Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. JANUÁR 12., SZOMBAT ,c SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Í2H7H-EJ Az ólomzár nem lakat! Megdézsmált vagonok A Somoskőújfalui határállomá­son elég gyakran kénytelenek megállapítani az illetékesek vala­mely vasúti vagonról, hogy azt feltörték, megdézsmálták. — Éppen elég gondot és mun­kát jelent ez nyomozóink számára — hallom Tóth Zoltán alezredes­től, a Salgótarjáni Városi Rendőr- kapitányság helyettes vezetőjé­től. A Lökösházán Magyarország területére lépő irányvonatok Szolnok, Hatvan útvonalon érik el az északi határátkelőt, Somos­kőújfalut. Ezen a két határállomá­son ellenőrzik a vagonokat. így többnyire csak átlépés előtt derül fény a bűncselekményekre, me­lyek kiderítése gigászi munkát igényel munkatársaimtól. A vasúti szállítás nagyvonalú­ságának van tehát böjtje is. Az újabban csak mozdonyvezetővel — és legnagyobbrészt éjszaka — közlekedő, őrizet nélküli teher- szerelvények szinte kínálják ma­gukat a bűntényt elkövetők szá­mára. Már az idei év első napjaiban is történt ilyen eset. A Somoskőújfa­lui határállomáson felfedezett vagonfosztogatás negatív rekord­jából ízelítőül néhány tétel, a tel­jesség igénye nélkül: Háromszáz üveg sör, éttől vala­mivel több palack különböző márkájú fehér- és vörösbor, 170 üveg vermut, közel 250 üveg pezsgő, 550 doboz bolgár és gö­rög cigaretta, majd 200 doboz görög őszibarackkompót. Az ellopott áruk egy része hűtő­vagonokban utazott, melyek ki­nyitása körülményesebb. A szál­lítmány tartalmát már egy ideje nem tüntetik fel a vagonok úgyne­vezett bárcatábláján. Kódolják azokat, ennélfogva sokkal keve­sebben tudhatják, mit rejtenek a zárt (fedett) vasúti vagonok. A tolvajok sem elsősorban saját szükségleteik fedezésére szerzik azt be. Ez már üzletággá vált. Persze lehetne ellene hatásosabb módszerekkel is védekezni, pon­tosabban megelőzni a bajt. Még­hozzá, ha a fuvarozott áruért fele­lősséget vállaló MÁV biztosítaná szerelvényeik őrzését. Megfelelő létszámú edzett, életerős férfi minden bizonnyal akadna. A munkát elvállaló vagyonőrök megfizetése talán kevesebbe is kerülne, mint az okozott kár ellen­értéke! S ha ezzel az ország is gazdagodhat, végső soron az sem elítélendő szempont. AKIK VIGYÁZNÁK RÁNK Államhatárunk ör/.öi szolgálat közben. Medve And­rás őrmester és minden neszre figyelő, harcias társa, Zobor. Nemcsak a közlekedőkre, de nyugalmunkra is éberen őrködnek rendőreink. Stoszek Ferenc alhadnagy iga­zoltatás közben. A képeket Gyurién Tibor készítette. HOGY TETSZIK LENNI? Ozsvár Kálmánné „Majd egy évszázada élek...” Először a toronyház liftjében találkoztam Ilonka nénivel. Más­valakihez mentem, véletlenül fu­tottunk össze. Botjára támasz­kodva ugyan, de egyedül jön le napjában legalább egyszer a pos­táért. Ilyenkor bevásárol a bolt­ban is. Éppen csak annyit, amire így kora délelőtt szüksége lehet. Délben a meleg ebéddel már a nyugdíjas fia várja. Ozsvár Kálmánné, Ilonka néni, mi tagadás, bizony még a múlt században született. így már be­töltötte a 93. életévét, de ma is szeret tréfálkozni. És milyen remek a memóriája! Szinte ontja magából a rigmusokat, mondóká- kat, verseket! A hallása hagyta kicsit cserben. Az unokákkal, dédunokákkal még ebben a száz esztendőhöz közeli korban is le­velez. Igaz a címzést átvállalja a négy gyereke közül még egyedüli élő és gondját viselő István fia. Különben belehalok! Kilencen voltak testvérek Ilon­ka néniék. Egy szem fiút és nyolc lányt hozott világra az ő édesany­ja. Közülük két húga él még. A 91 esztendős Rózsi és a 83 éves Bözsi, mindketten Baglyasalján, ahol Ilonka néni is született. Nem lehetett könnyű sora egyi- kőjüknek sem. Hogy lendítsen valamit a családja és a maga sor­sán, még 20 éves sem volt, amikor 1917-ben elszegődött Hatvanba summásnak. Egyhavi bére a szál­láson és a koszton kívül 20 kiló liszt, 2 kiló szalonna és 20 korona készpénz. Ozsvár Kálmánné Legidősebb lány lévén a csa­ládban, sokáig nem maradhatott távol, ő pesztrálta a fiatalabbakat is. Mindössze négy hónapot töl­tött így summásként messze az otthonától, a családtól. 