Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

1991. FEBRUAR 2., SZOMBAT SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE D Új iskolaorvosi rendelő a gépipariban Magyarországon áz iskolák egészségügyi ellátása a városok­ban hat—tizennégy éves korig, a körzeti gyermekorvosok feladata. Vidéken ezt a munkát az általános körzeti orvosok végzik. A tizen­négy—tizennyolc éves korosz­tály sokáig „senki földje” volt. dós orvosi életrajzokat vezessen, valami olyat láthat meg, aminek a megfogására, megidézésére idáig nem volt lehetősége”. Salgótarjánban a tizennégy— tizennyolc éves korosztály iskola egészségügyi ellátását három or­vos végzi, közülük kettő, a gyer­Az új iskolai orvosi rendelőben Csőké Béláné asszisztens éppen vérnyomást mér. ami a gyakorlatban annyit jelen­tett, hogy a gyermekorvos úgy érezte, ez a korosztály már nem hozzá tartozik, az általános körze­ti orvosok pedig ezeket a gyereke­ket még nem tartották felnőttnek. Most ügy tűnik, megtört ajég, az iskolák gyermek-egészségügyi ellátása talán megoldódik. Bár sok orvos érzi úgy, hogy a beteg­ágy mellett végzett munka az iga­zi orvosi tevékenység. Németh László író, aki maga is orvosi diplomát szerzett, írja: „ha azt mondom iskolaorvos vagyok, a legtöbben elmosolyodnak. Pedig van egy szellem, amit csak ebben a munkakörben lehet megidézni. Azt hiszem, tudom is ennek a szel­lemnek a nevét. Mi van a kezünk­ben? A fejlődés. Az az iskolaor­vos, aki ráveti magát, hogy gon­mekorvos. Az iskolaorvosi mun­ka hatékonyságának olyan feltéte­lei is vannak, mint a rendelőhelyi­ség és váró biztosítása, annak be­rendezése, korszerű felszerelése, és természetesen, az ott dolgozó orvos, védőnő szakmai felké­szültsége, hivatástudata, megfe­lelő kapcsolata az iskola vezetésé­vel. Ma is helytálló az a megállapí­tás, hogy iskola-egészségügyet jól végezni csak iskolán belül le­het. Ezért is számít előrelépésnek, hogy a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolában szép, új ren­delőhelyiséget alakítottak ki. Ez a rendelő a réginél tágasabb, vilá­gosabb, felszereltsége is jobb, jó lenne odáig eljutni, hogy mindén iskolában sikerüljön rendelőt létrehozni. Dr. Turay Pál Elmaradt ebédpénzek Rendkívüli segélyt adott az önkormányzat Sok család van nehéz helyzet­ben Salgótarjánban, és azt mu­tatják a jelzések, hogy egyre többen nem tudják majd kifizet­ni az iskolákban a menzát, vagy a napközis díjat. Pedig ez gyere­kek százainak jelenti azt a lehe­tőséget, hogy legalább naponta egyszer főtt ételt egyenek. Nemrégiben a Praliphe cigány- szervezet, a salgótarjáni önkor­mányzat és a családsegítő köz­pont felmérést készített az isko­lákban, hogy kik azok a tanulók, akiknek szülei nem tudják kifi­zetni az ebédpénzt. A polgárme­steri hivatal rendkívüli, egyszeri gyámügyi segélyt utalt ki eddig öt iskola hátrányos helyzetű ta­nulóinak, étkezési hátralékok térítése címen. A Néphadsereg úti általános iskolának tizenki- lencezer-négyszáz, a baglyasal- jainak ezerharminchét, a Csiz­madia Sándor útinak ötezer- négyszáznegyvenöt, a Somos­kőújfaluinak hatszázötven, még a baglyasi diákotthonnak tízezer forintot juttatak, bár az önkor­mányzatnak kevés a pénze, hi­szen erre az évre összesen 31 millió forint jut a különféle segé­lyekre, juttatásokra. Még kap pénzt a Petőfalvi és a Beszterce- telepi általános iskola is. Azt vi­szont jó ha tudják a szülők, akik rendszeres nevelési segélyben részesülnek, azok ne várják, hogy az elmaradt ebédpénzeket kifizesse íiz önkormányzat, hisz kétféle segélyt nem tudnak nyúj­tani. Tanácsadás Salgótarján. A József Attila Művelődési Központban feb­ruár hónapban is tartanak rendszeres időszakonként ta­nácsadást. Minden hétfőn délután 4-től, este 7-ig párkapcsolati pszi­chológiai tanácsadást tart dr. Gönczy Éva klinikai szakpszi­chológus. Szerdánként ugyancsak dél­után háromtól este ötig Liptav Péterné diabetikus