Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

6 HEFKEl

MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM

1991. JANUÁR 12., SZOMBAT

„Előzetes bejelentés nélkül is megjelenhettek az uralkndó előtt”

A MAGVAR KÖZTÁRSASÁG ÍJ RENDJELEI ÉS DÍJAI

Az emberiség történetében a kitüntetési szokások a messzi múltba nyúló sorából a babérfa ága és levele talán a legközismertebb. A dicsőség és érdem jelképe lett, hadvezér és költő homlokát egyaránt díszítet* te. A babérkoszorú a későbbi korokban is a kitüntetés szimbóluma maradt.

Az egyházi és világi lovagrendek középkori fénykorában a kitüntető címeknél a születési előjogok váltak az elnyerhetőség kritériumává, a jutalmazandó érdemeire csak a XVIII. századtól voltak tekintettel. A XX. században tovább differenciálódott a kitüntetési rendszer, melynek tárgyiasult emlékeivel a történeti segédtudományok sorába tartozó kitüntetéstan (fa- lerisztika) foglalkozik. A Nógrádi Történeti Múzeum numizmatikai (éremtani) gyűjteménye az új és leg- újabbkori tárgyi emlékek muzeális értékű anyagaiként kezeli a kitüntetések szélesebb körét. Ez a gyűjtemény elsősorban magyar és ehhez kapcsolódóan az osztrák—magyar kitüntetési anyagot őriz és mutat be történeti kiállítások részeként. A Magyar Köztársaság 1990-től a régi magyar szimbólumok mellett rendjeleket és díjakat újít fel és honosít meg napjainkban, ezért ismertetésünk ezek kialakulását és formáját szeretné bemutatni.

*

A Szent István-rendet Mária Terézia alapította 1764. május 5-én. A rend tagjainak számát eleinte 100 főben határozták meg, és 1884-ig csak nemeseket vehettek fel tagjai sorába. Ugyanekkor szűnt meg az a lehetőség is, hogy a lovagok kérelmére díjmentesen bárói, ritkábban grófi rangot adományozott az uralkodó. Kiváltságuk, hogy előzetes bejelentés nélkül megjelenhettek az uralkodó előtt, megmaradt. A legmagasabb polgári érdemrendnek számított. nem katonai érdemekért, hanem hivatalnokok, tisztségek viselői az uralkodó ház iránti hűségért kaphatták. A rend maga nagykeresztből, közép- és kiske- resztből, azaz lovagkeresztből állt. A nagy kereszthez

nyaklánc és csillag is járt. A rend nagymestere az uralkodó volt, méltósága a Szent Koronától elválaszthatatlan volt. A rendjelvény a magyar . királyi koronáról függött. Fő motívuma, a sötétzöld kereszt, közepén vörös zománcozott alapon a zöld halomból kinövő fehér kettős kereszt. Két oldalt M(aria) T(eresia) betűk. A feliratok a névadó királyra, ill. az alapító személyére utalnak: S(anc) to St(epha- no) R(eg)i Ap(ostolico). Igazi magyar jellegű kitüntetés volt, a rend szalagja is vörös—zöld színeivel, valamint díszöltözete ezt sugallta. Jelmondata: Publicum Merito- rum Praemium (az érdemek nyilvános jutalma), ünnepnapja augusztus 20. volt. A rendet 1938-ban újították meg.

*

Az első világháború utáni korszak jellegzetes elismerése volt az 1922-ben alapított Magyar Érdemkereszt, mely 1935-től Magyar Érdemrendként szerepelt, hat fokozatával. A különböző ékítményekkel tovább differenciálódott kitüntetés, 1944—1949 között még tovább élt. Részben erős kötődés mutatható ki a hagyományos formákkal, illetve készítésénél a Magyar Érdemrend verőszerszámait használták fel. A Magyar Köztársaság Érdemrenden változás csak a középmeda- illonban észlelhető. Az új Érdemrendnek négy, az Érdeméremnek három fokozata volt. Az 1946. XXI. te. alapította azok számára, akik a Magyar Köztársaság érdekeinek elősegítése, valamint támogatása körül, kimagasló érdemeket szereztek. Az 1949. évi 12. sz.tör- vényerejű rendelet szüntette meg adományozását, helyette, 1950-től 1953-ig, a Magyar Népköztársasági Érdemrendet és Érdemérmet adományozták. Polgári tagozatának háromszögletű szalagja élénkpiros színű, a katonai tagozaté sötétvörös színű volt, nemzetiszínű sávozással.

