Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
4 immzu LÁTÓHATÁR 1991. JANUÁR 30.. SZERDA Űj szárnyakat kapott az alsótol di iskola A minap az alsőtoldi iskolában volt dolgom. Az iskola a helyén, a kerítés kapuja nyitva. Ami furcsa volt, hogy nem tudtam bemenni. Pontosabban, a tavalyi bejáraton nem. Befalazták. Megkerülve az épületet, látszott, hogy egy új szárnyat építettek hozzá. Belül pedig óriási a változás. — Mikor építették át az iskolát? — kérdezem Adorján László iskolaigazgatót. — A tantermek már szeptembertől üzemeltek, az új szárny az év végére lett kész. Itt kapott helyet az alagsorban a kazánház, a földszinten pedig egy tágas nevelői szoba, az igazgatói iroda és a mellékhelyiségek. Óriási lépést tettünk ezzel előre a múltunkhoz képest. — Kérem, szóljon talán néhány szót a múltról. —r Az iskola régi épület. Az MSZMP tulajdona volt. Itt működött a községi könyvtár, volt egy pártiroda és egy kultúrterem is. Bérleti díjként évi 150—160 ezer forintot kellett kifizetnünk, hogy termünk legyen. Négy tanításra alkalmatlan, egymásra nyíló teremben voltunk kénytelenek tanítani. Csak akkor nem zavarhatták volna egymást a tanórák, ha minden osztályban egyszerre lett volna dolgozatírás, ám akkor is ott a testnevelés, ami zajjal jár. Szeneskályhával fűtöttünk, és nem tudtunk rendesen kezet mosni, ha megraktuk a kályhát, nem volt normális angolvécénk, hogy ne is soroljam tovább. — Hogyan tudták megoldani ezt a nem kis feladatot? — Amikor megkaptuk az épületet a volt MSZMP-től, akkor kezdődhetett a munka. Klátyik András, akkori tanácselnök (jelenleg ő a polgármester), szerencsénkre, nagyon szívén viselte az iskola ügyét. Itt hat község gyermekei tanulnak. A kilencvenes évben, amint lehetett, rögtön megkezdte a tervek elkészíttetését, s ahogy mód nyílt rá, megindulhatott a munka is. A fejlesztési pénz, ami korábban is ésszerűen került felhasználásra. és nem az egyenlősdi elvét alkalmazza, a kilencvenes évben fedezetet nyújtott az iskola korszerűsítésére. — Mennyibe került az átépítés? — Közel nyolc és fél millió forintba. Ezért a pénzért lett öt tisztességes tantermünk, egy belső folyosó, ahol ha nem engedi kint az idő, eltölthetik a szünetet a tanulók, amíg az osztálytermeket kiszellőztetik. Van végre hidegmeleg vizes tiszta kézmosó, és rendes vízöblítéses vécé. Központi fűtés gondoskodik az egyenletes melegről a tantermekben és a folyosón is. Ha már a pénznél járunk, szeretném megemlíteni, az öröm mellett azért voltak olyan gondok is, hogy ennyi pénzért „csak” kazánház és nevelői szoba épült, mert a többi épületrész mármegvolt. Mierrőlaz ön véleménye? —Jó, hogy nem a többség ilyen rövidlátó, csupán néhányan. Itt egy háromlépcsős fejlesztési tervről van szó. Az első a régi iskolaépület korszerűsítése, párhuzamosan a második szakasz- szal, ami időre el is készült. — Mi volna a harmadik szakasz? — Szeretnénk, de már,csak reményeink vannak, hogy elkészülne a tornaterem, egy napközis foglalkoztató, és még két tanterem. Ugyanis az első-második osztály egy másik épületben van, ami valamikor az egyházé volt. Ma is tartanak rendszeresen szentmiséket ott. Szeretnénk visszaadni az épületet az egyháznak, főleg pedig azt szeretnénk, hogy egy épületben legyenek a a tanulóink. De a harmadik lépcsője a fejlesztésnek jelenleg csak remény, mert pénz nincsen. Nagyon bízunk a hat község polgármestereiben, hogy ennek a száz-száztíz tanulónak, aki évente nálunk tanul, jobb körülményeket tudjunk biztosítani. A teremgondunk részben megoldódott. Nálunk mindenki szakképzett a nevelői testületben. Korábbi nagy gondunk, a kémia szakos nevelő kérdése is megoldódott több mint egy éve. Technikai ellátottságunk is megfelelő. Van két video, színes tévé, öt számítógép segíti a szakkör munkáját. Most már nyugodtan mondhatom, az eredményes oktató-nevelői munka feltételei adottak, csak dolgozni kell! Munkánkat minősítik, hogy mind a tanulmányi versenyeken, mind pedig a pályaválasztás során gyerekeink megállják a helyüket. Horváth Az országban másodikként Független városi szakszervezet Salgótarjánban három