ad diétás tanácsokat. Keddenként reggel nyolctól, délelőtt tizenegy óráig a nyug­díjasokat várják, akik felvilá­gosítást kaphatnak segélyezé­si, szociális étkeztetési- köz- gyógyellátási, kivételes nyug­ellátási és egyéb más ügyek­ben. ERZSIRE REGI—UJ ELETE Egyszercsak a munkaközvetítőben ocsúdott fel Nehéz lenne eldönteni, azok vannak többen, akik őt ismerik, vagy akiket ő ismer. Az viszont tény: ez a két megválaszolatlan kérdés nagy szerepet játszott a salgótarjáni fiatalasszony, Nagy Gézáné eddigi életében. Tizenhat évi munkaviszony után egyszercsak a munkaközvetítő irodában ocsúdott fel. Kenyér­adója, a népfront megszűnt, s míg annak utóda, a Társadalmi Egye­sülések Szövetsége létrejött, munkanélküli-segélyre kénysze­rült. Ez a boldogtalan időszaka szerencsére nem sokáig tartott, és Nagyné — Erzsiké — újra biztos talajt érezhetett a lába alatt. — Szinte csak nevet változtat­tunk — mondja. — Néhány régi munkatársammal a régi helyün­kön maradtunk a volt népfront­székházban, ha kissé összébb is kellett húznunk magunkat. A tá­vozás gondolata egy percig sem merült fel bennem... Nem tudtam volna „megcsalni” a jó ismerősö- ' két, barátokat. Persze, más is marasztalta: a szervezés, a jótékonykodás, a hagyományos és újszerű rendez­vények megkomponálása, az örömszerzés másoknak — ez az ő műfaja. Nagyszerű segítője ebben a temperamentuma, rendkívüli önfegyelme, akaratereje, kapcso­latteremtése, s a megszerzett em­berismerete. Mindezt remek össz­hangba képes hozni ma is a TESZ Nógrád Megyei Irodájánál szer­vező-adminisztrátori munkája so­rán. Nem könnyű a szövetség élete náluk sem, de ő hajlamos arra, hogy csak a szépet lássa: — Hát van annál nagyobb öröm, mikor bejön ide egy bácsi a világ végéről, mert nincs kihez fordul­nia, s mi elintézzük ügyes-bajos dolgait. Pedig működésre itt is csak módjával akad pénz. Nagyrészt azt is maguk teremtik elő: — Vásározni jártunk a múlt évben a kis falvakba, bálás és egyéb kedvezményes árú holmik­kal. Hol sikerrel, hol kudarccal zártuk ezeket. De tudjuk, a jó ügyért való szolgálat sem megy simán. Az örökmozgó Erzsikét sokan láthatták a műveseállomás javára rendezett használtruha-vásáron. Köhögősen, rekedten cipekedett, árult, s közben azon rágódott, bánkódott, hogy nem lehet két helyen... — Kicsit hirtelen a természe­tem, s ebből adódott már kelle­metlenségem — magyarázza mo­solyogva, s hogy panaszra is bír­jam, a sajátos, de vonzóan sokrétű munkája előnytelen vonásairól faggatom. Kissé elgondolkodva így foglalja csokorba kedvezőtlen tapasztalatait: — Talán elcsépelt, amit mon­dok, de az emberi érdektelenség, a segíteni nem akarás a „szolgálat” lekicsinylése valóban elborzaszt. És ezekre sajnos van és volt is példa. Fáradtságát többnyire elhanya- • gólja, illetve így orvosolja: — Ha jóízűen átaludhatom a nyolc órámat, másnap megint friss vagyok, új ötletekkel jövök be. Szerencsém persze, hogy ott­'honi teendőim elvégzésében sem hagynak magamra. A legtöbb időt ő is csak a hét végén szánhatja a családra, a nyolcéves fiára, de ehhez az együttléthez szigorúan ragaszko­dik. Az pedig már a sors kegye, hogy a napi nyolc—tíz órás munkáért járó tiszteletdíj több mint a fizeté­se volt. S bárcsak ne pártolna el mellőle, mellőlük a szerencse, márciusban sem, amikor eldől végre, jut-e a TESZ-nek a költség- vetés pénztárcájából. Erzsiké bizakodó. S túl ezen, munkatársaival kidolgoztak már egy saját külön stratégiát is, mely­nek fedőneve: Semmiképp nem adjuk fel! Mihalik Júlia Füles-röfi Karancslapujtőn Nem készültek disznóvágáshoz Orosháziék... Orosházi Gyuláik nem régen leöltöztek Salgótarjánból Karancslapuj- tőre. A kertes ház kipofozása, a költözködés elvitte a háromtagú család minden pénzét. Ezért érthető, hogy mindenre készültek, csak disznóvá­gásra nem. Annál nagyobb volt az öröm, amikor megtudták, hogy nyer­tek egy 120 kilós disznót a Füles