A magyar tudomány, irodalom és művészet területén a magyar művelődés fellendítése körül szerzett kimagasló érdemekért alapították 1930. október 11-én. A külföldiek csak a Corvin-dísz- jelvényt kaphatták. Érdekes módon, a kitüntetettek köre zárt volt, meghatározott számban lehetett csak adományozni. A jelvényt elhalálozás esetén vissza kellett szolgáltatni, amelyet azután újból kiadtak. A kitüntetettek neveit a jelvény hátoldalába vésték be. A kitüntetettek testületet alkotva döntési joggal rendelkeztek az újabb jelölt személye felől. Ennek a kitüntetésnek az előzménye az 1887-ben alapított „Pro Litteris et Artibus” díszjelvény volt.

*

A kitüntetés előzménye az 1848-49-es időszak Magyar Katonai Érdemrendjének formáira vezethető vissza. Magyar állampolgárok kaphatták meg, kivételes esetekben testületeket is jutalmaztak vele. Három fokozat volt: arany, ezüst és bronzkoszorú. A kitüntetés 30 cm széles sötétpiros színű, szélein keskeny zöld— fehér színű csíkokkal ellátott kokárdán helyezkedett el. Jelvénye kör alakú érem, szélein körbefutó koszorúval, melynek közepén helyezkedett el a zománcozott címer. Az 1948. XVI. te. alapította és az 1949. 12. sz. rendelet szüntette meg.

*

Koronás ezüst kitüntetés volt, katonák és polgári személyek részére adományozták, akik személyes bátorsággal véghez vitt tettekkel érdemesnek bizonyultak viselésére. Az érem babérkoszorúval övezett kettős keresztet ábrázolt, hármas halomból kinőve. Szalagja piros, fehér, sávozott volt.

Az 1948-tól kialakított új kitüntetési rendszer gyökeresen szakított a régi kitüntetésformákkal és erősen sematikus, a magyar hagyo- mánvoktól idegen rendjelek és kitüntetések sokaságát honosította meg, melynek eltörlésére, 1990-ben került sor.

Dr. Szvircsek Ferenc

Heten megszólalnak

Hangok az embertelenségből

I Heten az embertelenségből érkezve. Közöttünk élve, sokáig hallgatagon, sokáig(máig?) félve a volt ávósok visszaütésétől. A közeli Recskről eddig legfeljebb azt jegyeztük meg, hogy ismert ércbányájáról; hogy az ország egyik ritka hivatkozási pontja, hiszen hol vannak a mi arany-, ezüst-, vasércbányáink? Recsk — az más.

Sulyok László másról írt könyvet (Recski rabszolgák). Emberekről, akik meg- élték-megszenvedték az embertelenséget a recski fogoly-munkatáborban, az ötvenes években, az ávósok gyűrűjében. Alig szakadt fel a szemérmes, bűntudatos, cinkos hallgatás darócszövete — máris elénk lépett ezzel a könyvvel, a Recski rabszolgákkal. Heten vallanak a megszenvedett igazság erejé- I vei. Heten azok közül, akik ma még elérhetők, akik már vállalni merik az emlékezést, bár így és ma is van közöttük egy, aki most is névtelen. Kezdőbetűs, aki fél, aki máig nem egészen bizonyos abban, hogy valóban megúszta a halált.

I

S van közöttük olyan is, aki maga is az őrzők közé tartozott, s Recskre, a pokolba tulajdonképpen büntetésből került.