független munkahelyi szakszervezet működéséről tudunk. A távközlési vállalatnál. a Vegyépszemél és az öblösüveggyárban alakított önálló szakszervezetet a dolgozók egy csoportja. Tették ezt azért, mert nem találták megfelelőnek érdekeik képviseletét a régi, hagyományos formában. Most újabb munkavállalói szervezkedésről kaptunk hírt. Az SZDSZ Kistarján úti irodájában Kaszás Erikától és Kazinczi Istvántól kértünk felvilágosítást terveikről. — Szeretnénk megalakítani a város dolgozóinak független szakszervezetét. Minden olyan munkavállaló érdekvédelmét képviselni kívánjuk, aki nem tagja a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ), és ugyanakkor elégedetlen saját ügyei, érdekei eddigi — munkáltatójától függő — képviseletével. Hisszük, csak olyan szervezet alkalmas hatékony dolgozói érdekvédelemre, melynek vezetői anyagilag is függetlenek attól a munkáltatótól, akivel éppen szembe kell szegülni, akivel harcot kell vívni a szakszervezeti tag jogos érdeke érvényesítéséért, a munkafeltétetelek javításáért. Különösen azért, hogy az elbocsátások alkalmával ne semmizzék ki, mihamarabb segélyhez jusson. Ha alacsonyabb szinten is, de képes legyen eltartani saját magát és családját. A jövőben harcos, erős képviseletre lesz szüksége a munkavállalóknak. A taxissztrájknál bebizonyosodott, egy megfelelő érdekképviselet jól kezelheti az ügyeket. Másfelől minden erőnkkel arra célszerű törekedni, hogy a vitás kérdéseket ne az utcán kelljen eldönteni, hanem az erre legjobban megfelelő tárgyalóasztalnál — fejezi be érvelését Kaszás Erika. — Van már hasonló az országban? — Például Zalaegerszegen — veszi át a szót Kazinczi István, majd így folytatja. — Egy ilyen, egész városra kiterjedő, nagyobb taglétszámú szakszervezet lehetővé teszi a hatékonyabb jogi védelmet is. Támogatja kezdeményezésünket a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligája. Úgy tervezzük, hogy kellő számújelentkező esetén összehívunk egy alakuló ülést. Felkérjük Forgács Pált, a liga elnökét, akit a taxisblokád televízió által közvetített érdekegyeztető tárgyaláson is megismerhettek, adjon gyakorlati útmutatót az alapszabály közös megalkotásához, a független városi szakszervezet működéséhez. — Miért ilyen sürgős mindez? — Mihamarabb be szeretnénk kapcsolódni a városi érdekegyeztető tanács munkájába, ahol jelen vannak a munkáltatók, a munka- vállalók és az államot képviselő önkormányzat tagjai. E tanács legfontosabb feladata a foglalkoztatási alap elosztása lesz (lenne). Annál is inkább létkérdés ez, hiszen óhatatlanul érinti a bérből és fizetésből élőket. Döntenek régi munkahelyek megszűnéséről és újak létrehozásáról — zárja gondolatait Kaszás Erika, az SZDSZ salgótarjáni szervezetének ügyvivője. Sánta János Felújítják a Teleki-sírboltot Szirák. Tavaly nyáron kezdték meg a Teleki-sírbolt tatarozását és felújítását. Mivel a sírbolt műemlék, semmiféle változtatást nem végeznek rajta, csak az eredeti állapotát állítják vissza. A tető elkészült, de elfogyott a tanács pénze. A munkákra jelenleg nincs is kivitelező. Későbbi ütemben a sírbolt kriptarészét, valamint a temetőkertet is szeretné helyre hozni a szi- ráki önkormányzat. (Mikuska—Dudellai) Nulladik típusú elszólások Kutatásaim alapján állítom, hogy már több évszázaddal ezelőtt jártak csillagközi tények hazánkban, és megcáfolhatatlan bizonyítékokat hagytak maguk után. Eddig — tévesen — népünknek tulajdonítottak minden szólásmondásukat, de ez sem igaz ugyanúgy, mint minden más, amit az eddigi társadalmakban meghamisítottak. A Földre érkező űrhajók pufóka utasai évszázadokkal ezelőtt előre látták napjaink történelmi eseményeit, gondjait, a keserű végkifejletet. Bölcsességüket elszólások formájában hagyták nekünk örökül. Az egyik ufó állattenyésztő például megállapította, hogy a kölcsönkorpa nem hájasítja a disznót. Ezt úgy kellett volna a múlt rendszer és a jelenlegi kormány tagjainak értelmeznie, hogy nem sokat ér az olyan gazdálkodás, amelynek kölcsön az alapja. Uraim! Némi nyugati befektetéssel ezt már régen meg kellett volna fejteniük, különben még egyesek azt gondolják, hogy önök ügyetlen emberek. Egyébként ilyen nulladik típusú elszólást is találtam: ügyes, mint a süket kutya, erre hívják, és arra szalad. Azután itt van a benzináremelés, amely olaj a tűzre. A űr lények szerint tudvalévő: ki olajjal bánik, hamar piszkosodik. Az érdekegyeztető bizottság úgy küszködött ezzel a kérdéssel, mint bodajki gyerek a hetedik gombóccal. Az elszabadult árak láttán pedig a nép csak néz, mint a sült compó, és nem találja a helyét, mint Frankné a lagziban. Az ufók szerint a kormány azt hiszi, hogy a nép mindent bevesz, mint a pöcegödör. Inflációellenes politikát folytatunk áremeléssel és forintleértékeléssel? De hiszen ennek a következményeit űrbarátaink évszázadokkal ezelőtt megüzenték: a fizetés bagót sem ér, eladósodott országunkért nem adnak egy lyukas garast sem. Ami a húsárakat illeti. Egy év múlva éwényes lesz egy elszólás minden húsboltunkra: csendes, mint böjtben a mészárszék. És mit mond a szomszédasszony, ha még jobban elszabadul az infláció? ,.Halus- kát fóznék, ha túró volna, de liszt sincs.” Azt is megfejtettem, miből lesz bőségesen jövőre. Az űrlakók véleménye szerint, ha továbbra is ilyen lógó orral járunk, az olyan savanyú lesz, hogy paszulyt lehet vele főzni. Évszázados az üzenet, de az egykori napszámos esete ránk is vonatkozik: lepényt keresett, lókukó\a talált. Aztán sokaknak megfőzik majd a cokikását, de nem laknak jól vele, ugyanis ez a csillagközi elszólás azt jelenti, hogy sok embert elbocsátanak a munkahelyéről. Némi átkódolódás után azt is az ufóktól tudhatjuk meg, hogy ideje lenne már a kormánynak importból fedeznie a szalmaszálszükségletét, hogy aztán legyen mibe kapaszkodnia. Sajnos, a magyar embernek vásár után jön meg az esze. Ezértfeltétlenül ki kell alakítani a piacgazdaságot! A felelősök — ha késlekednek—a költségeket megfizetik majd az utolsó vásárkor... S. A. Gyermekportrék Az elkényeztetett Pici kislány ül az apja ölében, a 14-es buszon. Döbbenve látom, hogy tíz körmöcskéje élénkpirosra van lakkozva. Rosszalló tekintetemre bizonyára azt gondolja: — Már megint egy meg nem értő felnőtt! Persze mondhatná azt is: — Mi köze hozzá? Ha tudna beszélni. Különben is, a szájában a cumi! A hiszékeny Nyolc év körüli kisfiú zokog a könyvtárban. — Mi a baj, legényke? — Két matricát akartam venni, de csak egyet kaptam. — Megvolt a kétszer 22,50-ed? — Igen, de azt mondta a néni, hogy még 30 fillér kell. Felszaladtam anyához az olvasóterembe. Neki nem volt 30 fillére, csak 5 forintja, azt ideadta. — S akkor végre megkaptad a másik matricát is? — Nem... Hogy is van ez? „Kettőt fizeL egyet kap?” Szegény gyermek! O bízott a felnőttekben. Azt gondolta, mind igazt talán szentek... Eddig. A bölcs Nyolcadikos fiút feddi tanárnője: — Zolikám, ne mosolyogj már mindenen! Jó lenne, ha kicsit komolyabban fognád fel a dolgokat. — Tanárnő! — fejti ki a srác életfilozófiáját. — Az élet egy vicc. Csak így lehet kibírni. B. Á. / POSTÁNKBÓL J Huzavona a kis üvegcse körül Mivel nem vagyok pazarló típus, gondoltam, visszaviszem a gyógyszertárba a benzinesüvegcséket. Nem olcsó játék ez a kis üveg, betéti díja több mint egy sörösüvegé, nyolc forint. A gyógyszertárban a hölgy egy kis gondolkodás után arra kért, vigyem vissza januárba — ez karácsony előtt volt. Jó. Gondoltam három üveggel kevesebbet kell leltározniuk. Már feledésbe merültek az üvegek, mikor újra dolgom volt a gyógyszertárban. Rá is kérdeztem, hogy hozhatom-e már az üvegeket? A válasza: csak akkor, ha nem benzinszagú. Biztosítottam róla, hogy kimostam alaposan, és különben is, már két hónapja üres, elpárologhatott belőle minden csepp. Már izgatott ez a huzavona az üvegcse körül, ezért erőt vettem a betegségemen, ég fordultam még egyet, már az üvegekkel. Egyenesen a pénztárhoz mentem. Sorban állás közben feszengtem egy kicsit, vajon ez a hölgy elveszi-e vagy nem? Ugye, ezek után az ember mindenre gondol. A legnagyobb meglepetésre, szó nélkül beírta kis könyvébe, velem aláíratta, hogy átvettem a huszonnégy forintot és elém számolta az összeget. Megkönnyebbültem.-zs-