rejtvényfejtőversenyén. Jó öreg laptár­sunk csupa földhözragadt, de annál hasznosabb, értékesebb nyeremé­nyei között sok minden szerepel, kezdve a kalapnyipénztől a hűtőszekré­nyig a gömbölyödő hízott disznótól a robotgépig. Katlanba kerül a hurka, töltik a kolbászt Képek: Rigó Tibor Orosháziné és az édesanyja régóta olvassák a lapot és szenvedélyes rejtvényfejtők. Keresik is régóta a poént a Poénvadászat-ban. Legutóbb sikerült is a dolog. Megkapták az értesítést, hogy megnyerték a röfit. A csütörtöki disznóölés valóságos ünnep volt a portán. A litkei téeszből hozták a kiválasztottat, s a Füles fizetett böllére végzett a jószággal, nagy családi segédlet mellett. Ottjártunkkor régen túl voltak már a pörzsölésen, a feldolgozáson. Teknőben besózva a sonka, oldalas és a szalonna. Főtt a katlanban a hurka, töltötték a kolbászt. S a fehérasztal mellett arról is beszéltek, milyen jó, hogy egy ideig a drága húsbolt helyett elég csak az éléskam­ráig, a füstölőig menni. Mit kaphatnak a nyugdíjasok? A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek szakszervezeti bizalmitestü­letének ülésén elhangzott, hogy az eddigi ötszáz forint helyett nyolcszáz forint étkezési hozzájá­rulást kapnak a dolgozók. Ezt a hozzájárulást csak azok kapják meg. akik aktív dolgozók. Megszűnt viszont a vállalati késztermék kedvezményes véte­lezése, azzal az indokkal, hogy sokan nem vették igénybe. Ennek ellentételezéseként minden dol­gozó havi kettőszáz forint kere­setkiegészítést kap. Buchinger Györgyöt, a szak- szervezeti bizottság titkárát kér­deztük, hogy az említett két hír mennyiben felel meg a valóság­nak? ■ —Az acélgyár eddig is hozzájá­rult a dolgozók ebédköltségeihez. Eddig ötven forint volt egy ebéd, ebből huszonkilencet fizetett, aki igénybe vette az ebédet, ehhez a gyár még huszonegy forintot adott. Most, hogy drágább lesz az ebéd, szintén meghatározott ősz- szeggel járul hozzá a gyár a költsé­gekhez. Aki nyugdíjas, kiváltha­tott egy kis könyvecskét, amely igazolja, hogy az SKÜ nyugdíja­sa. Az ő étkezésükhöz is segítsé­get ad a vállalat továbbra is. Azt a bizonyos kétszáz forintot viszont beépítették a dolgozók bérébe, amely az ezzel kapcsola­tos szavazás során egyöntetű he­lyeslésre talált. Ezt a kétszáz fo­rintot a nyugdíjasoknak nem tud­ják adni. mert ez bérjellegű adó­zott jövedelem. unFnrzj 5 SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Fogadónapok Salgótarján. A városi önkor­mányzat vezetőinek februári fogadónapjai a következők: Tolmácsi Ferenc polgármester 6-án, dr. Oravecz Péter jegyző 13- án, 8-tól 12 óráig, illetve 14- től 16 óráig várják az ügyfe­leket. Hivatal már van MátranóVák. A január elsejé­től önálló településen kialakítot­ták, berendezték a polgármesteri hivatalt a kultúrházban. A pol­gármestert, illetve a leendő kép­viselő-testület tagjait február 24- én választják meg a lakosok. Még mindig a vagyon­megosztásról Kazár—Mátraszele. Február 13-án ismét összeül a két község vagyonmegosztással foglalkozó , bizottsága, melynek tagjai helyi képviselők. November óta már többször megkíséreltek dűlőre jutni a vagyon felosztásában, amelyre Mátraszele önállóvá vá­lása miatt került sor. Ez azonban mindeddig nem sikerült, az érin­tettek véleménye szerint azért, mert a költségelszámolás igen megnehezíti a döntést. A hivatal a fiatalokra költi keresetét Kishartyán. a helyi polgármes­teri hivatal dolgozói fakitermelést vállaltak, amellyel százezer forin­tot kerestek. A pénzt az ifjúsági klub felszerelésére költik: televí­ziót, videót vásárolnak a fiatalok­nak. Felmérik a „terepet” Salgótarján. Holnap, február 3- án nyílt túrát szerveznek a Kohász természetjárók Somoskő környé­kére.^ félkilences busszal indul­nak, vendégeket szívesen látnak. A túra egyúttal arra is lehetőséget nyújt, hogy felmérjék a jó idő beköszöntével mit kell majd fel­újítani a turistautakon.

Next

/
Thumbnails
Contents