Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

r-( csütörtöki Ford-szerviz épül Szolnokon Közismert, hogy a hazai autópiac a változás korát éli. Az eddigi szállítók, a szo­cialista gyárak néhány ki­vételtől eltekintve hamaro­san beolvadnak a multina­cionális konszernekbe, Ez természetesen egyet je­lent azzal, hogy a Skoda, a Trabant és a Wartburg he­lyét idővel átveszik a nyu­gati típusok. Ez a felisme­rés is vezette a világ gép- járműgyártó óriásait, hogy mielőbb megvessék lábukat a magyar piacon. De vajon milyen tervekkel lép egy gazdag hagyományokkal rendelkező cég a hazai föld­re? Erről is kérdeztük teg­nap Stefan Fröbus urat, a Ford Euroservice értékesítési vezetőjét és Juhász Gyulát, a vállalat megyei kereskedő­jét.- Számunkra nagyon fon­tos a magyar piac - kezdte a cég értékesítési vezetője - s ha néhány esztendeig nem is érünk el kimagasló üzle­ti sikereket, de jelen va­gyunk Magyarországon. Az idén 2500 személygépkocsit és teherautót szeretnénk elad­ni és megkezdtük a márka­szerviz-hálózat kialakítását. Legkeresettebb típusaink je­lenleg az új Escort, vala­mint az Európa legjobb te­herautója címet elnyert Tran­sit, amely a Barkasokat, Ny- sákat, Zukokat válthatja fel.- Mikor létesül a megyé­ben Ford-szerviz?- Ebben az ügyben jöt­tem most Szolnokra. Az or­szágban itt épül fel harmadik­ként a szigorú európai nor­máknak megfelelő Ford-már- kaszerviz, Tóth Péter vállal­kozásában. Pillanatnyilag 18 településen lehet megvásá­rolni a kocsijainkat, javító- műhelyünk azonban még ke­vés.- Milyen árpolitikát dol­gozott ki a cég a magyar piac meghódítására, hiszen az önök autói ma az átlag­emberek számára elérhetetle­nek?- Tisztában vagyunk az­zal, hogy az alacsony bér- színvonal miatt autóink nem olcsók. Ezért a Ford szub­Néplap vencionólja az értékesítést, s így az áraink mintegy 3000 márkával kedvezőbbek, mint az NSZK-ban. Emellett szer­vezünk különféle árenged­ményes akciókat.- Használt autók értékesí­tése nem szerepel a terveik között?- Mindenképpen be kell „szállnunk" a használtautó­üzletbe, de nem most. Je­lenleg ugyanis az a helyzet, hogy a német határ meg­nyitása óta a használt ko­csik csaknem 5000 márkával megdrágultak egész Nyugat- Európában. Ezekre a „feltor­nászott" aut autókra pedig érthetően nincs igény Ma­gyarországon.- Mennyibe kerülnek pil­lanatnyilag a Ford autói, és magánszemélyek, vagy in­kább vállalatok potenciális vevők?- A vásárlók durván fele pedig vállalat - mondta Ju­hász Gyula, megyénk Ford- kereskedője, - A legolcsóbb típus a Fiesta, amelynek az ára áfa nélkül 774 ezer fo­rinttól kezdődik, míg a leg­népszerűbb Escort alapvál­tozata forgalmi adó nélkül 880 ezerbe kerül.- L. Z. - ' Lakásfoglalósdi — Vannak-e önkényes lakásfoglalások Tatabá­nyán? — kérdeztük Vida Ferencet, az ingatlankezelő vállalat igazgatóját. — Egyre többről tudunk. Most, február elején csak­nem száz jogcím nélküli lakáshasználó család él a megyeszékhelyen, legtöbben a hatos telepen és a Mész­telepen. — Kik ezek az emberek? — Kilencven százalékuk cigány. Nem mind tatabá­nyai, az ország minden ré­széről jönnek. Csodálatos az információs rendszerük; Nyíregyházáról, Miskolc­ról, Zalaegerszegről érkez­nek pontos címre. Válto­zatosak a lakásfoglalások okai. Néhány rejtély marad, mert ügyintézőnket nagy­késsel zavarják el. Vannak, akik lakbérhátralék mi­att számíthatnak a kiköl­töztetésre, ezt nem várták meg, önként költöztek — ki, majd be. Egy-egy váló­per után