Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

r

H

omoga Józsefnek sosem volt sok hobbija. Csupán egy akadt de az végigkísérte eddigi életén: a fotózás. Gyerekkorában szerette meg a iényképezést, s első saját keresetéből 1957-ben vásárolt egy Mometta 2 típusú masinát. Más kérdés persze, hogy katonai szolgálatának idején eladta ezt egy tisztnek, de nem sokat késett az újabb saját fényképezőgép megvétele sem.

(— 1942-ben születtem Balassagyarmaton. Iskoláim elvégzése után 1973-ig a hollókői termelőszövetkezet főkönyvelője voltam, jelenleg ugyanilyen beosztásban a Salgótarjáni AGRO- BER-nél dolgozom. Huszonnégy éve vagyok házas, két nagy gyermekünk van. famás 23, Katalin 20 esztendős.)

1978-ban kezdett komolyan foglalkozni a fotózással. Egy pályázatra tíz munkáját küldte be, de ebből kilencet egyszerűen félretett a zsűri. Egyet azonban az egyik bíráló tag \ értelmébe vett, s talán ez a pillanat jelentette azt hogy „csakazértis”-hangu- Jattal felvértezve folytatja a fotózást. Még ebben az esztendőben belépett a Nógrád megyei fotóklubba.

(— Elsősorban az idősebb generáció tagjaitól tanultam nagyon sokat az idők folyamán Kiváltképp az időközben sajnos elhunyt Koós Pál barátomtól kaptam sok segítséget. Halála után a fotóklub tagsága engem választott meg klubvezetőnek, s ezt a posztot azóta is én töltöm be.)

A Nógrád megyei fotóklub elméleti és gyakorlati foglalkozásai mellett, állandó kiállításokat rendez tagjainak alkotásaiból, valamint vendégművészek, más városok fotóklubtagjainak műveiből. Jelenleg a 201. ilyen tárlat látható a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban.

Páros akt

(— Az emberábrázolásban az akt és a portré a kedvencem. Ám ennek fortélyait is meg kell tanulnia az embernek. Az én elvem, hogy ezeket a fotókat el kell vonatkoztatni a valóságos helyzettől, mert akkor csupán egy egyszerű látleletet készítünk, mondjuk egy hölgy esetében egy meztelen nőt. Ehhez pedig nem kell művészi érzék. Ügy szoktam ezt mondani, hogy akiben nincs tüdő az aktfotózással kapcsolatban, az csak meztelen képet csinál!)

Ma Magyarországon nincs szervezett fotósképzés. Ezért is szükséges, hogy az elhivatott fotós nyitott- szemmel járjon a világban, hallgassa meg az „öregebb rókák” tapasztalatait, folyamatosan képezze magát. Elméletben és gyakorlatban is. Ezt tette, teszi Homoga József is, aki a művészeti fotográfiák mellett, könyvillusztrációkat, reklámfelvételeket és naptárfotókat is szívesen készít.

(— Szinte minden szabad percem a fotóé. A család megszokta, elismerik ők is ezt a pluszszerelmemet. Az is igaz. hogy nem olcsó mulatság, de a pénz egy igazi szerelmesnél mit is számít? Esténként pedig, lefekvés előtt mindig előveszem valamelyik szakkönyvemet, s sokezredszer is átböngészek egy-egy hasznos tudnivalót. Vallom ugyanis, hogy gyakorlat teszi a mestert.)

Aranyigazságot mondott beszélgetőpartnerem. S talán ez a hit, ez a tűz is hozzásegítette, hogy 1990- ben a megye fotósai közül egyedül kimagasló szakmai munkásságáért művészeti nívódíjban részesült.

Meglehet, nem ez volt az utolsó elismerése munkásságának.

Vaskor István-------( csütörtöki /frátsxs )~

„

Áz aktfotózáshoz

tüdő kell"

f— Lelkes kis csapat a miénk. A fotózás segítségével alakítottunk ki baráti kapcsolatokat a losonci és besztercebányai klubokkal és kerültünk jó viszonyba néhány nemzetközileg is ismert szlovák, osztrák, német, litván, román és lengyel fotóssal. Vezetésem alatt aranydiplomával és művészeti nívódíjjal tüntették ki a Nógrád megyei fotóklubot.)

Homoga József fotós pályafutása során tizenkilencszer állította ki képeit önálló tárlat keretében. Jelenleg a szécsényi művelődési központban és a szügyi általános iskolai galériában tart önálló kiállítása,

(— Jóleső érzés, amikor az ember saját kiállításainak megnyitóján régi ismerőseivel, barátaival találkozik. Ez is egyfajta megnyilvánulása a fotós elismerésének, az ember megbecsülésének. Szügyben

például, ahová szlovák témájú fotóimat vittem el, a megnyitó után diavetítést is tartottunk, öröm volt tapasztalni, hogy a többségében szlovák nemzetiségű gyerekek milyen áhítattal nézték a szlovák táj, a szlovák folklór egy-egy

Homoga József

megörökített pillanatát.)

Homoga József túlnőtt a spontán fotózáson, az alkalmankénti családi ünnepek, egy-egy rendezvény megörökítésén. Saját felszerelése, laboratóriuma, gazdag szakmai könyvtára is arra vall, hogy a művészi fotózás megszállottja. Alkotásainak témája — miként érdeklődése is — széles körű, de leginkább az ember és a természet áll a középpontban.

HADI POSTA

Világ„Engem tízesztendős korom óta arra tanítottak, hogy miképpen kell végezni a komcsikkal, de itt még eggyel sem találkoztam közülük. Én ebben az egészben a dollár szagát

érzem.''

Egy tengerészgyalogos

„Sokáig várakoztatnak bennünket. Olyan ez, mintha börtönben lenne az ember, ahonnan csak a harc jelenti az egyetlen kiutat.”

Cameron Woodson őrmester

„Milliószor rosszabb, ha a gáz miatt vonaglik a tested a homokban, mintha golyót kaptál volna."

Brian James tengerészgyalogos

„Nem hinném, hogy mostanában sokan néznék Bagdadban a helyi televízió műsorát."

Thomas Kelly tábornok

„Ha valamikor otthon leszek, sohase megyek táborozni, és a büdös életben nem hordok villámzáras ruhát.”

James Lee őrmester (A Desert Storm idézetei)

„Az arab és az iszlám nemzet történelmieösszefogása a mi igazi fegyverünk, szemben az 6 számítógépeikkel és elektronikájukkal."

Radio Bagdad

„Az iraki agy kiemelkedő alkotókészsége nyilvánul meg az Al Husszein rakétákban, és ehhez hozzá kell tenni, hogy rakétáinkat Allah irányítja.”

A bagdadi rádió a szovjet rakétákról

kiállítás

Az ellenzéki Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) parlamenti csoportjának vezetőjére, Norbert Gugerba- uer véleménye szerint Ausztria csak úgy vehet részt a bécs—budapesti világkiállítás megrendezésében, ha ehhez elegendő magánvállalkozót talál, és semmit se kell költeni az adófizetők pénzéből. Az ellenzéki megítélés kiindulópontjaként azt fejtette ki, hog£ a magyar—osztrák világkiállítás terve a vasfüggöny megszűntével elveszítette „eredeti varázsát”, mivel a rendezvényt annak idején egy kommunista keleti és egy demokratikus nyugati ország közötti hid verés első példájának szánták. Jelentőségének csökkenése miatt sem lehet szó a politikus szerint arról, hogy megvalósításához közpénzeket használjanak fel.

Magasát magasépületben

Tokió. Négyzetméterenként 3 millió forintnak megfelelő összegbe kerülnek Oszaka belvárosában a telkek. Ezért találta ki a Han- sin útépítő vállalat, hogy ugyanazon helyen készít el egy magasépületet és egy magasutat is. Ilyen megoldást Japánban eddig még nem alkalmaztak?

A japán nagyvárosokat keresztűl-kasul behálózzák a sokszor harminc méter magasan ívelő autóutak, amelyek a sűrűn beépített belvárosi körzetekben falakba ütköznek. Így volt ez Oszakában is, ahol egy tíz méter magasan vezető magasút- nak kellett volna más irányt szabni, mert nekifutott volna egy épülőfélben levő, 16

emeletesre tervezett épületnek. A japán tervezők úgy döntöttek, az épületen vezetik át az autóutat. Az ötödiktől a hetedik emeletig fúrja majd át az épületet az út, a nyolcadikon viszont már nyugodtan dolgozhatnak az irodákban az emberek, sem az autók zajától, sem az épület rezgéseitől nem kell tartaniok. ,

T

Ország —

Mennyire vagyunk vállalkozásbarátok ?

Lassan úgy járunk a vállalkozó szó hallatán — miután már a vízcsapból is ez csöpög —, mint '87-ben, amikor meg akarták etetni velünk, hogy milyen jó lesz az általános adóztatás 1988. január 1-től. Egy éven át sugallta nekünk mosolyogva Medgyessi úr, hogy csak a gondolatot kell megszokni, pmúgy jó lesz a bruttósítás miatt. Egyet elért a tömegtájékoztatás. Az akkor másfél éves lányom szókincsébe olyan mélyen beépült a papa, mama szavak mellé a bruttósítás szó is, hogy a mai napig nem felejtette el.

A nemrég még „piszok maszek" címkével ellátott ideológiailag - megtűrtnek számító egyed. Es valójában? Olyon ember, vagy embercsoport (nem szocialista brigád), akiket nélkülözünk.

Nincs, aki kijöjjön megjavítani, ha elromlik a konnektor, nem cserélik ki az ingem nyakát, ha netán elkopott és nincs újat venni pénzem, de a vízcsap is csöpöghet, tömítést cserélni nem jön ki a szakember. Pedig lépten-nyomon hallattuk: „A víz érték, ne pazaroljuk." - És most mór milyen drága is! Nem beszélve a vízóráról, ha valaki venni akar. Miért is nem jön a szaki?

Mert kevesen vannak. Aki van, az úgy tele van munkával, hogy ő nem ér rá ilyen filléres dolgokkal foglalkozni, és jó ha elküld egy kollégához, vagy ha jó ismerős, akkor esetleg ajánl egy kontárt.

Miért nem vesz fel új segédet, vagy akár többet is? Ez legelőször az APEH- nak jönne jól, ami neki nem érdeke. Érthető.

Hol van itt egyáltalán vállalkozói hajlam? Nyugodtan állíthatom, hogy a termelő-szolgáltató szférában nincs. Nem üzlet ma a szolgáltatás. Mi, állampolgárok megszoktuk, hogy az a biztos (fix), amit a munkahelyen kapónk. Még ha kevés is, de biztos. Amit pedig érte kell adni, abba nem mindig és nem mindenkinek kellett belehalnia. Bár az utóbbi időben valamit nőtt az intenzitás, de főleg a félelem a munkanélküliségtől. Az emberek tudatában mélyen keveredett két fogalom, a munkahely-nélküliséget tévesztik össze a munkanélküliséggel. Pedig alapvető különbség van.

Munkahelykeresők tolonganak naponta a közvetítő iroda előtt és megdöbbentően kevés, minden ezredik mer gondolni valamilyen vállalkozásra. Még kevesebb az, aki el is kezdi.

Népszerű a választások körében a lángossütés, butik, italkimérés, mely gyors meggazdagodást ígér, ám mára

szinte teljesen telített a piac. Hiány van viszont kőműves, szabó, cipész, bőrdíszműves, cipzárjavító, egyéb ilyenolyan javító-szerelő szolgáltatásokból.

Két évitizede is van, hogy nem volt a városban kerékpárjavító. Semmilyen szféra nem látott fantáziát benne, a közelmúltig.

Be fog bizonyosodni, hogy ezek a hiányok akkor lesznek kielégítve, ha a „biztos munkahelyek megszűnte" utón - melyek egy része még most is kapun belüli munkanélküliség - rádöbbenünk, hogy a saját vállalkozó kedvünk — ami ma még csak pislákol — emelhet ki saját sanyarú helyzetünkből.

Persze ez öt-hat évig is eltarthat még és minél tovább tart, annál fájdalmasabb lesz.

A kényszerű önállósodással mindenki jól jár. Jól jár, aki vállalkozni mer, mert képességeinek legjavát adva a munkájában valósíthatja meg önmagát, eléri a sikerélményt, és az a tudat, hogy a jó munkájáért keresik fel a megrendelők (és „nincs a nyakán egy hülye főnök”), máris szebbé teheti az életét. A közösség pedig jól jár, először mert végre olyan terméket és szolgáltatást kap, amit szeretne, másodszor, mert eggyel kevesebb ember áll sorba segélyért, s harmadszor az elvégzett munka után még adót is fizet az illető.

E három közül én legnagyobb nyereségnek a munkát tartom, mely új értéket teremtett.- horváth — Híres ember

v

Kikötőben