1925-ben, még lánykorában, a mai tűzhelygyár elődjéhez, a Frank és Hirs céghez járt dolgoz­ni. Öt éven keresztül végezte a férfiaknak való, nehéz munkát. A Kolor kályhasüvegek gyártásánál egyszer emelés közben görcsöt kapott a torkában, és meg kellett műteni,, különben belehal. A bányakolóniában Amikor felépült, már nem ment a gyárba. Igen mondott az akkori kérőjének. A kalendárium 1931- et mutatott. A lakás, amiben a salgótarjáni bányakolóniában éltek négy csa­lád részére készült. Középen volt két közös konyha, benne tűzhe­lyek, s mindkét oldalról melléra­gasztva minden család részére egy-egy szoba. Volt ám zsúfolt­ság és a vele járó kényelmetlen­ség, hiszen, az elől lakó két család közös konyháján lehetett csak a másik két lakrészbe jutni. Ebben az egy szobában laktak ők hatan. Arról még nem esett szó, hogy a négy fiúgyerek mellett a feleség nemigen járhatott volna el még a gyárba dolgozni. Adott elég munkát a főzés, mosás, varrás. Amikor meg már a négy fiú és az apa mind munkába indult, és be kellett tarisznyázni számukra, nem volt elég két kiló kenyér. A bánya nemcsak ontotta, de meg is követelte a kalóriát. Özvegyen a garzonba Ez az életforma is véget ért. Még ennek előtte, 55 évesen temették el a családfőt, így férj és apa nélkül maradt az Ozsvár csa­lád. A kolóniát, ahol laktak, le­bontották. Ilonka néni bányászöz­vegyként költözött 1977-ben a garzonba. Időközben a négy fiú családot alapított, de az utolsó nyolc évben sorra eltávozott az élők sorából Feri, Győző és Sándor. Ozsvár István ’87. október elsején ment nyugdíjba a Nógrádi Szénbá­nyáktól. — Jó gyerek volt mindegyik! — mondja Ilonka néni. Elköszö­nök. Isten áldja! István két oldal­ról megcsókolja édesanyja arcát. Holnap jövök, Mama! — füléhez hajolva, hangosan mondja. Be­csukjuk magunk után az ajtót. Alig érünk a folyosó végére, Ist­ván visszatekint. Ilonka néni már a küszöböt átlépve, az ajtófélfá­nak támaszkodva, keze a magas­ban, és mosolygós arccal integet. Talán azt jelzi: Várlak, fiam! Sánta János SALGÓTARJÁN ÉS KÖRZETE Előkészületek magyar—osztrák feldolgozásra Szőröspuszta. Fedett tárolót építenek az Ipolyvidéki Erdészet fafeldolgozó telepén, amely ter­mékeinek egy részét — bútorle- ceket, parketta-alapanyagot és más fűrészárut — olasz, osztrák, illetve német piacra készíti. Ta­valy tízmilliós értékű szalagfű­résszel látták el a telepet, idén pedig magyar—osztrák vegyes feldolgozást kívánnak indítani, ennek előkészítése folyamatban van. Idegenforgalmi mérleg Beszédes számok mutatják a szlovák—magyar határátkelőhe­lyek — Balassagyarmat, Parassa- puszta, Somoskőújfalu — forgal­mát. íme összehasonlításként a két adat: 1989-ben 4 854 000, 1990-ben pedig már 8020133 utas lépte át az államhatárt a Nógrád megyei szakaszon. Vadul vezetnek Kivédhető közlekedési balesetek Nógrádban a balesetek 84 százaléka a járművezetők hibájából következett be, 13 százalékban a gyalogosok a vét­kesek és mindössze a maradék 3 száza­lékban szerepelnek műszaki okok, vagy egyéb tényezők a baleseti okok között. A mögöttünk lévő esztendő közúti közlekedési statisztikája szerint 441 személy könnyű, 275 fő súlyos sérü­lést szenvedett megyénkben, és 47 em­bertársunktól örökre el kellett búcsúz­nunk — adja tudtomra Gégény István alezredes, a Nógrád Megyei Rendőr­főkapitányság közrendvédelmi és közlekedési osztályának vezetője, majd így folytatja: — A balesetek döntő része sajnos, emberi tényezőkre vezethető vissza! Sokszor mondtuk már, milyen súlyos bajok származhatnak a sebesség hely­telen megválasztásából, a figyelmet­len, gondatlan vezetésből, a szabályta­lan előzésből, az elsőbbségi jog meg nem adásából. Sok esetben az ittasság a kiváltó ok. Minden negyedik baleset (25%c) erre vezethető vissza. Nem elha­nyagolható a gyalogosok hibáiból bekövetkező baleset sem! Ugyanak­kor hiányzik a járművezetők egymás közötti, valamint a járművezetők és a gyalogosok közötti megfelelő partner- kapcsolat. A rendőrség mindent megtesz lehe­tőségein belül a balesetek megelőzése és visszaszorítása érdekében. Sokan azt hiszik, ez egyedül az ő feladatuk! Nem így van. Hatékonyabb együttműködésre van szükség a forgalomszervezés, -elle­nőrzés és az egész közlekedés terüle­tén érintett, illetve ezért felelős hatósá­gok részéről. Bár a rendelkezésre álló összegek természetesen befolyásolják ezek végrehajtását, de nem lehet kife­jezetten pénzkérdés! — El tudják-e még viselni útjaink a megnövekedett forgalmat, nincs-e túl sok autó? — Az utak állapota alapjaiban nem változott. Nógrád megyében 63 702 gépjárművet tartunk nyilván, 3247-tel többet mint az előző évben, ami 5 szá­zalékos növekedést jelent. Ettől sokkal több közlekedik útjainkon. Megépült a Zabar—Borsodszentgyörgy, Dejtár— Ipolyvece közötti útszakasz. Elkészült a parkoló a parassapusztai határátkelő- helynél, valamint Szentkúton. Három éjjel-napal nyitva tartó határátkelő van a megyében: Parassapuszta, Balassa­gyarmat és Somoskőújfalu. Míg 1989- ben 966 ezer gépjármű gördült át a szlovák—magyar határon, addig '90- ben már I 248 985 jött, s ment a két ország között. Az adatok önmagukban nem feltét­len kell, hogy maguk után vonják a balesetek nagy számát! (sánta) Nagyobb érdekeltség, más forma Cered. Megkezdődött a Cered- völgye Termelőszövetkezet tót­újfalui varrodájának kft.-vé alakí­tása. Az átszervezéstől, nagyobb érdekeltségtől gazdaságosabb működést várnak. A tsz építő- és fafeldolgozó részlegét a közeljö­vőben szintén más formában kí­vánják üzemeltetni. Ismét lesz bánya... Székvölgvpuszta. A Nógrádi Szénbányák kéregbányát akar nyitni a kistelepülésen. Idén az előkészületek során a vágathaj­tást és a különböző felújításokat végzik el, majd a külszíni fejtést követően — várhatóan 1992 ja­nuárjától — működik a kéregbá­nya. Itt zsebesek járnak SALGÓTARJÁNI PILLANATOK Néhány éve kizsebeltek Salgó­tarjánban, a Pécskó Aruház já­tékosztályának pultja előtt. Az eseményeket újragondolva nem volt nehéz felidézni a történte­ket. Négyen dolgoztak. Kelten rámnyomultak, mintha éppen csak a választék érdekelné őket, még egy bolyhos mackót is le­kértek a polcról. Kinek ne lenne természetes, hogy tolakodás közben hozzáérnek a válltáská­jához? így hát nekem sem tűnt fel, amikor kiemelték belőle minden iratomat és egy utazó­táskára szánt több ezer forin­tomat. A zsákmány pillanatok alatt egy harmadik társ kezébe ván­dorolt, aki azonnal elhagyta a tett színhelyét. Mielőtt azonban leért volna vele a ferde feljárón, a korlátnak támaszkodó negye­dik ,,vállalkozónak” csúsztatta, s ha netán magára is vonta vala­ki figyelmét a szállító, így bizto­san nyoma veszett a bűnjelnek. Gyors, összehangolt és pontos munka volt, rutingyakorlat. Hasonlóan ügyes akciót lát­tam a minap megyeszékhelyünk főterének egyik buszmegállójá­ban. Az ,,urak” megint csak négyesben munkálkodtak. Ket­ten legyártottak egy „miibalhét' ’ az éppen beálló helyi járati busz­feljárójában, harmadik társuk pedig hátulról próbált előre fu- rakodni, miközben villámgyor­san járt a keze. Az összetorlódott utasok persze mit sem sejtettek, mindössze rosszalló megjegyzé­seket tettek a türelmetlen fiata­lok felé. A leghátrább álló, aki hármuk közül feltehetően megszerezte a vágyott holmit, matatása után érdekes módon meggondolta magát, hirtelen nem is lett sür­gős számára az utazás és elol- dalgott az ajtóból. Egyszeriben udvariasság vett erőt rajta, en­gedte felszállni az idősebbeket. Hogy ne legyen gyanús a visel­kedése, odalépett egy másik fel­járóhoz, s megkérdezte: Tessék mondani, hová megy ez a busz? Miután megkapta a választ, ter­mészetesen, ő másfelé akart utazni. Hátat fordított a jó öreg csuklósnak és visszavonult az ,,őrszemhez’ ’. Az megnyugtatta, hogy minden rendben, sima ügy volt. A két úr kellemesen disku- rálva elvegyült a forgatagban. Történeteimet tovább színez­hetném piaci esetekkel. A móds­zer hasonló. Itt zsebesek járnak! Jó lesz vigyázni! —dagu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents