imréné, Klári néni áll és vasal: T- Ez az ing Nemcsák Ká- rolyé. Minden forgatás előtt elő kell készíteni a színé­szeknek a ruhákat. Itt min­denkinek külön ruhatára van, akárcsak otthon. Tessék csak megnézni a szekrénye­ket, hálóing, pulóver, az akasztókon ruha. Nemcsák Karcsinak kockás ingjei van­nak, meg dzsekije, ahogy a többi hasonló korúnak. Má­gelheim doktor úrnak orvo­si köpenyeket kell vasalni. Már nyugdíjas vagyok, sza­bó a szakmám, s amióta el­indult a műsor, öltöztető va­gyok. Lénárt Mária jelmez- tervező a rendezővel és a színészekkel egvütt kiválaszt­ja a ruhákat. Itt mindennek olyannak kell lennie, mint az életben. SZOMSZÉDOLÁS Betekintés a boszorkánykonyhába Sunyovszky Szilvia és Frajt Edit. Sík Igor operatőr és Horváth Ádám rendező. veset tudtam a figuráról. Előre csak annyit mondtak, hogy van egy orvos férjem, egy kamaszodó kislányom, kozmetikus vagyok, aki szá­mára fontos a munkája, nemcsak a családja, és hogy most költöztünk albérlete- zés után az első önálló la­kásba. Még „anyám” is ké­sőbb kapcsolódott a törté­netbe. Itt kevés a kapaszko­dó, a színész számára, mert hiszen hétköznapi történése­ket és hétköznapi mondato­kat kell hétköznapi környe­zetben hitelesíteni. Azt kell nekem kitalálni, hogy ha délelőtt játszódik a jelenet, vagy vacsorakészítés közben a konyhában, akkor milyen legvek. Ideges? fárasztó? be­letörődő?... Nagyon jó kö­zösség van körülöttem, re­mek partnerek. Segít a smin­kes. a fodrász, hogy az a Má- gelheimné legyek, aki számá­ra nemcsak a család a fon­tos, de a hivatása is, s aki vállalkozni kényszerül kicsit több pénzért... így... Sunyovszky Szilvia — Számomra ez a szerep egy a sok közül. A különb­ség csak annyi, hogy nincs átfogó képem a figuráról, nem ismerem a tanárnő sor­Beke Vali sminkes vül 30—40 rendszeresen dol­gozó színész tagja a „család­nak”, de vannak talán nyolc- százán is, akik már dolgoz­tak velünk. A stáb — talán azért, mert összeszokottan és rendszeresen dolgozunk — egyharmada egy tévéfil­mes stábnak, és fele any- nyi, amennyit egy tévéjá­ték igényel. Amióta megindult a soro­zat, ez határozza meg egész életemet. Évente kikapcsoló­dásra talán csak az a há­rom hét van nyáron, ami­kor nem forgatunk. Itt tel­jes erővel jelen kell lenni, és nincs két egyforma nap. Könnyebbség, hogy ez az állandó helyszínünk, de még így is kell új helyszíneket keresnünk. Talán az volt em­lékeim között a legérdeke­sebb, amikor Darnyi nyerte az olimpiát. Csütörtök reg­gel tudtuk meg az ered­ményt, délelőtt bevágtuk, s este már a közönség úgy néz­te az adást. Igyekszünk percre aktuálisak lenni. Ba­ráti társaság dolgozik együtt, biztosan szilveszterezni is együtt fogunk... Bujtás János technikai rendező — Horváth Ádám tanítvá­nyaként végeztem a főisko­lát, s tulajdonképpen a vég­zéssel egy időben indult el- a sorozat. Az első periódusban inkább technikai faladataim voltak, de a második évtől bizonyos részeket már én rendezhettem, s a harmadik évtől már megfelezve a hu­szonhat adást, tizenhármat én rendezek. Közösen dolgo­zunk, a legfontosabb dolgo­kat, a hosszabban beépíten­dő figurákat megbeszéljük, kiválasztjuk, s mérlegeljük az egyéb szempontokat. Pél­dául? Egy pár adástól már szerepel Sunyovszky Szilvia mint tanárnő. Ez a dolog úgy