is ez a legegysze­rűbb módja a lakásszerzés­nek. Akadnak zavaros ügyek elől menekülők is, Azokal sajnálom a legjobban, akik szegények, nincs senkijük és a hideg elől húzódnak fedél alá. Persze, ez is tör­vénytelen, de amíg lyukas az a bizonyos szociális vé­dőháló, mit tegyenek? — Tudtommal több ezer a lakásigénylő. Hogyhogy találnak maguknak üres lakást a „foglalók”? — Például valahol a bérlő meghal, az örökösök közül senki nincs oda be­jelentve, és kihasználják a hagyatéki eljárás idejét. Még bútorra sem kell köl­teniük... Azért azt kivár­ják, hogy az IKV rendbe tegye a lakást. Ha a bérlő máshová költözik, és üre­sen hagyja volt lakását, szintén előfordul, hogy va­lakik megelőzik az új bér­lőt. A legcifrább: kialakí­tunk egy szükséglakást, hogy végre lehessen hajta­ni egy kiköltöztetést —, mert az utcára senkit sem tehetünk —, és a szemünk­be nevetve kérdezik. — Hol van itt üres lakás ? Ha az IKV, vagy az önkor­mányzat műszaki osztálya átmenetileg lakhatatlan­nak nyilvánít egy lakást, gyorsan híre megy, és mi­re javítani kezdenénk, már az új házigazda fogad. A tömbházak alagsorai­nak, lomtárainak is egy­re több lakója van, gyak­ran „társbérletben” a pat­kányokkal. A házmesterek félnek tőlük, érthetően. A mésztelepi „őslakosokat” is rettegésben tartják a/ újonnan jöttek: szétszedik a kerítéseket, az ólakat, ki­fosztják a szenespincéket hogy fűteni tudjanak. Sok a részeges, verekedős is közöttük. — Mit tehet az IKV? — A semminél nem sok­kal többet. Szívesen el­mondom, általában hogyan követik egymást az ese­mények a beköltözések után. — kár — SOMOGYI HÍRLAP Titokzatos írás a zsidótemetőben Az Őszöd területéhez tar­tozó zsidótemetőben pár nappal ezelőtt titokzatos ira­tokat találtak az egyik sír­emlék előtt. Aki megtalálta, átadta a rendőrségnek azzal a ki nem mondott gyanúval, hátha valami gyalázkodó írást rejt a műanyag dosszié. A rendőrök a héber nyel­ven teleírt lapokat elvitték Dorogi Ferenchez, az egy­kori zsidóiskola utolsó taní­tójához, s ő megállapította, hogy szó sincs gyalázkodás- ról, ellenkezőleg: valaki ke­gyeletből helyezte - vagy he­lyeztette - el a heveket és imát tartalmazó iratot a te­metőben.- Noha én az ótestamen­tum nyelvét tanultam valaha a budapesti zsidó-tanító­képzőben, az irat szöve­gét pedig a mai Izraelben élő héber nyelven írták, egyértelmű volt számomra, hogy az írás egy meglehető­sen hosszú névsort tartal­maz - mondta Dorogi Fe­renc. - Föltehetőleg azok­nak a névsorát, akiket Szár­szóról, Szemesről, Őszödről hurcoltak el a fasiszták, és valamelyik koncentrációs tá­borban fejezték be életüket. Protestálnak a testépítők A közelmúltban tartott a Petőfi Tömegsport-egyesület soros elnökségi ülést, ame­lyen a 38 éve működő klub vezetősége beszámolt az elmúlt év eredményeiről, gondjairól, és megvitatta a PTSE előtt álló feladatokat. A tanácskozáson az egye­sület ügyvezető elnöke bí­rálta a klub testépítő- és erőemelő-szakosztályt. A bí­rálat okairól, hátteréről Joó Györggyel, a testépítők veze­tő edzőjével beszélgettünk.- Nagyon fájlaljuk, hogy a PTSE elnökségi ülésén rossz vélemény alakult ki rólunk. Annak ellenére, hogy mostoha körülmények között dolgozunk, a szakosztályban mégis eredményes munka fo­lyik. Ezt bizonyítják a kü­lönböző országos, területi és megyei versenyeken el­ért sikereink is.- Talán ezt irigylik önök­től? Hiszen ezen az omi­nózus ülésen elég fekete képet festettek a szakosz­tályról, különböző tartozá­sokról és terembérletidíj-be- fizetési hátralékokról szól­tak. Ebből mi az igazság?- Az jelent meg az új­ságban rólunk is, hogy az IKV-nak 30 ezer forinttal tartozunk* ami valótlan, hi­szen mi nem az IKV-val ál­lunk kapcsolatban, hanem a PTSE gazdasági vezetőjével és a számításaink, a bérleti díjakat velük szoktuk rendez­ni,- Akkor miért került fel­színre ez az említett 30 ezer forintos tartozás?- Ez az összeg a januári- februári összes költségünk, amelyet furcsa lenne, ha már most számon kérnének raj­tunk, hiszen még csak feb­ruár elejét írjuk. Egyébként is a januári számlánkat már kiegyenlítettük.- Az elnökségi beszámoló azt is tartalmazza, hogy a testépítőkre a közeljövőben nem számít a PTSE. Erről mi az ön véleménye?- Március elején különvá­lunk a PTSE-től, mert a ver­senyzésről nem akarunk le­mondani. A klubon belül pe­dig ehhez nem kaptunk meg­felelő támogatást. Éppen a nagyobb konfliktusok elke­rülése végett döntöttünk a kiválás, az önállósulás mel­lett. Az elhatározásunk vég­leges, de továbbra is szá­mítunk a már meglévő szpon­zorainkra és ígéretet kap­tunk a helyi önkormányzat­tól, hogy támogatni fogják törekvéseinket.- petrik ­Ismét van gazdája a megye közútjainak Kis település, kis bolt, kis kereset H étévi szünet után is­mét Kaposvár a szék­helye a közúti igaz­gatóságnak. Az elmúlt évek igazolták, hogy az akkori döntés hibás volt: a „gaz­daszemlélet" elsorvadt és romlott az utak állapota. Jaczó Győző, a Kaposvári Közúti Igazgatóság igazga­tója :- Alaptevékenységünk az útkezelői és -üzemeltetési fel­adatok ellátása, a forgalom biztonsága érdekében. Gaz­dái szeretnénk lenni a me­gyében lévő 1600 kilométe­res országos közútnak. Köz­ismert, hogy a tárca idei költségvetése alapján a fej­lesztést az útalapból fedez­nék. Ez azonban még a szin­ten tartáshoz is kevés. Az országos közutak rossz állapota évente 23 milliárd forintos közlekedésüzemi többletköltséget okoz: a nemzetgazdaságot több mint 38 milliárd forintos veszte­ség éri emiatt.v A balesetek száma növekszik: tavaly 2200-an haltak meg a köz­utakon.- Lesz-e joga a közúti igazgatóságnak arra, hogy ha szükséges, akár meg is büntesse azokat a vállalato­kat, tsz-eket, amelyek sárfei- hordással veszélyeztetik az utakat?- Az útellenőrzési szolgá­latnak az lesz a faladata, hogy folyamatosan figyelje az utak állapotát, és szük­ség szerint akár be is avat­kozzon. Sajnos, büntetni nincs jogunk, mert nem va­gyunk hatóság. SOMOGYI HÍRLAP S omogybán 19S olyan kis település van, amelynek lélekszá- ma nem haladja meg az ezerötszázat. Ezekben a fal­vakban általában csak egy bolt van. Minderről Ku- szinger Rudolffal, az Afé- szek Somogy Megyei Szö­vetségének elnökhelyette­sével beszélgettünk. Az utóbbi években két programot is meghirdettek a kis települések ellátásá­nak javításáért. — Somogybán négy év alatt tizenhétezer négyzet- méter alapterületű üzletet korszerűsítettek az áfészek és kétezer négyzetméter alapterületű új boltot nyi­tottak. A tárgyi feltételek tehát kedvezőek. A gond inkább az, hogy a kis tele­pülések boltjainak zömé­ben olyan kicsi a forgalom, hogy kevés szakképzett ke­reskedő vállalkozik a veze­tésükre. — Az önök kimutatásai­ból tudom, hogy 1985-ben a 198 településen mindössze 19 konkurens kereskedő működött, tavaly pedig már 164. — A kihívást el kell fo­gadni, s a szövetkezeteknek megfelelő érdekeltségi for­mákat kell kidolgozniuk. — Ebben tud segíteni a szövetség? Kérdezem ezt azért is, mert a szövetség már nem számon kérő szer­vezet és nem is mindenha­tó adakozó, hanem érdek- képviselet. — Elsősorban a piaci in­formációk továbbítása a fel­adatunk és a kereskedelem segítése. Kétségtelen, hogy a mai helyzetben nehéz összehangolni a termelte­tést, a feldolgozást és az értékesítést. — Túl sok még a bürok­ratikus jogszabály és a kis­kapu? — Így is lehet mondani. Egy szövetkezeti, vagy ál­lami boltói' nehezebb meg­nyitni, mint egy maszek le- rakatot. Mások az előírá­sok. Az egyiknél mindent megkövetelnek, a másiknál jóformán semmit sem néz­nek meg. — Nem lehetne a boltok ellátásán javítani azzal is. hogy egy-egy településen a boltok felvásárolnák az ott megtermelt terményeket? — Néhány esetben igen. Például úgy, hogy egy-egy termelési körzetben több szövetkezet összefogásával feldolgozóüzemeket létesít­sünk. Az ilyen megoldások több érdeket is szolgálná­nak: volna munkalehetőség és jobb lenne az ellátás is. Tudjuk, hogy ehhez pénz kell... A nevek után következő ima is ezt bizonyítja. Szárszón sok zsidó élt, mégpedig or­todoxok, imaházuk is volt a községben. A legtöbben el­pusztultak. . . — De vajon miért a teme­tőbe vitte ezt a helytörténeti szempontból is fontos név­sort az illető? Miért nem a szárszói önkormányzathoz például?- Fogalmam sincs. Csak feltételezem, hogy a névsort egy volt szárszói, vagy sze­mes! polgár állította össze, aki most Izraelben él. Ezt azért gondolom, mert az egyik iratot héber betűs író­géppel írták. Ezután az il­lető valakit, aki éppen Ma­gyarországra utazott, azzal bízott meg, hogy a névsort és az imát, mint egy virág­csokrot, helyezze el az egyik sírkő tövében, A névsorban szereplőknek ugyanis az Őszöd környéki zsidótemető­ben lenne a helyük. Gondo­lom, ez a cselekedet indító­oka. NÉPÚJSÁG Testhezálló estélyi koporsó... Azt se tudja az ember, hogy sírjon-e, vagy neves­sen, amikor azt hallja ma- turandus ismerőseitől, hogy Szekszárdon elterjedt a (rém)hír: valahol hirdetés jelent meg, amelyben 25 ezer dollár kezdő summa csábító ígéretével zsoldo­sokat keresnek az Öböl-há­borúba. Beszéltem olyan matu- randussal, aki kommandós­kiképzésre vágyik. Hogy nem a legbiztonságosabb mesterség? Édes Istenem, inkább csinálja rövid ide­ig, amit szeret, mint hosz- szú ideig valamit, amit kényszernek érez — mond­ta. Békeverseket nyomott a kezembe, és arra készült, hogy megtanuljon ölni. Mit érez a fegyverek iránt? — kérdeztem. Tiszteletet — válaszolta. Sportol, nincse­nek káros szenvedélyei, már letett arról, hogy be­álljon az idegenlégióba... Tudok olyan tinédzser­ről, aki viszont nem tett le erről. Állítólag beállt. Bár tudomásom szerint kiskorúakat nem dajkálnak ebben a nevelőintézetben... Csaknem egy évig keres­tették szülei a nemzetközi Vöröskereszttel, kapcsolat­ba léptek az Interpoollal. ahonnan azt a választ kap­ták, örüljenek, hogy ők nem tudnak róla, míg vé­gül levelükre válaszolt a légió. A titoktartó légió. Lehet, hogy ebben az összezavarodott világban a mai srácok közt akadnak már olyanok is, akik nem elégednek meg az amerikai tengerészgyalogságot imi­táló ruhadarabokkal, egye­nesen Rejtőből ismert test­hezálló estélyi koporsót vi­selnének a legszívesebben? Lehet, hogy az idegenlégió a közeljövőben nemcsak levelezni fog, de egyenesen szülői értekezleteket is tart? Mi ez? Kamaszromanti­ka? Vagy csupán arról van szó, hogy a felnőttvilág játszik háborúsdit, és a gyerekek esnek áldozatul? LÁPSZEMLE V. J

Next

/
Thumbnails
Contents