A Tanúságtétel Alapítvány tavaly jelentette meg Sulyok László tanúságtevő könyvét Recskről. A kuratórium a könyv első I oldalainak egyikén hosz- I szasan sorolja fel azokat I az üzemeket, intézménye- I két és vállalatokat, akik I anyagi segítségükkel le- I hetővé tették, hogy ezt a

I szinte teljes terjedelmében hiányt pótló művet 1990- ben Salgótarjánban megjelentethessék.

„Ajánlom ezt a könyvet a törvénytelenségek valódi és potenciális áldozatainak, a felejteni akaró és nem tudó ötven éven felülieknek, ajánlom mindazon honfitársaimnak — nemre, korra, etnikai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül —. akik még mindig kíváncsiak egy ál ságos, szégyenteljes korszak emberi, politikai ösz- szefüggéseire, a kollektív megfélemlítés működési mechanizmusára” — írja könyvének elején maga a szerző.

Talán ez az egyetlen, amivel magam, mint e korosztály tagja, nem teljesen érthetek egyet. Hogy ugyanis „akik még mindig kiváncsiak..Nagyon keveset tudunk, pontosabban nagyon keveset mondtunk el mindabból, ami az álságos, önkéntes? esztendőket jelentik a történelemben, az egyén rövidre szabott életében. Szinte semmit sem mondtunk még el. Ezért itt, a könyvben helyettünk beszélnek.

A recski munkatábor csak egyike volt az akkoriban felállított táboroknak, ha a fokozatokban sok is volt az eltérés közöttük. Hiszen külön bün- tetőtábora(i) voltak például a honvédségnek. Maga a honvédség is olyan „terep" volt, ahol az álságos éveket meglehetős borzalmakkal át kellett élnünk és az a keret is alkalmas volt mindenre, ami embertelen.

A szerző —. ahogy az előszóban a lektorálást is végző dr. Várkonyi József írja — a közelmúlt egyik fehér foltjának eltüntetésére vállalkozott. S, bárhogy részleteznek is az egykori recski rabszolgák, akik feltehetően soha nem tudják végérvényesen kipihenni csontjaikat, sejtjeikből az embertelenség éveit a recski katlanban, a kőfal tövében kínkeservesen tovább élve, robotolva — mindent nem tudhatnak elmondani mégsem! A

Recski rabszolgák ezért előtanulmánynak is felfogható. Folytatásra érdemes és elsősorban nem a tanúságtevők számának gyarapításával, hanem a

tőlük szerzett tudás birtokában, a téma megragadásával a recski tábor teljes és részletes történetének felkutatásával, megírásával! Ezt érthetően elsősorban az tudja megtenni, aki már eddig eljutott. Aki éveket áldozott arra, hogy a nehezen megnyíló egyk Ti ra- hókat, elítélteket, internáltakat, egyáltalán felkutassa! Beszéltesse, környezetüket. életüket, sorsukat, állításaikat összevesse, tanulmányozza.

Oláh Mihály, Hajas Árpád, Trombitás Lajos, Gort- va Gyula, N. István (ő a névtelen, ám létező személy megyénkben élve), Sándory Nagy Jenő, Pál József — ők azok, akik először megszólaltak idehaza Sulyok László könyvének lapjain. Volt ugyan egy dokumentumfilm, amelyről a könyvben is említés esik... A többi néma csend? Itthon legalábbis igen, eddig és ezután? Mert az USA-ban megjelent ugyan egy előadás szövege könyvalakban még a hetvenes években és azt nemrégiben ki is adta az időközben hazatelepült Püs- ki kiadó (Nyeste Zoltán: Recsk — Emberek az embertelenségben). de éppen hogy Nyeste Zoltán az. aki szóváteszi egykori recski fogolyként, hogy a részletes recski tábortörténet még hiányzik.