működik, hogy drama- turgiailag megteremtődik egy új szituáció, s ahhoz meg kell keresnünk a meg­felelő színészt. A helyzete­ket, vagyis a szituációkat az élet teremti, azok a valós problémák, amelyek között élünk. Hát erről szól ez az egész sorozat! Van ugye egy idős házaspár, van egy kö­zépkorú, kamaszodó gye­rekkel és egy fiatal, ök élnek itt a lakótele­pen, a történések velük esnek, köréjük szövődik min­dig a cselekmény. Amikor a sorozatot elterveztük, akkor csak a típusokat kerestük. Kitaláltuk Lenke nénit, kita­tatás. Az ő érdeme, hogy a figurák életképes alakok let­tek, hogy a napi történése­ket szinte percnyi pontos­sággal követni tudjuk. Mód­szere, hogy azokról az ese­ményekről, amelyek kimene­tele a forgatás időpontjában még nem ismert, többféle variáció készül. így például a választásokkor Lenke né­ni háromféle megjegyzését vettük föl a forgatáson, adás­ba pedig csak az aktuális került. Így sikerül az, hogy mindig napra készek va­gyunk. Frajt Edit színművész — Nemcsak szeretem ezt a szerepet, de hálás is vagyok a szerepnek, mert pici baba mellett rendszeresen dolgoz­hatok. Biztosan mondták már, hogy a szülés előtt egé­szen az utolsó pillanatig szinte a felvevőgép előtt áll­tam. Szándék szerint előre­vettük volna a jelenetet az éppen aktuális adásban, és elmentünk a nőgyógyászai­ra, s imitáltunk egy olyan ■jelenetet, ami a szülés előtti pillanatokról szólt. Valószí­nűleg ennek a pszichés ha­tása is hozzájárult ahhoz, hogy másnap szültem, az előre jelzettnél majd két héttel korábban. Egyáltalán ez a szerep nem olyan mint egy színpadi. Amikor el­kezdtük, senki sem tudta, hogy meddig húzódik a soho- zat és egyáltalán nagyon ke­— A filmgyárban voltam maszkmester, most pedig „szomszédolók”. Itt nem kell maszkot készíteni. A legkü­lönösebb faladat az volt, amikor allergiás foltokat „varázsoltam”. Nagyon jó a csapat, és kedvesek az em­berek, ezért szeretek ide­járni. Hétköznapi helyzetek­re, hétköznapi smink, az a feladatom. De én azt szeret­ném, ha ezt valójában min­den ember megtanulná. So­kan csak bepirosozzák az arcukat, és feketével körül­húzzák a szemüket, pedig az már nem is divat. Annyi figyelmet minden nő szán­hatna magára, hogy meg­nézze, mi az, ami lágyítja a vonásait, élénkíti a tekinte­tét. Ezek valójában egy­szerű dolgok, s meg szeret­ném mutatni, hogy így is le­het. gyártásvezető — Hiába, hogy négy éve csinálom a sorozatot, itt nincs két egyforma nap, ezt nem lehet megunni. A Szom­szédok azért is emlékezetes, mert egy műsorhoz sem kel­lett próbaszámot készíteni, de ehhez kellett. Amikor azt megnézte az akkori veze­tőség, mondták jó, lehet be­lőle tizennyolc részt készí­teni. Aztán jött még és még, s már azt is tudjuk, hogy jö­vőre is lesz ez a sorozat. A forgatókönyv elkészülte után csak pár napunk van arra, hogy megszervezzünk min­dent, aztán négy-öt napig reggeltől estig forgatunk itt és a különböző helyszíneken. Tizenhárom fix és ezenkí­láltuk a nyomdászfiút, aki­ben ugye benne van a lehe­tőség, hogy akár tördelőszer­kesztő is lehet. Kellett egy orvos a sorozatba, mert hát azzal — különösen egy men­tőssel — mindig rengeteg do­log történhet. — Természetesen az egész kiötlésben és megvalósítás­ban Horváth Ádámé a leg­nagyobb szerep. Kap segít­séget íróktól, szerkesztőktől, dramaturgoktól, de a mai napig az ő munkálkodása révén jön létre egy-egy folv­Szabó Gábor Nemcsák Károly és Zenibe Ferenc. (Bnrghardt Ferenc felvételei) Beke Vali sminkes munka közben. sát, mert az élet írja a tör­ténetet. Mindig örömmel dol­gozom Horváth Ádámmal, mert rábízhatom magam. A sorozatban sok a szerétetre méltó figura, és remélem, hogy a tanárnő is köztük van. Én a magánéletemben nem vagyok ilyen tanító néni, bár nagyon szeretem a gyerekeket, és mindig össze­gyűjtöm őket magam köré. Ábel Anita — Hároméves koromban forgattam először. Nem je­lent különösebbet, hogy eb­ben a sorozatban forgatha­tok. Már olyan, mintha is­kolába mennék. Az osztály­társaim elfogadnak így. Kü­lönben sem én vagyok az egyetlen, híresség az iskolá­ba, mert oda jár Szandi is. Nem vagyunk egymás szá­mára konkurencia, mert ő egészen más műfajt csinál, mint én. Hogy mi a különb­ség Ábel Anita és Mágel­heim Julcsi között? Hát az, hogy Julcsi sokkal gyereke­sebb, mint én. Én gyerek­korom óta mindig felnőttek között vagyok, a barátaim is mind komolyabbak, ezért vagyok kicsit más, mint a többiek. * A tévé egyik legnépsze­rűbb műsora. Mi a titka? Hát az, hogy rokonszenvesek a szereplők, a történet pedig meseszerű. Az emberek olya­nok benne, amilyeneknek va­lójában szeretnénk őket. Jó lenne, ha ilyen Lenke néni lenne a közértben, a mentő­ben ilyen lelkiismeretes or­vos. a lakóközösség pedig egymásért szuszogna, és jól­neveltek lennének a tizenhat évesek, mint Anita. Az Etus, az Etus, szókimondó, de lel­ke búbos kemence, hozzá le­het bújni melegedni. Törté­net is, valósághoz tapadó, és mese is, szürkeségből kieme­lő, elvarázsoló. Még a panel­házakra is melegebb tekin­tettel nézünk, ha falai kö­zött élhetnek ilyen aranyos, szeretetre méltó emberek, va­lamennyiünk szomszédai. Horváth Ádám rendező — Harminchárom év van mögöttem a televízióban, és több mint kétszáz műsor, köztük olyan sorozat is, mint a Zenélő órák ötven adása. A Szomszédok egy műsor a sok közül, de nem­csak az, hiszem, hogy tévés publicisztika. Rengeteg in­formációt gyűjtünk össze, és igyekszünk beledolgozni egy- egy adásba, szeretnénk, ha átélnék az emberek a kö­rülöttük levőt, és azt is — ami lehetne. Olyan érdes, annyira morgós a világ, kell a több szeretet, a megértés. Legnagyobb hiány az érző és szerető emberekből van, és ezért szeretném őket meg­mutatni. Különböző generá­ciók élnek egymás mellett, kell, hogy ismerjék és ért­sék egymást. Ügy írjuk a történeteket, hogy ez egy té­vés publicisztika, ha úgy tet­szik, ebben a formában új műfaj, amit én büszkén, bol­dogan vállalok. — Nemcsak ezt a műsort készítem, enyém az Éjféli mise", s majd forgatom a Liszt Krisztusát, és Seregi balettjét, a Rómeó és Júliát. Hogy mi lesz még, azt nem tudom, de a Szomszédok marad biztosan. * „ ... ti mind, mind. Testvé­reim, milliók, elhullott mag- vai egyazon kalásznak, Élők és élni fogók, és mind mind halni fogók, szeressétek egymást!” — írja a szelíd pátoszú Sárközi György a Szeretet himnuszában. Szükségünk van a szeretetre mert fá­zunk, mert nyomasztanak lelkűnkben is a betonfalak, de álmodunk. S azt álmod­juk, hogy mégsem olyan bor­zasztó a világ, ha vannak Szomszédaink! Jim Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents