Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

2 hepunu HAZAI KÖRKÉP - KÜLFÖLD 1991. JANUÁR 15., KEDD mm»/ Végleges törvényjavaslat A kormány rendkívüli ülést tartott hétfőn, a csak­nem egyórás ülésén véglege­sítette a kárpótlási törvény­javaslatot. Ez azt jelenti, hogy újabb módosításokkal egé­szítette ki a korábban már megtárgyalt változtatásokat. Tű* a büfében Hétfőn délelőtt Etes köz­ségbe hívták a salgótarjáni tűzoltókat. Kigyulladt ugyan­is egy 22 kilogrammos PB gázpalack. Égtek a műanyag lámpatestek és az elektro­mos vezeték is. A salgótar­jáni tűzoltóknak sikerült a tűz tovább terjedését meg­akadályozni, de így is, mint­egy 30 ezer forintos kár ke­letkezett az áfész tulajdoná­ban és Szilágyi Gábor keze­lésében lévő üzemi konyhá ban. Ülésezik a parlament (Folytatás az 1. oldalról) érzünk a litván néppel — hangoztatta —, hiszen egy hozzánk hasonló kis nemzet folytat heroikus küzdelmet szabadságáért, függetlensé­géért, a nemzeti önrendelke­zés megvalósításáért. A baltikumi szovjet be­avatkozás jelentősége, mint mondta, túlnő a Szovjetunió határain. Ezért a magyar kormány folyamatosan egyez­teti álláspontját a szomszé­dos államokkal és a nyuga­ti országok vezetőivel, illet­ve az európai szervezetek­kel. —• Ma még nem látjuk tisztán: kinek az utasítására cselekedtek a katonák Vil­niusban — folytatta. A leg­újabb jelentések szerint, a Szovjetunió szövetségi bel­ügyminisztere kijelentette: Moszkvából nem adtak uta­sítást az ilyen jellegű be­avatkozásra. Azonban senki sem igazolhatja az erőszakos, emberi életeket követelő be­avatkozást — mondotta a miniszterelnök. Ezúton is kifejezzük szoli­daritásunkat a litván néppel, s ismételten hangsúlyozzuk: csakis békés tárgyalásos úton lehet megtalálni a megoldást a felmerült problémákra — mondotta végül Antall Jó­zsef. A kormányfő bejelentette, hogy a kormány az elítélő ál­lásfoglalása mellett kilátás­ba helyezte a további tárgya­lásokat, s várhatóan együt­tesen foglal majd állást eb­ben a kérdésben a csehszlo­vák és a lengyel kormánnyal. A napirend előtti témákat követően, a képviselők elfo­gadták az Országgyűlés ple­náris ülésének tárgysoroza­tát, majd megkezdte a tár­sadalombiztosításról szóló törvény módosításának tár­gyalását. Surján László népjóléti miniszter expozéjában a tár­sadalombiztosítással kapcso­latos két törvénytervezet mellett kitért az ülésszak másik két tárgyalásra váró témájára is, nevezetesen a nyugellátások emelésére, il­letve a családi pótlékok ren­dezésére. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény általános vitáját lezárva, a képviselők egyúttal döntöt­tek arról is: a nyugdíjemei lésekre vonatkozó javaslatok közül a kombinált változatot tekintik további tárgyalási alapnak. A társadalombiztosítással összefüggő törvénymódosító vitákat szakította félbe az Országgyűlés állásfoglalá­sának elfogadása a vilniusi eseményekről. Az Országgyűlés ezután megkezdte a Társadalombiz­tosítási Alap 1991-es évi költségvetésének általános vitáját. Az általános vita lezárása után a tervezetet részletes vitára bocsátották, miként — rövid általános tárgyalás után — a családi pótlékról szóló törvénymódosítást is. Ezzel este hét órakor befe­jeződött az Országgyűlés hét­fői plenáris ülése. A képviselők ma délután két órakor folytatják a ple­náris tanácskozást. A dél­előtti bizottsági munka után várhatóan ekkor kerülhet sor a törvénytervezetek rész­letes vitájára, valamint a nyugdíjemelések feletti dön­tésre. (MTI) Az Uj lUograd körkérdésé (Folytatás az 1. oldalról) — Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője: — Százalékosan nem tudom megmondani, mennyi a háború esélye, de nagyon bízom a tárgyalásos rendezésben, még az utolsó percben is. Keresni kell azo­kat a lehetőségeket, ame­lyekkel a háborús konflik­tus elkerülhető, persze úgy, hogy az agressziónak véget kell vetni! Bár bízom a bé­kés rendezésben, tény, hogy egyre növekszik az esélye a fegyveres konfliktusnak. „A terroristák támadása” kicsit felfújt üggyé vált Ma­gyarországon. Információim szerint nem sok olyan or­szág van, amelyik ne értene egyet az iraki agresszió el-, ítélésével, mégis kevés az olyan állam, ahol a sajtó ennyit foglalkozik a terro­ristaveszéllyel! Nem szabad lebecsülni, de nálunk na­gyobb szerepet kapott, mint amennyit ez megérdemel. A terrorelhárítás a természeté­nél fogva egyébként is olyan, hogy nem szerencsés, ha so­kat beszélnek róla. Vilnius- ról magánemberként mon­dom, borzasztó aggodalom­mal figyelem az eseménye­ket! De bízom abban, hogy a józan ész és az emberség kerül előtérbe. Keller Mihály, a megyei hadkiegészítési és terület- védelmi parancsnokság ve­zetője: — A háború esélye és valószínűsége fennáll, de még békés úton is rendezhe­tő a válság. Az biztos, hogy a fegyveres konfliktus nem csak az arab térséget érinte­né. Az arab terroristák itt­honi jelenléte azonban rém­hírkeltés. Erkölcstelennek tartom azok részéről, akik ezt elindították! Nem látom be. miért éppen Magyaror­szág lenne a terroristák cél­pontja. Olyan alaptalan do­lognak tartom, amivel nem érdemes foglalkozni. Túlnő-e a vilniusi válság a polgárháború méretein? Talán ez a legnehezebb kér­dés. Jelen pillanatban nehéz erre igennel vagy nemmel válaszolni. Bízom benne, hogy a katonai beavatkozás valóban nem a szovjet kor­mány tudtával és egyetérté­sével történt. De minden­képpen elítélendő, egyetlen épeszű ember sem érthet ve­le egyet! Még ha a Szovjet­unió széthullását akarják is megakadályozni — ez nem módszer! Bízzunk bennne, intő jel volt ez a szovjet kormány részére, és hasonló nem következik be még- egyszer a térségben! Kiss Pál jegyző, Szügy: az Öböl-válsággal, pontosabban .a háborús készültséggel kap­csolatban nagyon nagy a fé­lelmem. A nálunk lábraka- pott ijesztgetések az arab terrorista cselekményekről szerintem csupán rémhírek — legalábbis egyelőre. Mert amennyiben kirobban a há­borút, a rémhírek valósággá is válhatnak! A vilniusi ösz- szetűzések, úgy vélem, ke­vésbé hordozói nagyobb há­borús veszélynek. Ezek köny- nyebben elcsitulnak, de sze­retném megjegyezni, hogy az Irak és Kuvait szembenállá­sa ügyében jobban eligazo­dom. Molnár Béláné pedagógus. Bátonyterenye: ami az Öböl térségét illeti, bízom a bé­kés megoldásban, mert — s erről remélem a nagy poli­tikusoknak is ez a véle­ménye — egy harmadik vi­lágháború az emberiség pusztulásához vezetne. Tudni kell ezt Szaddam Huszeinnek is!. . . Az arab terrorista kommandók tá­madásairól szóló „előzete­sekben" látok realitást. És­pedig azért, mert az arabok nagyon „otthon vannak” a terrorizmusban. Bár „a megelőző bíráskodást — lásd arab diákok bántalmazása — mélységesen elítélem. A litvániai véres események megdöbbentőek, az erről szó­ló közlemények egyszer­smind számomra egyoldalú­ak is! Nem egészen tisztá­zott előttem Gorbacsov ál­lamfő álláspontja ebben a kérdésben. s ez zavar. Mindazonáltal ez a Szovjet­unió belső ügye, melyet bé­kés úton kell rendeznie. Grajzel Kornél 18 éves, munka nélküli, Lucfalva: biztosan kirobban a háború a Perzsa-öbölben, ez már nem kerülhető el. . . Képes­nek tartom erre a szemben­álló feleket, és arra is, hogy a háborús konfliktusban Irakkal szemben álló orszá­gokban megtorló akciókat hajtsanak végre. Szeverényi Béláné virág­kötő, Vizslás: — Reggel óta erről beszélünk a munkatár­sakkal, ismerősökkel. Félt­jük a gyermekeinket, ma­gunkat. . . Háborús előérze­tünk az öböl térségével kap­csolatosan erősebbek. Koncz Vendel katolikus lelkész, Nagybárkány: — Emberek, népek ellen fegy­verkezik az erőszak. — Mind a két helyen. Nagy a való­színűsége, hogy megállítha­tatlanul. Menczel Beáta NODISZ városi bizottsága, Salgótar­ján: — Rendkívül optimista vagyok, mind a két roppant súlyos problémát illetően. A józan ítélőképességem azt mondatja, elkerülhető a há­ború a Közel-Keleten, más szóval: „amelyik kutya ugat. az nem harap". Bevallom. Vilniustól jobban félek, ez a veszély közelebb áll hoz­zánk! Az Arab-öbölben ke­letkezett — kiprovokált — válsággóc egyébként Nostra- danus francia orvos jóslatát idézi, miszerint: 1994-ben kezdetét veszi a „húsz plusz hét évig taró világháború", amely a Közel-Keleten rob­ban ki. . . 1999. VII. havában pedig leszáll a földre a sö­tétség ura, de utána (?) a békesség fog uralkodni. Egy fiatal salgótarjáni fő­iskolás fiatalember így nyi­latkozott: — Az Öböl-konf­liktus helyi háborúhoz ve­zet, melyben Izrael is részt vesz. Ami Vilniust illeti: op­timista vagyok, mert ott jó­val kisebb a baj. Az arab terroristák cselekményeiről egyelőre csak feltételezése­ket lehet hallani. Attól tar­tok azonban, hogy ezen a címen pánikkeltésnek lehe­tünk majd tanúi, ilyen cél­lal, születtek például a „bombariadók” vagy a „sá­tánisták leszámolásai”, fe­nyegetései. Dudellai Ildikó— Mihalik Júlia „Ha békét akarsz Falusi gyermekkorom egyik emléke napok óta nem megy ki a fejemből. Már majdnem igazi le­génynek éreztük magunkat mi, az éppenhogy pelyhed- ző állá kamaszok, sőt, időnként a község egyetlen kocsmájába is bemerész­kedtünk. Természetesen fé­nyes nappal. Illedelmesen fogyasztottuk a málnaször­pöt vagy a kólát, s egy félreeső asztaltól füleltünk a felnőttek beszédére, akik nem igazán törődtek ve­lünk. Volt az embereknek akkor is gondjuk éppen elég. Az egyik ilyen békés hét végi délután barátságos hangulatát üvegcsörömpö­lés éles zaja törte meg. A környék egyik leghírhed- tebb dologtalanja, kis fa­lunk „disze-virága” a leg­belső asztalnál szép sor­ban vagdosta földhöz az üres poharakat, korsókat. Bőszen villogó véreres . szeme közben a jelenlévők mozdulataira tapadt. Bam­bának tűnő arckifejezése; sunyi tekintetet, lomha mozdulatai gyilkolásra is kész indulatot leplezett. Számtalan párviadalt pro­vokált már ki ugyanígy, és most is csak egy rosszalló pillantásra várt. Az ordító csöndben a szétfröccsenő üvegcserepek fülsértő hang­ján kívül semmi nem hal­latszott. Még a levegő is rpozdulatlanná vált. Aztán, egyszerre, össze­beszélés nélkül felálltak az asztaloktól az érett férfi­ak. Utólag senki nem be­szélt róla, hogy mi is tör­tént. Mi sem híreszteltük, mi zajlott le abban a két percben, amelyet a hátsó ajtó kinyílása, majd egy tompa puffanás zaja feje­zett be. A híres kötekedő ebbe a kocsmába a lábát soha többé nem tette be, bármilyen szomjas is volt. „Si bi pacem, para bel­lum” — mondta a latin. Vagyis az, aki békét akar, annak fel kell készülni a háborúra. Földünkön az iraki határról, s máshon­nan is bősz csörömpölés hallatszik. És ott állnak már a meglett férfiak is. Fegy­verben, de nem minden áron háborút akarva, sőt! Ordító a csend. Világunk békéje a tét. Ha Sztálin kezét egyko­ri harcostársai lefogják az első gyanús pillanatban, ha Hitler világhódító szándé­kára a nagyhatalmak idő­ben nemet mondanak, ha. .. ! Folytathatjuk mai példákkal, s holnapiakkal. Kicsiny falunk férfijai sem verekedő szándékkal léptek be egykor a kocsma­ajtón, de — amikor kellett — tudták, hogy mit kell tenniük. Földünknek, ha békét akar, a békére kell készülnie. A csendet törő kezeket időben kell lefog­nia. Mindenütt! G. Szűcs László-------------------------------------­K. 2.-nek Nemtibe! Nem így gondoltam, minden történhe­tett volna másképpen is. Era. Anita! Te szerelmes vagy. de sajnos nem belém. Ígé­rem, többé nem zavarlak Szabolcs. * Régóta ismerlek, de azóta te jársz az eszemben. Zsuzsa. ★ Oláh Misinek, Nagybá­tonyba. Nagyon szeretlek. Andi. Móninak és Lacinak Kis- terenyére! Legyetek jók, ha tudtok! - Orsi -. H. R.-nek! Besztercére! Nagyon tetszel nekem! Egy lány. * Szabó Palinak üzenem az autópiacra, hogy nemcsak a fehér Porschéje tetszik. * K. Guzminak, a Vili. b-be! Nem megyünk biciklicel bu­szozni? MIAÚŰ. * Eszternek! Félsz-e még az ufóktól? Nővéred. * Tintahősnek! Ahogy tet­szik. Kiskorú. * Sz. Krisztiánnak Pásztora! örülnék, ha észrevennél. A zöldkabátos lány a Csemegé­ből. üzenj! Külpolitikai kommentár A birodalom visszavág? Egyelőre megjósolhatatlan, milyen végkifejlethez ve­zetnek a vilniusi véres események. A helyzet továbbra is meglehetősen képlékeny és áttekinthetetlen. A katonák je­lenléte és durva beavatkozása a vilniusi politika alakítá­sába mindazonáltal azt valószínűsíti, hogy a birodalom nem fog meghátrálni. A vilniusi katonai akciók több nyitott kérdést is fel­vetnek. Ezek közül is a legfontosabb, vajon Gorbacsovnak volt-e tudomása a vasárnapra virradóra végrehajtott ak­ciókról? Vajon a vilniusi ókonzervatív, proszovjet mag egyedül cselekedett-e vagy Moszkvából kapott biztatást a leszámoláshoz? Ami talán a külföld szempontjából még ennél is fon­tosabb kérdés az az, hogy Gorbacsov kezében összponto­sul-e még a hatalom a Szovjetunióban, vagy az ő napjai is meg vannak számlálva? A vilniusi események ugyanis azt jelzik, hogy a konzervatív erők jócskán megerősödtek, s komoly beleszólásuk van az irányításba. Az pedig alig lát­szik kérdésesnek, hogy ezek a fejlemények a szovjet ve­zetés konzervatív irányba történt elmozdulását jelezik. Va­jon Moszkvában ismét feltámadtak a régi birodalmi szelek? Már most látható, hogy a Litvániában bekövetkezett fordulat jelentősen rontott a szovjet vezetés nemzetközi megítélésén. Az ország kataszrofális gazdasági helyzetében ez beláthatatlan következményekkel járhat. Az eddigi jelentések alapján ugyanis gyanítható, hogy Vilniusban a moszkvai^ konzervatív kommunista vonal kép­viselői — fedőszervként maguk előtt tolva a Nemzeti Meg­mentés Bizottságának különös intézményét — saját kezük­be vették az események irányítását. Az azonban már most biztos, hogy Gorbacsov ultimá­tuma, valamint a katonai jelenlét erősödése Litvániában — és a többi balti köztársaságban —, azt követően pedig Ja- zov honvédelmi miniszternek a behívások érdekében foga­natosított intézkedései teremtették meg az alapot ahhoz, hogy a helyi moszkovita mag magához ragadja a kezde­ményezést, sőt túl is lépjen saját hatáskörén. A Szövetségi Tanács szombati ülése után már-már úgy tűnt, mintha Moszkva letett volna a litván kérdés ka­tonai megoldásáról. A testület bizottsága azonban még oda sem ért Vilniusba, amikor a tévétoronynál eldördültek az első lövések. Litvániának és a többi balti köztársaságnak pedig rá kellett döbbennie: nem léphetik át önmaguk, de főképp a birodalom árnyékát. D. S. Telekárak Bátonyterenyén (Folytatás az 1. oldalról) 720 négyzetméter) négyzet­méterenkénti ára 300 forint legyen. Hasonlóképpen meg­szavazta az ivóvízzel és köz­művel, illetve ivóvízzel, út­tal és közművel rendelkező Rózsa úti telkek (19 darab, átlagos területnagyság 1200 négyzetméter) ajánlott 35— 50 forint közötti négyzetmé­terenkénti árát. Az ivóvízzel, villannyal és közművel ellátott Csokonai úti telkekre (18 darab, átla­gos területnagyság 650 négy­zetméter) 100 forint volt négyzetméterenkénti elő­irányzott ár, a képviselő- testület viszont 130 forintot állapított meg. Ugyanakkor ivóvízzel, úttal, villannyal rendelkező Sport úti telkek (16 darab, átlagos terület- nagyság 770 négyzetméter) indítványozott négyzetméte­renkénti 150 forintos árát sok­nak találta, s 120 forintot ha­gyott jóvá. A testület kötelezte a pol­gármesteri hivatalt arra, hogy tárja fel újabb telkek kialakításának lehetőségeit. (kolaj) MEGHÍVÓ Szécsény város önkormányzati képviselő-testülete 1991. január 18-án és 19-én 14 órától lakossági fórumot, közmeghallgatást tart, melyre minden állampolgárt, helyi szervezetet tisztelettel meghív. Helye: a városháza tanácskozóterme. Várjuk közérdekű kezdeményezéseiket, javaslataikat. Szécsény város képviselő-testülete I (5Q S7) |

Next

/
Thumbnails
Contents