Hiányzik más is. Az önvizsgálatunk. Nem a sebekben vájkálás. A közös felkészülés a jövőre. Amiben nem lehetnek Recskek. Ez nem pesszimizmus. Ez realizmus. Magyar történelem és tanulság.

T. Pataki László

Gyermek születik

Nagyanyám története

ikor áldott állapotba kerültem édesanyáddal, olyan tiszta öröm szállt rám, amilyet még soha nem éreztem. Mondtam az uramnak, hogy ne szóljunk senkinek, míg észre nem veszik. A bő szoknyában elveszik bennem a kisbaba, nem látszik meg, csak hét-nyolc hónapos korában. De anyám eszén nem sokáig lehetett túljárni.

— Fiam, fiam, te biztosan gyereket vársz.

— Miért mondja ezt, édesanyám?

— Még a tekinteted is más, mint régen.

No, erre egymás nyakába borultunk.

— Gondolkoztál-e már, hogy ki lesz a kom’asszo- nyod?

— Sokan vagyunk testvérek, Mária húgom venném szívesen.

— Jobbat nem is választhattál volna.

örült a húgom, mikor szóltam neki, mert ö is engem akart. A bölcsőt nagyapám készítette. A talpát kemény fából fűrészelte ki. Az oldalait szépen megcifrázta, még két tulipántot is mintázott bele. Tornyos lett a bölcső, a legszebb a faluban. .. A pólyavánkost anyám varrogatta. Széles, mintás pólyakötőt tett rá.

Otthon szültem a kisbabát. A nagyanyám ott sün- dörgött körülöttem.

— Hamar, hamar a rózsafűzért, be a pólyamadzaggal, nehogy megverje a szemével valami boszorkány.

Míg meg nem kereszteltük, annak a rózsafüzérnek mindig ott kellett lenni.

Nagy keresztelőt tartottunk a templomban. Lehettek ott talán még ötvenen is. Szépen prédikált a pap:

— A fájdalmad örömre vált, a jó Isten megsegített, egészséges gyermeket adott. Mutasd be a gyereked Istennek, mint ahogy Szűz Mária az Ürjézust bemutatta. Jobb kezembe vettem a babát, bal kezembe egy égő gyertyát, úgy kerültem meg az oltárt. Utána a pap bácsi egy fehér kisinget terített a kislányomra.

— A fehér ruha a lélek tisztaságának a jelképe. Vigyed ezt a kis inget, és emlékezzetek arra, hogy Isten a kereszteléssel megszabadított bennünket az eredeti bűntől. A keresztelőből hazaérve ezt mondtuk:

— Elvittük a pogánykát, meghoztuk a báránykát.

Nagymama levette a pólyakötőről a rózsafűzért.

— Most már nem fog rajta a szemverés. A kereszteléssel a kegyelem állapotába került.

No, még az volt a nagy csuda, mikor jöttek meglátogatni. A legtöbben húslevest hoztak kétliteres ételhordóban, meg pörköltet fedeles serpenyőben. A közeli rokonok egész hátikosárral állítottak be. Volt abban minden, még bor is, pálinka is. Legalább két hónapig azt kellett ennem, amit a vendégektől kaptam. Úgy beleuntam a sok húslevesbe, hogy a végén ránézni se tudtam.

Nagymama mindig mondogatta, hogy a babát a hitre szoktassuk. Amikor meglátta, hogy a kicsike az egyik kezét a másikkal fog- dossa, mindjárt a bölcsőhöz szaladt, összetette a két apró kezet és mondogatta:

— Imádkozik Erzsiké.

így tett neki kétszer-hdromszor, a kicsi meg csak nevetgélt rá. Aztán már csak kérdezgette tőle:

— Nocsak, hogy imádkozol?

A gyerek csakúgy csapta össze a kis kezét.

Szépen viselkedett a kislányom, keveset sírt, sokat aludt. Csak amikor beoltották, akkor betegedett meg. Nem volt tőle egy nyugodt éjszakám pár napig. Kötöttem a bölcsőjére egy kosármadzagot. Ha éjszaka rázendített, rázogatni kezdtem

nagy álmosan. Majd kiszállt a bölcsőből.

Eljött az első karácsony. Szentestén nagymama különösen sokáig nézte a lányomat. Gyönyörködött benne, de valami halvány szomorúság is kiült az arcára.

—■ Ö is úgy született, mint a kis Jézuska — mondta maga elé.

— Hogy született a kis Jézuska?

— Annak olyan jó édesanyja volt, olyan tiszta volt a lelke, mint a leesett friss hó. Olyan kedves volt, úgy mosolygott, mint a kelő nap. Olyan szép volt, mint a hajnali csillag. Egyszer meg tudjátok, milyen szomorú volt? Mint mikor a legsötétebb az égen a felhő. A sötét felhő mindig Máriának a szomorúságát mutatja.

— De nagymama, hogy hasonlíthat engem Máriához?

— Édes fiam, emlékezz csak, milyen boldog voltál, amikor megtudtad, hogy melledben o gyermek. Ügy mosolyogtál, mint a kelő nap. Mikor megszülted a magzatod, boldog voltál, mint a hajnali csillag ereje.

— Hát az a sötét felhő, nagymama?

— Majd megtudod, fiam, milyen bánata van az édesanyának, ha az a gyerek megszomorítja, akit a világra hozott. Akkor eszedbe jut a felhő, ami az égen olyan sötét.

Nagy Zoltán

A SZENT GALLEN-I TERVRAJZ

Kalandozó őseinknek alighanem szerepe volt abban, hogy a nyugati civilizáció egyik ritka becses építészeti dokumentuma fennmaradt az utókor számára. A fáma szerint ugyanis a magyarok nyilaitól megrettent szerzetesek úgy elrejtették a Szent Gallen-i kolostor tervrajzát, hogy csak évszázadokkal később, 1200 körül került elő a kolostor könyvtárából.

Az a vándorkiállítás, amelyet most Pécsett, a Szent Gallen-i kolostorterv címen bemutatnak, igazi nemzetközi összefogás szülötte. A német Walter Horn építészettörténész és Ernest Born építész, az 1960-as évektől tanulmányozták a tervet, és rekonstrukciós rajzokat készítettek az épület modelljéhez. (Tanulmányaikról több vaskos kötetben számoltak be.) 1965-ben a németországi Aachenben kiállították a kolostoregyüttes fa modelljét. Majd a kaliforniai Berkeley Egyetem 'számára is készült egy, az újabb kutatásokat is felhasználó modell. A svájci Pro Helvetia kulturális alapítvány támogatásával a modellekből, a tervrajzokból és azok magyarázó leírásából vándorkiállítást állítottak össze, Dub- linban, Kaliforniában, Amerika több városában, az NSZK- ban és Ausztriában láthatták már a tárlatot, amely december közepéig Pécsett, a Nemes Endre Múzeumban vendégszerepei.

A mérnöki pontosságú, szépen kidolgozott rajz, amely 37 építmény és három kertegyüttes alaprajza, a Bódeni-tó szigetén fekvő Reichenau kolostor bencés szerzeteseinek munkája. A pergamenre Gozbert apátnak szóló ajánlást írtak. Gozbert pedig 816-tól 836-ig volt Szent Gallen apátja, s az ő hivatali működése alatt, 830-ban kezdték el a kolostor Karoling újjáépítését. Ehhez volt ajánlás a terv. És noha nem e szerint épült a Szent Gallen-i kolostor, a bencés szerzetesek mégis maradandót alkottak. Maradandót, mert a terv fizikai valóságában is fennmaradt, s ezáltal megőrizték számukra a Nagy Károly korabeli európai szerzetesi építészet szellemét. (Ezt megelőzően csak a római császárság korából, s utóbb, a XIV. századból maradtak meg építészeti tervrajzok.)

A Szent Gallen-i kolostorterv egyaránt becses mint építészeti, liturgiái és szociológiai emlék.